Üdv néktek, halandók! Hihetetlen, de igaz; idén ősszel lesz két éve, hogy egy erre kísértetiesen hasonlító posztban lepleztem a Böszörményi Gyula: A Barnum-rejtély borítóját. A könyv azóta elődeihez méltó módon belopta magát a rajongók szívébe, és több, mint 1000 csillagozás alapján 95%-os értékelési átlagot tudhat magáénak a Molyon. Ám erősen meg vannak számlálva a napjai a legfiatalabb Ambrózy báró esetei-kötet pozíciójában, ugyanis nemsokára visszatér az ország olvasóközösségének kedvenc detektív párosa hetedik nagyszabású kalandjával, A hullaházi skandalummal! A címre - amely nekem személy szerint az eddigi kedvencem - május utolsó napjaiban derült fény, és most csatlakozik hozzá egy igazán szemrevaló, a megszokott fehér központúságtól eltérően sötétebb színvilágú borító is, valamint az elmaradhatatlan, kíváncsiságot és türelmetlenséget fokozó, betekintő idézetek.
A borító:
Szubjektív benyomásom, hogy... megveszekedett szőrszálhasogatóként, ha automatikus szavahihetőség vesztéssel jár egy ilyen kijelentés, ha nem, nemes egyszerűséggel nem tudok hibát találni ebben a borítóban. Még mondhatni a lélek se vinne rá, hiszen egy csapásra kirángatott abból a langyos, tapadós semmittevésből, aminek legékesebb bizonyítéka a blog közelmúltbeli kihaltsága; csak néhány órája pillantottam meg, és tudtam, muszáj írnom róla, muszáj beszereznem, KELL nekem. Az Ambrózy báró esetei borítóinak a színvonala immunis bárminemű hanyatlásra, dicshimnuszok nem is szükségesek, magukért beszélnek, és elbűvölnek, akár egy csipke legyező mögül sejtelmesen mosolygó finom hölgy - akinél jelen esetben nagy valószínűséggel akár pengék és egyéb csalafinta kellékek is lapulhatnak a merevítő pálcák közé rejtve. A hullaházi skandalummal kapcsolatban ez fokozottan helytálló, ugyanis mindezt megfűszerezi egy adag rendkívül kedvemre való különcség is. Modellünk ezúttal a kedvenc színembe - spoiler: fekete - burkolózva feszít a szemlélők színe előtt, és a felvétel egy távolabbi, nem arcra fókuszáló nézetből mutatja, felfedve ezzel egy legalább annyira izgalmas, mint fenséges, bordó tapétát. Az összhatás arisztokratikusabb és feszültségébresztőbb, mint valaha, a hagyományosan halállal asszociált árnyalatok és a borítómodell büszke, csöppet merev tartása precízen csengenek össze a cím komorságával és enyhén morbid, csalogató misztikumával. A fülszöveg nélkül is levonható a következtetés, egy formabontó, gyakorlott hőseinknek is kemény diót jelentő ügy kerül a középpontba, ami lebontja az ő és az olvasó komfortzónájának is a falait. Imádom az intenzitását, alighanem az egyik kedvenc borítóm a sorozatból. Jobbat nem is választhattak volna az illetékesek!
>>A kötetről a későbbiekben ezen a linken lehet informálódni, illetve itt lesz megtehető az előjegyzés, előrendelés is
Tájékoztató jellegű fülszöveg:
A Monarchia hírneves magánzó detektívje, báró Ambrózy Richárd és ifjú felesége, Mili 1901 júniusában két, már-már megoldhatatlan feladattal szembesül. A friss házasoknak valahogy össze kell boronálniuk az arisztokrata és polgári lét magukkal hozott, ám egymástól eltérő szokásait, miközben közös háztartást próbálnak teremteni az általuk válogatott, igencsak vegyes és öntörvényű személyzettel. Nem könnyű ez, ha a báró úr kocsisa egykor kasszafúró, az inasa kávéházi fizetőpincér, a mindenese a hírhedt Conti utca bordélyainak lakója volt, ráadásként a báróné őnagysága a börtöncellában ismerte meg a cselédlányát, morózus szakácsnőjének múltjáról semmit nem tud, a komornája pedig még ma is a Tabán legfirkásabb zsebmetszőjének tekinthető.
Az Ambrózy-villában eluralkodó káoszt azonban még lehetne is valahogy kezelni, ha nem éppen ekkor bontakozna ki a fiatal Budapest addigi leghátborzongatóbb és legvéresebb bűnügye.
Ambrózy báró és cserfes neje, Mili most először házaspárként vágnak bele közös életük leggroteszkebb, legfelkavaróbb nyomozásába. A rendőrség tehetetlen, a sajtónál hírzárlatot rendelnek el, a detektívek széttárják a karjukat, miközben szó szerint eluralkodik a teljes fejetlenség!
Figyelemfelkeltő idézetek A hullaházi skandalumból:
"A törvényszéki boncintézet igazgatója sajátkezűleg ragadta meg a fémtepsi kallantyúját és húzta ki azt a falból.
Az előgördülő tepsin fehér lepellel takart test feküdt, pont úgy, miként vártam. Ajtai kitakarta a két mezítelen, hófehér lábat és megnézte a nagylábujjra kötözött cetlit.”
„Súlyos csend telepedett közénk, majd Ambrózy báró talpra ugrott, a kórterem ajtajához sietett, és megfogva annak kilincsét, kérdőn nézett rám.
– Mire vár még, kedvesem?! – csattant fel. – Immár tudjuk az elkövetők nevét; ideje rács mögé küldeni őket!”
„Üveg zúzódott darabjaira...
Olyan zaj hallatszott, mintha mérhetetlenül sok víz ömlene ki óriási tartályokból...
Mind egyszerre kezdtünk köhögni, bár akik még mindig a pincében tartózkodtak, talán megelőztek minket egyetlen szemrebbenéssel...”
Böszörményi Gyula-kalauz:
A Gergő és az álomfogók című meseregényével lett országosan ismert 2002-ben, amelynek a folytatása (Gergő és a bűbájketrec) következő évben Magyarországon az év sikerkönyve lett. Szintén 2003-ban a Gergő-regények megkapták az Év Gyermekkönyve díjat és a Körtemuzsika-díjat is. A szerzőt 2007-ben József Attila-díjjal és a Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés Elnökének különdíjával tüntették ki.
(A fotó forrása: Ivándi-Szabó Balázs / 24.hu)
Elérhetőségek:
Facebook | alkotói profil a Molyon | személyes profil a Molyon |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése