2017. november 14., kedd

Anna Banks: Nemesis - Nemezis: A szeretett ellenség (Nemezis 1)

Üdv!  Ma Anna Banks tavaly megírt regényéről, Nemezisről, egy alternatív Egyiptomban játszódó, YA fantasy-ról hoztam kedvcsinálót. A különleges, igéző borító már a megjelenés előtt rabul ejtett, pedáloztam is gőzerővel, hogy megszerezzem a BTK nyereményjátékán, de nem kedvezett nekem a szerencse. Ahogy a Könyvhéten se, ugyanis másodszorra ott terveztem megkaparintani, végül úgy esett, hogy a Maxim Kiadó rittyentett egy kihagyhatatlan, Halloween-i akciót, aminek a keretében a birtokomba kerülhetett ez a szépség. A beszerzésével járó fáradozás abszolút megérte nekem, a lentebbiekből pedig az is kiderül, mennyire ;)


Fülszöveg:
Serubeli Sepora hercegnő az utolsó Kovács az öt királyságban. A spektórium, amit alkot, mindenkinek energiát ad, de apja most módot lelt rá, hogy fegyverré tegye, és mivel feltett szándéka, hogy háborúba kezd, a lánynak menekülnie kell előle. Az ellenséges vonalakon át Theoria királyságába menekül, de terve, hogy rejtőzködik, kudarcba fullad, amikor elfogják és az ifjú király szolgálatába kerül.
Tarik csak most vette át Theoria irányítását. és szembe kell néznie az országában dúló pestissel, ami polgárait tizedeli. Egy akadékoskodó szolgára van legkevésbé szüksége, aki a figyelmét szeretné felhívni magára. De Sepora hercegnőt nem lehet levegőnek nézni. Amikor ők ketten végre szemtől-szembe találkoznak, valószínűtlen kapocs alakul ki köztük, ami úgy bonyolítja meg az életüket, ahogy azt egyikük sem képzelte volna.
Sepora képessége megmentheti Tarik királyságát a csendes pestistől. De megbízhat nemezise iránt érzett erősödő érzéseiben, vagy minden áron rejtse el, mire képes?

Szerfelett találó a cím, mert habár közel sem mondható el, hogy szűkmarkúan bántam a pontokkal, mégis a nemezisemmé vált a könyv. Az ellenséggé, ami nem hagy egy szusszanásnyi nyugtot se, az áldozat minden éber pillanatába befurakodva kísért, ameddig le nem dönti a védőfalakat és át nem alakul a legkínzóbb megszállottságnak a tárgyává.
Az írónő szirénes sorozatának nyitó kötete megfogott annyira, hogy örömmel nyissak az új műve felé is és nem túlzok, ha azt mondom, csupán fejezetek kérdése volt, hogy a történet bújása oly nélkülözhetetlen legyen a számomra, mint serubelieknek és theoriaiaknak a cselekményben minden fejfájás forrását jelentő különleges elem, a spektórium. Meglepődtem, amikor a köszönetnyilvánításban betekintést nyertem abba, Anna milyen körülmények között alkotta meg a Nemezist, a történeten egyáltalán nem érződtek az ott leírtak, sőt. Letagadhatatlanul YA, a műfaj általunk összes áldott és átkozott vonásával megspékelve, de szerintem sokkal komolyabb és összeszedettebb lett ez a regény, mint az előző. Csiszoltabb. Míg a Poszeidónban főként a humor és a könnyedség tolta a szekeret, a Nemezisben már az olvasók elé tárt világ orozta el a legnagyobb jutalmat. Kiskoromban őrületesen rajongtam az ókori Egyiptomért, nem bírtam betelni a történelmükkel, a legendáikkal, és azokkal a több tíz kilós, ezeket összegyűjtő lexikonokkal, amiket nem bírtam akkor még felemelni segítség nélkül így a nosztalgiának is benne lehet a keze a dologban, de olyan colpo di fulmine módon érkezett a szerelem a világfelépítés, a theoriai kultúra irányába. Az a mesebeli hatás érvényesült, amikor fizikálisan ugyan a kedvenc foteletekben vagytok, de jelentősebb részeitek Theoria palotájában, a sivatagban vagy a Nefari folyónál bóklásznak, amikor a mi dimenziók falai elmosódnak és teljesen átszellemültök a könyvbe és ezzel nem bírtam betelni. Nem bírtam betelni a szerpenekkel, az élő hazugságvizsgáló Lingotok adottságaival, a hatalmas homokszín macskákkal, a spektóriumhoz hasonló elemekkel, a Kovács képesség rejtelmeivel, a csendes pestis kapcsán felmerülő kérdésekkel és a főszereplők akiket hamar megszerettem, bár néhányszor elküldtem volna őket a Paranik közé fürdeni, hogy észhez térjenek, ha elszálltak között zajló veszélyes táncba. Megkockáztatom, egy pont után már náluk is jobban drukkoltam neki, hogy történjen végre közöttük valami, de örültem neki, hogy lassú lefolyással alakult a szerelmi szál, ami így nem szorította ki a jelentűsebb súlyú momentumokat, hiszen a Nemezisben nagy tétben játszanak a karakterek. Sepora Kovácstehetsége nélkül, a spektórium végleg elfogy és ezzel mindegyik környező királyság komoly csapást szenved, visszafejlődésre kényszerül, de a legintenzívebben Tarik királysága, Theoria jövője egyensúlyozik pengeélen. A közbelépés nélkül teljes népességet kiirtó betegségre látszólag az egyetlen működő gyógyír a spektórium, amit nem kaphatnak meg a rászorulók, hacsak Sepora nem dönt úgy, mégis felfedi Theoriában a képességét és bekockáztatja, ugyanolyan rabszolgamunkásként végzi, mint az apja palotájában. Ezen felül háború is készülődik Sepora otthona, Serubel és Tarik királysága, Theoria között, amit csak egy erős szövetséges szerzésével és megelőző csapással vészelhet át a birodalom. Ehhez a szövetséghez érdekházasságon keresztül vezethet az út, ami bárhogyan is alakul, rányomja a bélyeget a szereplők viszonyára, miközben tízezrek élete függ Sepora kényétől és kedvétől… Izgalmas, lebilincselő sorozat indító, ami legalább annyira kifürkészhetetlen fordulatokat tartogat, mint maga a főszereplője. És, ahogy előttem sokan, azt én sem bírtam nem megmosolyogni, hogy hiába a totálisan új világ, hiába egy új idősík, de Anna mégse bírt tökéletesen leszakadni a vízi emberekről… xD <3



A történet öt egymással szomszédos királysággal ismertet meg minket, amik közül mindegyikkel fel lehet fedezni némi párhuzamot valamelyik valóban létezett ókori kultúránkkal. Ezek közül az egyfajta alternatív Egyiptomnak tekinthető Theoria kapja a legnagyobb hangsúlyt, illetve a királyság ősellensége, a hegyvidéki, több ízben konzervatív beállítottságú Serubel. A másik három birodalomról most még csak szűkös, de annál érdekesebb információkat csepegtet az író; például, hogy az egyikben nem szorulnak rá a többiben fő energiaforrást és a tudományok alapkövét képező spektóriumra és jégből faragják az épületeiket, hogy egy másikban nyelvcsettintgetéssel meg mutogatással kommunikálnak és a tüzet tisztelik istenként stb. Ezek alapján remélem, az elkövetkező részekben többet is meg lehet tudni róluk, esetleg olyan módon, hogy a karakterek ellátogatnak valamelyikbe, mert kíváncsi vagyok a rendszerük felépítésükre. Főleg annak a köztudomásúlag barbárnak titulált közösségről olvasnék bővebben, amitől Theoria és Serubel népének is egyaránt feláll a szőr a hátán, mert valami azt súgja, okozhatnak még meglepetéseket. De egyelőre jobb, ha az átfogóbban bemutatott királyságokra koncentrálok, mert azokról is akad bőven mesélnivalóm…

A főhősnő, Sepora Serubelnek, a spektóriumot termelő, ezáltal pedig különösen kiemelkedő befolyású birodalomnak a hercegnője, ahol szerpennek nevezett, három pár szárnnyal rendelkező, kígyószerű lényeken lovagolnak a kiváltságos emberek, de ezen kívül őrző feladatot is ellátnak a lények és megfigyelő feladatokkal is megbízzák őket. A leányzó első oldalakon épp saját szerpenje, Nuna hátán ül és öngyilkosságot készül elkövetni, hogy megakadályozza, az apja háborút indítson először Theoria, majd a többi királyság ellen. Ugyanis a Serubel által elhintett kacsa hírrel ellentétben a spektóriumot nem a királyság hegyeiből bányásszák, hanem ritka képességgel rendelkező emberek, a Kovácsok állítják elő a korlátlanul hasznosítható elemet. Ez az anyag folyékony formában kering a Kovácsok vénájában, akik fáradttá, levertté és gyengévé válnak, ha bizonyos időközönként nem adják ki a pórusaikon keresztül a felgyülemlett mennyiséget. Ilyenkor képesek alakítani is a spektóriumot, mielőtt megszilárdul, készíthetnek belőle szobrokat, ékszereket, lámpásokat és… fegyvereket. Ezért Sepora, a hazájában ismert utolsó, élő Kovácsként arra lenne kárhoztatva a könyörtelen, hataloméhes apja brutális kényszerítése által, hogy látástól vakulásig gyártsa a háborújához szükséges fegyvereket, ezzel közvetlen résztvevőjévé válna az öldöklésnek, hacsak nem fosztja meg az apját a spektóriumforrásától, azaz saját magától. A mélységet látva a lánynak inába száll a bátorsága a mártírkodással kapcsolatban, így a másik megoldás mellett dönt és elhagyja az otthonát, hogy onnan egyenesen az apja legfőbb ellenségének a birodalmába, Theoriába szökjön. Ahol biztosan nem keresi majd senki, nem kötelezi kovácsolásra senki és, ahol békésen rejtőzködhet a karsztrendszer legalsó rétegében, az Alantasok között. A réteget nagyrészt felszabadított, serubeli származású rabszolgák képezik, így nem is lenne feltűnő jelenség a tejföl szőke hajával és világos bőrével Sepora. Viszont, ahogy az egy valamire való történetben lenni szokott, a főszereplő tervei nem igazán a számításai szerint alakulnak… a kietlen sivatagban egyedül kóborló lányt foglyul ejti két férfi és eladják a frissen hivatalba lépett, theoriai király háremébe.

Tudom, pontosan tudom, miféle gondolatok szállhatták most meg a szürkeállományotokat, látom magam előtt, ahogy a szemeiteket forgatjátok a kilátásban lévő kliséken és nekem is kapásból lejött, mennyire kísértetiesen hasonlít a szituáció I. Szulejmán szultán és Haszeki Hürrem szultána történetére… fürgén neki is álltam kombinálni, mire lehet majd számítani a sztori, kiváltképp a szerelmi szál kapcsán de ne ítéljetek elhamarkodottan, a valóság meg a fikció között a párhuzam, itt szerte is foszlott. A java pedig még bőven hátra van.

Theoria, a Nemezis fő színterének a történelméről megpróbálok nem kevésbé rajongásban lubickoló lélek számára kimerítően sokat fecsegni, annyit érdemes mindenképpen tudni róla, hogy egy nem kifejezetten méretes, de nagy tiszteletnek örvendő, részben ellentmondásos királyság. A tudományok és a piramisok melegágya a királyság, az értelmiségi réteg kiterjed, rengeteg ragyogó elme lakja, a tudósaik a tízes éveik elején is túlszárnyalják a külhoniakat. Mindennek meg akarják fejteni a működését, elemeznek, ahol csak megfordulnak, a lehető legnagyobb szervezettségre és átláthatóságra törekszenek, meg akarják találni a halál ellenszerét, hogy sose kelljen a polgároknak búcsút mondaniuk a szeretteiknek az már más kérdés, hogy ez a gyönyörű cél, micsoda rémisztő, terjeszkedést követelő túlnépesedést eredményezne pár év után és úgy általánosságban nagy felvilágosultsággal és kreativitással dolgoznak, de eközben nagyon maradinak is lehet őket tekinteni más szempontból, a hagyományaikhoz foggal-körömmel ragaszkodnak. Ide tartozik a karsztrendszer, ami az Alantasokból, a Közepesekből és a Felsőbbrendűekből áll, ezeknek a rétegeknek a tagjai meg már a szabvány öltözékük alapján is élesen megkülönböztethetők egymástól, a vagyoni helyzetükről nem is beszélve és a vaskalapos udvari etikett. A királynak nyilvános mutatkozás esetén nagy parádéval kell körbevennie magát, kötelező, tetőtől talpig arany festékkel fednie a testét, szénnel kifesteni a szemét és nehéz, arany fejdíszt viselnie a többi, fáraóknál megszokott málhával együtt, a háremhölgyek kizárólag az uralkodó szórakoztatása végett tartózkodnak a palotában, így ha egy kasztráláson nem átesett férfi csak egy percre is meglátja egyiküket, a férfit ki kell végezni, a hárem tagjainak is karácsonyfa módra feldíszítve, a bevett módon kifestve kell lenniük és a háremnek fenntartott szárnyat semmi szín alatt nem hagyhatják el… és persze a Bazárban bármilyen vagyonos ember vásárolhat magának egy csinos, kerek idomú, élő ágymelegítőt.

Ezt a kontrasztot nagyon érdekesnek találtam, akkor pedig kissé mulatságossá is vált, amikor magas rangú női tudósok szerepeltek, miközben a Bazárban a nők egy részét, köztük Seporát is, úgy adják-veszik, mint egy zsák krumplit. A lány éles, már-már hisztérikus felháborodását az emberkereskedelem felett nem voltam képes megérteni, nem egy követendő hagyomány, így kezelni az embereket, de basszus… ők legalább nyíltan csinálják, felvállalják, hogy van ilyen. Nem úgy, mint mondjuk Sepora otthonában, ahol az ilyet a lány meglátása szerint elfogadhatatlannak tartanák, de a beszámolói alapján az anyja mégse jelent többet az apjának, mint egy szolga, még inkább tárgyiasítottan van kezelve, mint a hárembe felvásárolt lányok. Akik kétségkívül egy funkciót szolgálnak, de a létező legfényűzőbb, legkényelmesebb élet van számukra biztosítva, tele tanulási lehetőséggel, ameddig Sepora anyjával éppen csak szó szerint fel nem lett törölve a padló a körülménye miatti sajnálatomat ne értsétek félre, a Sepora iránti közönye és a gyengesége miatt utáltam a nőt. Ez ugyanolyan, mint hogy az európai országokban mindig plafonon voltak az Oszmán Birodalom idején, hogy milyen mocskos dolog, hogy a szultán annyi nőt tart ott magának, ahelyett, hogy tisztességesen megállapodna egy mellett. Pártolom azt a nézetet, hogy mindenkinek ott futkorászik valahol a világban a társa, akit, ha megtalál, leélik együtt az egész életüket, nem erről van szó. De a Trónok Harcában, Robert Baratheon király által bebizonyosodott, hogy az úgymond egy nő mellett elköteleződött királyok is tartanak bőven „szajhákat” maguk körül, csak nem teregetik ki ennek tényét, hanem titokban csinálják. George R. R. Martin egyik célja pedig az volt A tűz és jég dala könyvekkel, hogy mutasson egy reális képet a sokak által túl romanticizált középkorról. Az alap sémát tekintve sokáig szerintem nem volt annyira látványos különbség a nyugati és keleti kultúrák között, pusztán a kereszténység és más elvek mögött bújva nyugaton titokban tették mindazt, amit keleten elítéltek vegyük azt, hogy mennyi ideig volt itt is teljesen elfogadott, ha valaki alsóbbrendűként kezelte vagy verte a feleségét, míg a keletiekre meg ugyanezek miatt köpködtek, hogy micsoda vadállatok. Azóta persze változott errefelé az állás hála a normális nézőpontú emberek számának a növekedésének! az évtizedek során és már nem csak beszélnek… de abban a korban, ahová a Nemezis helyezhető, még inkább a képmutató lemez pörgött, amit a főszereplő megnyilvánulásai csak megerősítettek, így megalapozatlannak tartottam Sepora hozzáállását meglegyintett témához, hacsak a nagy felismerésig nem egy faládába dugott fejjel élt le tizenhét évet. De jóindulatból betudom egyfajta hazafias látásmód ferdeségnek ezt a részéről :D Ezek a kettősségek nekem inkább bizonyítékai voltak annak, hogy sokat fejlődtek Theoriában és a legfejlettebbek az öt közül, de lenne még megreformálható terület. Mindenesetre egy nagyon addiktív, egzotikus környezetként raktároztam el az emlékezetemben a királyságot, ami felkerül a fiktív nyaralási célok listámra, ha egy kis napsütésre vágyok majd ne álltassuk egymást, előre láthatóan ez nem most lesz.

Sepora a hárembe kerülése után nem tud sokáig megmaradni a fenekén, nem rest általános theoriai felfogás szerint elfogadhatatlan eszközökhöz nyúlni, hogy felkeltse a fiatal fáraó figyelmét és rávegye, eressze szabadon a háremből. A lány hadművelete záródásával részben eléri a célját, ugyanis nem kell háremhölgynek lennie, de helyette a fáraó legbizalmasabb tanácsosának lesz a személyi szolgája. Ahogy Sepora dolgozni kezd az új pozíciójában, egyre több időt tölt Tarik társaságában és egyre jobban belefolyik az államügyekbe, míg már fáraó nem csak meghallgatja, hanem rendszeresen ki is kéri a tanácsait. A főhősnő karakterével szünet nélküli küzdelmet vívtam a lapokon és ezzel nem arra készülök rámutatni, mennyire elviselhetetlen nőszemélynek tartottam, akit szívből meggyűlöltem, hanem, hogy nekünk kettőnknek annyira ég és föld a gondolkodásmódunk, hogy ha valaki egy szobába eresztene minket, hamar megfojtanánk egymást egy teáskanál vízben… vagy jobban belegondolva a víz se kell, lazán harcképtelenné tennénk a másikat a kanállal is. Kicsit hasonló érzésem volt vele kapcsolatban, mint Daenerys Targaryennel, ráadásként Emilia Clarke magyar hangját hallottam a fejemben Sepora narrációjánál, de ha még egyszer a GoT-ra hivatkozok, csapjatok agyon miután Drogo megfogyatkozott Khalasarjával megindult a városok felé; figyeltem a tetteit, minden egyes sejtem tiltakozott a választása ellen és a hajamat téptem tehetetlen mérgemben, amiért gőzerővel robog felénk a katasztrófa és nem akadályozhatom meg, aztán bármennyire borítékoltam is a tragédiát… a lépése meglepően jól végződött. Sepora főszereplésével nyomon követni egy történetet olyan volt nekem, mintha egy olyan kocsi sofőrülésére ültettek volna, amiben elvágták a fékhez, a gázhoz és a kormányhoz tartozó vezetékeket, kiszámíthatatlan és valamennyire rémisztő is, hiszen az irányításnak még csak az illúzióját se éreztem a kezeim között. Ennek meg egészen egyszerű oka van, Seporát nem a józan ész vagy bármi nemű ésszerűsség vezérli, hanem a hangulata, nem ő vonja irányítás alá az érzelmeit, hanem az érzelmei őt és ez egy izgalmas, ám erősen szeszélyes természetté teszi. Ameddig számomra riasztó volt, hogy totálisan tanácstalan voltam a következő lépését illetően, addig Tariknak, Theoria ifjú fáraójának pont ezért volt vonzó Sepora személyisége, mert csavarossággal telnek mellette a percek, mert nem lehet tudni, mit fog tenni a következő pillanatban. Azért, hogy ez az érzelgősség milyen mélységben is befolyásolta a lányt, egy idő után kénytelen voltam arra a következtetésre jutni, hogy hiába vezérli általában jó szándék és hiába van nagy szíve, Sepora egy eléggé éretlen jellem, aki nem képes nagyban gondolkozni, csak azon a szinten, ami közvetlenül őt érinti. Mérlegeltem, a heves érzelmei és a temperamentumos, tüzes mentalitása mennyire teszik szilárddá a hűségét és az eredmény… nem lett túl rózsás. Alapvetően azt tartják, ha valakit nem a hideg fejjel mérlegelés, hanem érzelmi kötődés fűz a feladatához, akkor biztosabb pont, de  a gondolatmenet végén arra jutottam, Sepora esetében ennek pont az ellentettje igaz. Ameddig örömmel, szívvel-lélekkel teszi, amit rábíztak és melegséggel fordulnak felé és ő is azok felé, akiknek ehhez köze van,  anyatigrisként óvja a feljebbvalóját a legkisebb szellőtől is, ám, amikor megsértik az érzéseit azzal, hogy olyat mondanak neki, ami neki nem tetszik vagy olyat készülnek tenni, amit ő ellenez, akkor egyszerűen… kereket old. A kötet elején történő menekülést nem róttam fel neki, az apja hajlíthatatlansága miatt, de visszanézve, ebben a lelépek, ha konfliktus adódik vagy nem az van, amit én akarok magatartásban van valamiféle kórosság ’:D És valójában ez az ingatagság volt az egyetlen olyan vonás, ami zavart Seporában, szerencsére nem nyert sokszor teret a bibi, így emiatt is csak egyszer haragudtam meg rá durvábban. Amikor előadta, ő mennyire az emberekkel törődik és mennyire meg akarja óvni őket a szenvedéstől, de csak szimpla önzőségből és én-féltésből nem volt hajlandó kovácsolni, amikor kiderült, a pestist a spektórium állítja meg. Miközben meg más, nem életeken múló ügy miatt meg megtette. De mindezeket latba vetve se szándékozok azzal pontot tenni a Seporának szánt rész végére, hogy egy borzalmas főszereplő, mert egy roppant jól megformált és könnyen megszerethető karakternek tartom. Hülyén fog hangzani és nem hiszem el, hogy ezt írom le, de pont azt szerettem benne, hogy vannak hibái. Nagyon hiú, hazudozik, meggondolatlan és labilis amit szerintem a következő részben valamennyire ki fog nőni, de ezek összességében nem idegesítővé, hanem emberivé teszik őt. Nem akart egy tökéletes, Mary Sue karaktert adni nekünk Anna Banks, nem az történt, hogy egy kifogástalan szereplőt próbált írni, akiből végül egy nagyon is sok hibával rendelkező valaki lett. Hanem elkészítette ő ilyen alapon és egy oldal erejéig se merült fel, hogy rá akarja erőltetni az olvasóira, hogy már pedig ez a lány egy két lábon járó tökély. Vannak olyan tulajdonságai, amiktől kinyílt a zsebemben a bicska és még sokaknak ki is fog, de bátor, a szerpenjéért annyira odáig van, mint mi a házi kedvencünkért és, ha valami balul sül el, akkor nem siránkozik, hanem cselekszik. Párszor nyavalygott, nem akarom úgy beállítani, mintha nem tette volna, de jó 85%-ban ha beütött a krach, akkor megrázta magát és ment tovább, amiből következik, hogy kitartó és lakozik benne keménység is. Én megszerettem a csajt és jókat nevettem rajta, amikor folyton hazudott Tariknak, hogy bosszantsa vagy megpróbálta kijátszani a fiú adottságát. :D

„Valaki beszél minden nyelven, és meg tudja különböztetni a hazugságot az igazságtól? Ez tényleg lehetséges? Csábít a gondolat, hogy mostantól kezdve folyamatosan hazudjak neki, hogy próbára tegyem a képességeit, és talán a türelmét is.”

Ugyanis nem csak Sepora büszkélkedhet nem mindennapi adottságokkal, hanem Theoria ifjú fáraója, Tarik is, ő is azoknak a különleges képességű embereknek a sorait erősíti, akikre fentebb élő hazugságvizsgálóként hivatkoztam, azaz Lingot. Örültem neki, hogy Anna nem csak a női, hanem a férfi főszereplőnek is juttatott valamilyen egyedi kis varázslatot, így egyenlő felekké váltak mágikus szempontból is, azt meg végképp pozitívan fogadtam, hogy noha nem csak a származásuk miatt emelkedtek ki a népük soraiból, nem a képességük határozta meg őket. Nem érvényesülhetett az a hiba, hogy csak azért tartja különlegesnek az olvasó őket, mert Tarik Lingot, Sepora meg Kovács, a tehetségüknek, főleg az utóbbi esetében meg volt a megfelelő jelentőségük a sztori szempontjából, de karakter szempontból csak egy plusz érdekességként funkcionált az emlékezetes személyiség mellett. Egy olyan érdekességként, amivel szívesen megismerkedtem volna közelebbről is, hiszen bőven volt potenciál az ötletben, főleg, miután meglépte azt a húzást az írónő, hogy nem tette mindenhatóvá a Lingot adottságot se, meghagyta a kiskaput a kijátszására. Amin, mint azt számtalan példa mutatja… Sepora nem egyszer kelt át. Sokáig Tarik fejezeteit jobban vártam, mint a másik főhősét, mivel a trón megszerzésével járó új felelősségek hálójában átfogóbb képet lehetett kapni a Nemezis fő helyszínéről, Theoriáról és a királyságok közötti viszonyról, mint Seporánál, akinél X ideig az volt a fő cél, hogy valahogy átkeljen a sivatagon, majd kicselezze a két férfit, aki elrabolta. A könyvet szorongatva nem olvadoztam remegő térdekkel, amikor felbukkant a nép körében Sólyomkirályként ismert új király, mint ahogy arra egyes ajánlások felkészítettek, szegény pára túlontúl jófiú volt ahhoz, hogy ez bekövetkezzen, de mint szereplőt, őt is hamar megkedveltem, ahogy a Seporával való kettősének se bírtam huzamos ideig ellenállni. Tökéletesek kiegészítették egymást, Tarikban mondhatni minden megvolt, ami Seporából hiányzott és fordítva is; a fiú megfontolt volt, óvatos, igyekezett hosszútávon működő és kiegyensúlyozott döntéseket hozni, amik a lehető legjobban szolgálják a népe érdekeit. Tisztelte a hagyományokat és csakúgy, mint a másik főszereplő, ő is egy időben nevetségesen gyakran töprengett el azon, hogy az apja egy adott helyzetben mit csinálna vagy, az apja ehhez mit szólna, de előrébb valónak tartotta a józan észt és benne megláttam azt a szikrát, ami ahhoz szükséges, hogy a Theoriában lévő kontrasztokat elmossa és teljes körű fejlődést eredményezzen. A második részre már csak azért is kíváncsi vagyok, mert érdekel, hogyan fog uralkodni a későbbiekben és, hogy mihez fog kezdeni a pestissel… Mert Theoria berkeiben ugye ez a fő probléma, a kórság, ami ellen csak spektóriummal lehet fellépni, megértettem Tarik dilemmáit a betegség kezelésével kapcsolatban, nem is akarta úgy indítani az uralkodását, hogy becsapja a népét, de nem is akart pánikot kelteni, úgyhogy kijelenthetjük, hogy valamilyen szinten két szék között a földre esett. Ebben a tekintetben totálisan jó döntést nem hozhatott, de nem is elhamarkodottan tette le a voksát az egyik verzió mellett, azon volt, minél jobban körbejárja a problémát. Nem egyszer jutottam arra a véleményre, hogy egyszer csúfosan meg fogják szívatni a jó szíve miatt, de amennyire az engedte, következetes volt, amit azért értékeltem. Viszont alapvetően hiába volt érettebb, mint Sepora, annak a hormonok keltette kölcsönhatásnak, amit lebutítva csak szerelemnek nevezünk, a befolyása elől ő se menekülhetett és, ha a rózsaszín gejzír felcsap, akkor a következetesség az, ami elsőként fejvesztve elmenekül. Egy fantasztikus birodalomnak az első embere vagy sem, jókat röhögtem rajta, amikor féltékenykedett és eközben elkezdett össze-vissza kombinálni, akkor nem tudta letagadni a korát és azt se, hogy habár már-már istenségnek tartják a fáraókat, ő is ember….

„Minél több időt tölt a lány Sethosszal, annál valószínűbb, hogy öccse charme-ja és a csábítási képessége leveszi őt a lábáról. A bebalzsamozott holttestemen át!”

Ilyenkor megesett, hogy átzuhant a teve túlsó oldalára és rászorult volna egy fenéken billentésre, de összességében élveztem ezeket a jeleneteket, amikor akaratán kívül, de ki lett rugdosva Tarik a nyugodt kis komfortzónájából és hasonlóan tetszettek azok a részek is, amikor Patrával foglalkozott. Serubelben a sláger „házi kedvencek” azért kell az idézőjel, mert noha Sepora nagyon is úgy kezeli Nunát, mintha egy aranyhörcsög vagy törpenyúl lenne, a serubeliek megvetendőnek tartják, ha valaki így viszonyul a Védelmezőjéhez a szerpenek, Theoriában pedig a hatalmasra nőtt macskákért rajonganak, ami létrehozott egy újabb kapcsot a valódi ókori Egyiptommal ^.^ Elszontyolodtam, mikor Sepora elutasította, hogy Tarik beszerezzen neki egy macskát, amikor a palotában szolgált, szerintem semmivel se jelentett volna nagyobb nyűgöt, mint egy szerpen :/

A mellékszereplők közül a legjobban Sethost, Tarik tizenöt éves öccsét szeretném kiemelni, aki nem volt állandó szereplője a történetnek, de amikor feltűnt, bőven csempészett bele színt. Ha a bátyja nem is…. de ő meglódította valamennyire a fantáziámat ’:D Ne féljetek, nem kezdek majd el ettől felbuzdulva nyolcadik osztályos fiúkat molesztálni. Tetszett a kissé arrogáns stílusa, ami jóval magabiztosabb kisugárzást kölcsönzött neki, mint amilyen a bátyjáé, hébe-hóba olyan érzésem támadt, mintha valójában ő lenne az idősebb. Bírtam a Tarikkal közös évődéseiket, ahogy kifigurázta a testvére érzelmeit és  megpróbálta kihúzni a gyufát Seporánál. Észbontó volt és nem kételkedek benne, hogy nem csak a levegőbe beszélt, amikor azt mondta, ideje alakítani valami polgárpukkasztót, mert hiányolni fogja a nép  a botrányait. Egyértelműen Tarik vonásai a megfelelőbbek ahhoz, hogy harmonikus életet biztosítson a theoriaiaknak, de azért azt is megnéztem volna, hogy mi lelte volna az országot, ha néhány hónap erejéig Sethos irányítja… Xd Bízom benne, a folytatásokban nagyobb szerephez fog jutni. :)

Rashidi-val, Tarik legfőbb tanácsadójával vegyes érzéseim voltak, kezdetben úgy gondoltam kiderül majd előbb-utóbb, hogy vaj van az öreg füle mögött, ugyanis mindig ezek a legfőbb tanácsadók szokták kavarni a szart… de aztán, amikor nem tűnt fel erre utaló jel, elengedtem egy keveset a bizalmatlanságomból az irányába. Kétségtelenül földhözragadt az öreg és nehezebb a bevett eszmékből elmozdítani, mint arrébb vontatni egy piramist, de a begyepesedett hajlam ellenére is egész józanul ítélte meg a helyzeteket, amikre Sepora fellángolásai és szenvedélyes kitörései mellett bőven volt szükség.

Cy Gyógyítót az első felbukkanásától kezdve kedveltem és egyúttal féltem is egy kicsit tőle, nem azért, mert ijesztő karakter volt, hanem mert tartottam tőle, hogy a kötet végére egy őrült tudóst farag belőle az írónő, aki fékevesztetten kísérletezik a szenvedő betegein. A kísérletezés iránti szeretet valóban jelen volt, de szerencsére többnyire meg tudta találni a gyerek a határt és nem vállalt felesleges kockázatot az arra való törekvés közepette, hogy megtalálja a csendes pestis ellenszerét.

Totálisan levett a lábamról ez a könyv, az örök pesszimizmusom bűvkörében nem akartam elkiabálni, de minimális oldal elolvasása után tudtam, hogy új kedvenc van születőben
Az utolsó fejezetek várható kimenetelét látva ideges lettem, hogy gyilkos függővéggel fog válaszolni a története iránti növekvő szeretetemre az írónő és valamilyen szinten függővéget is hoztak az utolsó oldalak, de a közepes fajtából, ami csak izgalommal kecsegtet és nem megőrjít. Mindenesetre egy kevéske drámát és töménytelen mennyiségű, lehengerlő macska-egér játékot vetített előre…

Borító: 5/5 *** – A kritika vázlatát tartalmazó Word dokumentum megnyitása óta arra vártam, hogy elérhessek ide és szétáradozhassam az agyamat meg a tieteket , hogy micsoda lélegzetelállító remekmű a borító, de most, hogy itt tartok… kénytelen vagyok fájdalommal elfogadni, hogy nem fogom tudni egyszerű betűkkel visszaadni azt, mennyire káprázatosan szép. Amikor kinyitottam a borítékot, amiben megküldték a saját Nemezisemet és megláttam, azt hittem, elsírom magam a gyönyörűségtől, annyira karakteres, hangulatos, aprólékosan kidolgozott, soha nem felejthető látvány, hogy az nem igaz. Orgazmus a szemnek.
Kedvenc szereplők: Sethos, Tarik, Sepora
Legutáltabb szereplők: Eron király, Sepora anyja
Kedvenc részek: amikor a királyságok történelméről és Theoria kultúrájáról olvashattam, amikor a szerpenek kerültek bemutatásra, amikor Sepora a Félhídnál tárgyalt a Paranikkal, amikor Sethos és Tarik a Felsőbbrendűeken viccelődtek, amikor kiderültek a nefarit jellemzői, amikor Tarik féltékenykedett, amikor Eron és Tarik tárgyaltak, illetve ennek a végeredménye, amikor Tarik és Sepora szerpenen remültek, amikor Sepora bolonddá akarta tenni a Rolan-t és Chu-t.
Mélypontok: az, hogy Sepora nem volt hajlandó Kovácsolni, pedig tudta, mi a tét, az, hogy Sepora még azután is bizalmatlan volt Tarikkal, hogy közelebb kerültek egymáshoz, az, ahogy Eron Seporával bánt
Szerelmi szál: Nagyon-nagyon enyhe, a YA besorolás alsó határánál lavíroz, ez senkit se riasszon el a történettől, 12 éves kortól nyugodtan kézbe vehető, amennyiben valakit nem untat a történelem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése