2018. január 20., szombat

Voldemort: Origins of the Heir - Az örökség eredete

Sziasztok! :-) Ameddig felélesztem a blog könyves, azaz legfőbb rovatát, egy filmértékeléssel rukkolok elő nektek, ugyanis nyilvánvalóan ez a részleg is aktivizálásra szorul. Mára már meghazudtolhatatlan ténnyé vált, hogy Harry Potterrel bármit el lehet adni, nem hiába annyira sikeres, generációkat meghódító Rowling világa, az emberek ragadozó nagymacskaként vetik rá magukat mindenre, amivel egy pici szeletet leszakíthatnak a varázslatból. Amivel közelebb kerülhetnek ahhoz, amit a meg nem érkezett bagolypostás levelük által elmulasztottak. Komolyan, tegye fel a kezét az, aki ha lát egy fekete, szemüveg sziluettel és villámmal ellátott, sima, fehér vászontáskát vagy egy ugyanilyen táskát Always felirattal, nem fordul meg a fejében, hogy nekem erre szükségem lehet...  Na, ugye, hogy nem vagytok sokan ezzel a véleménnyel? Én is az elvetemült rajongók táborát erősítem, úgyhogy ezzel nincs baj, pusztán azt kíséreltem meg nevetségesen hosszasan felvezetni... hogy amikor érkezett a bejelentés; Voldemort életéről rajongói film készül, felrobbant az internet HP-rajongó rétege. Néhány napja megnéztem ezt a filmet és most a nyakatokba is öntöm róla a véleményemet :D
created by HunHowrse Layout Generator on 2018-01-20 02:01:59
A széria kedvelőinek zömével ellentétben, engem sose fogott meg igazán Voldemort karaktere és úgymond félni se tudtam tőle, persze az orrával kapcsolatban én se voltam rest poénkodni és a róla készült Funko Pop! figurát is meg akarom szerezni, hiszen... annyira édes lett *.* de valahogy mindig sarkítottnak találtam a jellemét. Mármint egy pszichopatának is vannak bizonyos érzései, a maga módján egy pszichopata is képes szeretetfélét érezni... Voldemort esetében viszont Rowling egyértelműen kijelentette, hogy nem képes szeretni. Egyáltalán. Harry-vel szemben ez egy érdekes harcot eredményezett, és tetszett az üzenet, amit közvetítettek vele; "Harry-nek olyan hatalom van a markában, amit a Sötét Nagyúr nem ismer; a szeretet". De még egy elmebeteg se ennyire egysíkú. Ha már negatív beütésű karakter kell az univerzumból, akkor Piton-párti vagyok. Viszont a felsoroltak egy másodpercig se akadályoztak meg abban, hogy várjam ezt a filmet, kíváncsi legyek rá, és meg akarjam nézni.

A hossza körülbelül annyi, mint egy átlagos sorozat egy epizódjának, mégis rövid idő alatt rengeteg, merőben ellentétes érzelmet váltott ki belőlem ez a kis alkotás. Egyrészt le volt esve az állam, hogy mi Harry Potter rajongók, mi mindenre vagyunk képesek. Néhányan összedugták a fejüket, miután megszállta őket az ihlet, aztán Mardekárosokat megszégyenítő célratörőséggel küzdöttek, hogy az ötletük meg is valósuljon, boncolgatni akarták a HP-kötetek egy részletét és megcsinálták, emiatt pedig nem tudok nem tisztelettel tekinteni erre a filmre. Ellenpólusként viszont ott vannak azok a logikai buktatók, amiket a szemfülesek magánál Rowlingnál is kiszúrtak, pedig ha valaki, akkor ő igazán képben volt a könyvekkel, és a varázsvilággal, amit teremtett... így borítékolható volt, az éberségük újabb fokozatra kapcsol most. Nem is beszélve azokról a részletekről, amiről ordít az illúzióromboló amatőrség.

Elengedhetetlen letisztázni, hogy amatőrség alatt nem az effektekre gondoltam, azt úgy gondolom, senki sem várhatja el lelkes, de kezdő csapattól, hogy olyan látványvilágot produkáljon, mint a Warner Bros. Ami azt illeti, Voldemort vörös szemét leszámítva pont a látványvilág az egyik legnagyobb erőssége a filmnek, a házimanó, a röpködő átkok és a hopponálás, mind Warner Bros-os Harry Potter film kategóriát verdesnek. Talán ezen lepődtem meg a legjobban, mert sokkalta... gyengébb eresztésre számítottam ezen a téren, mégis derekasan kitettek magukért a készítők. Hangyányit megcsináltabbnak tűnnek a részletek, de cseppet se annyira, hogy elvegyen az élményből, szóval ebben a tekintetben kitűnő munka.

A színészek... Nos... első blikkre ők váltottak ki belőlem vegyes benyomásokat. Néha nagyon jól alakítottak, főleg a Roxfortos Voldemortot megjelenítő csávó nyújtott szerintem kimagasló teljesítményt, a Tom Denemtől várható, hűvösen, távolságtartóan arrogáns kisugárzás nagyon ott volt. Viszont a Voldemort már ekkor is egyre inkább bomló elméjének elengedhetetlen kettyós pillanatai... az ördögi mosolyok és a "most szabadultam a diliházból tekintet", számomra inkább lettek a részéről nevetségesek, mint ijesztőek. Ezen a fronton nem ártott volna valamelyest visszább venni, odafigyelni rá, hogy ne legyen parodikus felhangja. Voldemorton kívül nagyobb szerepet kap mindenki kedvenc irónia bájgúnárjának egy felmenője, Grisha McLaggen és ő se volt kifejezetten borzalmas... de félidőben elkezdett irritálni a színésznő. Az a véleményem, hogy túl nyávogósan, túl primadonnásan adta elő magát, inkább tűnt egy picsogós kislánynak, mint egy kemény, bátor Grifendélesnek. Lazarus Smith és Wiglaf... siralmasak voltak. Az érződött, idegenkednek a szereptől vagy nem erőltették meg magukat eléggé. Röviden érdekes hatást váltottak ki. A szovjet auror tűrhető volt, ahogy Hepzibah Smith is... de nem tette életszerűvé az alakításuk az élményt. A film legjobban egy olyan tekintetben hasalt el, amit nem lehet arra fogni, hogy kezdők voltak a filmesek és, hogy a megvalósításhoz is hogyan kaparták össze a keretet.

Másik szintén amatőrségről ordítozó, de ugyancsak nem a kezdőségre fogható vesszőparipa volt előttem a korhűség. Nem emlékeztem fejből, mikor is volt Voldemort végzős a Roxfortban, de a molyon eligazítottak, hogy a '30-as évek környékén és ez se a karakterek beszédstílusán,se a viselkedésükön, se a hajukon, se a díszleten nem érződött. Ha nem tudtam volna, hogy biztos a múltban járunk, akkor arra tippeltem volna, ez a sztori akkor játszódik, amikor Ginny és Harry, illetve Hermione és Ron gyerekei jártak az iskolába. Azt sose fogom a bőrömön megtapasztalni, milyen lehetett Angliában az élet a '30-as években, de abban biztos vagyok, akkoriban... nem is tudom, nem számított illendőnek úgy viselkedni egy sráccal egy fiatal lánynak, ahogy Grisha viszonyult Tomhoz. Fájó volt nekem ez a modernség, mert odafigyeléssel meg lehetett volna oldani, hogy térben és időben jól helyezkedjen el a cselekmény, hogy a néző képes legyen elhinni, abban a korszakban van, amit Rowling ehhez a szakaszhoz mellékelt. Az American Horror Story és ez a rajongói film ég és föld, de speciel az Asylumnál fenntartások nélkül bekajáltam, hogy a képernyőn keresztül a hatvanas évekbe csöppentem, pedig nem csináltak hatalmas, régies díszleteket, apróságokkal éreztették, a ruházkodással, az atmoszférával.

Itt pedig még a talárokon is látszott, hogy a történet elméleti és gyakorlati síkon nem ugyanakkor játszódik. Komolyan, azok helyett a selymes sávos anyagok helyett nem lehetett volna négy kopottasabb, kevésbé jelmez beütésű talárt vásárolni??? Tom élénkzöld kis mellénye is megért egy misét, mint ahogy a mentazöld pulóvere, az előbbit valószínűleg attól a jelmezestől szalajthatták, ahonnan a talárokat, az utóbbit meg a Tescóból vagy bármelyik hipermarket ruharészlegéről. Nem lehetett úgy tenni, mintha nem modern darabok lennének, mintha nem ütnének el a kompozíciótól. A Szükség szobájáról nem is beszélve, ami a helyszínek terén a legnagyobb pofára esést vitte be nálam, annyira... mű volt, annyira megcsinált, annyira életidegen. Még a könyvek is. Felmerült bennem, azok se igazi könyvek, hanem csak díszlet darabok. Nem célom szánt szándékkal belekötni mindenbe, de nem lett volna jobb ötlet egy sima, egyszerű könyvtárszobában leforgatni a jelenetet?

A cselekmény vonatkozásában se tudok sokkal jobbakat mondani, szemrebbenés és megbánás nélkül kijelenthetem, én ennél többet vártam a beharangozás alapján, én ennél másabbat vártam. Nem rossz, egyszer meg lehet nézni, talán kétszer is... de olyan langyos és ráadásul nem is arról szól, amiről kellene. A porhintés szerint van egy Grisha nevű boszorkányunk, aki Tom Denem naplóját kutatva belefut a szovjet aurorokba, akiknek a vezetője igazságszérummal vallatni kezdi arról, miért tört be hozzájuk, mik a céljai, amiknek annak kéne lenniük, hogy a naplót felhasználva megállítja Voldemortot. A sztori nem ad konkrétan semmi pluszt, ide-oda kapkodva feleleveníti azt, amit a Dumbledore&Potter mágikus nyomozóiroda a hatodik kötet alkalmával kiderített Voldemortról, de azt is meglehetősen szűkösen, felületesen. Azt hittem, a világhoz járuló pluszok terén meg fognak csillogtatni valamit, hogy tovább szövik Voldemort történetét és olyan érdekességeket mutatnak a rajongóknak, amikre a film elindításakor vágynak, de maradtak a Rowling által kitaposott ösvényen... rossz térképpel. Az alap történetnek való ellentmondások Merope mégis hogyan mutathatta meg Voldemortnak Mardekár medálját, ha rögtön azután meghalt, hogy elkúszott vele az árvaházhoz és elnevezte? talán felejthetőek lettek volna, ha ez a film valóban Voldemortról szólt volna. De ez nem valósult meg. Ugyanis az illúzióval ellentétben ez Grisha Voldemort irányába táplált viszonzatlan szerelmének egyaránt kínos, egyaránt szánalmas, egyaránt komikus csokráról szól, ami nyomokban hasonlított arra a kétségbeesett vergődésre, amit Ginny tanúsított a második kötetben Harry felé. Csak bosszantóbb kivitelben, hiszen Ginny művelte 11 évesen mindazt, amit Grisha felnőtt nőként is űzött. Huhuhu, mit szóltak volna a hősiességük miatt magukat felsőbbrendűnek érző Griffendélen belüli sznobok, ha napvilágra került volna, maga Griffendél utódja is Voldemort után csorgatta a nyálát...? ':D Na, ez megért volna egy filmet.

A nevetséges, csőlátású, szerelmetes tinilányunk hamar kiborított. Az se volt piskóta, amit Lawender művelt, de Grisha gyerekes nyomulásától már én éreztem magam kellemetlenül. Mint ahogy attól a viszonzatlan szerelem láncolattól, ami által Hugrabug utódja, Lazarus kapcsolódott Grishához. Ami azt illeti... szerintem egy kicsit a karakterek házas beosztása is félresiklott. Wiglaf, hozta a Hollóhátas formát valamennyire, de a szereplése alatt nem tűnt kimagaslóan okosnak, többnyire inkább Griffendéles megmozdulások jellemezték. Grisha és Lazarus házát meg lazán fel lehetett volna cserélni, Lazarus szájhősködése, keménykedési kísérlete és "fejjel a falnak" mentalitása inkább lett volna jellemző egy Griffendélesre, Grisha röhejes, naivitából fakadó megmentési komplexusa és "benne akkor is van jó, a szíve mélyén lakozik kedvesség" lemeze meg jobban illett volna egy Hugrabugosra. Egy parodikus Griffendélesre és egy parodikus Hugrabugosra, de az persze nem lett volna akkora dráma, ha egy Hugrabugos kis csaj imádja Voldemortot, mintha a Mardekár ház ősellensége, egy Griffendéles... -.-

Ha pedig már a házakhoz kanyarodtam, fontos megjegyeznem, hogy az kifejezetten tetszett ötlet szinten, amit az alapítók örököseivel vittek a történetbe, de ezt is nehezen akartam elhinni. Mennyi a valószínűsége, hogy mind a négy Roxfortos alapító mind a négy "kiválasztott" utódja épp ugyanakkor jár a Roxfortba? :P Szerintem igencsak csekély a realitása, hogy egy-két év differenciával vágtak bele alapítóék a baba projektbe... Még az is meredek lenne, ha a  Peverell testvérek közvetlen leszármazottai találtak volna így egymásra, pedig ott csak három emberről van szó és közelebbi-távolabbi kapocsban, de rokonok is. A Veritaserumos dumánál csak nevetni tudtam, folyik az infúzión át a csaj karjába, erre a szerencsétlen auror főnök azt mondja, múlik már a hatása, aztán hagyja is magát afelé terelgetni, hogy odaadja a naplót, mikor Grisha milliószor közölte, nem legyőzni akarja Voldemortot, hanem megváltani.

A végkimenetel kiszámítható volt, szerintem nincs olyan, aki nem szúrta ki már a legelején, hogy vagy a vallató auror nem az lesz, akinek mondja magát vagy esetleg Grisha, hanem Voldemort... A sétálós jelenet úgy volt ócska, ahogy volt. Ennél szörnyűbb, amatőrebb lezárást aligha hozhattak volna össze, noha az előtte lévő ládás jelenet ütött. Ott kellett volna abbahagyni.

A Harry Potter rajongóknak egyszer mindenképp érdemes megnézni, de azt nem szabad elfelejteni, hogy ez egy fanfilm és nem szabad tőle sokat várni, pluszokat. Érdekes kis színesítés, a mögötte húzódó munkát és kreativitást értékelem, de filmként kevés.


A bejegyzés végén megtekinthetitek magyar felirattal.
A kódolás a HunHowrse weboldal Layout Generátorával készült | Készítette: Gothic01

2 megjegyzés: