Borítóleleplezés: Böszörményi Gyula - A hullaházi skandalum

Üdv néktek, halandók! Hihetetlen, de igaz; idén ősszel lesz két éve, hogy egy erre kísértetiesen hasonlító posztban lepleztem a Böszörményi Gyula: A Barnum-rejtély borítóját. A könyv azóta elődeihez méltó módon belopta magát a rajongók szívébe, és több, mint 1000 csillagozás alapján 95%-os értékelési átlagot tudhat magáénak a Molyon. Ám erősen meg vannak számlálva a napjai a legfiatalabb Ambrózy báró esetei-kötet pozíciójában, ugyanis nemsokára visszatér az ország olvasóközösségének kedvenc detektív párosa hetedik nagyszabású kalandjával, A hullaházi skandalummal! A címre - amely nekem személy szerint az eddigi kedvencem - május utolsó napjaiban derült fény, és most csatlakozik hozzá egy igazán szemrevaló, a megszokott fehér központúságtól eltérően sötétebb színvilágú borító is, valamint az elmaradhatatlan, kíváncsiságot és türelmetlenséget fokozó, betekintő idézetek.

 

A borító:

Szubjektív benyomásom, hogy... megveszekedett szőrszálhasogatóként, ha automatikus szavahihetőség vesztéssel jár egy ilyen kijelentés, ha nem, nemes egyszerűséggel nem tudok hibát találni ebben a borítóban. Még mondhatni a lélek se vinne rá, hiszen egy csapásra kirángatott abból a langyos, tapadós semmittevésből, aminek legékesebb bizonyítéka a blog közelmúltbeli kihaltsága; csak néhány órája pillantottam meg, és tudtam, muszáj írnom róla, muszáj beszereznem, KELL nekem. Az Ambrózy báró esetei borítóinak a színvonala immunis bárminemű hanyatlásra, dicshimnuszok nem is szükségesek, magukért beszélnek, és elbűvölnek, akár egy csipke legyező mögül sejtelmesen mosolygó finom hölgy - akinél jelen esetben nagy valószínűséggel akár pengék és egyéb csalafinta kellékek is lapulhatnak a merevítő pálcák közé rejtve. A hullaházi skandalummal kapcsolatban ez fokozottan helytálló, ugyanis mindezt megfűszerezi egy adag rendkívül kedvemre való különcség is. Modellünk ezúttal a kedvenc színembe - spoiler: fekete - burkolózva feszít a szemlélők színe előtt, és a felvétel egy távolabbi, nem arcra fókuszáló nézetből mutatja, felfedve ezzel egy legalább annyira izgalmas, mint fenséges, bordó tapétát. Az összhatás arisztokratikusabb és feszültségébresztőbb, mint valaha, a hagyományosan halállal asszociált árnyalatok és a borítómodell büszke, csöppet merev tartása precízen csengenek össze a cím komorságával és enyhén morbid, csalogató misztikumával. A fülszöveg nélkül is levonható a következtetés, egy formabontó, gyakorlott hőseinknek is kemény diót jelentő ügy kerül a középpontba, ami lebontja az ő és az olvasó komfortzónájának is a falait. Imádom az intenzitását, alighanem az egyik kedvenc borítóm a sorozatból. Jobbat nem is választhattak volna az illetékesek!
>>A kötetről a későbbiekben ezen a linken lehet informálódni, illetve itt lesz megtehető az előjegyzés, előrendelés is

Tájékoztató jellegű fülszöveg:

A ​Monarchia hírneves magánzó detektívje, báró Ambrózy Richárd és ifjú felesége, Mili 1901 júniusában két, már-már megoldhatatlan feladattal szembesül. A friss házasoknak valahogy össze kell boronálniuk az arisztokrata és polgári lét magukkal hozott, ám egymástól eltérő szokásait, miközben közös háztartást próbálnak teremteni az általuk válogatott, igencsak vegyes és öntörvényű személyzettel. Nem könnyű ez, ha a báró úr kocsisa egykor kasszafúró, az inasa kávéházi fizetőpincér, a mindenese a hírhedt Conti utca bordélyainak lakója volt, ráadásként a báróné őnagysága a börtöncellában ismerte meg a cselédlányát, morózus szakácsnőjének múltjáról semmit nem tud, a komornája pedig még ma is a Tabán legfirkásabb zsebmetszőjének tekinthető.
Az Ambrózy-villában eluralkodó káoszt azonban még lehetne is valahogy kezelni, ha nem éppen ekkor bontakozna ki a fiatal Budapest addigi leghátborzongatóbb és legvéresebb bűnügye.
Ambrózy báró és cserfes neje, Mili most először házaspárként vágnak bele közös életük leggroteszkebb, legfelkavaróbb nyomozásába. A rendőrség tehetetlen, a sajtónál hírzárlatot rendelnek el, a detektívek széttárják a karjukat, miközben szó szerint eluralkodik a teljes fejetlenség!

