Borítóleleplezés: Rácz-Stefán Tibor - Fogadj el!

Sziasztok! Írtam már egy néhány borítóleleplezős bejegyzést, amióta meghívást kaptam az ezzel foglalatoskodó blogger körbe, ám amit ma estére tartogattam nektek, - lám, a megfellebbezhetetlen bizonyíték, hogy tudok előre is dolgozni, alkalmanként - az formabontó lesz. Ugyanis most nem egy olvasóközönség számára totálisan ismeretlen történet fizikai formáját fedem fel, hanem egy olyan regény legújabb, bővített tartalommal is felruházott kiadását, amit legelőször csaknem tíz éve zárhattak a szívükbe a magyar könyvpiaccal - a kötelező olvasmányok okozta trauma ellenére is - barátságos viszonyt ápoló molyok. Ez a régi-új barát az Aranymosás Irodalmi Válogató regénypályázatának 2013-as Public Star könyve, egy azóta is rendkívül aktív író tollából, Rácz-Stefán Tibortól. Dőljetek hátra, és gyönyörködjetek a Fogadj el! c. stand-alone kötet új borítójában!

A borító:

Szubjektív benyomásom, hogy... nem csupán pazar, hanem kimondottan időszerű lépés is volt búcsút inteni az előző, összhatásában meglehetősen művi és jellegtelen, míg szivárványos karikába zárt, +18-as jelzését tekintve egyenesen visszás borítónak. Egyértelműen az új változat javára szól a természetessége, nagyon vörös pöttyös, nagyon ifjúsági, a lehető legpozitívabb értelemben. Akár azt is mondhatnám, hogy alig észrevehetően lélegzik, sokkal hívogatóbb és finom részletekben kifejezőbb; a karakterek arcának részletekben felfedését átható félénkség és rejtőzködés, az erősen fókuszba helyezett szemekben ülő komolyság és feszélyezettség, a bármikor kicsordulható könnycsepp néma ígérete, a tükörüveg golyó ütötte sebből szétfutó töröttsége, repedezettsége mind beszélnek a szemlélődőhöz, rezonálnak a történet lelkivilágával. Egy kamasz számára, akinek a torkában a beilleszkedési gondokkal, toxikus környezettel, társas kapcsolatokkal, önelfogadással és egyéb gátlásokkal való küzdelem láthatatlan gombócot képez, ez a borító megnyugvást üzen. Na, nem azért, mert egy vázlatos és mesterséges mivoltával nagyon is egyszerű, gimis játszótérre küldi kikapcsolni, ahol se perc feloldható, látszatkonfliktusokkal múlatják az időt a hősök, hanem mert megérinti a saját valóságát, és megértést sugároz; nem vagy egyedül. Habár nem olvastam a könyvet, az évek során elfogyasztott, hosszabb értékelések alapján abszolút a megfelelő húrokat pendíti meg ez a friss, képi koncepció, bizonyára örömmel fogadja majd a polcára Fogadj el! rajongói bázisa. Végszóként még muszáj hozzáfűznöm, nekem a kreatív megoldások közül a személyes kedvencem - ami megadta az első löketet a leleplezésben való részvételhez is - a betűtípus. Imádom a festésre hajazó technikát, szívesen látnék ilyet gyakrabban is.
>>A kötetről a későbbiekben ezen a linken lehet informálódni, illetve itt lesz megtehető az előjegyzés, előrendelés is. 

Tájékoztató jellegű fülszöveg:

Hiszel magadban?
Petra, a pénztelen, vidéki lány elit gimnáziumba kerül, ahol mindenki gazdag és menő, így aztán hazudik, hogy ne lógjon ki, hiába figyelmezteti Dávid.
Petrát a lányok befogadják, barátokat szerez, egy fiú is tetszik neki, de kiderül az igazság. És ettől kezdve pokollá válik az élete.
Túl lehet-e élni a bosszút, az iskolai megalázásokat?
Dávidnak is van egy kínos titka, a lányok nem izgatják, de a szívét nagyon is megdobogtatja Áron, a jóképű padtársa, aki pontosan tudja ezt, és gonoszkodva ki is használja.
A két barát szerelemmel, árulással és szenvedéllyel teli útja döbbenetes eseménybe torkoll.
Van egy pont, amikor már nincs tovább.
Van egy pont, ahol a szerelem már fáj.

Figyelemfelkeltő idézetek a Fogadj el!-ből:

„– Tudod, ha egy barátságot hazugságok alapjaira építesz fel, akkor ne csodálkozz, ha összedől az építmény.”

„Ha egy olyan regényt olvasott, ami tetszett neki, akkor ritkán reagált a külvilágra. Szerette, amikor a cselekmény beszippantja őt, olyankor elfeledkezett a saját életéről, arról, ami fájt neki, és azokról a titkolt dolgokról is, amiket saját magának sem mert bevallani.”

„Áron visszakúszott az ülésére, és hogy megtámaszkodjon, kezét Dávid combjára helyezte, úgy foglalt helyet.
– Ha rajtad múlna, örökké ott lenne, ugye? – kérdezte kajánul. Dávid dühösen pillantott rá, majd anélkül, hogy gondolkodott volna, akkorát csapott Áronra, amekkorára csak az erejéből tellett.
– Mondtam én, hogy vicces évnek nézünk elébe.”

„Talán mégsem akkora a különbség a tehetős és a szegény gyerekek között? A szülők mindenütt dolgoznak, csak van, ahol megfizetik őket, és van, ahol nem.”

Rácz-Stefán Tibor-kalauz:

Rácz-Stefán Tibor foglalkozását tekintve író és marketing-asszisztens, lélekben pedig pont ugyanolyan sziporkázó, fáradhatatlan rajongója a könyvek és sorozatok fiktív univerzumainak, mint az olvasói. Közkedvelt könyves bloggerként havonta több ezren olvassák a gondolatait legutóbbi olvasmányairól, a várható megjelenésekről, a készülődő adaptációkról,  a közelgő, könyves eseményekről. Töretlen népszerűségnek örvendő műveiben a fiatalok hangján szól kortárs problémákról, a kirekesztés ellen küzdve, szélesítve a látókörüket vagy épp baráti kezet nyújtva a lapok közül.
Elérhetőségek:
Facebook | blog | alkotói profil a Molyon | személyes profil a Molyon | Instagram

Book Tag: Újévi Fogadalmak (Book Tag #46)

Sziasztok! (Vitathatóan jó)magam is a meghökkenés és a kétely bizarr kereszttüzében topogok a felismeréstől, de igen... ez egy kész, publikált bejegyzés. Majdnem egy évnyi szélcsend után. Nem merülök bele a heroikus visszatérésről szóló ígéretek durrogtatásába, mert sokadik nekifutásra már számomra is visszataszítóan hiteltelenek, ergo értelmetlenek lennének ezek. A megközelítésem persze némileg ellentmond jelen book tag témájának, - amire Elena_Deveraux hívott ki a Molyról - ugyanis az lenne a dolgom, hogy felvázoljam a 2022-es olvasási terveimet. A teljesíthető célok kitűzésének az érdekében a továbbiakban gúzsba kötve a sarokba hajítom az idealista énemet, és a végsőkig alulbecsülöm a kapacitásomat. Szórakoztató lesz.

{1} Egy író, akitől szeretnél olvasni idén, de eddig még semmit nem olvastál tőle:

Már az első kérdés egy burkolt sóbálvány-átok… Tengernyi ilyen író van. A birtoklási mániám vad ámokfutása közepette kétszáz kötetesre duzzadt várólistámon számtalan ismeretlen név tollából származó beszerzés szerepel. De, akitől feltétlenül olvasni szeretnék, ha egyetlen névre kell redukálni a választ, az Oscar Wilde. Két hete tettem szert a Dorian Gray arcképének zsebkönyves változatára, a buszra várakozva bele is pillantottam kicsit, és kimondhatatlanul jól esett. A stílusa szinte ködbe burkolt, elringatott és bebalzsamozott. Másnap meg is néztem a Stephen Fry-féle életrajzi filmjét. A Wilde-jelenség és az adaptációk megismerése után időszerű megismerni magát a főművét is.  

 

{2}  Egy könyv, amit mindenképpen szeretnél elolvasni:

Pokolba a számokkal, három olyan könyv van, amit semmilyen körülmények között sem akarok kihagyni idén. Ezek Amira Stone-tól a Kitaszítottak, Martin Kaytől az Eastern és Szilágyi Helénától a Diabolika. Mindhárom recenziós példány, és mindhárom írójának rendkívül hálás vagyok a megkeresésért. Onnantól, hogy 2019 év elején elkezdett bukdácsolni a blog, számtalanszor eljátszottam a gondolattal, - pláne tavaly és tavalyelőtt - hogy nem való ez nekem, egy már oszló hullát nem érdemes megpróbálni feléleszteni, és legjobb lesz, ha hagyom az egészet a fenébe. Nem fog hiányozni senkinek. A fentebbi három személy mégis bizalmat szavazott nekem a csapnivaló teljesítményem és a határidőket illető tehetetlenségem ellenére, azt üzenve, mégis van értéke a tevékenységemnek. Mindez nagyban hozzájárult ennek a posztnak a létrejöttéhez is többek között. 

{3} Egy klasszikus, amit szeretnél elolvasni:

Több cím között hezitáltam. A Victor Hugo: A párizsi Notre-Dame, a Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita, a Mary Shelley: Frankenstein és az H. G. Wells: Dr. Moreau szigete is többé-kevésbé egyenlő esélyekkel indult. Viszont A Mester és Margarita javára szólt egy abszolút nevetséges és irracionális érv; attól fogva valamiféle különös kapcsolatot, kötődést érzek a könyvvel, hogy megláttam az első, Behemótot ábrázoló fanartot. Hajt a kíváncsiságom, mi vonz ennyire erősen ebben a sztoriban. Bízom benne, az intuícióm nem vall csúfos kudarcot, okozva egy emlékezetes tévedést. 

 

{4} Egy könyv, amit szeretnél újraolvasni:

Az újraolvasás felejtős nálam. Négy éve nem olvasok normálisan, hogyha az ezt megakasztó, néhány napja fellobbant, - lelkesedés és hatékonyság fúziójából eredő - szikra tartósnak bizonyul, akkor a már említett kétszáz, olvasatlan könyvemmel fogom eltölteni az időt. Hipotetikus felütésben az Alkonyat újraolvasása foglalkoztat. Illetve egy professzionálisabb elemzés megírása a benne fellelhető, toxikus kapcsolati és nemi mintákról, egyéb pszichológiai vonatkozásairól, a megítéléséről, és persze arról, hogy mi az, ami tényleg működik benne. 

 

{5} Egy könyv, ami ezer éve várólistás és idén el akarod olvasni végre:

A molyos várólistámon leghosszabb ideje vesztegelő könyv ironikus módon Aleatha Romigtól az Út a Fénybe, ami réges-régen, 2018-ban az egyik előrendelésem volt. Ahhoz képest, hogy a fülszöveg annyira lebilincselt, hogy képtelen voltam a bolti megjelenésig várni, szépen megfeledkeztem róla. Kétségkívül rászolgált már a törődésre, és sosem hiba beiktatni egy jó kis pszicho-thrillert. 

 

{6} Egy jó vastag könyv, amit beterveztél:

Bár az Agave kiadótól nem egy gyönyörű, kemény fedeles monstrum csábítgat a polcomról, Stephen Kingtől választom a Csipkerózsikákat. 706 oldalas, hatalmas lapokkal, apró betűkkel. A jó pár évvel ezelőtti állapotokhoz képest a könyvesboltok mostanában bőségesen kínálják a Mester újra kiadott klasszikusait és a friss műveit egyaránt. Egyre gyakrabban ötlött az eszembe a vásárlásaimkor, hogy ha majd olvasni fogok, akkor az elsők között kell lennie valaminek Kingtől is. Én kimondottan szeretem, ha bő lére ereszti a mondandóját, főként fantasy esetében, úgyhogy a Csipkerózsikák a tökéletes jelölt. 

 

{7} Egy író, akitől már olvastál és idén is szeretnél:

Újfent mellőzném a számokat, ugyanis bőven akadnak olyan imádott sorozataim, amiket már rég folytatnom kellett volna. Túlságosan elszállni nem akarok a felsorolással, de vannak, akik között nem tudnék kategorikus fontossági sorrendet felállítani. Leigh Bardugo a Bűnös Birodalom és a Pusztulás és felemelkedés által kapott helyet, Marie Lu A Rózsa Társasága által, V. E. Schwab a Visszavágó által, Tomi Adeyemi az Erény és bosszú gyermekei által, On Sai az Artúr által és Gail Carriger az Időtlen által.

{8} Egy karácsonyra kapott könyv, amit el fogsz olvasni idén:

Nem tartok semmilyen ünnepet egy ideje, ezért nincs ilyen.

{9} Egy sorozat, amit elkezdeni és befejezni is 2022-ben fogsz:

Most lettem megfogva. A sorozatok folytatása nem az erősségem, ha nagyon megkedvelek egy univerzumot, akkor is hónapok vagy akár évek telhetnek el az egyes kötetek sorra kerítése között. A Harry Pottert speciel nyolcévesen kezdtem el, és még mindig nem olvastam el a páratlan számú köteteket a Halál ereklyéi kivételével. Ismerve magamat és a határaimat, maximum egy duológiát tudok bevállalni; Tricia Levenseller: A kalózkirály lánya.

 

{10} Van valami olvasási terved? Ha igen, hány könyvet tervezel idén elolvasni?

Nincsenek messzemenő terveim. Ha csak a három recenziómat fogom elolvasni és értékelni, akkor is elégedett leszek, és akkor is többre leszek képes, mint eddig. Tavaly a könyvtárból kikölcsönöztem és elolvastam ugyan év vége fele tíz ismeretterjesztő kötetet fizikáról, pszichológiáról és művészetről, de ezeket nem értékeltem és maga az olvasásuk is más volt, mint a fikciónak.

{+1} Szeretnél-e idegen nyelven olvasni?

Erről a kérdésről rögtön egy Szaffi idézett ugrott be; „Akarja a magasságos, de nem tudja!” A felirat nélküli, nem szinkronizált, fekete-fehér horrorfilmekkel olyan másfél éve jól elboldogulok, és egyre többször veszem észre a feliratokban lévő hibákat is, viszont háromszáz oldalon keresztül nem jósolok számottevő sikert. Angol szövegnél túl hamar fókuszt vesztek, és ellustulok, átugrok szavakat, mondatokat… igyekszek a lényeget kibogarászni és a tölteléket figyelmen kívül hagyni. Adatgyűjtésnél praktikus, egy szórakozásból olvasott regénynél már kevésbé. Ha nagyon őszinte akarok lenni magamhoz, akkor a motivációmon jelentősebb tátonghatnak lyukak, mint a tudásomon.

 

Nem szeretnék most kihívni senkit, akinek megtetszett a tag, forrásmegjelölés kíséretében viheti.