2017. november 30., csütörtök

Top 5 Wednesday #8 - Írók emlékezetes stílussal

Sziasztok! Nemsokára az ajtónkon dörömböl az év legklasszabb hónapja, a december, ami azt jelenti, elérkezett az utolsó novemberi Top 5 Szerdás posztom ^^ A mai témakör konkrétan azóta szúrja a szememet, amióta először elolvastam, mivel fogunk a bloggerekkel foglalatoskodni ebben a hónapban... Mély ellenszenvet váltott ki belőlem az alap leírás, ami alapján listát kellett volna készítenem, így bevetve minden kreativitásomat, nekiálltam keresgélni a kiskaput az Írók, akikhez hasonlóan szeretnék írni cím kapcsán.

Mint a cím is mutatja, olyan öt írót fogok nektek felsorolni a lentebbiekben, akiknek a stílusa emlékezetes volt számomra, ám előtte elárulom, miért is verte ki nálam a biztosítékot az eredeti verziója az e heti témának.

A magam részéről bármennyire is odáig vagyok nem egy író munkáiért, nem akarok egyikükhöz se tudatosan hasonlóan írni, hanem arra törekszem, hogy kialakítsam a saját stílusomat, ami akarva akaratlanul hasonlítani fog valakiére a Földön eddig élt írók számából adódóan... de akkor is az, az én utam lesz, nem pedig egy bevált út lemásolása. Egy J. K. Rowling van, egy Sarah J. Maas van, egy George R. R. Martin van. Épp ezért utálom, ha úgy emlegetnek egy szerzőt, mint az új Rowling vagy az új Stephen King vagy a fiatal tehetség, aki Jane Austen stílusát idézi... stb. Van a szerencsétlennek saját neve és, ha van benne és a segítő csapatában némi alázat a nagyok irányába,  akkor a saját nevével akar felkapaszkodni a szamárlétrán és nem másokéval. Ha meg ehhez járul ambíció is, akkor nem Valaki szeretne lenni, aki hasonlít Rá, hanem csak szimplán Ő, egy önálló személyiség.

Ezért ódzkodtam világéletemben a Ki a példaképed? típusú kérdéskörtől is, akárhányszor megkérdezték tőlem ezt, sosem tudtam megadni az elvárt választ, aminek a keretében megneveztem egy embert. Lesz biztos, aki az elkövetkező szavaimból arroganciát vesz le, de miért akarnék olyan lenni, mint valaki más, miért akarnám az ő személyiségére, ő sikereire formázni magamat, amikor egy "példaképtől" független ember vagyok? Miért akar bármelyik ember magának egy példaképet, akihez igazodva fejlődhet? Miért nem akarják inkább a saját képességeik határainak tudatában fejleszteni önmagukat anélkül, hogy direkt valaki más vonalát követnék? "Ha más akarsz lenni, mint aki vagy, elpazarlod önmagad" és ebben Kurt Cobainnek teljesen igaza van. Szimpatikus Marilyn Manson, Nikki Sixx, Andy Biersack és Joan Jett szemléletmódja és inspiráló személyiségeknek tartom őket, de attól még nem akarok olyan lenni, mint Marilyn, Nikki, Andy vagy Joan. Nem akarok olyan pontokban hasonlítani rájuk, amikben nem hasonlítok alapjáraton, mert azzal a saját személyiségem egyes részeit gyilkolnám le.

Ugyanígy, ha író szeretnék lenni márpedig az szeretnék lenni és valaki másnak a történeteihez, fogalmazásmódjához hasonlóan terveznék írni, akkor szimplán plagizálnék, másolnék, ezáltal nem is írnék valójában. Sutba is dobnám az alkotás lényegét, mert nem a saját ötleteim és szempontjaim alapján dolgoznék, hanem másoké alapján, amik hiába tetszhetnek... nem az enyémek. Sokszor előfordul, hogy olvasok egy könyvet és elkezd írásra ösztönözni a történet és ezáltal maga az író, de akkor se az száll meg, hogy úgy akarom csinálni, mint ő vagy valami hasonló szeretnék ehhez, csak meghozza a kedvemet a dologhoz, eszembe juttatja, mennyire szeretem csinálni ezt.

Most pedig azoknak, akik végigszenvedték a filozofálgatásomat, meg is mutatom a listát, amiért eredetileg rákattintottak a bejegyzésre....


 

5.) Blake Crouch
Könyvek, amelyeket olvastam tőle:
Sötét anyag {A címre kattintva fülszöveg + értékelés}
Könyvek, amelyeket tervezek még elolvasni tőle: Véres arany {A címre kattintva molyos adatlap}

Egy életre megjegyeztem Blake stílusát, ugyanis a Sötét anyag olvasása közben nem is tudom pontosan felidézni, mennyi idő kellett, mire képes voltam viszonylag megbarátkozni az írásmódjával. Még egy íróval se találkoztam, aki ennyire... jobb kifejezést nem tudok rá találni, szellősen és leírások nélkül vezet egy történetet. A mondatai nagyon rövidek, tőmondatok a javából, gyakran egy vagy maximum két szóból állnak és akkor is új sorba kerülnek, ha ezt nem teszi indokolttá az úgynevezett feszültségfokozás. Hanem hétköznapi szituációkban is megejti, hogy egy jelenet minden, legfeljebb öt szavas mondatát új sorba rakja. Nem könnyű megszokni és nekem változatlanul trehány beütésű megoldás ez... de maga a történet, amit kiötöl és, ahogy azt végigvezeti, zseniális. Bombasztikus.

4.) Stephen King
Könyvek, amelyeket olvastam tőle: Tortúra, 11. 22. 63. {A címre kattintva fülszöveg + értékelés}
Könyvek, amelyeket tervezek még elolvasni tőle: Az, A búra alatt, Christine, Carrie, A mobil, Halálos árnyék, Rémálmok bazára, Hasznos holmik, Újjászületés, A ragyogás {A címre kattintva molyos adatlap}

King azon írók közé tartozik, akikről kijelenthetem, akármiről is írnának, én azt örömmel kézbe venném és ez az örömöm az utolsó oldalig kitartana, mert annyira olvasmányosan ír a fickó, hogy a tehenek szaporodásának, a fű növekedésének vagy a vécépapír guriga lebomlásának folyamatáról is képes lenne úgy írni, hogy az érdekes legyen. A humora pedig isteni! Van benne a főszereplők részéről nem kevés önirónia, a szándék arra, hogy képesek legyenek önmagukat is parodizálva nevetni, még a rázós helyzeteket is viccessé tudja varázsolni egy-egy ilyen húzással. A humoros oldal inkább a Tortúrában érvényesült, ahol Paul Sheldonnak szüksége is volt a kis cinikus, önmagán gúnyolódó gyöngyszemeire, ha meg akarta őrizni az eszét az Annie Wilkes-féle, írói munkatáborban. Az előbbi pedig a 11.22.63.-ban, ami a nagyságából és vastagságából számtalan, cselekmény szempontjából irreleváns leírást tartalmaz, mégse unalmas vagy vontatott. Hanem megadja a hangulatot az adott korhoz, kellemesen sodorja az olvasót. Ehhez pedig persze hozzájön, hogy ha beteg elemekhez kell nyúlni, akkor félelmetesen nagyot tud ütni az öreg. Szó, mi szó, nem hiába hívják Mesternek :D

3.) Kelly Creagh
Könyvek, amelyeket olvastam tőle: Soha már, Árnyék mélyén, Ébredés {A címre kattintva fülszöveg + értékelés}
Könyvek, amelyeket tervezek még elolvasni tőle: - (Az összes magyarra fordított könyvét olvastam, angolul is csak egy műve van még, de azt társszerzővel írta)

Kelly egy álmot adott nekem, amihez foghatóhoz nem lesz szerencsém soha már, ami megmutatta, micsoda fantasztikus csodák rejtőzhetnek az árnyék mélyén is és, amiből kínkeserves volt az ébredés, ezáltal visszatérés a valóságba. Elképesztő hangulatot teremt a történeteiben, gótikus, rémisztő, romantikus és mégis annyira, de annyira gyönyörű nem, nem nyálasra célzok ez alatt, amiben nincs helye egyetlen idétlen, hétköznapias, slampos mondatnak. Nehéz szavakba öntenem a stílusát, olvasni kell, el kell benne mélyedni és át kell élni ahhoz, hogy a maga teljességében fel lehessen fogni. Számomra inkább egyfajta leírhatatlan érzést jelent a fogalmazásmódja, ami bíbor, lila, fekete és szürke színek kíséretében villog az olvasó lelki szemei előtt.

2.) Robert Jackson Bennett
Könyvek, amelyeket olvastam tőle: Lépcsők városa {A címre kattintva fülszöveg + értékelés}
Könyvek, amelyeket tervezek még elolvasni tőle: Pengék városa és a magyarul jövőre érkező, City of Miracles {A címre kattintva molyos adatlap}

Robert stílusára a két legjobb szóként az tudnám használni, hogy csavaros és okos. Nem tipikus, sablonos és nem is a régies hatású dark fantasy mondatokat kovácsol, hanem olyanokat, amik egyrészt olvasmányosak, másrészt, kifejezéstárukkal érzékeltetik, hogy a szerző és a kulcsfigurája is egy nagyon intelligens valaki. Nagyon örülök neki, hogy a rendkívül igényes fordítás ezt ennyire pontosan visszaadta. A Lépcsők városa már az első fejezetek alatt beszippantott, a felvonultatott történet és a fantasy elemek egytől-egyig ámulatba ejtettek, de az írásmódról se győztem áradozni. Annyira.... megfogott vele, mint azelőtt senki. Mintha valahogyan hazaértem volna, a szóhasználat annyira az én ízlésem volt, hogy beköszöntött az a ritkaság, amikor az olvasó úgy érzi, mintha egyenesen neki lett volna írva a könyv, amit éppen forgat. Imádom a mondatait szövegezési értelemben is, azért pedig még inkább, amit ezekkel a mondatokkal végül felépít... <3

1.) Gail Carriger
Könyvek, amelyeket olvastam tőle: Lélektelen, Változatlan, Szégyentelen, Szívtelen {A címre kattintva fülszöveg + értékelés}
Könyvek, amelyeket tervezek még elolvasni tőle: Timeless, Prudence, Romancing the Invertor {A címre kattintva molyos adatlap}

Az egyediségi mezőnyt nálam ezen a héten egyértelműen Carriger kisasszony vezette, akinek a stílusa számomra határozottan összetéveszthetetlen más íróéval, az ő esetében van az, hogy elolvastam több, mint 100 könyvet, mégse botlottam még egy szerzőbe se, aki annyira különleges stílusban faragja a mondatokat, mint ő. Van egyfajta ironizáló, a fennálló helyzeteken és annak résztvevőin csúfolódó hátszele annak, ahogy egymás után pakolja a szavakat a történeteiben ez a nő, mellette olyan modorossággal, ami nem nevetséges vagy túl önérzetes, de azért érezteti az olvasóval, hogy egy Carriger-regényben jár. Úgy néz ki valamennyire, mintha szinte minden szituáción humorizálni akarna ezekkel az eszközökkel, mintha mindent ki akarna figurázni, mégsem lesz ettől komolytalan, parodikus vagy éppenséggel gagyi az, amit papírra vet, hanem különlegességet ad neki. Amit, mint ahogy a bevetthez képest különc stílusoknál lenni szokott; vagy szeretünk, vagy nem... de nálam betalált az a sziporkázó fogalmazás, amit a Napernyő Protektorátusban használt. A steampunk műfaj igazi csillaga :)

Ez volt az én e heti Top 5 Wednesday listám, olvassátok/nézzétek meg a T5W többi résztvevőinek munkáit is:

~ Anya olvas
~ HaBár, a könyves kocsma
~ Wandamaci (könyv birodalma)
~ Luthien könyvvilága
~ Adri könyvmoly könyvei
~ Reading is my dream
~ Three Points of View
~ Írásaim Tárháza
~ Olvasó Körút
~ Egy könyvmoly élményei
~ M&G
~ Deszy Könyvajánlója

~ A penchat for fantasy
~ J'adore des livres, avagy Könyvimádat Felsőfokon
~ Cover Maniacs


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése