2018. március 14., szerda

Top 5 Wednesday #21 - Animációs filmek és mesék, amikre idősebben is vevő vagyok

Sziasztok! ^^ Mint azt bizonyára ti is észleltétek, ha gyakran forgolódtok errefelé, a múltheti Top 5 Szerdát egyszerűen Maradj Talpon!-t játszva elpasszoltam, a GoodReadsesek nem neveztek meg témát, mert trehányak voltak, akarom mondani "későn írták ki a márciusi feladatkört, ezért nem akarták egyik napról a másikra az első keretnek megfelelő poszt megírásával terhelni a bloggereket, hanem helyette a nyakukba varrták, hogy válasszanak kétszer annyi melóval a korábbi témák közül valamit", és én erre azt mondtam magamban, ha nem fogok órákig molyolni a szimpatikus téma keresésével  de most újra ringbe szállok a második márciusi témában egy kis művészi szabadság címszó alatt végrehajtott változtatással, hogy a projekt közelebb álljon a szimpátiamérőmhöz. Miről is hablatyolok? Arról, hogy eredetileg olyan könyveket kellett volna most hoznom nektek, amik gyerekeknek szólnak, de érdemes elővenni őket felnőttként, én viszont, ahogy azt ti is tudjátok... nem szoktam gyerekkönyveket olvasni. Dióhéjban így esett a választásom témába vágó könyvek helyett témába vágó animációs filmekre/mesékre ;)

5.) L'ecsó

Egy időben és részben még most is elkötelezett Franciaország mániás voltam, így már maga a helyszín is sokat nyom a latba. Tetszett benne, hogy egy alapvetően nem annyira kedvelt állatfaj képviselője lett a rivaldafénybe helyezve, külön ironikus felhangot ad, hogy a konyha környékén az emberek még kevésbé tűrik meg a patkányokat, mint máshol, Remy mégis abban a környezetben talál magára, ahol a leginkább oda nem illőnek tartják. A sztori üzenetének a motivációs ereje örök, mint minden hasonló animációs film, ez is bővelkedik humorban, na meg persze enni is imádok :D


4.) Madagaszkár 3

Az előző két részt meg-megnézegettem, de egyik se ragadott meg annyira, visszagondolva igazából gőzöm sincs, gyerekként mi ösztönzött arra, hogy megnézzem az újabb és újabb részeket... de a harmadik rész megadta az áttörést. Talán szerepet játszik benne az is, hogy itt már úgy adagolták a jellemeket és a poénokat, hogy a felnőtteknek is élvezetesebb legyen, hogy a bevett nyavalygások helyett egy komolyabb küldetés köré épült a történet amellett, hogy a hőseink még mindig haza akarnak jutni az állatkertbe, azaz a cirkusz megmentése, de a legjobban a hangulat fogott meg, na meg az új szereplők. Giát az első képkocánál megimádtam, a show megjelenítése pedig rendkívül látványos lett.


3.) Jégkorszak 4

A Jégkorszak-filmek esetében már nem kell annyira nagyítóval keresgélnem az indokaimat, hogy miért néztem meg a részeket, a magyarázat egyszerű, amióta az eszemet tudom bolondultam az őslényekért és, ha a dinoszauruszok is voltak a fő befutók, hamar kedvenceimmé vált ez a négylábú, bundás bagázs is. Mindegyik részt szerettem, de a legjobban talán a negyediket tudnám kiemelni, a Madagaszkár 3. részéhez hasonlóan ez lett a "meglettebb" korosztály számára legélvezhetőbb rész, noha az előzőekre se a standard gyerekes jelző illik. A vicces jelenetek nagyot ütöttek, Shira által új kedvenc szereplőt arattam, és az se volt hátrány, hogy beszőtték a készítők az őslények után következő másik kedvenc korszakom "főszereplőit"; a kalózokat.




2.) Rio

A felsoroltak között ezt láttam a legkésőbb, így nem volt kérdéses, hogy az élmezőnyben fog majd helyet kapni. :) A grafika meglepően szép lett mind a madarak, mind a környezet tekintetében, ráadásul a Rio De Janeiro hangulat fergeteges, ha nem is vegyülnék el a valóságban a karneválon, nagyon intenzív és lüktető atmoszféra teremtődött, ha ezek elől a kissé idétlen, de ellenállhatatlan főhős haza is akart menekülni két percenként a biztonságos kis lakásba. A Csili-Azúr párost nagyon szerettem, érdekes volt kettőjük között a kontraszt, kicsit emlékeztetettek a YA-regényen badass lány + visszafogottabb srác kettőseire.


1.) Anasztázia

Általánosságban jobban preferálom az olyan filmeket, amikben "élő szereplők" játszanak, de ez azoknak a meséknek a mezőnyét erősíti, amikből szerintem nem lehet kinőni, mert mindegyik korosztályt meg tudja fogni valamivel. A kisebbeket elsősorban az érdekli, hogy Anasztázia rájöjjön, honnan is jött ő, mi rejlik a múltjában és, hogy Raszputyin el legyen küldve melegebb éghajlatra, az idősebbek már értékelik a történelmi átfedéseket, a Romanov család belevonását a sztoriba, a kis korhű részleteket.  Egy karácsonykor bukkantam rá, amikor a csatornákat kapcsolgattam arra várva, elkezdődjön a film, amit bekarikáztam a tévéújságban, aztán mégis leragadtam nála, és azóta többször is újranéztem. Az utóbbi időben nehezen viselem el a túlságosan éneklős filmeket, de ezzel valószínűleg kivételt tennék.


A Top 5 Szerdás blogger csapat tagjainak e heti posztjait a változatosság kedvéért *jól kapaszkodjatok meg* ismételten EBBEN a molyos zónában érhetitek el.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése