2017. december 16., szombat

Könyvkarakterek, akiket a Griffendélbe osztana a Teszlek Süveg (Roxfortosok a HP-univerzumon kívül 3)

Sziasztok! ^.^ Nem káprázik a szemetek, hosszas mérlegelés és időbeosztás tologatás után arra jutottam, hogy még ebben az évben meghozom a Roxfortosok a HP-univerzumon kívül posztsorozatom harmadik felvonását, amelyben olyan karaktereket keresek az olvasmányaimban, akiket a Süveg a Roxfort legnépszerűbb, legalábbis Rowling által legjobban preferált házába, a hőspalánták melegágyába, a Griffendélbe osztana.
A Griffendél szülte a HP univerzum legtöbb komolyabb térhez jutott karakterét, tanulmányai során többek között a skarlátvörös és arany színeket viselte Albus Dumbledore, Minerva McGalagony, Hermione Granger, Harry Potter, a Weasley-klán, Sirius Black, Remus Lupin és Rubeus Hagrid.

created by HunHowrse Layout Generator on 2017-12-16 15:08:18

Ennek a bejegyzés családnak a hagyományát követve indításként ismertetem veletek a Griffendél ház mentalitását, a Griffendéles diákok jellegzetességeit... bár jelen esetben picit feleslegesnek érzem ezt, hiszen a HP-kötetekben ezt a házat lehetett a legbehatóbban megismerni, már csak azért is, mert mindhárom főszereplőnk és a kulcskarakterek is Griffendélesek lettek miközben néhányuk egyértelműen más házba illene bele a későbbi kötetekben felbukkanó, logikusabb kategorizálási szempontok feltáródása alapján. A Griffendélesekre mondják általánosságban, hogy vakmerőek, bátrak és hősiesek, közülük kerülnek ki azok, akik jobban hajlanak rá, hogy kivegyék a részüket a "nagyobb jó" létrehozásában, akár tettlegesen, akár felszólalás szintjén,  könnyebben vállalják az ezzel járó veszélyeket és kockázatokat - vegyük csak azt alapul, hogy a Roxfort Ostrománál is a legtöbben a Griffendélből maradtak. Ám ennek a hősies mentalitásnak megvan a visszaütője is, ugyanis ez hajlamossá teszi őket arra, hogy a megfelelő érettség elérése előtt fejjel menjenek a legközelebbi falnak, rád gondolok, Harry Potter elfelejtve rendesen átrágni az egyes megmozdulásaik következményeit, hogy talán több gondot okoz az akciójuk, mint amennyit megold. Ez vonja magával, hogy a többségükre jellemzőek a nagy fellobbanások, az ésszerű átgondolás helyett időnként inkább az érzelmeik vezérlik őket, néha olyan dolgokat is személyes küldetésnek tekintenek, amikre más házak, sokszor más Griffendélesek is a szemöldöküket vonogatják.  Buzog bennük a versenyszellem, csakúgy, mint a "tükörházukban" a Mardekárban, akik össz-vissz hasonló vonásokat birtokolnak, mint a Griffendélesek, csak gyakorlatiasabbak, így kevésbé írja felül a saját érdekeiket a feltétlen jótevésre való hajlam. A Griffendéles diákok viszonylag könnyen barátkoznak a más házak diákjaival a Mardekárt leszámítva és melegszívűek, nem tűrik az igazságtalanságot, de köztük is gyakran felüti a fejét az a sznobizmus, amit a Mardekárosokban elítélnek.

                             Kira Walker
                    (Dan Wells: Töredékek)

Kirában gőzerővel munkálnak a hősies késztetések, feltett szándéka, hogy ő egymaga oldja meg a Részlegesek és emberek között húzódó ellentéteket és hozza el újra a földre a szivárványt és a harmóniát, emellett az emberi csecsemőket tizedelő RM vírus ellenszerét is kutatja, továbbá megoldást akar találni a Részlegesek lejárati idejére.... Kirát időről-időre felőrli ez a "mindenkinek jót akarok" késztetése és, ilyenkor előfordulnak nála erős, szeszélyes kitörések és éles pálfordulások, hamar megbizonyosodik, hogy mégiscsak az embereket választja, amikor nem lehet egyszerre óvni mindenkit. Néha nem képes racionálisan állni a helyzethez és készpénznek veszi, hogy ha ő zokszó nélkül életét áldozná a nagy ügyért, akkor ezt más is ugyanúgy megteszi, amikor pedig rávilágít valaki a viselkedésében lévő irracionalizmusra, lobbanékonnyá válik. Sokszor olyan dolgokért förmed rá másokra, amiket ő is ugyanúgy megtesz, amiből visszaköszön a Griffendél-Mardekár kakaskodáskor feltűnő magatartás. Nagyon bátor lány, aki kétes helyzetekben villámgyorsan kapcsol és nem esik kétségbe akkor se, ha egyedül kell boldogulnia a kihalt, apokaliptikus világban és jót akar.... de néha nem ártana neki egy Hermione, aki anélkül rendbe tudja rakni, hogy megsértődjön rajta :D

                           Daemon Black
           (Jennifer L. Armentrout: Obszidián)

Daemon legendásan pokróc természet mindenkivel, akit nem kedvel vagy azokkal, akiket kedvel csak egyéb okok miatt nem akarja ezt a tudomásukra hozni, de a figyelemre méltó védelmező ösztöne miatt egyértelműen a Griffendélben a helye na, meg azért, mert a piros a kedvenc színe. Először a húgát védelmezi nem ismerve lehetetlent, majd Katy-ért is megteszi ugyanezt, a szerettei biztonságáért és boldogságáért nem rest felperzselni akár az egész világot se, de mások nyomorára se érzéketlen, miután az említett személyeket biztos helyen tudja... :D Daemon-t a megfontoltságnál inkább vezetik az indulatai, ha valaki felhúzza, akkor gyakran előbb köpi be az első, fájdalmasan szúrós nyers sértést, minthogy átgondolná, talán ezzel jobban megüti a bokáját, mert olyan személlyel kerülhet szembe, akivel ugyanannyira nem tanácsos cseszekedni, mint vele. Viszont nem hátrál meg a kihívásoktól, félelmetesen gyorsan rögtönöz és olyan módon teszi ezt, hogy a lehető legjobban süljön ki a végeredmény.

                         Tyrion Lannister
         (George R. R. Martin: Trónok Harca)

A Lannister ház jelképe az oroszlán... úgyhogy szégyen is lenne, ha Tyriont a Süveg máshová osztaná be. Elsőre nem tűnik Tyrion tipikus Griffendéles jellemnek, de ha közelebbről is megvizsgáljuk a személyiségét, akkor bebizonyosodik, hogy számára ez a tökéletes ház. Az értelmetlen hősködés helyett jobban jellemző rá, hogy a száját használva vágja ki magát a veszélyes szituációkból, élvezettel szedi cafatokra mások elméleteit és ügyesen csűri-csavarja úgy a szavakat, hogy tisztázza magát a felmerülő vádak alatt és még néhány  pofátlanabb esetben ő is tűnjön áldozatnak :D Ha be is pánikol, hamar összeszedi magát és gyorsan gondolkozni kezd rajta, hogyan mentse meg az irháját, de bár nem egy született harcos, akkor se kell félteni, amikor a palléros elméje csillogtatása helyett direkt tettekkel kell megvédenie magát. Ravaszságát harc közben is remekül hasznosítja, a termetének a hátrányait az előnyére tudja fordítani az átlag magas emberekkel szemben. Nem annyira könnyű motiválni, hogy cselekedjen, de ha felkelti valami az érdeklődését, utána megállíthatatlan, remekül motiválja a környezetét és összességében arra törekszik, hogy a nagy csatározások közepette a nép se szívjon a kötelezőnél többet.

                         Feyre Archeron
  (Sarah J. Maas: Tüskék és rózsák udvara)

Feyre is erősen védelmező, megmentő-típus, már a történet kezdetekor is derékig gázol a hóban, hogy ételt tegyen a családja asztalára, nem fél az erdő rejtette veszélyektől, bátran szembeszáll egy hatalmas farkassal, egy veszélyes tündérfajtával és egy megalomániás tündérkirálynővel is, aki rabigába döntötte egész Prythiant. A kötet során nem egyszer volt másokra utalva, köszönhette másoknak, hogy nem hagyta ott a fogát, de amennyire egy embertől telik, a találékonyságával és kitartásával jól feltalálta magát a tündérek világában. A számára fontosakért körmeszakadtáig küzd még akkor is, ha ezek a valakik nem szolgáltak rá arra, hogy ekkora mértékben alárendelje magát nekik a segítés közben. Feyre nem riad vissza a kihívásoktól, nem tud tétlenül egy helyben maradni, amikor tudja, valamit tehet az adott gond megoldásának az érdekében, inkább sodorja veszélybe magát és tesz hozzá valamit a sikerhez, mintsem, hogy a háttérbe húzódva malmozzon. Leleményes és gyors észjárású, könnyen feltalálja magát, noha időnként nem gondolja át elég gyorsan a rögtönzése jövőbeli vonzatait, amire egy remek példa az, amikor álnéven mutatkozott be Rhysnek. Nem adja könnyen a bizalmát, de ha valaki megkapja, akkor bármire képes érte és megvan benne az a fajta tartás is, ami a Griffendélesekre jellemző, hiszen csak akkor fogadta el Rhys segítségét, mikor nem volt más választása.

                        Jace Wayland
            (Cassandra Clare: Csontváros)

Ahogy Alec mondta, minden árnyvadász bátor, így a londoni és New York-i Intézet összes lakóját felsorolhatnám akár, de vakmerőség és rettenthetetlenség terén Jace mégis kiemelkedik közülük valamennyire. Számtalan slamasztikából megmentette a többieket és a sebbel-lobbal megkezdett akciói ugyanennyibe is sodorták őket végül... de van annyira tehetséges harcos és annyira ravasz, hogy végül ezekből is megmentse az egész bagázst. A többiek kedvéért vagy azért, hogy egy-egy démonvadászó bevetésük sikeres legyen, nem habozik kockára tenni az életét, vagány és kemény, aki hajlamos kötözködő, mondhatni bunkó lenni olyanokkal, akikkel nem szimpatizál vagy, akik megsértették, de igazából aranyból van a szíve.

                         Deznee Cross
                   (Jus Accardo: Érintés)

Deznee egy igazán talpraesett, vagány, temperamentumos csaj, akibe annyi badass-ság szorult, amit sok hasonló státuszban emlegetett "álompasi" se birtokol. Adrenalinfüggő, így a veszélyes, hajmeresztő szituációk és a pörgés éltetik, akkor van teljességgel az elemében, ha valamiféle extrém szituációba keveredik, ha van esélye bizonyítania a rátermettségét és az erejét. Lobbanékony, tüzes és beszólogatós, de felméri, mikor kell felhagyni a kötekedéssel és megkomolyodva, totális mellszélességgel harcolni a jó ügyért. Nem tűnik kezdetben egy tipikus jótét léleknek, de már a történet elején, a buliból hazafelé menet is befogadta azt a fura srácot, aki cipő nélkül menekült az üldözői elől, az unokatestvéréért rajong és felveszi a kesztyűt a rosszfiúkkal szemben, hogy a hatosok sorsa jobbra forduljon. Nem az előre megfontolt tervek kovácsolásának a koronázatlan királynője, de menet közben is egészen jól elboldogul, nem adódik olyan körülmény, amiben partra vetett halként vergődik. A stílusa kissé nyers és durva, de ez csak fokozza a már említett vagány báját a lánynak, nem nyavalyog, hanem cselekszik, meglépi, amit a történet alakulásáért tennie kell.

                            Travis Maddox
   (Jamie McGuire: Veszedelmes sorscsapás)

Travist kétes hír övezi, ami alapján a legtöbb ember, főleg a rendes lányok elkerülik őt, verekszik, hirtelen haragú és nagy kanállal habzsolja az életet, de ha valakinek el akarja nyerni a szeretetét, akkor nem ismer lehetetlent, erőn felül igyekszik, hogy háttérbe szorítsa a kellemetlen vonásait és az előnyösöket helyezze előtérbe. De kutyából mégse lesz szalonna... egy igazi oroszlán lakozik benne, akivel cseppet se könnyű, de a családjáért önmagában ölre menne akár egy rinocérosszal is és a puszta akaraterejét és az irántuk táplált hűségét felhasználva még arra is képes lenne, hogy legyőzze a szóban forgó állatot... A szeretete néha soknak érződik, főleg egy olyan embernek, aki nem annyira hullámzó habitusú, mint ő, de szó szerint a csillagokat is lehozza az égről azoknak, akik fontosak neki, még a hétköznapokban is totális erőbedobással törekszik arra, hogy boldoggá tegye őket, bár a temperamentumából fakadóan sok a látványos vitatkozás is. A másokon való segítésre hajlam eleinte csak a családja tekintetében érződik, de mint a kötete végén kiderült... az iskola után FBI-ügynöknek ment,  amivel már nagyobb tömeget védelmez.

                        Faith Corcoran
     (Karen Rose: Közelebb, mint hinnéd)

Faith pszichológusként dolgozik, olyan embereket rehabilitál, akik molesztálták a családban lévő gyerekeket, de ő sem hisz benne, hogy az ilyen embereket meg lehetne gyógyítani, csakis a bántalmazást elszenvedett gyerekekért teszi, akik az anyjuk struccpolitikája miatt nem juthattak volna el pszichológushoz másként.  A családterápia címszó alatt tartott foglalkozásokon így segíthet feldolgozni a történteket a molesztálás elszenvedőjének és néha az olyan anyáknak, akik tényleg nem tudtak róla, a párjuk miféle undorító disznóságokat művel a gyerekükkel, miközben arra törekszik, hogy a bűnelkövetőket lezárják. Időről-időre magánakciókra is adja a fejét, kifigyeli az elkövetőket és aztán kihívja a rendőrséget, amikor valami olyat tesznek, ami indokolttá teszi a letartóztatásukat, így is védelmezve a pácienseit és azokat a lányokat, akik azzá válhatnak a jövőben. Bátor, erős, kitartó nő, aki akkor se omlik össze, amikor a szokásos kisstílű őrültek után egy igazi, elvetemült zaklató ered a nyomába, aki nem nyugszik, ameddig el nem teszi őt láb alól. Ha valami rossz éri, akkor feláll és tovább küzd.

                               Sepora
                 (Anna Banks: Nemezis)

Sepora esetében sokat dilemmáztam, hogy betegyem-e egyáltalán ebbe a bejegyzésbe, ugyanis a megítélésem szerint ő egy hasonló hibrid lehet, mint amilyen Harry Potter; félig Griffendéles- félig Mardekáros. Végül hosszas mérlegelés után arra jutottam, hogy hiába nem szívbajoskodik, ha a céljai elérésért hazudnia vagy manipulálnia kell, mégis inkább a Griffendél kötelékébe illik bele. Sepora Serubel hercegnője a történet elején épp megszökik a birodalmából, a jól megszokott kényelemből, hogy az apja, a király ne tudja felhasználni a háborúban, amit a szomszédos királyság, Theoria ellen akar kirobbantani. Sepora Theoriában azon munkálkodik a szökése után, hogy felkészülhessenek az apja támadására, de arra is ügyel, a saját népe se sérüljön, mindkét országot meg szeretné óvni a vésztől. A megváltó feeling mellett bátor és rettenthetetlen a csaj, aki nem ijed meg az árnyékától és olyan zuhanórepülésből is képes visszafordulni az ég felé, aminél már csak centik választják el a becsapódástól. A fejjel a falnak mentalitás minden jó tulajdonsága ellenére is sarkalatos pontja Sepora személyiségének, mondhatni minden jó szándékát leszámítva is veszélyesen szeszélyes. Nem egyszer legszívesebben eltakartam volna a szememet egy-egy húzását nézve, mert biztosra vettem, nemsokára jön az Armageddon... aztán mégis kivágta magát ismét.

                     Cassie Sullivan
           (Rick Yancey: Az utolsó csillag)

Cassie egy tipikus főszereplő alkat, aki rendelkezik ennek a típusnak minden hibájával és előnyével, mégse tud ellenszenvet ébreszteni azokban se, akiket taszítanak a hozzá hasonló emberek. Jópofa, kicsit kelekótya, érzelgős, az ösztönei vezérlik az esetek javában a józan megfontolás helyett és nagyon gyerekes tud lenni... de megállás nélkül küzd, ha valamit a fejébe vesz, akkor nincs az, az erő, ami megregulázhatná. Egy igazi túlélő a lány, a földönkívüliek inváziója alatt a magány párszor kicsit bolonddá tette, de nem hagyta, hogy az akadályok megállítsák, nem hagyta, hogy bármi elválassza őt a céljától, nevezetesen attól, hogy visszaszerezze a kisöccsét, majd Az ötödik hullám folytatásaiban ugyanígy védelmezze a szerelmét, az újdonsült barátait és, hogy biztosítson egy normális jövőt az öccsének, illetve azoknak az embereknek, akik túlélték az inváziót. Cassie a YA hősök megtestesülése, áldozatkész, hűséges és hihetetlenül bátor.

                        Curran Lennart
         (Ilona Andrews: Pusztító mágia)

Curran az alakváltók falkájának az alfája, egy tekintélyt parancsoló vezéregyéniség, aki elvárja, hogy a hierarchiában alatta lévők tiszteljék őt, de bármit megtenne a falkájáért, dacol a veszéllyel és a lehetetlennel az érdekükben. Ő személy szerint egy oroszlán alakváltó, amihez méltón több macskaszerű vonással is rendelkezik, titokzatos, büszke, bátor és az a típusú karakter, aki könnyen felcsigázza a női olvasók érdeklődését... :D Vagány, szívós és tőle se áll távol, hogy átadja magát a hangulata erőinek, de összeszedett és tudja, mikor kell visszahúzni a karmait, ahogyan akkor se totojázik egy pillanat erejéig se, amikor eljön a tettek ideje. Az első kötetben nem lehetett annyira mélyen megismerni, de azok alapján, amiket megtudtam és, amiknek egy részét most is leírtam, kíváncsi vagyok, mi derül ki róla a folytatásban.

                           A Kertész
          (Dot Hutchison: Pillangók kertje)

Ééés... végezetül, hogy ezennel ünnepélyes keretek között megtörjem azt a sztereotípiát, hogy a Griffendélesek csak a jók lehetnek, hogy a Griffendéles vonásokat egyedül nemes lelkek birtokolhatják, a sort egy pszichopatával zárnám. A Kertész 16 éves lányokat rabol el, hogy egy gyönyörű üvegházban tartsa őket háremhölgyekként, a hátukra pillangós tetoválást varr, ha jól viselkednek, elhalmozza őket ajándékokkal és luxus körülményeket biztosít nekik... de a problémás egyéneket eltávolítja és 21 éves korukban mindenképpen megöli a lányokat, hogy aztán kiállíthassa őket. Napi rendszerességgel megerőszakol közülük, néha egy lányt látogat, néha többet és az egészben a legeslegbetegebb, hogy a Kertésznek meggyőződése, hogy a lányok, akiket fogva tart, szeretik őt. Hogy ha egy-egy lány törődni kezd a többivel, azt az ő boldogításáért teszik, hogy ha valamilyen kis szertartást rendeznek egy halott lánynak, valójában az is az ő kedvéért megy végbe. Továbbá szentül hisz benne, hogy a fogvatartással, a nála még inkább szadista fia kínzásainak kitétellel és az erőszakkal jót tesz a lányokkal, hogy ő a megmentőjük.

Ez volt a Griffendéles verzió, jövő év eleje körül hozni fogom a posztsorozat negyedik és egyben utolsó részét, amiben majd Hugrabugos diákokat fogok toborozni ^^ Néhány szereplőt már össze is írtam abba a listába, kíváncsi vagyok, mit fogtok hozzá szólni... :D

Ha tetszett a bejegyzés vagy meg szeretnétek osztani, kiket raknátok Ti a Griffendélbe, használjátok a hozzászólás funkciót.
Kövessetek Facebookon és iratkozzatok fel :)
A kódolás a HunHowrse weboldal Layout Generátorával készült | Készítette: Gothic01

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése