Sziasztok-sziasztok! Az anarchia szellemében tovább zakatol a Top 5 Wednesday gépezete, és ez a bejegyzés annak a megkerülhetetlen és kategorikus jele, hogy ritka természeti jelenségként két egymást követő héten is az aktívan tevékenykedő tagok kompániáját gyarapítom. A múlt héten olyan karaktereket soroltam fel, akiknek elfogadnám a különleges adottságát, most pedig a lista ellenpárjával érkeztem, olyan szereplők formájában, akiknek a képességétől én inkább eltekintenék. Az összeállítás a vázlatos elképzeléseim szerint is szubjektív megközelítésen nyugodott, ezért amikor elkezdtem beleásni magam a bővebb agyalásba, kidolgozásba, akkor mondhatni megnyugodtam, hogy szerencsére olyan karakterről még nem olvastam, akinek a képességét abban az értelemben lehetne abszolút érthetetlennek titulálni, mint a DC Comics Arm-Fall-Off-Boy nevezetű hőséét. Így zavartalanul megtarthatta a teret magának a kőkemény, szimpátia-alapú elbírálás.
5.) Renesmee Carlie Cullen
/Stephenie Meyer: Hajnalhasadás/
A Twilight sagával legutóbb 2013 végén kerültem kontaktusba, így szükségem volt némi segítségre a polcomon nyugvó, Hitelesen, színesen alcímű kalauztól, hogy felfrissítsem az emlékeimet arról, miféle képességekkel is ruházta fel a vérszívóit az írónő. Viszonylagos meglepetésemre több tetszetőset találtam, mint taszítót, ám Renesmee érintés általi gondolatátvitele így is bekerült abba a kalapba, amiből nem húznék. A maga módján nem azt mondom, hogy nem titulálható valamelyest... cukinak, de olyan kis semmi. Introvertáltként nyilván értékelem, ha szóbeli beszéd nélkül lehet kommunikálni, nem véletlenül vezetek blogot és nem vlogot. Ellenben a telepatikus adottságoknak vannak ennél sokkalta vonzóbb és hasznosabb megnyilvánulásai is, Renesmee esetében speciel az erősen bekorlátozott hatósugár, és az a tény, hogy a képesség használatához tapogatózás szükséges, sokat levon az értékéből a szemem előtt.
4.) Ginger & Marna
/Wendy Higgins: Angyali gonosz/
Mivel a Házasságtörés Démonhercegének ikerlányai ugyanannak a természetfeletti adottságnak a birtokosai, ezért a rendezettség hiába követelte volna meg, hogy egy helyre csak egy szereplőt tegyek, egyszerűen nem láttam értelmét a választásnak közülük. Ginger és Marna képesek megérezni a szerelmet, formálódjanak meg azok viszonzott vagy viszonzatlan romantikus érzések formájában. Az apjuknak végzett munkájuk szempontjából megvannak ennek az értelme, hiszen így tudják megtalálni a lehetséges áldozatjelölteket, akiket rávehetnek a kapcsolatuk szétvágására, terjesztve az emberek között a bűnt. A történeten belül is megvan a funkciója... ők ketten tökéletesen biztosak az egymás és saját maguk előtt is sokáig tagadásban lévő főszereplők érzéseiben. Ellenben a természetes közegéből kiemelve számomra ez az adottság nem több, mint haszontalan. Semmilyen oldalról körbejárva sem bírok benne pozitívumot felfedezni. Egyáltalán nem tudnék mihez kezdeni vele, és ami azt illeti, átkozottul nem vagyok az a minden lében két kanál pletykazabáló alkat, aki majd belebolondul, hogy megtudja, ki-kiért epekedik. Így is épp elég érdektelen információhoz jutok hozzá akaratlanul, nincs szükségem még egy képességre is, ami még többet ad ezekből.
3.) Olive Abroholos Elephanta
/Ransom Riggs: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei/
Olive az első személyek között lehetett, aki megtapasztalhatta azt az érzést, amiért tömegek vágynak ki a világűrbe vagy szimulációs szerkezetekbe, de engem egyáltalán nem csigáz fel a gondolata, hogy milyen lehet, ha valaki könnyebb, mint a levegő. A Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekeiben többek között azt is szeretem, hogy nem csak csupa napfény és szivárvány képességekkel bírnak a különlegesek közé tartozó figurák, hanem olyanokkal is, amiket kifejezetten hátrányosnak vagy akár a birtoklójukra nézve veszélyesnek is lehet tekinteni. Épp ezért annyira csodálatos, amikor a gyerekek ki tudják belőlük hozni a legtöbbet, az előnyükre tudják fordítani egy adott szituációban őket, megmutatva, hogy mennyit nyom a latba a találékonyság és az ész egy eredmény szempontjából. Elvégre rengeteg a fiktív személy, akik maradéktalanul pozitív vagy egyenesen idealizáltan tökéletes erőt kaptak, mégse tudnak vele mit kezdeni. Olive a mindennapi életben inkább csak plusz terheket tapasztal a képessége által, lesúlyozott cipőt kell viselnie, és nagy odafigyelést kell tanúsítania neki és a környezetének is, hogy egy hiba vagy fatális véletlen folytán ne lebegjen el menthetetlenül és céltalanul, amerre viszi a szél. Ám olyan szituációkban, amikben fel kell mérni egy ismeretlen terepet, vagy magasra kell valamit vinni / magasról kell valamit lehozni, megfelelő segítséggel a csapat kulcsemberévé válik. Ugyanakkor nekem nem hiányzik az ár, amit az adottságért meg kell fizetni, és tériszonyos vagyok, szóval a cserébe kapott úgynevezett előnyök se nyújtanak kompenzálást.
2.) Miriam Black
/Chuck Wendig: Vészmadarak/
Miriam Black képessége az a kategória, ami elsőre menőnek hangzik, de némi gondolkozás után nagyobb eséllyel nyilvánítható átoknak, mint áldásnak; előre látja a halált. Pusztán meg kell érintenie valakit akár tudatosan, akár véletlenül, akár huzamos ideig, akár csak futólag, és rögtön részletes, pontos információkat kap arról, hogy az illető mikor és milyen módon fog eltávozni. A képesség negatív többlettel rendelkező tónusát mélyíti, hogy magának a történetnek is az a gerince, ahogy Miriam az erejével viaskodik. Van, hogy el akar előle futni, van, hogy ignorálni akarja, ritkán pedig megpróbálja a megszerzett tudását felhasználva megakadályozni a közelgő katasztrófát egy-egy áldozat esetében. A képesség mibenléte egyébként olvasás közben engem kimondottan felcsigázott, érdekelt, hogy honnan eredhet, hogyan lehetne esetleg kamatoztatni, mik a határai, mekkora tudatosság fejthető ki rá... de a főhősnő pusztítóan árral sodródó, "ez van" mentalitása sajna behúzták az érdeklődésem előtt az ajtót. Ha a lehetőségeket, amiket látok benne, elengedem, és úgy tekintek rá, ahogyan a sztori oroszlánrészében Miriam tette, akkor a dolog pusztán egy elszánt szúnyog. Nem lehet elhessegetni vagy lecsapni, jön utánad, idegesít, kétségbe ejt vagy egy periódusban már nem is érdekel. Bővebb információk hiányában pedig szintén nemmel voksolnék rá, hogy "csak úgy lássak" naponta X számú szélütést, autóbalesetet és konyhai balesetet. Annak fényében, hogy ha hiba van a Mátrixban, és elhagyom a házat, akkor is tartok optimálisan másfél méteres távolságot a többi embertől, nem feltétlenül keserítené meg az életemet, de számomra érdektelen képességet se fogadnék szívesen.
1.) Hugh Apiston
/Ransom Riggs: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei/
Hugh adottsága példázza talán a legjobban Ransom Riggs paranormális világának jellegzetes, creepy hangulatát; a fiú gyomrában méhek élnek, és irányítani tudja őket. Tisztában vagyok az előnyeivel ennek, és hogyha latba akarnám őket venni, akkor ironikus mód erre vonatkozóan jutna eszembe a legtöbb a komplett listát figyelembe véve, mégis ennek a használatától ódzkodok a legjobban. A méhek használhatók fegyverként, védelmi falként, felderítőként és keresőcsapatként is, befoghatóak akár mennyiségükből fakadóan szállításra is, na meg bármikor szert lehetne tenni mézre. Ellenben utálom a méheket és ez kölcsönös, így ebből az összetételből semmiképpen se jöhetne létre olyan idilli szimbiózis, mint a könyvben. A szúródarazsak alrendjének minden képviselőjével ősi ellenségek vagyunk, ha csak mozdulatlanul állok a közelükben, akkor is támadó magatartást tanúsítanak az irányomba, és hiába megyek arrébb, repülnek utánam, ameddig közénk nem kerül valamilyen térelválasztó; mondjuk egy csukott ajtó.
+1.) Zoe Benson
/American Horror Story: Coven - Boszorkányok/
A múltkor is helyet szorítottam egy olyan bónusz listaelemnek, ami nem egy könyvszereplőt takart, így ezt a viselni nem óhajtott képességeknél is megteszem. A kedvenc sorozatomon harmadik évadában feltűnő Zoe személyes boszorkányképessége, hogy szexuális úton gyilkol. Hogyha lefekszik valakivel, akkor az illető meghal, és a képesség szabályai ellentmondanak annak, hogy a működése tanulással kontrollálhatóvá váljon. Bármit is tesz, nem tudja elkerülhetővé tenni a végkimenetelt. A sorozatban megtalálták a módját, hogyan lehet ez akár "jó" is, de ez a hasznosítási kísérlet nekem erőltetett maradt. Hiába van szó egy olyan képességről, ami elképesztően veszélyes, még csak fegyverként se lehet használni. Elvégre, ha valakit meg akarok ölni, akkor nem akarom a testembe engedni, hogyha pedig valakit bele akarok engedni, akkor nyilván nem akarom megölni. Hacsak az ember nem kéjgyilkos, mint Ted Bundy, vagy nem dédelget olyan terveket, hogy azzá válik, akkor patthelyzet áll fenn.
Ti melyik fiktív karakternek nem fogadnátok el a különleges képességét? Ne tartsátok magatokban, írjátok meg kommentben a bejegyzés alatt, a Molyon, Facebookon vagy Twitteren!
A Top 5 Szerda magyar bloggereinek a legfrissebb posztjait EBBEN a zónában tudjátok elérni.