2017. október 11., szerda

Top 5 Wednesday #2 - Kedvenc ijesztő atmoszféráim

Sziasztok! :-) Bár valószínűsíthetően pofátlanul korán jelentkezek, mégsem bírom megállni, hogy az éjjeli bagoly-üzemmódom néhány percét ne hasznosítsam blogolás terén, ezzel elhozva a Top 5 Wednesday második októberi fázisát. Ha valakit netalántán érdekel, a hajnalban is tomboló, felfokozott izgalmam arra vezethető vissza, hogy annyira várom, küldjék végre az e-mailt, hogy egy sorozat befejező könyve postázásra került, aminek a megjelenésére már évek óta várok, hogy... a könyvmoly és fangirl porcikáim nem igazán akarnak nyugtot hagyni nekem :P

A hátborzongató atmoszférák, rémisztő hangulatú kötetek kerülnek be a töklámpásokra faragott szemek és szájak mécsesfényébe... ami azt hittem könnyebb feladat lesz az előzőnél, tekintve szép mennyiségben olvasok horrorokat és thrillereket, de bezavart a képbe egy elragadó részlethiba; mégpedig, hogy habár falom ennek a két műfajnak a képviselőit és úgy érzem, sosem olvashatok belőlük eleget, félni nem szoktam. Márpedig a témához mellékelt leírásban azt írták, hogy ez szükséges. Lássuk az American Horror Story-t is tökéletes nyugalommal bámuló kötél idegzetem milyen top5-ös listát alkotott ennek fényében...

5.) Michelle Hodkin: Mara Dyer eszmélése
Ja, tökéletesen jól látjátok a pöttyös és azt is, hogy vörös, amiből könnyedén ki lehet találni, bizony egy YA-könyvről van szó. De, hogy akkor mit keres ez a regény a listán? Egyszerű az oka; a szokásos sulis, szerelmes YA-s vonásokon kívül a Mara Dyer eszmélése paranormális is, méghozzá a nehézsúlyú mezőnyből. Nem az a könyv ez, amitől a fehér nadrágját barnára festi az olvasó a lapokat pörgetve, mert annyira elviselhetetlenül ijesztő, de van a hangulatában valami borongós és nyugtalanítóan rejtélyes, ami előbb-utóbb beeszi magát az ember bőre alá. Egyszerű és kis trükköket vet be az írónő, de azt nagyon ügyesen, ezáltal átbillenti a kötet mérlegét a "para" rész felé a "normálissal" ellenben. Ez a kifinomult, pikáns borzongás pedig abból fakad, hogy noha találgatni mindig szabad, nem lehet biztosra venni, hogy a Mara körül folyó fejetlenséget valami természetfeletti erő irányítja vagy.... Mara kezd begolyózni...

4.) Josh Malerman: Madarak a dobozban
Az értékelésem bizonyítja, hogy ez a könyv túlszárnyalhatatlan félelem helyett inkább egy roppant hosszadalmas, kényelmes kis filozofálgatást indított meg bennem, de az atmoszféráért még annak is illik megemelnie a kalapját az író előtt, aki nem esett hasra a történettől. Kellemetlen érzéseket kiváltó körülményként elsősorban ott vannak a Lények, akikről nem tudunk konkrétan semmit, csak azt, hogy aki rájuk néz, az elmebeteg, hentelős gyilkossá változik és szerencsétlen valamik igazából nem is zavarnak tevőlegesen annyi vizet, a fő félelmet itt az emberek keltik, ami alapján nem elképzelhetetlen, hogy ezt a fincsi kis posztapokaliptikát inkább egy húzós tömeghisztéria váltotta ki, mint maguk a lények. A folyamatos félsz, hogy mi lesz, ha véletlenül rosszkor nyitja ki valaki a szemét, hogy lehet-e bízni a körülöttünk lévőkben és az örökös doboz érzet a maguk módján mind brillíroznak.


3.) Dan Wells: Szellemváros
Hasonló az atmoszféra fajtája, mint Mara Dyer esetében, hiszen az egész creepy faktor arra épül, hogy a főszereplő skizofrén mivoltából fakadóan örökké megválaszolatlan kérdőjel marad, hogy a főszereplő csávóval csak a saját agya szórakozik vagy valóban üldözik valakik, akiknek a szándékaik kifürkészhetetlenek, de annyi szent, hogy irányítják a gondolatait és irreális félelmet plántálnak belé mindenféle elektronikai eszközzel szemben. Ebben a képlékenységben a legzseniálisabb, hogy az író mennyire hihetően tudta az olvasót kénye-kedve szerint lökdösni egyik álláspontról a másikra akár pillanatok alatt is 180°-os fordulatokat eredményezhetett úgy, hogy az éppen pártolt álláspont legyen a logikus. Már az is hordoz magában egy mondhatni ijesztő felhangot, hogy mit kreál éppen Michael agya/mivel keserítik az életét az üldözői, de az igazi csapást a Föld Gyermekei vitték be... A ténykedésük kétségkívül magába foglalja azt, ami a legtöbb egyénben megszólaltatja a vészcsengőt.


2.) Kelly Creagh: Soha már
Ez lenne a bevezetőben emlegetett könyv, aminek a zárókötete iránt epekedek, ha egyedi és némileg borzongató hangulatról van szó, akkor ennek a könyvnek, illetve a folytatásának páholyos helyre van szüksége, hiába YA. A fantasy/paranormális szálnak annyira egyedi és semmivel se összehasonlítható kissé talán őrült beütésű a hangulata, hogy azóta se találtam még egy atmoszférát, ami Varen álomvilágához fogható, pedig jelen pillanatban 157 elolvasott könyvet tudhatok magam mögött. Az írónő mesterien keverte Edgar Allan Poe klasszikus, gótikus rémtörténetének az elemeit a saját elképzeléseinek a cseppet sem hétköznapi sodrásával. Annyira eleven és lélegző volt az a világ, amibe Isobel fokról-fokra belemélyedt, miután az egyik tanára csoportmunkába osztotta Varen Nethers mellé, aki a mindig magával hordott kis könyvével hihetetlen dolgokra képes, hogy nem is tudom normálisan szavakkal leírni. Eleven és lélegző az egész, a bíbor, a vörös, a fekete és a sötétlila színek kavarogtak a lelki szemeim előtt olvasás közben, a 21. századi környezetbe ültetett gótikus fronton ez a kötet az abszolút uralkodó :D


1.) Josh Malerman: Ház a tó mélyén
A könyv vékonysága senkit se tévesszen meg, a Ház a tó mélyén egy elképesztő moly-másnaposságot okozó, ízig-vérig creepy horror, amivel őrült idegszál gitározásba és felülmúlhatatlan katarzisba kergeti Malerman az olvasóit. A valós veszély és a saját magunk által kreált, fantázia veszély is legalább annyira pusztítóan hathat, pláne a víz alatt ahol örökké ott lebeg kimondatlanul, hogy egy- rossz lépés, pár elszámolt perc és elfogyhat a levegő- egy házban, ami a fizika törvényeit meghazudtolóan létezik és nem csekély hideg rázást eredményező fortélyokkal tudja szórakoztatni a magukat merülésre elszánó kalandorokat. Mindeközben pedig még elő sem került a háznak a lakója, aki messzire akarja kergetni a kíváncsiskodókat az otthonától, de tesz arról is, hogy a függőjévé váljanak az épületnek, hogy képzelgések között vergődjenek a szárazföldön is, miközben egyre csak a ház jár az eszükben a tó mélyén. Nem véletlenül kapta meg az első helyezést ez a könyv, a többség a Madarak a dobozbant preferálja, de belőlem ez váltotta ki a várva-várt félelmet. ^^


A TOP 5 WEDNESDAY résztvevő blogjai:

~ Anya olvas
~ HaBár, a könyves kocsma
~ Wandamaci (könyv birodalma)
~ Luthien könyvvilága
~ Adri könyvmoly könyvei
~ Reading is my dream
~ Three Points of View
~ Írásaim Tárháza
~ Olvasó Körút
~ Egy könyvmoly élményei
~ M&G
~ Deszy Könyvajánlója

~ A penchat for fantasy

Ne mulasszátok el megtekinteni az ő bejegyzéseiket se ;)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése