2018. július 4., szerda

Top 5 Wednesday #29 - A 2018-as első olvasási félév sztárjai

Sziasztok! Igen... nem képzelődtök, szerda van... és én itt vagyok egy listával... Szokatlan anomália, pláne a júniusi hónapot figyelembe véve, amikor motiváció hiány miatt - egyik hét témalehetősége se fogott meg kimondottan, amelyik egyre meg nagyjából rá lehetett fogni, hogy igen, annál kicsúsztam a határidőből - csúfosan elhanyagoltam a blog Top 5 Szerda rovatát, de a júliusi feladatokat látva visszatért a lelkesedésem, és elhatároztam, hogy most minden héten jelentkezni fogok egy ide vágó poszttal. :D Legelső körben az utolsó könyvkritikámat tekintve egy, ha hinnék ilyesmiben, úgy fogalmaznék, sorsszerűen testhezálló feladattal indít a csapat, azaz be kell mutatnunk azokat a könyveket ismét , amik az idei év során a legmagasabb fokozatra tekerték a rajongói üzemmódunkat. Azért, hogy valamelyest szűkíthessem a kört, ezúttal a folytatásokat nem vettem bele a listámba, csak a maximálisan új élményekből, az önálló kötetekből, a sorozatnyitó kötetekből dolgoztam. Azt nem ígérem, hogy nagy meglepetések fognak titeket lentebb fogadni a címek terén... viszont abban bízok, hogy esetleg kedvet kaphattok valamelyikhez.


5.) Ransom Riggs: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei

Még évekkel ezelőtt elkaszáltam magamban ezt a könyvet a beharangozások alapján, és eldöntöttem, akárhányszor is nyomják majd a képembe, erre nem leszek kíváncsi már csak azért se, mert némely értékelés alapján arra következtettem, nekem ez túl gyerekes lesz. Aztán az adaptáció megmozdította a bensőmben az érdeklődést... és végül ott kötöttem ki, hogy hozzákezdtem és már csak magáért a szövegért is imádtam olvasni, annyira elkápráztatott a hangulata. Nem a világmindenség leggyorsabb tempójú sztorija, de ez is hozzájárul ahhoz a régies, paranormális, enyhén creepy atmoszférához, ami két vállra fektette az irányába táplált szkeptikusságomat. Kiemelkedően különleges történet az ifjúsági fantasy regények között, megkockáztatom, hogy egyenesen összehasonlíthatatlan a többivel, mondhatni egy ugyanolyan hurkot képez közöttük, mint amilyenbe Vándorsólyom kisasszony zárta el a pártfogoltjait az idő és a rájuk vadászó szörnyetegek fenyegetése elől. Nem szeretem egymás után olvasni egy sorozat részeit, de hogyha a polcomon sorakoztak volna a folytatások, akkor biztos azonnal ugrottam volna értük.


4.) Stephen King: Az

Stephen Kingnek egyszer sem sikerült még csalódást okoznia nekem a könyveivel, és annak fényében, hogy ez összesen négy kötetet jelent, még nem lesz kiugróan nyomós kijelentés, de eddig az Az vált ezek közül a legnagyobb kedvencemmé, és az első olyan horrorrá, amin féltem ami mellesleg az ő legnagyobb kedvence is a saját munkái közül. 2018 első napjaiban megálltam a polcom előtt és azzal a gondolattal, hogy új év, új olvasmánylista, kezdjük, hát csak keményen! lekaptam a lapméret és terjedelem tekintetében is leghatalmasabb könyvemet róla. Az olvasása a tervezettnél hosszabbra nyúlt, de ez fikarcnyit sem csorbított az élményen, milliószor több lakozott ebben a blokktéglában, mint ahogy azt feltételeztem. Tetszett, ahogy King súlyt adott Pennywise ténykedésének, ahogy ezt hosszabb időn keresztül végigvezetve, számtalan konkrét példát megmutatva egy olyan szörnyeteggé formálta, akitől okkal lehet rettegni, és a számtalan érdekes gondolat, amivé egyre csak erősebbé és erősebbé tette a történetet. Nem volt olyan perc, amikor elkalandozott volna a figyelmem az eseményektől, végig fenntartotta az érdeklődésemet, ami több, mint 1000 oldal esetén igencsak nagy szó...


3.)  Demi Kirschner: Öld meg Jana Robinst! & Demi Kirschner: Szörnyek és ketrecek

Ezt a pontot olvasva felmerülhet bennetek az a tény, amivel én is tisztában vagyok pár éve; hogy a matek nem lehet a legkiemelkedőbb erősségem, ugyanis a Top 5 Szerdás listámra hat könyvet raktam, de... ez a két regény egy sorozatot alkot, az Ellopott élet sorozatot, amivel ebben az évben ismerkedtem össze, ami zárójelben megjegyezve elsöprő méretű kedvencemmé vált, így szigorúan véve egy listaelemnek számítanak. Különszedni őket különben sem lenne értelme, mert Demi feladta annyira a leckét, hogy nem tudjam eldönteni, hogy melyik rész tetszett jobban talán majd, ha meglesz a harmadik kötet is, amit változatlanul, virtuális toporzékolással megtoldva követelek. Az Öld meg Jana Robinst! adott nekem egy tökéletes YA-könyvet, ami mentes a műfaj mindenféle idegesítő elemétől, és egy olyan világfelépítést, amitől megint úgy éreztem magam, mint amikor először olvastam fantasy-t, amikor először találkoztam a varázslattal. A Szörnyek és ketrecek tovább csemegéztetett a már említett fantasy szálnak azokkal a részleteivel, amire a leginkább kíváncsi voltam az első rész befejezése után, és elindította egy döbbenetes titkokat felszínre hozó dominósor dőlését, ami alapjaiban rendezi át a megszokott erőviszonyokat. Menthetetlenül beleszerettem Demi írásaiba, az első könyv után azt hittem, az újdonság varázsának kopásával valamelyest mérséklődni fog, de tévedtem; minden alkalommal, amikor tőle olvasok az olyan, mintha először olvasnék.



2.) J. S. Carol: Gyilkos társas

A kötet 444 oldalas, és én alig több, mint huszonnégy óra alatt a végére értem úgy, hogy igen vaskos olvasási szüneteket is tartottam közben, ami már egy sokat eláruló iránymutató. A Kristály Pöttyös könyvekkel valahogyan mindig elfogultabb vagyok egy kicsit, az ebbe a kategóriába eső kötetekben van egyfajta vibrálás, amivel egy hullámhosszon vagyok, de a Gyilkos társas még közöttük is kiemelkedő, az évben a legjobb a mezőnyből. Még nem került kezembe könyv korábban ettől a fickótól, de ezzel a kezdéssel engem az abszolút rajongójává tett, fokról-fokra, észbontóan ütős, cinikus stílussal darabokra cincálta a Hollywood-i álomról, és az annak részét képző hírességekről szóló mítoszt. A tehetségük, a pénzük a népszerűségük, vagy emberenként válogatva, akár a külsejük miatt is felnézünk rájuk, akaratlanul más kategóriaként kezeljük őket valamelyest, mint magunkat, ám a szerencsétlenségek nem válogatnak, nem kivételeznek. J. S. Carol bemutatta, hogy könnyedén kerülhetnek Hollywood gigantikus cápás medencéinek a legnagyobb ragadozói is olyan helyzetbe, ahol ők válnak zsákmánnyá, ahol nem számít, mit értek el az életben, mennyi pénzük van, hány és mennyire befolyásos személyt ismernek, ők is reszkető áldozatok. Fantasztikusan, feszültséggel teli mutatta be több szemszögből is, hogyan zajlik egy túszdráma, ez a fantasztikusság pedig már-már ördögi szintekre emelkedett, mikor arra tért ki, az irányítás elvesztése mit is művel az olyan emberek pszichéjével, akik ahhoz vannak szokva, minden füttyükre nyolcan ugranak.


1.) Marissa Meyer: Szívtelen


A Szívtelen és a hozzá fűződő imádatomat valószínűsíthetően kevés embernek kell bemutatnom... de a gondolatra is átjár a fékezhetetlen izgatottság, hogy újra kifejthetem a véleményemet erről a gyönyörűségről, így aki már unja... kénytelen lesz megacéloznia magát. Szóval, volt egyszer egy lány, aki már elképzelhetetlenül régóta vágyott egy Alice Csodaországban átdolgozásra, a Könyvmolyképző Kiadó pedig meghallgatta a kívánságát, és a Könyvhétre elhozta a Heartless-t. A lány előrendelte a könyvet, elkezdte olvasni... és már minimális oldalszám leforgása után is teljesen kivetkőzött önmagából a lenyűgözöttségtől, annyiszor mosolyodott el, hogy görcsbe rándultak az arcizmai, nevetett, testét-szellemét a könyvnek ajánlotta, nem találva helyét természetes környezetében... Aztán véget ért a könyv, és a lányt olyannyira lesújtotta az űr, amit a történet hagyott, hogy néhány óra elteltével bele is vágott az újraolvasásba. Nekem ez a történet a kryptonitom, nem tudok neki ellenállni, és teljesen kicsinál, még a saját szemszögemből nézve is beteges intenzitással rajongok érte - talán érdemes is lenne elmennem egy elvonóra. Egyszerűen ZSENIÁLIS előzménykötete a Carroll könyveknek, fantasztikusan jelenítette meg a már megismert szereplők előéletét úgy az írónő, hogy végül mindenki a klasszikus helyére jusson a sztori lezártával, és ezen kívül annyi, de annyi pluszt adott... Rengeteg ellentmondást, elgondolkodtató részletet, őrültséget... egy csipetnyi mesés varázslatot és egy felejthetetlen szereplőgárdát, briliáns karakterfejlődéssel. <3 Nem tenném rá a nyakamat, hogy nem fog idén még harmadszorra is felbukkanni az olvasmánylistámon.

A Top 5 Wednesday többi bloggerének a bejegyzését a napokban folyamatosan megtaláljátok majd EBBEN a zónában.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése