2018. február 23., péntek

Cluedo Book Tag (Book Tag #34)

Sziasztok! Mostanában megint rám jött a Book Tag-ezhetnék, ne kérdezzétek, van-e ilyen szó ezért miután ráuntam a sorozatnézésre, átbogarásztam a várólistámat a témában, és megakadt a szemem egy társasjáték mintájára készített kérdéssoron, a Cluedo Book Tag-en, amire két kedves ismerősöm is meginvitált, csfannie (a válaszai ITT) a molyról és CsakSimánDorka az Anya olvas blogtól. A dupla kihívás előtt még életemben nem hallottam erről a játékról, de tudatlanságomat ellensúlyozva kutattam egy kicsit a neten, így azon kívül, hogy rájöttem, ez egy népszerű, nyomozós, rejtélyes társasjáték, aminek többek között Harry Potteres és Trónok harcás verziót is készítettek a klasszikus mellé, azt is meg tudtam, hogy van egy filmes testvére is. Abból, hogy magát a társast kipróbáljam, egy kissé kiöregedtem, de abból nem, hogy könyveket társítsak a figuraként választható szereplőkhöz, így fejest is ugrottam a feladatba.

created by HunHowrse Layout Generator on 2018-02-22 22:34:43ki
                                >> Anna Banks Nemezis <<

A kitételen pontosítanék, mert én soha nem vettem még könyvet csak a borítója miatt, és ezen nem is tervezek változtatni majd a közeljövőben. Olyan volt, hogy egy borító megfogott, és utána a fülszöveg megtartott, de olyan, hogy annyira eldobtam volna az agyam a borítótól, hogy beszerezzek miatta egy olyan történetet, amiben nem láttam semmi potenciált... egyszer sem történt. A Nemezisnél a borító a megjelenés előtt megragadott, a fülszöveg, és a Blogturné Klub értékelései pedig felcsigáztak annyira, hogy a polcomon akarjam tudni, méghozzá gyorsan. Tavaly novemberben olvastam ki, félelmetesen hamar megimádtatta magát a történet, a kedvencemmé vált, és a sztorin kívül az is lenyűgözött, mennyit fejlődött az írónő a másik sorozata óta.


                        >> Leigh Bardugo: Árnyék és csont <<

Nem azt mondom, hogy nem találtam érdekesnek, nem azt mondom, hogy nem kötött le, hogy nem éreztem azt, hogy ott leskelődök Alina mögött egy fa vagy egy szobor mögül... de kellett idő, mire rendesen lecsapott rám a történet varázsa. A felvezetés kissé elnyújtottnak tűnt, és Alina nyavalygása, mártírkodása se volt az ínyemre, akkor meg végképp vörösben láttam, amikor a leányzó kibökte, miért is kínozta magát több, mint száz oldalig. Viszont utána... függő lettem. Éjúr, az erősebb Alina, Ravka világának a sötétebb oldala, Éjúr és az ő titka, a Ravka-beli legenda és az a szédítően izgalmas zárójelenet... na meg Éjúr... megvettek kilóra. Nem volt kérdéses, hogy akarom a második részt és, hogy valamikor újra fogom olvasni. Azóta meg pácolódok a türelmetlenségem levében, amiért még mindig olyan távolságra van tőlem a hőn áhított befejező kötet, mint a sivatagban a délibábként látott oázis. Ha idén nem jelenik meg, én megőrülök :P Vagy felturbózom csúcsszintre az angolomat, hogy megbirkózzak az eredeti kötettel.

                                       >> On Sai: Scar <<

Mindegyik kitételnek megfelel egyik nagy kedvencem, a Szivárgó sötétség első kötete, bár azt hozzátenném, hogy az elvont szóval annyira nem dobálóznék, mert többnyire negatív jelentést szoktak ennek tulajdonítani. Tehát adott nekünk egy Föld-pusztulás, ami után az emberek az űrbe költöztek, a sztori kezdetekor jelentős ideje ott élnek. Adottak nekünk különleges képességekkel bíró lények, a mentálok, akik ügyelnek rá, hogy a mi barbár népünk lehetőleg ne kaszabolja úgy magát a csillagok között, mint hazai terepen, hogy működjön a világ dugattyúja. Adottak nekünk vérszomjas űrkalózok, továbbá rejtőzködő keresztények, akiket mindenfelé üldöznek, mert egy ördögi szekta vadembereinek tartják őket. Adott nekünk egy világ, amiben az ő hitük forrása elképesztően hosszú ideje nem adott hírt magáról, ám egy sorsát megváltoztatni akaró, felvágott nyelvű, korlátokat ledöntő, kissé szeleburdi fiatal lány tevékenykedésének a hatására a "nyugalom felbolydul." A sötétség láthatóan szivárog, de feltűnik a fény... és mindkét oldal játszmájában fontos ez a lány. A vallás a régi világ pillére, az űrben élés, a csúcstechnológiával felszerelt űrhajók meg maga a modern jövő, így a fő érdekességet ezeknek a végleteknek az együttes, első elgondolásra talán furcsának tűnő megjelenítése adta. De a furcsa hatástól nem kell tartani, On Sai remekül operál a végletekkel, és az összeegyeztethetetlen elemekkel. ^^ Komoly, elgondolkodtató témák, sziporkázó humor és egy lélegzetelállító űrkaland laphoz szegező elegye a Scar. Másik előny, hogy habár jelentős teret kap a vallás, még sincs a nézetek tálalásának olyan hatása, mintha egy éles sarkokkal rendelkező világnézetet akarna az olvasóra erőltetni az írónő - a magam részéről nyíltan vállalva nem hiszek semmiben, mégsem találtam ezeket a részleteket tolakodónak. Összességében egy olyan csodabogár ez a történet, mint maga a főhősnő :)

                         >> Colleen Hoover: Egy nap talán <<

Az értékelésem első mondata mindent elmond a közös viszonyomról ezzel a könyvvel; "Majd egy nap talán megváltozik annyira a látásmódom az élet bizonyos területeire vonatkozóan, hogy értékelni tudjam a történet üzenetét, és azt a küzdelmet, amit a főhősök lefolytattak a boldogság megszerzéséért, hogy ne csak viszolygással tudjak gondolni arra, amit  a szerelem oltárán elkövettek ők ketten, de ez a nap nem mostanság fog eljönni". Valójában megértem, miért vesznek meg ezért a sztoriért annyira, mert azt a vaskalapos ellenérzéseim ellenére is belátom, hogy észbontóan jól meg van írva... csak egyszerűen... nekem nem jött be az üzenet. Ahogy a karakterek viselkedése se. Az idétlenség. A hiszti. Sydney fél oldalanként felbukkanó gyerekes sírógörcsei...

                                     >> Stephen King: Az <<

Sokáig irtóztam a történettől, gondolván ez egy nevetséges futam lesz, hiszen mi hátborzongató, mi horror lehet egy elvetemült bohócban, aki ellen egy csapat 11 év körüli gyerek áll ki harcolni...? De végezetül... milliószor többet adott ez a sztori, mint amire számítottam. Nem csak totálisan magával ragadott, hanem végre én is átérezhettem a félelmet Kinggel kapcsolatban, azt az érzést, amikor az ember nem szívesen megy ki még a vécére se, ha este olvassa el a történetét, és akkor is mindenféle érdekes kis beképzelt nesszel szórakoztatja magát, hogy előidézze azt a jelenetet, amikor Beverly-n kitört a frász a fürdőszobájukban. Zseniális volt ennek a creepy légkörnek a felépítése, nem felesleges vérengzéssel traktált King, hanem aprólékos, átgondoltan csepegtetett félelemmel, amiben nagy szerepe volt Pennywise múltbéli cselekedeteinek az ő vérszomjasságának a nyomatékosítása végett. A pszichológiai oldal is tetszett az, hogy a gyerekeknek a szülői háttere, a Derry-i élményeik hogyan hatottak a felnőtt korukra. Számomra nem volt benne felesleges rész, mindig tudott mutatni valami érdekeset a cselekmény.

           >> Gulyás Péter: A végtelen térségek örök hallgatása <<

Faltam az oldalakat, gőzerővel járattam az agyamat, szétizgultam magamat, összezavarodtam, és a végén.... sokkot kaptam. Lenyűgözően sodró, összetett élményt nyújtott ez a regény, amit talán a "filozofikus thriller" címkével tudnék a legpontosabban leírni. Az író remekül manipulálja az olvasót, eltereli a figyelmét az apró jelekről, amiből el lehet jutni a rejtély kulcsához, vagyis, hogy a főszereplő tanárnak miért hullanak el sorra az érettségiző diákjai, hogy képes lehet-e megmenteni a következő áldozatot. A félrevezetés fő eszközét a filozofikus részek biztosítják, aki a témára csak nyomokban fogékony, azonnal továbbelmélkedik a felvetett érdekes gondolatokon, elmerül a fejtegetésükben, miközben egyre jobban elkalandozik a kiindulási ponttól, és még ez szemet se szúr neki. A pszichopata karakter is kiemelkedő, félelmetes volt, ahogyan elkezdte megmagyarázni a cselekedetei "mentségeit".

                 >> Josh Malerman: A végzet tébolyult kereke <<

A  százalékos értékelése a molyon gyenge hangon elkeserítő, ami először aggodalommal is töltött el, de az író most sem okozott nekem csalódást, és eddig a percig nem értem, miért fikázzák annyian ezt a könyvet. Ha csak egy instant horror-sztori lenni, akkor is rendkívül szórakoztató időtöltést biztosítana a műfaj kedvelőinek, de az események mögött megbúvó üzenet tarol. Az, hogy mi is valójában A végzet tébolyult kereke, amiből nincs kiszállás, hogy az emberiség hogyan halmozza ugyanazokat a hibákat, mennyire értelmetlen és egyforma az összes háború. Akik megfogadják vele kapcsolatban az ajánlásomat, lehet, csalódni fognak, de nekem ez a kötet lett a legutóbbi kedvencem.

                           >> Stieg Larsson: A tetovált lány <<

Megkapó írói stílus. Egy arisztokrata család, melynek szekrényei tele vannak ocsmányabbnál ocsmányabb csontvázakkal. Egy negyven éves rejtély. Egy sorozatgyilkos. Egy meghurcolt, de mindenre kész újságíró. Korrupció, perverzió, szociális személyek túlkapása, mindenféle maximumon. Na, meg Lisbeth Salander, minden idők legintelligensebb, legvagányabb és legerősebb személyiségű főhősnője, aki sokkolóval kúrálja ki a félreértésből azt az elvetemült gyilkost, aki azt hiszi, belé köthet. Jelenleg a második kötetet olvasom, a svéd és amerikai adaptáció is nagy kedvencem, minden ízben bolondulok ezért a sztoriért. Az első, és bizonyára nem utolsó skandináv krimim, a legütősebb krimi műfajú mű, ami a kezembe került.

Bloggerek, akiket meginvitálnék ennek a rejtélyekkel teli Tag-nek a kitöltésére hátha ők korábbról is ismerték az alapjául szolgáló játékot:
>> Fancsali, aki a Szubjektív Archívumban gyűjti a bűnügyeket.
>> Fancsee, aki Lapról Lapra oldja meg a rejtélyeket.
>> molly_ , akinek a fő nyomforrása a Coffee and Manga.

Ha megtetszett a TAG, forrásmegjelöléssel elrabolhatjátok.
A kódolás a HunHowrse weboldal Layout Generátorával készült | Készítette: Gothic01

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése