2018. február 21., szerda

Top 5 Wednesday #19: Úszás a bennem rejlő fangirl nyáltengerében - Kedvenc instant romantikus könyvek

Sziasztok! A romantikus Top 5 Wednesday posztok órája leáldozóban van, az utolsó előtti fordulóban egy olyan feltétel szerint mutatom meg nektek a kedvenc könyveimet, amit eddig a percig nem értem, mégis miért nem Valentin-napra időzítettek a Goodreads-esek, mikor a legintenzívebben ez tartozik bele a szerelmi témába.... Az instant romantikus regényeké  a főszerep, amikből először azt hittem, könnyű lesz kiválasztanom a kedvenc történeteimet, de ahhoz képest, hogy mennyivel jobban értékelem a csöpögésnél a szörnyeket és a vérengzést, meglepően sok kötetre bukkantam az imádottjaim között. Kemény diónak éreztem a döntést limit közé szorítását és igazságtalannak, mert a felsoroltakat legszívesebben egytől-egyig az első számú kedvencemnek nevezném a műfajban némi kiegészítéssel.


5.) Katie McGarry: Feszülő húr

Imádom, mert...

Nem hatásvadász módon, nem kényszeresen, nevetségesen szívszorítóan, hanem reálisan, átélhetően, ésszel kezel az írónő olyan problémákat, traumákat, amikbe sok felnőtt is beleroppanna, nemhogy tinik.
Mindkét főszereplő sorsában megvan ugyanaz a sötétség az ellentétek ellenére; Noah álomba illő családdal rendelkezett, gondoskodó szülőkkel és imádni való kistestvérekkel, de a szüleit végleg elvesztette egy tragédiában, és a szakadék szélén táncolva, alkalmatlanabbnál alkalmatlanabb nevelőszülők közt ingázva küzd azért, hogy legalább a testvéreit visszaszerezze. Echo élete külső szemlélőnek maga volt a tökély, egy végzetes estéig, amiről egyedül szörnyű sebek maradtak emlékeztetőül, a lány nem emlékszik semmire. Neki látszólag semmi gondja nem lehet, hiszen minden megadatott neki, de az ő esetében pont a szülők azok, akik eltüntethetetlen sebeket szakítottak a lelkébe, amit csak mélyít, hogy a környezete vagy szörnyszülöttként kezeli, vagy úgy tesz, mintha mi sem történt volna. A gondjuk eltérő, mégse érződik eltúlzottnak, egyik se kevesebb a másiknál.
❤ Egy kimagasló történet az "elcseszett lelkek egymásra találnak" kategóriában, a sebzettségük, mélypontjaik, démonaik érthető, mindketten megjárták a poklot, így megértik egymást, kölcsönösen segítenek talpra állni a másiknak.
A párosuknak nem lehetetlen ellenállni, a civódásaikon csak mosolyogni lehet, amennyire vagány, zűrös, elbűvölő srác Noah, ugyanannyira kreatív, tüzes, és szeretetreméltó lány Echo.
❤ Követnek el hibákat, de egyikük se idegesítő, a hibáik, ha néha bosszantónak is tetszenek, az előéletüket tekintve végül is logikusak, abból a kétségbeesésből gyökereznek, ami megfeszítette bennük a húrokat, de nem szakította el.
❤ Üde színfolt a  segítők szempontjából, ugyanis Mrs. Collins az a fajta mankó, aki néha túlbuzgónak, golden retrieveresnek tűnhet, de erőn felül, az utolsó izzadtságcseppéig megtesz mindent iskolapszichológusként a rábízottak talpra állásáért, akár még a tulajdon szüleikkel szemben is kiáll értük.



4.) Tammara Webber: Törékeny

Imádom, mert...

❤ Mivel az instant romantikus műfaj női főszereplőit rendre bárdolatlan, bugyuta, barbár bohócnak tartom, McGalagony professzor után szabadon  rendkívül üdítő volt egy fiú, egy kifejezetten vagány fiú szemszögéből végigkövetni a részben már korábban megismert eseményeket, aki nem rinyál feleslegesen.

❤ Landon Lucas Maxfield mesélése által egy fájdalmas, mégis lenyűgöző életutat ismerhettem meg, ami egyszerűen... bámulatos karakterfejlődést mutat meg, még elevenebbé, még szerethetőbbé téve Lucas karakterét.
❤ Lucas életének cseppet sem napfényes állomásai egytől-egyig hitelesek, Tammara is zseniálisan dolgoz fel kimondhatatlan traumákat. Mi lehet szörnyűbb egy gyereknek annál, mint végignézni, ahogy valaki megöli az anyját? Főleg úgy, hogy kifejezetten anyás gyerek, aki az említett szülőjéhez húz jobban. A traumától megroppant, új helyen, új emberek között elveszett, bezárkózott Lucasszal is ugyanannyira varázslatos, sodró a történet, mint a csalódásokat átélő, lassan elzüllő, majd a gödörből kimászó Lucasszal, aki végül rátalál a kikötőre a szörnyűségek tengerében egy nem hétköznapi lánnyal...

❤ A happy endek hiába elcsépeltek, igenis csodás végigkövetni, ahogy egy sokat szenvedett karakter sínre kerül, családra talál, és elkezdhet azzal foglalkozni, amit a legjobban szeret.

❤ A new adults műfaj legfergetegesebb fiú + fiú barátságának kialakulásának egyaránt vicces és kiakasztó állomásait lehet megismerni. Lucas és Boyce kapcsolata egészen durván indult, de szinte testvérekké váltak, akik minden balhéban vállt vállnak vetve helytállnak, akik sosem hagyják cserben egymást.

❤ A lapok között lappangó sötétség ellenére ez nem egy nyomasztó, depresszív történet, hanem szórakoztató, vagány, a maga módján művészi és rendkívül egyedi, pontosan olyan, mint amilyen a tetovált, piercinges, motorozó, Bullet For My Valentine-t és Slipknotot hallgató Lucas személyisége.

❤ Lucas tökéletes narrátor, a belső monológjain csak szakadni lehet, kevés értékelhetőbb tényező van egy szereplő esetén annál, mint amikor a saját tettein is képes ironizálni.



3.) Kylie Scott: Szóló

Imádom, mert...

❤ Megveszek a rock zenéért, és egy fantasztikusan ütős, bombasztikusan szórakoztató, állandóan nevetésre ingerlő szereplőkkel teletűzdelt rocksztáros sorozatnak a legerősebb kötete bár még az utolsó arra vár, hogy elolvassam.
❤ A Lena-Jimmy párostól garantáltan kifekszenek a műfaj kedvelői; mindketten csökönyösek, nagyszájúak és félelmetesen kemények, egyik se engedi, hogy feltörlőrongynak használja a másik. Lena ámulatba ejtő profizmussal kezeli Jimmy dilijeit, és Jimmy se az a típusú srác, aki hagyja, hogy a választottja hisztis legyen és a fejére nőjön. Aki kezébe veszi ezt a könyvet azt kísérheti figyelemmel, ahogy két mindenre elszánt harcos halálra szekálja magát, a végső irányításért küzdve :D
❤ Végre-valahára nem csak egyik fél teper a másik óvásáért, hanem ez kölcsönös. Mindkét szereplő családi háttere elcseszett, de egyikük se engedi, hogy az ebből a háttérből előóvakodók tovább bántsák a másikat. Lena bátran kiáll Jimmy rémes anyja ellen, Jimmy meg az első kötetből jól ismert módszerrel elküldi a francba Lena idióta testvérét.

❤ A kapcsolatuk nem felhőtlen... mondhatni egészen szenvedős, de ez nem bosszantó. Egyáltalán nem klisés főnök-alkalmazott szerelem az övék. Ez frenetikusan szórakoztató! A féltékenységi jeleneteken, hogy Jimmy hogyan riasztja el Lena potenciális randi partnereit, csak röhögni lehet, mint ahogy azon is, ahogy a két méregzsák lassan felfedezi, mennyit jelentenek egymásnak azon túl, hogy még szex közben is képesek elkezdeni vitatkozni.

❤ Remekül közvetíti a rock zene fő mondandóját; azt, hogy az embereknek legyen önbizalmuk, és ne tűrjék el, hogy szarul bánjanak velük, hogy hagyják másoknak, hogy beleokoskodjanak az életükbe. A könnyed, vicces momentumok mellett komolyság is szorult a kötetbe.

❤ Építő példa a romantikus regények között. Nem kínozzák feleslegesen egymást a páros tagjai mondvacsinált hisztikkel, de ha komolyan megbántja egyik a másikat, akkor egy elhebegett "bocsi" után nem szalad vissza a megbántott lógó nyelvvel és csaholva a másikhoz. Aki idiótán viselkedik, annak tepernie kell a megbocsájtásért.

❤ Ugyan a főszereplők a legerősebb személyiségek, a korábbi kötetek párosai, akik itt mellékszereplőkként tevékenykednek, se szorulnak féltésre. Ugyanolyan fergeteges arcok kisebb szerepben, mint a saját könyvükben, a saját útjukból okulva, pedig egy nagy, hangos családként egyengetik a főszereplő útját.

❤ Az elfuserált család mellett másik súlyosabb téma mellett felmerül a függőség is, annak a leküzdése. A legtöbb történetben automatice le van írva, aki drogozik vagy drogozott, de a Szóló megmutatja, a dalnak ennyivel nincs vége, küzdelmes menet, de talpra lehet állni. Újjászületve rá lehet szolgálni az újabb esélyre.


2.) Jay Crownover: Rule

Imádom, mert...

❤ A klisék száma, mint égen a csillag, mégse hasonlítható össze egyetlenegy másik romantikus történettel sem.
❤ A zűrös múltú, jelenű karakterek mellett a futószalagról leugrott hősök labdába se rúghatnak.

❤ Egyenesen rajongok az olyan pasi szereplőkért, mint Rule, akik vagányak, szabad szelleműek, felvállalják önmagukat, köpnek a társadalmi elvárásokra és arra, kinek mennyire szimpatikus a stílusuk. Vagy elfogadják őket olyannak, amilyenek, vagy tehetnek egy szívességet.
❤ Mindkét főszereplőnek akasztófára valóak a szülei, de egyikük se hagyja, hogy az határozza meg őket, milyen szerepbe akarják kényszeríteni őket; Rule-t a züllött gyilkoséba, Shaw-t a kifogástalan kis Barbie-éba. Néha kell nekik egy kis noszogatás ezért a másiktól, egy kis erőlöket, de kitartanak.
❤ Ellentétek vonzzák párosnak tűnnek, de hamar kiderül, sok köztük a hasonlóság. Rule nem egy megátalkodott, velejéig romlott nőcsábász, aki mindenkit tönkretesz maga körül, és Shaw se egy agyatlan cicababa, akinek a zsinórjait a szülei rángatják. Shaw meglepően erős és badass tud lenni, Rule pedig... az ő rétegességét csak az olvasók tudják megérteni teljesen *-*
❤ Pozitív ellenpéldaként a bevett elemekkel szemben se Rule, se Shaw nem akarja megváltoztatni, "jó útra terelni és megváltani" a másikat, Shaw pontosan olyan vadnak és provokatívnak szereti Rule-t, mint amilyen, és Rule se változtatna Shaw-on a világért se. És ezért a romantikus műfaj egyik legreálisabb szerelme az övék: elfogadáson nyugszik, nem a másik idealizált mását szeretik, hanem a valódi énjét.
❤ A mellékszereplők észbontó figurák, előre felcsigázzák az olvasót, előre arra ösztönzik, hogy el akarja olvasni a saját kötetüket is. Főleg Rule baráti társasága észbontó ^^ Hangosak, balhésak, vérbeli rosszfiúk, akik összetartanak, és akiknek a szóváltásai rendkívül mulatságosak.

❤ Piercing és tetoválás-mániásként nem csak az hatalmas pozitívum nekem, hogy Rule egy extrém, tetkós, tarajos, piercingekkel teli csávó, hanem, hogy egy tetoválószalonban is dolgozik, így rendkívül érzékletesen bele lehet látni az ott zajló munkába. Az ottani családba.

❤ Az írónő stílusa haláli, nem felületes és nem is magyarázza túl, amit nem kell túlmagyarázni, laza, vagány, ráadásul csodálatos humorral van megáldva.


1.) Simone Elkeles: Tökéletes kémia

Imádom, mert...

❤ Alejandro "Alex" Fuentes a világon van! xD Tegye a kezét a szívére mindenki, aki kedvencének vallja a könyvet, és bírja hazugság nélkül kimondani, hogy ennek a szeretetnek a történet felé a döntő százaléka nem Alexnek tudható be, a YA rosszfiúk császárának. Alexnek, a gengszter bandában lévő, motoros, tetovált, pimasz, izgalmas latino macsónak... :D

❤ Bűnöző-fétisem van. Alex mellett a legjobban az utcai banda, a Latin Vér megjelenítése tetszett, hogy milyen hatása van már a gimnazista korúakra is, mekkora befolyása van, mennyire osztja meg a közösséget és, hogy a családias propaganda mögött, micsoda förtelmes szervezet, ami a sajátjaival is elbánik, ha úgy adódik.

❤ A spanyol káromkodások epikusok.

❤ Különleges testvéri kapcsolat színesíti a sztorit mindkét oldalról, sőt, nem is színesíti, hanem ez az egésznek a mozgatórugója. Brittany azért vívja a csatáit otthon, hogy a beteg nővére megfelelő ellátást, bánásmódot kapjon, Alex pedig azért kockáztatja az életét a bandában, hogy a testvéreinek ez ne jusson osztályrészül, hogy az öcséi többre vihessék.

❤ Fuenetes-ék hangosan, és nem az a tipikus, reklámfilmbe illő amerikai család, akik a fehér kerítés mögül mosolyognak, de azonnal az olvasó szívébe lopják magukat a megtörhetetlen kötelékkel, ami köztük van. Ennek a családnak a tagjai valóban fenntartások nélkül gyilkolnának egymásért.
❤ Mindkét főszereplő címkék alatt vergődik, ezek gátolják őket a kibontakozásban. Alextől mindenki a kemény legény, a gátlástalan, csóró bandás szerepét várja el, aki már akkor elvágja valakinek a torkát, ha az csúnyán néz rá. Brittany-től a szülei teljesíthetetlen tökéletességet várnak az élete minden területén, és tartania is kell ehhez magát, ha a háznál akarja tudni a testvérét. Alex címkéi nagyobb kutyaszorítót adnak, és fenntartom, hogy Brittany esetében kis határozottság csodát tett volna, de egyikük életében se elhanyagolható a nyomás.
❤ Az Alex és Brittany közötti kémia függőséget okoz, a flörtölésük csak úgy ontja a jókedvet, a szikrákat.

❤ Alex frontján ezernyi humorforrás tündököl, a harcolása a testvéreivel, az ismerkedése Garry-vel és a közös momentumai Pacóval mind felejthetetlenek.

❤ Simone merőben eltérő jellemű, vérmérsékletű karakter szemszögéből is ugyanolyan hiteles, habár azt nem kell mondanom, hogy Alex vagány stílusa hozzám közelebb állt :)

❤ A kémia tanárnő egy igazi ikon
❤ Ez volt az első könyvem a műfajban, ami annyi újraolvasás után se veszített az értékéből, ami szanaszéjjel törte a könyv gerincét, és amit a műfajban elolvasott számtalan könyv se szárnyalt túl.

Mielőtt elétek tárnám a szokásos szakszöveget, a molyos zónát, amiben elérhetitek a többiek posztjait muszáj megjegyeznem, hogy kurvára dühös vagyok erre a témára, mert most az összes felsorolt kedvencemet újra akarom olvasni, miközben így is betemetnek az olvasatlanok! xD :P

Szóval a molyos zóna a többiek posztjaival... ITT.

2 megjegyzés:

  1. Úristen, a Feszülő húr remek sztorinak tűnik, hogyhogy nem hallottam még róla?? :O Ráadásul bent várakozik a könyvtárban. Most már nincs bocsánat, el kell olvasnom. Köszi az ajánlót! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Eléggé népszerű az írónő a műfajban, így nem tudom, hogy nem ért a híre... :D A sorozat harmadik része is nagyon jó :)

      Törlés