Figyelemfelkeltő idézetek A hullaházi skandalumból:

"A törvényszéki boncintézet igazgatója sajátkezűleg ragadta meg a fémtepsi kallantyúját és húzta ki azt a falból.
Az előgördülő tepsin fehér lepellel takart test feküdt, pont úgy, miként vártam. Ajtai kitakarta a két mezítelen, hófehér lábat és megnézte a nagylábujjra kötözött cetlit.”

„Súlyos csend telepedett közénk, majd Ambrózy báró talpra ugrott, a kórterem ajtajához sietett, és megfogva annak kilincsét, kérdőn nézett rám.
– Mire vár még, kedvesem?! – csattant fel. – Immár tudjuk az elkövetők nevét; ideje rács mögé küldeni őket!”

„Üveg zúzódott darabjaira...
Olyan zaj hallatszott, mintha mérhetetlenül sok víz ömlene ki óriási tartályokból...
Mind egyszerre kezdtünk köhögni, bár akik még mindig a pincében tartózkodtak, talán megelőztek minket egyetlen szemrebbenéssel...”

Böszörményi Gyula-kalauz:

Böszörményi Gyula magyar író, újságíró, a nagy sikerű Gergő és az Ambrózy báró esetei alkotója. Ifjúsági, sci-fi és fantasy regényeket, novellákat ír főként, amelyekben különleges mitológiai, népmesei elemeket használ fel, illetve jelentős esszékötetekkel, színpadi, rádiós és televíziós munkákkal is rendelkezik.
A Gergő és az álomfogók című meseregényével lett országosan ismert 2002-ben, amelynek a folytatása (Gergő és a bűbájketrec) következő évben Magyarországon az év sikerkönyve lett. Szintén 2003-ban a Gergő-regények megkapták az Év Gyermekkönyve díjat és a Körtemuzsika-díjat is. A szerzőt 2007-ben József Attila-díjjal és a Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés Elnökének különdíjával tüntették ki.
(A fotó forrása: Ivándi-Szabó Balázs / 24.hu)

Elérhetőségek:
Facebook | alkotói profil a Molyon | személyes profil a Molyon |

Borítóleleplezés: Rácz-Stefán Tibor - Fogadj el!

Sziasztok! Írtam már egy néhány borítóleleplezős bejegyzést, amióta meghívást kaptam az ezzel foglalatoskodó blogger körbe, ám amit ma estére tartogattam nektek, - lám, a megfellebbezhetetlen bizonyíték, hogy tudok előre is dolgozni, alkalmanként - az formabontó lesz. Ugyanis most nem egy olvasóközönség számára totálisan ismeretlen történet fizikai formáját fedem fel, hanem egy olyan regény legújabb, bővített tartalommal is felruházott kiadását, amit legelőször csaknem tíz éve zárhattak a szívükbe a magyar könyvpiaccal - a kötelező olvasmányok okozta trauma ellenére is - barátságos viszonyt ápoló molyok. Ez a régi-új barát az Aranymosás Irodalmi Válogató regénypályázatának 2013-as Public Star könyve, egy azóta is rendkívül aktív író tollából, Rácz-Stefán Tibortól. Dőljetek hátra, és gyönyörködjetek a Fogadj el! c. stand-alone kötet új borítójában!

A borító:

Szubjektív benyomásom, hogy... nem csupán pazar, hanem kimondottan időszerű lépés is volt búcsút inteni az előző, összhatásában meglehetősen művi és jellegtelen, míg szivárványos karikába zárt, +18-as jelzését tekintve egyenesen visszás borítónak. Egyértelműen az új változat javára szól a természetessége, nagyon vörös pöttyös, nagyon ifjúsági, a lehető legpozitívabb értelemben. Akár azt is mondhatnám, hogy alig észrevehetően lélegzik, sokkal hívogatóbb és finom részletekben kifejezőbb; a karakterek arcának részletekben felfedését átható félénkség és rejtőzködés, az erősen fókuszba helyezett szemekben ülő komolyság és feszélyezettség, a bármikor kicsordulható könnycsepp néma ígérete, a tükörüveg golyó ütötte sebből szétfutó töröttsége, repedezettsége mind beszélnek a szemlélődőhöz, rezonálnak a történet lelkivilágával. Egy kamasz számára, akinek a torkában a beilleszkedési gondokkal, toxikus környezettel, társas kapcsolatokkal, önelfogadással és egyéb gátlásokkal való küzdelem láthatatlan gombócot képez, ez a borító megnyugvást üzen. Na, nem azért, mert egy vázlatos és mesterséges mivoltával nagyon is egyszerű, gimis játszótérre küldi kikapcsolni, ahol se perc feloldható, látszatkonfliktusokkal múlatják az időt a hősök, hanem mert megérinti a saját valóságát, és megértést sugároz; nem vagy egyedül. Habár nem olvastam a könyvet, az évek során elfogyasztott, hosszabb értékelések alapján abszolút a megfelelő húrokat pendíti meg ez a friss, képi koncepció, bizonyára örömmel fogadja majd a polcára Fogadj el! rajongói bázisa. Végszóként még muszáj hozzáfűznöm, nekem a kreatív megoldások közül a személyes kedvencem - ami megadta az első löketet a leleplezésben való részvételhez is - a betűtípus. Imádom a festésre hajazó technikát, szívesen látnék ilyet gyakrabban is.
>>A kötetről a későbbiekben ezen a linken lehet informálódni, illetve itt lesz megtehető az előjegyzés, előrendelés is. 

Tájékoztató jellegű fülszöveg:

Hiszel magadban?
Petra, a pénztelen, vidéki lány elit gimnáziumba kerül, ahol mindenki gazdag és menő, így aztán hazudik, hogy ne lógjon ki, hiába figyelmezteti Dávid.
Petrát a lányok befogadják, barátokat szerez, egy fiú is tetszik neki, de kiderül az igazság. És ettől kezdve pokollá válik az élete.
Túl lehet-e élni a bosszút, az iskolai megalázásokat?
Dávidnak is van egy kínos titka, a lányok nem izgatják, de a szívét nagyon is megdobogtatja Áron, a jóképű padtársa, aki pontosan tudja ezt, és gonoszkodva ki is használja.
A két barát szerelemmel, árulással és szenvedéllyel teli útja döbbenetes eseménybe torkoll.
Van egy pont, amikor már nincs tovább.
Van egy pont, ahol a szerelem már fáj.

Figyelemfelkeltő idézetek a Fogadj el!-ből:

„– Tudod, ha egy barátságot hazugságok alapjaira építesz fel, akkor ne csodálkozz, ha összedől az építmény.”

„Ha egy olyan regényt olvasott, ami tetszett neki, akkor ritkán reagált a külvilágra. Szerette, amikor a cselekmény beszippantja őt, olyankor elfeledkezett a saját életéről, arról, ami fájt neki, és azokról a titkolt dolgokról is, amiket saját magának sem mert bevallani.”

„Áron visszakúszott az ülésére, és hogy megtámaszkodjon, kezét Dávid combjára helyezte, úgy foglalt helyet.
– Ha rajtad múlna, örökké ott lenne, ugye? – kérdezte kajánul. Dávid dühösen pillantott rá, majd anélkül, hogy gondolkodott volna, akkorát csapott Áronra, amekkorára csak az erejéből tellett.
– Mondtam én, hogy vicces évnek nézünk elébe.”

„Talán mégsem akkora a különbség a tehetős és a szegény gyerekek között? A szülők mindenütt dolgoznak, csak van, ahol megfizetik őket, és van, ahol nem.”

Rácz-Stefán Tibor-kalauz:

Rácz-Stefán Tibor foglalkozását tekintve író és marketing-asszisztens, lélekben pedig pont ugyanolyan sziporkázó, fáradhatatlan rajongója a könyvek és sorozatok fiktív univerzumainak, mint az olvasói. Közkedvelt könyves bloggerként havonta több ezren olvassák a gondolatait legutóbbi olvasmányairól, a várható megjelenésekről, a készülődő adaptációkról,  a közelgő, könyves eseményekről. Töretlen népszerűségnek örvendő műveiben a fiatalok hangján szól kortárs problémákról, a kirekesztés ellen küzdve, szélesítve a látókörüket vagy épp baráti kezet nyújtva a lapok közül.
Elérhetőségek:
Facebook | blog | alkotói profil a Molyon | személyes profil a Molyon | Instagram

Book Tag: Újévi Fogadalmak (Book Tag #46)

Sziasztok! (Vitathatóan jó)magam is a meghökkenés és a kétely bizarr kereszttüzében topogok a felismeréstől, de igen... ez egy kész, publikált bejegyzés. Majdnem egy évnyi szélcsend után. Nem merülök bele a heroikus visszatérésről szóló ígéretek durrogtatásába, mert sokadik nekifutásra már számomra is visszataszítóan hiteltelenek, ergo értelmetlenek lennének ezek. A megközelítésem persze némileg ellentmond jelen book tag témájának, - amire Elena_Deveraux hívott ki a Molyról - ugyanis az lenne a dolgom, hogy felvázoljam a 2022-es olvasási terveimet. A teljesíthető célok kitűzésének az érdekében a továbbiakban gúzsba kötve a sarokba hajítom az idealista énemet, és a végsőkig alulbecsülöm a kapacitásomat. Szórakoztató lesz.

{1} Egy író, akitől szeretnél olvasni idén, de eddig még semmit nem olvastál tőle:

Már az első kérdés egy burkolt sóbálvány-átok… Tengernyi ilyen író van. A birtoklási mániám vad ámokfutása közepette kétszáz kötetesre duzzadt várólistámon számtalan ismeretlen név tollából származó beszerzés szerepel. De, akitől feltétlenül olvasni szeretnék, ha egyetlen névre kell redukálni a választ, az Oscar Wilde. Két hete tettem szert a Dorian Gray arcképének zsebkönyves változatára, a buszra várakozva bele is pillantottam kicsit, és kimondhatatlanul jól esett. A stílusa szinte ködbe burkolt, elringatott és bebalzsamozott. Másnap meg is néztem a Stephen Fry-féle életrajzi filmjét. A Wilde-jelenség és az adaptációk megismerése után időszerű megismerni magát a főművét is.  

 

{2}  Egy könyv, amit mindenképpen szeretnél elolvasni:

Pokolba a számokkal, három olyan könyv van, amit semmilyen körülmények között sem akarok kihagyni idén. Ezek Amira Stone-tól a Kitaszítottak, Martin Kaytől az Eastern és Szilágyi Helénától a Diabolika. Mindhárom recenziós példány, és mindhárom írójának rendkívül hálás vagyok a megkeresésért. Onnantól, hogy 2019 év elején elkezdett bukdácsolni a blog, számtalanszor eljátszottam a gondolattal, - pláne tavaly és tavalyelőtt - hogy nem való ez nekem, egy már oszló hullát nem érdemes megpróbálni feléleszteni, és legjobb lesz, ha hagyom az egészet a fenébe. Nem fog hiányozni senkinek. A fentebbi három személy mégis bizalmat szavazott nekem a csapnivaló teljesítményem és a határidőket illető tehetetlenségem ellenére, azt üzenve, mégis van értéke a tevékenységemnek. Mindez nagyban hozzájárult ennek a posztnak a létrejöttéhez is többek között. 

{3} Egy klasszikus, amit szeretnél elolvasni:

Több cím között hezitáltam. A Victor Hugo: A párizsi Notre-Dame, a Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita, a Mary Shelley: Frankenstein és az H. G. Wells: Dr. Moreau szigete is többé-kevésbé egyenlő esélyekkel indult. Viszont A Mester és Margarita javára szólt egy abszolút nevetséges és irracionális érv; attól fogva valamiféle különös kapcsolatot, kötődést érzek a könyvvel, hogy megláttam az első, Behemótot ábrázoló fanartot. Hajt a kíváncsiságom, mi vonz ennyire erősen ebben a sztoriban. Bízom benne, az intuícióm nem vall csúfos kudarcot, okozva egy emlékezetes tévedést. 

 

{4} Egy könyv, amit szeretnél újraolvasni:

Az újraolvasás felejtős nálam. Négy éve nem olvasok normálisan, hogyha az ezt megakasztó, néhány napja fellobbant, - lelkesedés és hatékonyság fúziójából eredő - szikra tartósnak bizonyul, akkor a már említett kétszáz, olvasatlan könyvemmel fogom eltölteni az időt. Hipotetikus felütésben az Alkonyat újraolvasása foglalkoztat. Illetve egy professzionálisabb elemzés megírása a benne fellelhető, toxikus kapcsolati és nemi mintákról, egyéb pszichológiai vonatkozásairól, a megítéléséről, és persze arról, hogy mi az, ami tényleg működik benne. 

 

{5} Egy könyv, ami ezer éve várólistás és idén el akarod olvasni végre:

A molyos várólistámon leghosszabb ideje vesztegelő könyv ironikus módon Aleatha Romigtól az Út a Fénybe, ami réges-régen, 2018-ban az egyik előrendelésem volt. Ahhoz képest, hogy a fülszöveg annyira lebilincselt, hogy képtelen voltam a bolti megjelenésig várni, szépen megfeledkeztem róla. Kétségkívül rászolgált már a törődésre, és sosem hiba beiktatni egy jó kis pszicho-thrillert. 

 

{6} Egy jó vastag könyv, amit beterveztél:

Bár az Agave kiadótól nem egy gyönyörű, kemény fedeles monstrum csábítgat a polcomról, Stephen Kingtől választom a Csipkerózsikákat. 706 oldalas, hatalmas lapokkal, apró betűkkel. A jó pár évvel ezelőtti állapotokhoz képest a könyvesboltok mostanában bőségesen kínálják a Mester újra kiadott klasszikusait és a friss műveit egyaránt. Egyre gyakrabban ötlött az eszembe a vásárlásaimkor, hogy ha majd olvasni fogok, akkor az elsők között kell lennie valaminek Kingtől is. Én kimondottan szeretem, ha bő lére ereszti a mondandóját, főként fantasy esetében, úgyhogy a Csipkerózsikák a tökéletes jelölt. 

 

{7} Egy író, akitől már olvastál és idén is szeretnél:

Újfent mellőzném a számokat, ugyanis bőven akadnak olyan imádott sorozataim, amiket már rég folytatnom kellett volna. Túlságosan elszállni nem akarok a felsorolással, de vannak, akik között nem tudnék kategorikus fontossági sorrendet felállítani. Leigh Bardugo a Bűnös Birodalom és a Pusztulás és felemelkedés által kapott helyet, Marie Lu A Rózsa Társasága által, V. E. Schwab a Visszavágó által, Tomi Adeyemi az Erény és bosszú gyermekei által, On Sai az Artúr által és Gail Carriger az Időtlen által.

{8} Egy karácsonyra kapott könyv, amit el fogsz olvasni idén:

Nem tartok semmilyen ünnepet egy ideje, ezért nincs ilyen.

{9} Egy sorozat, amit elkezdeni és befejezni is 2022-ben fogsz:

Most lettem megfogva. A sorozatok folytatása nem az erősségem, ha nagyon megkedvelek egy univerzumot, akkor is hónapok vagy akár évek telhetnek el az egyes kötetek sorra kerítése között. A Harry Pottert speciel nyolcévesen kezdtem el, és még mindig nem olvastam el a páratlan számú köteteket a Halál ereklyéi kivételével. Ismerve magamat és a határaimat, maximum egy duológiát tudok bevállalni; Tricia Levenseller: A kalózkirály lánya.

 

{10} Van valami olvasási terved? Ha igen, hány könyvet tervezel idén elolvasni?

Nincsenek messzemenő terveim. Ha csak a három recenziómat fogom elolvasni és értékelni, akkor is elégedett leszek, és akkor is többre leszek képes, mint eddig. Tavaly a könyvtárból kikölcsönöztem és elolvastam ugyan év vége fele tíz ismeretterjesztő kötetet fizikáról, pszichológiáról és művészetről, de ezeket nem értékeltem és maga az olvasásuk is más volt, mint a fikciónak.

{+1} Szeretnél-e idegen nyelven olvasni?

Erről a kérdésről rögtön egy Szaffi idézett ugrott be; „Akarja a magasságos, de nem tudja!” A felirat nélküli, nem szinkronizált, fekete-fehér horrorfilmekkel olyan másfél éve jól elboldogulok, és egyre többször veszem észre a feliratokban lévő hibákat is, viszont háromszáz oldalon keresztül nem jósolok számottevő sikert. Angol szövegnél túl hamar fókuszt vesztek, és ellustulok, átugrok szavakat, mondatokat… igyekszek a lényeget kibogarászni és a tölteléket figyelmen kívül hagyni. Adatgyűjtésnél praktikus, egy szórakozásból olvasott regénynél már kevésbé. Ha nagyon őszinte akarok lenni magamhoz, akkor a motivációmon jelentősebb tátonghatnak lyukak, mint a tudásomon.

 

Nem szeretnék most kihívni senkit, akinek megtetszett a tag, forrásmegjelölés kíséretében viheti.