2018. március 18., vasárnap

The Beauty and the Beast: A szépség és a szörnyeteg - Remake

Helló! A tavalyi év nagy sikere volt A szépség és a szörnyeteg legfrissebb élőszereplős verziója, amiben többek között a Harry Potter filmekből imádott Emma Watson és a 21. század számítógépes Picassói repítik el a varázslat földjére a nézőt, Bill Gondon rendező vezénylésével. Akarva-akaratlanul figyelemmel kísértem a film készülése környékén záporozó híreket, és bármennyire is Emma volt a lelki szemeim előtt a tökéletes Belle, ezek a hírek nem keltették fel az érdeklődésemet, ameddig meg nem láttam az előzetesnek egy rajongói változatát; A Szépség és a Voldemort címmel, amiért sokkal szívesebben beültem volna moziba a pár perces képkockák alapján, mint az eredeti elképzelésért :D Azzal pedig, hogy Ariana Grande betársult a filmzenei frontra, eloszolhatatlanul felgyülemlettek köztem és a film között a vihar felhők egészen addig, ameddig nem futottam bele az álomszerűen pozitív fogadtatásokba, és fel nem vetődött benne, mégis mit veszíthetek vele, ha belenézek? Hozzávetőlegesen két órát az életemből. A bevállalósságom meghozta a gyümölcsét, a lentebbi kritikámból meg azt is megtudjátok, hogy ez a gyümölcs érett és zamatos volt-e vagy rohadt...
created by HunHowrse Layout Generator on 2018-02-05 15:02:07
Azon túl, hogy valahányszor a filmre gondolok még a megnézése után lassan két hónappal is cseng a fülem a rengeteg dalolászástól, elsősorban a látványvilág nyújtotta a legnagyobb élményt a történet kapcsán. Vádolhattok klisésséggel a szóhasználatom miatt, de alaptalanul kezdenétek szemforgatásba, hiszen nem csalás, nem ámítás, a Szépség és a szörnyeteg vászonra öntését látva újra gyereknek érezheti magát az ember. Gyereknek, aki ámuldozva nézi, ahogy a gyertyatartók és a tányérok énekelve táncot lejtenek az asztalon, a kastély elemei megelevenednek... néhol a hatás persze átcsúszott a történet korszakára jellemző tömény giccsbe, de ennek ellenére is egyszerűen varázslatos. Gondolom, 3D-ben még megragadóbb lett.

A Szörnyetegről ugyan senki se fogja bekajálni, hogy valóságos, ahhoz túlságosan látszik szerencsétlenen, hogy CGI-vel lett elkészítve, és abból se a "Trónok harcás, környezetbe simulós" módon, de ez már csak az a fajta kényszeres kötekedés, mint amikor egyesek azt hangoztatják, hogy a film nevetséges, mert a történet korában nem lehettek egy nemesi udvarban feketék. Beszélő órák és csészék mellett ez szerintem még egy vállalható valószerűtlenség, ahogy a Szörnyeteg külleme is, ez különben is egy tündérmese. Nem az elcsépelt, felejthető fajtából, hanem abból, ami még azokat is nyáladzó, csillogó szemű idiótákká változtatja pár képkocka leforgása alatt, akik az esetek 3/4-ében kapásból félretolnak minden olyan filmet, amiben nem várható legalább egy pszichopata gyilkos. Az új Szépség és a szörnyetegnek hangulata van, és ez vitathatatlan.

Második erős vonal az, hogy mennyire pontosan követték párbeszéd és dalszöveg szinten is a rajzfilm változatot, nem egy olyan kifacsart újradolgozást nyújtottak a készítők, amit ugyan még remake-nek neveznek és nem reboot-nak, de felismerhetetlen lenne az eredetihez képest, ha nem egyezne a címük. Eközben pedig beleágyaztak néhány az alaphoz remekül idomuló változtatást, kis színeseket is, amik még szórakoztatóbbá tették a történetet, még elevenebbé a karakterek jellemét. A rajzfilmben is érződik, hogy Belle egy okos lány, aki kivirágzik a falu birkái közül és a legtöbb hercegnőtársa közül, Csipkerózsikát speciel biztosan nem az eszéért szeretjük, de itt ez még hangsúlyosabb lett, talán részben azért, mert Emma Watson kapta a szerepet. Lényeg a lényeg, ez a Belle nyugodtan lehetne Hermione Granger hercegnő kiadása egy kicsivel kedvesebb formában :D Nem akarok nevetségesen sokat áradozni, de eszméletlenül aranyos volt Emma a szerepében, szinte ragyogott, a báj, amit árasztott még a legkeményebb szíveket is megolvasztaná, így nem is kérdőjelezi meg a néző, miért pont ő hozta meg a nagy áttörést a Szörnyetegnél.

A szereplőgárda roskadásig van telve fantasztikus színészekkel, ennyi nagy nevet régen láttam egy kupacban, ami ki is ütközik a minőségen, így méltatlanságnak érzek csak pár embert kiemelni, de nem érezném igazságosnak úgy publikálni ezt a bejegyzést, hogy nem magasztalom egy sort Luke Evans játékot. Gaston az a típusú karakter, aki automatikusan ellenérzést vált ki az emberből; erőszakos, egy tuskó, szűk látókörű és nárcisztikus, aki félelmetes profizmussal tudja vinni magával az ostoba csőcseléket. Mégis ő nőtte ki magát ezúttal a kedvenc szereplőmmé.  Nem azért, mert a jelleme kivételesen megdobogtatott bennem valamit, hanem mert Luke olyan remekül, időnként annyira komikusan adta elő, hogy az igazat megvallva nem lehetett nem imádni tisztes távlatból :D Gaston ragyogását tovább emelte Lefou, aki a barátjához hasonlóan messze túlnőtt a rajzolt verzióján, egy nagyon különleges egyén bontakozott ki általa. Tisztában van vele, hogy a bajtársa nem százas, de mégis igyekszik terelgetni, amennyire az erejéből telik, nem szívesen hagyja a szószban, ameddig nem mutat olyan magatartást, ami egyértelműen kinyilatkoztatja, semmibe nézi a fáradozásait.

Olvastam a forgatás körüli híreknél, hogy teret kapott egy halovány meleg szál, ami miatt több országban betiltották a filmet, máshol pedig csak 16-os, durvább esetben 18-as karikával engedélyezték levetíteni. Én pedig néztem, néztem, néztem... és azt tapasztaltam, hogy a beígért, tömegfelháborodást kiváltó LMBT szál nem mutatta meg magát. Lefou a legvégén pár másodperc erejéig táncolt egy csávóval? Ugyan már... ez annyira rejtett, annyira elszalasztható momentum, hogy semmi értelme nem volt ekkora hisztit csapni miatta. Bevallom, én azt hittem, a Disney bevállalós lesz, és létrejön egy rendesen kibontott meleg szerelem Belle és a Szörnyeteg szerelme mellett... de ez nem valósult meg. Az elmúlt hónapokban viszont felvértezhették magukat némi tökösséggel, mivel bejelentették: ha minden a terv szerint megy, nemsokára startol majd az első leszbikus hercegnő.

Belle és a Szörnyeteg kapcsolata már a rajzfilmben is figyelemreméltó volt, noha volt egy kis Stockholm-szindórmás beütése, sokkal valódibb lett a Disney románcok túlnyomó részénél, és ezt a komolyságot itt sem hajították ki a kukába, hála az égnek, inkább fokozták. Fokozatosan kerültek közelebb egymáshoz, nem egy varázsütésre, eközben jobban meg lehetett ismerni mind Belle, mind a Szörnyeteg személyiségét, annak külön örültem, hogy betekintést lehetett nyerni Belle múltjába, abba az időszakba, amikor Párizsban tombolt a pestis. Az ilyen kis apróságokat nagyon értékeltem, tetszett, hogy a készítők a varázslat mellett igyekeztek a valós világunkhoz kapcsolni az eseményeket.

A korra jellemző korlátoltság is nagyon életszerűen lett megjelentetve, az őrült, vasvillás csőcselékkel nem is tudom, mit bírtam volna csinálni. Kiközösítenek valakit azért, mert van esze? Mert tanulni akar, mert van benne kreativitás, amit szeretne is kibontakoztatni és fényesebb életcélra vágynak annál, minthogy hozzámenjenek egy tökfejhez, akinek aztán szülhetik a gyerekeket, főzhetnek és moshatják a ruháit? Nem is tudom... nekem ez annyira undorító. Az pedig egészen félelmetes, hogy egy csapat buta ember mekkora pusztítást képes végrehajtani, tartom magam ahhoz az elmélethez, hogy a történelmünk gondjainak a 99%-át az ostobaság okozta. Csakis a hülyéket lehet vezetni, valaki, jelen esetben Gaston pedig akarhat bosszúhadjáratot indítani azért, mert kikosarazták, nem megy semmire, ha nem akad egy marha se, aki követi. Egyedül amiatt voltam dühös a cselekményre, mert a végén el lett felejtve ennek a háborodott, habzó szájú gárdának minden.

Disney-s happy end bomba a köbön, hangsúlyozva milyen fontos a béke és a megbocsájtás, de számomra egy komoly mélypont volt, hogy ezek a birkák (azaz a falusiak) annyira be voltak kattanva, hogy lemészárolták volna a Szörnyeteg kastélyában a tulajdon családjukat is, a feleségeiket, a lányaikat, a férjüket, és aztán ez úgy volt beállítva, mintha teljesen rendben lenne végül is, amit csináltak, hiszen mégse történt akkora baj és csak tudatlanul Gaston után mentek. Igenis lett baj. Én biztos nem sírtam volna ezek után a vállukon a viszontlátás feletti örömömben, miután visszaváltoztam emberré... -.-

Összességében gyönyörködtem a helyszínekben, sokat nevettem, máglyára kívántam a falusiakat, káromkodtam, amikor az ingerküszöbömet kezdte túllépni az éneklésmennyiség... de nem tudnám letagadni, hogy nagyon tetszett. Még a legvégén a nevek megjelenítését is elképesztően kreatívan, ízlésesen oldották meg. Annyira, hogy eszem ágában sem volt a felbukkanásukkal lezárni a filmnézést, mint máskor és átklikkelni egy másik oldalra, hogy csináljam a dolgomat.

A J Á N L O M! Még a szkeptikusoknak is, akik abban a meggyőződésben vannak, kinőttek ebből ;)
A kódolás a HunHowrse weboldal Layout Generátorával készült | Készítette: Gothic01

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése