2018. február 28., szerda

Top 5 Wednesday #20 - Fantasy szál, hová bújtál? Nem látok a szerelemtől!

Üdv! :) Elérkezett a hónap utolsó szerdája, és igen... jól láttok, én is itt vagyok a Top 5 Wednesday posztommal, bár azt nem állíthatom, hogy tökéletesen az alapszabályoknak megfelelően. Rátekintettem az eredeti témára, ami a kedvenc urban fantasy-k összeszedése volt, megvontam a vállamat és nem bírtam megállni, hogy ne variáljak. Túl egyszerűnek, túl sablonosnak találtam az alap feladatot. De, hogy mire cseréltem le? Olyan urban fantasy könyveknek a bemutatására, amikben a szerelmi szál láthatóan elnyomja a fantasy oldalt, bármilyen keservesen küzdenek is ez ellen a misztikus teremtmények, képességek.


5.) Sophie Jordan: Tűzláng

Kellemes, könnyed történet, ami a maga nemében kifejezetten jó, és tervezem is újraolvasni, de az emlékeim alapján nem kerülhetem ki a tényt, hogy a drakik világa hiába érdekes, a sárkányokhoz képest privilégiumot képez a Jacinda és Will között szövődő románc, az inkább ehhez a témához kapcsolódó problémák boncolgatására megy ki a játék.


4.) Helena Silence: Engima

Volt egy bizonyos fordulat, ami után képtelen voltam kellemes szájízzel tekinteni a történetre, hálás lettem volna érte, ha a brazil szappanoperába is meredek családi, szerelmi drámázások helyett a Lenához hasonló emberek képességeinek a bemutatása, egy ebből adódó valódi bonyodalom kibontására koncentrál az írónő. Kíváncsi voltam az érzőkre, de sajna nem kaptak a fantasy szál elemei amellett a Lena és Alex között zajló totálisan értelmetlen, kis ésszel megoldható mosolyszünet mellett elég teret, ami a fő konfliktussá nőtte ki magát. Néha úgy éreztem, mintha a Cilla által előadott, "érett" felnőttek által is bekajált kacsa lenne a lényeg, míg a fantasy vonulat csak éppen megtűrt mellékszál.


3.) Debora Geary: Modern boszorkány

Sokáig gondolkoztam rajta, betegyem-e egyáltalán ebbe a listába ezt a könyvet, mert ha őszinte akarok lenni veletek nemcsak, hogy elnyomott cselekményt, hanem konkrétan semmilyen cselekményt nem találtam benne. Csak úgy csapongott ide-oda az egész, megregulázhatatlanul uralkodott a se eleje, se vége stílus, miközben a nyálas, cukormázas családi és szerelmi légkörben igyekezett oxigénhez jutni az a csipetnyi mágikus íz, amit az írónő megtűrt a maga idealizált szemléletmódjának olvasókra erőszakolása közben. Egyértelműen Nell, illetve az ő gyerekeinek az ajnározása és a "20 + 1 parancsolat Deborától a tisztességes boldogsághoz" vitte a prímet, de a Nat és Jamie közötti derült égből LOVE kapcsolat is nagyobb százalékot töltött be, mint a vegytiszta boszorkányság. Szerintem maga az írónő se tudta, mit akar ezzel a sztorival.


2.) Lisa Jane Smith: Ébredés

Nos... a történetnek nem csak az igényes, és ehhez a valamihez képest fényévekkel kidolgozottabb tévé sorozathoz nincs semmi köze, hanem a fantasy-hoz se. Oké, Stefan és a mítoszokban lézengő Damon vámpír, amihez hozzájárul, hogy Stefan időnként tolja a divatból már rég kiment, szenvedő mártír lemezt... de konkrétan semmi jelentősége sincs a vámpír szálnak. A lényeg az, hogy a város, és a bolygó nélkülözhetetlen, önző és egocentrikus tengelye, Elena Gilbert összejöjjön az ő szenvedő művész kiszemeltjével, miközben úgy használja a maga körül mozgó embereket, mint más az evőeszközöket. Igazából mindegy lett volna, ha Stefan zombi, vérfarkas, földönkívüli, Duracell nyuszi, porszívó ügynök vagy egy szabadidős gátfutó legkisebb fia, nem változtatott volna semmit a cselekmény fő sávján. A második kötetben mikroszkopikusat javult a helyzet, arra nem vettem rá magam, hogy addig haladjak, mire végre a regény hajlandó fantasy-ként viselkedni.


1.) Abbi Glines: A jövőm

A győztes pedig az Existence-trilógia befejező kötete. Itt az első és második részben, ha egy néhány vonatkozásában zsigertépően idegesítő, de mégis hellyel-közzel szilárd YA fantasy történet lett felépítve. Ebben a kötetben meg, a nagy zárásban, amitől az ember joggal várna valamilyen felülmúlhatatlan durranást, mi történt? Abbi lenyomott egy RESET gombot, Pagan Csökött Agyú Moore-t megfosztotta az emlékeitől, és ezáltal egy kis környezetváltozással újramesélte a nyitókötetet, kihúzva belőle az érdemleges részleteket; azaz a szellemeket, magának a Halálnak a tevékenységét. A kötet abból állt, ahogy egy hisztizős, a Halál címére méltatlan papucs azért küszköd, hogy visszahódítsa az ő amnéziás kedvesét, aki ráadásul szarba se nézi úgy, hogy nem emlékszik rá, az elmúlt évben többször is megmentette az életét...  Olvasás közben még reménykedtem, hogy kapok valami paranormálisnak minősíthetőt ezen a mennyei kapcsolaton kívül, de hoppon maradtam. Ebben az esetben tényleg csak egy elhanyagolt díszlet volt a fantasy címke.

A többi résztvevő blogger bejegyzéséért figyeljétek a nap folyamán EZT a zónát, fokozatosan elő fognak állni a listájukkal :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése