2017. október 1., vasárnap

Ömlengés a kedvenceimről a zene világnapjának alkalmából (Zenés Projekthét 1)


"29 éves vagyok, azt mondják az ember kinövi a rock ‘n’ rollt, de annyira bennem van. Úgy érzem a zene fölnevelt, örökbe fogadott, megmentette az életemet" /Nikki Sixx/
Sziasztok-sziasztok! ^^ Ma van október elseje, azaz végre egy normális dolognak, az univerzum egyik legcsodálatosabb művészi ágának: a zenének ünnepeljük a világnapját!  Amellett, hogy a címnek eleget téve hetet-havat összehordva fogok szivárványokat hányva áradozni nektek azokról az emberekről, akik nap, mint nap velem vannak a telefonom és a számítógépem által, hogy színt vigyenek a csendes perceimbe és leírhatatlanul fantasztikus élményekkel gazdagítsanak a munkájuk által, bejelenteni valóm is van :D

A Projekthetek kreatív csapata ismerős és új arcokkal ismét összedugták a fejüket Virág, a Never Let Me Go bloggerinájának a vezetésével, hogy a Halloweenre és a karácsonyra való készülődés, a Valentin-nap közös gúnyolása és a tikkasztó nyári hőség túlélése után most október 1 és 8 között a zene iránti imádatunknak hódoljunk változatos, de kegyetlenül témába vágó posztjaink által ^^ Ismét van egy összetartozásunkat jelző fejléckép, amit majd az igazi első, komolyabb, remélhetőleg kevésbé fangörcs beütésű posztomnál fogok megmutatni nektek :)

A résztvevők blogjait összegyűjtő remekmű a bejegyzés legalján találjátok meg ezúttal is Solnak, a mi technológiai szuperhősünknek a keze munkáját dicséri. Már a sírba kergethetlek ezzel, de még mindig nem győzök betelni vele, észbontóan jó lett :D A lejátszási listát idéző bloglista a mostani alkalommal tartalmaz némi extrát is, lássuk, hogyan működik:
~ Az első link az előadót, azaz a blogtulajdonost személyesíti meg, ha rákattintotok a nevére, az illeti molyos profilján lyukadtok ki.
~ A második link, a zeneszámot, azaz a résztvevő blogot jelöli, rákattintva oda teleportáltok.
~ És jöjjön az extra: Látjátok a blog neve mögött a kis lejátszás ikont? Ha arra rámentek, akkor a rendszer a YouTube-ra kormányoz titeket egy zeneszámhoz, amit az adott blogger kiválasztott az eseményre.
Jó olvasást és zenehallgatást ;)



Azzal nem árulok el nektek újdonságot, hogy zenefüggő vagyok, már a jobb oldalt lévő "Magamról" részből se hagytam ki az információt, továbbá, aki visszatérő vendége az oldalnak, észlelhette, hogy a legtöbb hasonló bejegyzésképen megjelenik általában egy-egy rocksztár, illetve, hogy szívesen emlegetek a könyvkritikáimban is zenészeket, zenészekhez köthető történéseket főleg Marilyn Manson és Nikki Sixx nevével találkozhattok abnormálisan sokszor xD. Itt és most kiélem elvetemült rocker-rajongásomat és bemutatom nektek azokat az elképesztő művészeket/bandákat és egyéniségeket, akikről sokak szerint körülbelül olyan tisztelettel beszélek, mintha istenségek lennének ':D

                                    1# Black Veil Brides



Azt hiszem, róluk méltán mondható el, hogy bőven kapnak hideget-meleget, kezdetben tévesen emo-nak titulálták őket, amivel kapcsolatban a félreértést hiába kérte ki magának/tisztázta a banda frontembere, Andy Biersack, egyes körökben rajtuk maradt az a címke, hogy "az ő zenéjüket hallgatják a depressziós tinilányok". Most abba inkább ne menjünk bele, hogy párhuzamot vonni a depresszió és az emoság között mekkora ökörség és tudatlanság, mert a Projekthét utolsó napján is gépelhetném. Az álhírük és más kitalációk miatt kínosnak számítanak-e vagy se, az én szívemben örökre kivételezett helyet fog elfoglalni ez a banda <3 A BVB zenéje jelentette számomra az első élményt a rockon belül a Goodbye Agony és In The End című számaik által, ők mutatták meg nekem az első mélyebb dalszövegeket és ösztönöztek rá, hogy a rock 'n' rollon belül más alműfajok után is érdeklődni kezdjek, hogy idővel megismerkedjek a metállal, miattuk kezdtem kutatni a különféle szubkultúrák után és jöttem rá, hogy a rocker és goth életérzés nagyon is közel áll hozzám. :D Elcsépelten fog hangzani, de sokban hozzájárultak ahhoz, hogy úgymond magamra találjak és kialakítsam a saját stílusomat, hogy olyanná váljak, amilyen vagyok. A rock zene rengeteget tett hozzá az életemhez, úgyhogy ezért örökre hálás leszek a BVB-nek. Akik nem csak olyan zenét tudnak játszani, ami a mai napig elvarázsol, hanem emberileg is olyan példát mutatnak, aminek a követésére rengetegen rászorulnak. A Black Veil Brides tagjai kiállnak azok mellett, akik kirekesztve érzik magukat, arra biztatják a rajongóikat, hogy bátran legyenek önmaguk, ne zavarja őket, ha eltérnek az átlagostól  vagy az elvárttól és ne vegyék fel, ha valaki emiatt piszkálja őket, az ő életük, úgy kell élniük, ahogyan ők jól érzik magukat benne. A tagok mind megtapasztalták valamilyen módon ezt a megkülönböztetést, az énekes, Andy pl. a katolikus iskolában, ahová járt szenvedett el állandó terrorizálást a tanároktól és a diáktársaitól egyaránt, amiért hosszú haja volt és a Mötley Crüe meg a KISS zenéjét hallgatta. Mind nagyon közvetlenek a rajongóikkal, hatalmas szívük van és arra törekszenek, hogy biztatást adjanak nekik és visszaadják azt a sok szeretetet, amit tőlük kapnak, a srácok nyilatkozatai mind kimagaslóak, de a már említett biztatást főleg Ashley, a basszer adagolja a legnagyobb mértékben. A tőle származó idézetek mind elgondolkodtatóak:

“Az öngyilkosság nem gyávaság. Elmondom mi a gyáva dolog: annyira bántani az emberek, hogy azok véget akarnak vetni az életüknek.”                                           
                                             2# Skillet 



Rocker pályafutásomban ez a tavalyi év augusztusában 10. lemezét piacra dobó hard-rock csapat is jelentős mérföldkövet jelentett és a kivételezett kedvenceim között foglalnak helyet, hiszen ők voltak az első banda, aminek eljutottam a koncertjére! ^^ A bandára úgy bukkantam rá, hogy hard-rock dalokat keresgéltem és a YouTube kidobta a Monster című számukat, John hangjától elsőre nem voltam annyira elragadtatva, ne kérdezzétek miért, utólagosan én se értem de a dallamot nem tudtam kiverni a fejemből, így meghallgattam a számot többször is és egyszer csak megszoktam és megszerettem, azóta kivétel nélkül imádom az összes szerzeményüket és kíváncsian várom, mivel rukkolnak elő következőleg. A Skillet zenéjében elsősorban a dalok mondanivalóját szeretem a legjobban, a Rise című albumuk például teljes egészében egy "nesze neked 21. század!" társadalomkritika, megismételhetetlen hangzásvilággal. Meg persze nem lehet elmenni szó nélkül attól se, amikor a frontember, John Cooper és a dobos lány, Jen Ledger együtt kezdenek el énekelni *o* Ahogy Jen őrült fejrázással dobolás közben is kristálytiszta hangja összeolvad John rekedtes hangjával... az mesés. A legjobban azokat a dalokat szeretem, amelyikben mindketten megcsillogtatják az énektudásukat. És, ha már emlegettem Jent... tudnotok kell, hogy nekem három hősnőm van a zenében: Joan Jett, Cristina Scabbia és Jen *.* Azon kívül, hogy mind dobosként, mind énekesként kimagasló tehetség, Jen egy elbűvölő jelenség, az a típus, akire ránéztek és mosolyognotok kell. Hasonló a helyzet Jonnal is, aki egy... született bohóc! Elképesztő figura az ürge, amiket a podcast videókban szokott művelni, az valami őrületes, mindig bolondozik és azon van feldobja a hangulatot, szinte olyan, mint egy nagyra nőtt szakállas gyerek. Ja, és szereti a Harry Potter könyveket és a Csontvárost ;) De bűn lenne csak őket kettőjüket kiemelni, a csapat billentyűse, gitárosa és beugró vokalistája, Korey, John felesége is apait-anyait belead a színpadon és emellett ugyanolyan laza természetű, mint John és Jen. Ugyanez igaz Sethre, a másik gitárosra is, aki bár csendesebb általában, de legalább akkora mókamester, mint a többiek :D Ha van olyan banda, amire lehet használni az "olyanok, mint egy nagy család" szófordulatot, akkor az a Skillet. És amilyenek a színpadon... húsz éve az iparban vannak és cseppet sincsenek elszállva maguktól, sok pop előadótól- tisztelet a kivételnek- meg különleges kegynek lehet venni, ha csak két órát késnek négy helyett süt róluk, mennyire élvezettel csinálják és, hogy decemberben is mennyire hálásak voltak azért, hogy az, az 1000 valahányszáz ember bezsúfolódott az Akvárium Klubba, hogy halhassa őket. :3

                                     3# Marilyn Manson



Próbálok változatlanul értelmes fogalmazásra törekedni, de Marilyn Manson esetében ez egyáltalán nem egyszerű. Ő egy olyan jelenség, akit látni kell ahhoz, hogy teljes valójában be lehessen fogadni, egy megismételhetetlen ikon! <3 Marilyn Manson a köztudatba robbanása óta egy nagyon megosztó és botrányt kelteni nem rest előadó, akiről az utálói annyi őrültséget terjesztettek el az évek során, hogy a legtöbb emberből egyfajta, atyaúristen, bármit és bárkit csak őt ne! reakciót vált ki a neve meghallása. Ő a társadalom konzervatív, bevarrt seggű rétegének a fő mumusa, aki magasról tesz az elvárásokra és arra, mennyit bír el a karót nyeltek ingerküszöbe, ő teljes méltósággal kiáll egy női fűzőben is a színpad közepére és olyan show-t zavar le, amit egész életükben nem felejtenek el a koncertre jegyet váltók. Legelőször a Sweet Dreams-t hallottam tőle, utána szépen lassan végigmentem a lemezein és igen, néztem a klipjeit is. És tudjátok mit? Shock-rockhoz híven elsőre sokkoló a stílusa, de nekem nagyon bejön az egyedisége. :D Egy Manson dalt nem elég hallgatni, egy Manson klipet nem elég egyszer megnézni, a szöveg és a kép teljes megértéséhez bizony meg kell járatni az agytekervényeket, át kell teljesen szellemülni bele, mert a megbotránkoztató mozzanatoknak és megbotránkoztató szövegek alatt eszméletlen mélység lakozik. Minden apróságnak jelentése van és ez a jelentés komoly üzenetet hordoz magában. Leegyszerűsítve Manson is valami hasonlót hirdet, mint a Black Veil Brides és a Skillet csak sokkal direktebb, durvább és cinikusabb közlésmóddal ':D Ő kerek-perec ki mondja, hogy a társadalom nagy része képmutató birka és nem érez miatta szemernyi lelkifurdalást se. A csőlátású célközönség minél inkább felháborítóbbnak tartja  a személyét, ő annál nagyobbat röhög a markában, hiszen pontosan azt a szintet hozták, amit várt tőlük. Manson nagyon sokrétű művész, már fiatalkorától kezdve ír novellákat, dolgozott a pályája elején újságíróként, lemezboltban eladóként és a zenélés mellett festéssel is foglalkozik, ezen kívül egy ideig szerepelt a Sons of Anarchy c. tévésorozatban. Manson zenéjének a sötét hangulata és mondanivalója könnyen függővé teszi a hallgatót és nem ereszti el, egy előadót se tudnék hozzá hasonlítani. Január környékén alkalmam adódott rá, hogy elolvassam az életrajzát, ami után csak még elkötelezettebben rajongok ezért az utolérhetetlen, zseniális fickóért, aki a tehetsége mellett nagyon intelligens, ne tagadjuk: nagy franc és számtalan területen irigylésre méltó éleslátással rendelkezik. Épp ezért ajánlom neki, hogy kaparja össze magát és hozza végre azt az új albumot, mert már Valentin-nap óta csúszásban van az öreg fiú :P

                                 #4 Bullet For My Valentine


Bár mostanság kicsit hanyagoltam őket, amit igyekszek pótolni, a Bullet For My Valentine is azoknak a bandáknak a sorát erősíti, amik nagy hatással voltak rám: ez a négy walesi srác szerettette meg igazán velem a metál zenét! :D Velük egészen ironikus módon ismerkedtem meg: egy könyvben láttam meg először a banda nevét a Slipknot mellett, amivel ugyan ismerkedtem visszafogottan, de nem mélyültem el annyira a zenéjükben. Tehát rákerestem a BFMV-re, meghallgattam a Dirty Little Secret-et, aztán a Your Betrayal-t és a You Want A Battle?-t és beindult a rajongás. Matt hangjába már az első megnyikkanásakor visszavonhatatlanul beleszerettem, amit követett Moose dob játéka és Jay meg Padge gitár játéka. A Her Voice Resides, a Fever és a Venom albumukért bolondulok és nagyon szeretem olvasni a különféle sztorijaikat is, mert mind a négyen bővelkednek ám emlékezetes történetekben :D Ők azok, akik egyszer meghatottan zárják csoport ölelésbe egymást, majd palacsintasütőt lengetve vitatkoznak, autó alkatrészt csempésznek át a turnébuszban, ahol tartanak egy csomó plüssállatot is. Vagy ketten arra ébrednek, hogy a szomszédos hotelszobában lévő másik két társuk cafatokra szedte a berendezést, amikor kezdőként megdobálta őket a közönség, ami a színpadra érkezett, azt precíz célzással visszadobták... Az évek során persze mind apává váltak és kénytelen-kelletlen megkomolyodtak... de legbelül ugyanolyan őrült figurák, mint az indulásukkor :D A dalszövegeik változatosak, de főként arra ösztönzik az embereket, hogy ne hagyják magukat elnyomni, őrizzék meg a méltóságukat és ne féljenek kiállni magukért.

                                        #4 Nikki Sixx




 Nos, Nikki Fuckin' Sixx az, akit majdnem bálványozás szintjén imádok, akiért mélységesen és visszavonhatatlanul odáig vagyok, mondhat akárki-akármit, számomra ő a világ legjobb basszusgitárosa :3 Az ismerkedés fordított időrendben alakult nála vele kapcsolatban, először hallgattam Sixx: A.M.-es számokat, majd amikor belebolondultam a játékába és hasonlóan megfogott az énekes, James Michael és a ritmusgitáros, DJ Ashba teljesítménye és néhány nap lefolyása alatt végighallgattam az összes albumukat, elkezdtem nézelődni Nikki első bandája, a glam oszlopos tagja: a Mötley Crüe felé. A Mötley Crüe-vel már nem volt akkora meglátni és megszeretni áttörés, de fokról-fokra megszoktam Vince Neil hangszínét és valamennyire megtanultam elviselni a királykisasszonyos, hisztis természetét, de főleg Nikki jelentette a húzóerőt na, meg a dobos, Tommy Lee. Akinek a kreativitása nem ismer határokat és emellett rettentően inspirálóan hat a személyisége, annyira mélyen volt a heroin fogságába, hogy többször is újraélesztették, egyik alkalommal a kórházban kiszedte a csöveket, felöltözött, mire bementek a nővérek, közölte, hogy "ő most hazamegy és folytatja, amit elkezdett", aztán egyszer csak eldöntötte, hogy ez az állapot tarthatatlan és pakk; leszokott úgy, hogy már szinte mindenki magára hagyta. Maga a folyamat nem volt ennyire könnyed, de ő mégis felküzdötte magát a totális tisztaságba és közben olyan fergeteges, gyönyörű tartalmú dalokat írt, ami sokaknak tiszta fejjel, több óra hossza alatt se sikerül *-* Csakúgy, mint Manson, Nikki is egy nagyon réteges, megismételhetetlen személyiség van, amikor költőket megszégyenítően szenzációs dalokat ír, kiáll azokért, akik a másságuk miatt szálkát jelentenek a "tökéletes társadalom" szemében, hadat üzen a közösségi média császárának, a Facebooknak, amiért az oldal munkatársai leszedték egy olyan fotóját, amin pont azt akarta megmutatni, hogy nem kell valakinek hibátlannak lennie ahhoz, hogy értékes, gyönyörű ember legyen, szembeszáll az ő személyes hősével, Gene Simmonsszal, ha az öreg a depressziósokat kritizálja vagy bármi olyat mond, amivel rossz érzéseket kelthet a rockerek mostani generációjában, rádióműsort vezet, amiben fiatal tehetségek után kutat... máskor meg valami őrületes nagy ökörséget művel xD Főleg a Mötley Crüe-s időszakában voltak érdekes dolgai, a kedvenc sztorijaim közé tartozik tőle, amikor földrengéskor meztelenül kizárta magát a lakásából és, amikor  koncert után unatkozott, ezért teleöntött egy vödröt minden szarral nem szó szerint és felrakta az ajtó tetejére, majd segítségért kiáltozott a biztonsági emberüknek, aki éppen...el volt foglalva egy csajjal és roppant zabos lett, amikor a meglepetés a fejére borult. :D A zenélés és a rádiózás mellett fotózik is, ahogyan ő fogalmazott, számára a kamerák jelentik az új drogot és ez meglátszódik a munkáin is; lélegzetelállítóak a képei *.* Divattervezőként és íróként is tevékenykedik, a Heroin-naplók című életrajzi könyvét már azóta el akarom olvasni, hogy megismertem Nikki-t, tavaly karácsonykor történt a nagy eset a feltöltött idézetek magukért beszélnek, hihetetlen mű lehet, de nagy bánatomra nem lehet kapni :( Remélem, valamelyik kiadó végre megszánja a rocksztárok életrajzait, mert nem győzöm hangsúlyozni: igenis lenne rájuk kereslet. Rendszeresen követem az Instagramon, a kutyáitól minden állatbarátnak kiakad a cukiság-faktora, a Trumpot kritizáló bejegyzésein meg jókat szoktam röhögni :D Nagyon bírom a koncertfelvételeken is, fantasztikus a játéka és maximálisan odateszi magát, miközben folyton bohóckodik a színpadon és legalább akkora átéléssel nyomatja a dalok szövegeit, mint az énekes. Képtelen vagyok rosszat mondani róla, már azt imádom hallgatni, ahogyan beszél, isteni a hangja! *.* Nikki egy igazi ikon, abból a fajtából, ami folyamatosan ösztönzi az embereket, arra törekszik, hogy önbizalmat adjon nekik és tágítsa a problémás rétegnek a látásmódját. Igen, egy időben az agyára ment a hírnév, drogozott, mint az állat és mélyre csúszott, de összekaparta magát, kimászott a gödörből és azóta csodálatos dolgokat tesz az emberekért.
Már benne jár az ötvenes éveiben, de így is egy óriási lázadó maradt, aki néha beint egyet a Facebooknak, néha meg a nyári kánikulában kutyástól, gitárral a kezében hűsöl a medencéjében :D

+ Sixx: A. M.
Az a legcélszerűbb, ha még Nikki-nél külön szót ejtek a Sixx:A.M.-ről, ami már a Mötley Crüe fennállásakor is létezett, de csak a banda feloszlásakor került jobban az előtérben, akkor volt több ideje Nikki-nek foglalkoznia ezzel a projekttel. A csapatot eredetileg egy album erejéig hozták létre, hogy lejátszási listát készítsenek Nikki életrajzához, de jöttek az új ötletek, a tagok összecsiszolódtak és végezetül további 4 albumot adtak ki. Akadnak tombolós, bulizós és szerelmes számok is a repertoárjukban, de főként azokért az emberekért állnak ki a szövegeikben, akik megkülönböztetést szenvednek el a This is Gonna Hurt album klipjeiben például testi rendellenességgel rendelkező embereket szerepeltetnek, Nikki róluk készített fotóival együtt és elfogadásra, önbizalomra  buzdítanak. Nem baj, ha nincsen lapos hasatok, nem baj, ha nagyon alacsonyak, vagy nagyon magasak vagytok, maradandó hegetek van vagy a szokványostól eltérően fejlődtetek, attól semmivel se vagytok kevesebbek, mint mások és, ami igazán számít, belül van, egy kellően értelmes és megfelelő értékrenddel rendelkező ember pedig ennek a kivetülését meglátja abban a külsőben, ami szerintetek vagy az utálatos emberek szerint elfogadhatatlanul "rémes". Az veszít többet, aki előítéletesen áll hozzátok, ők bánják ezt, ne ti. Számtalan kedvencet arattam Nikki, James és DJ munkái közül, de az abszolút kedvenceim a Lies of the Beautiful People, a klip elején beszél is Nikki :3 a Life is Beautiful, a Relief,a Van Nuys és a We Will Not Go Quietly. James és DJ is nagy állatbarátok, Jamesnek egy Rocco nevű cirmosa és egy tündéri, fehér kutyája, aki még növésben van :D DJ mellett a gitároktató videóiban pedig egy ennivaló mopsz szokott feltűnni <3 James nagyon lelkesítő énekes, ő is hasonló, mint Jen, nem idegesítően vigyorgós, de ragadós a mosolya, már a puszta megjelenésével jó kedvre deríti az embereket és, amikor énekel, rajongókkal fotózkodik vagy aláírásokat osztogat, ordít az arcáról a kedvesség és az öröm, hogy ezt csinálhatja. A hangjáról ne is beszéljük, annak a pasasnak gyémánt van a torkában, lehetetlen betelni vele. Kicsit tyúkanyós a személyisége, a színpadon mindig terelgeti a többieket és eléggé bújós is, a koncertfelvételeken gyakran vonja csoportos ölelésbe a fellépőtársait és a fotókon is mindig belekarol valakibe :D DJ-t sok bírálat éri, hogy majmolja Slash-t és majmolja Nikki-t, de ezeket a feltételezéseket igazából nem nagyon értem, nagyon is kiforrt egyénisége van, amit meg a gitárral művel, az Roxfortban is tanítandó varázslatnak számít. Bámulatosak a szólói. És kevésbé fontos információ, de gyönyörűek a szemei.

+ Mötly Crüe
Mint írtam, nekem Vince Neil személye és hatalmas szépséghibát jelentett eleinte az összképben, azóta valamennyire megszoktam a csávót, de a primadonna természetének nyugodt elviseléséhez nem fog eléggé megacélozódni az ingerküszöböm, kedvelni meg pláne nem fogom. De a hangját most már szeretem :D A tehetségét nem vonhatom kétségbe és az is nagy szó, hogy habár az utóbbi években kétszer akkora lett kerületben, mint amekkora a régi Mötley Crüe-s időkben volt, a hangjára ez semmilyen hatással nem volt, ugyanolyan tipikus '80-as/'90-es évek hangszín, mint annak idején. Mick-kel, a ritmusgitárossal nincsen problémám, de Nikki mellett a másik nagy kedvencem Tommy Lee, a dobos. Benne is van valami megragadó, ami nem ereszti az embert és fejjel lefelé forogva is fergetegesen üti le a ritmust :3 Az első kedvencemmé a bandától egy Nikki által írt szám, az If I Tomorrow vált, majd megszerettem a Girls, Girls, Girls-t, a Kickstart My Heart-ot, a Saints of Los Angeles-t és a Wild Side-t is. Lábjegyzetben megjegyezve ideje lenne a rockboltos körmére nézem, hogy mikor rendeli már meg azt a beígért Mötley Crüe-es pólót.

                                          #5 Joan Jett


Ha valakitől azt kérik, nevezzen meg egy női rocksztárt, szinte biztos, hogy Joan Jett neve ugrik be neki elsőként, ami nem is csoda, hiszen az I Love Rock 'N' Roll száma megunhatatlan örökzöld marad az idők végezetéig és a személyiségével sokat alakított a nők megítélésén, sok lányt buzdított az évek során arra, mondjon nemet a korlátokra. Jaladó szellemiségű beállítottsága miatt főleg a Japánban tartott fellépésein örvendett nagy imádatnak; egy lánynak nem kell feltétlenül lányosan kinézni és, ha a világ szerint az lázadás és engedetlenség, ha egy nőnek céljai vannak az életben, úgy akar öltözködni, ahogy neki kényelmes és jól akarja érezi magát a bőrében, akkor a világ felfordulhat! Ennek valóban nem lenne szabad lázadásnak minősülnie, de mivel Joan fiatalkorában még röghöz kötöttebbek voltak ilyen téren az emberek, elmondható róla is, hogy egy igazi lázadó, egy erős, független nő, akinek nincsen szüksége mankóként egy férfira: már lassan hatvan éves lesz és még mindig hajadon. A hangja pedig leutánozhatatlan, de hozzá kell tenni, amit gitárral a kezében tud művelni, az se piskóta. Az I Love Rock 'N' Roll-t is imádom, de számomra az áttörést Joannal egy kevésbé felkapott száma, az I Hate Myself For Loving You jelentette. <3 Először hajnalban hallottam meg, beleszerelmesedtem és világosodásig egyfolytában csak ezt hallgattam és néztem mellé a klipet is, amiben Joan leírhatatlanul gyönyörű *-* Nekem nem az egekig magasztalt modellek vagy Ariana Grande definiálja a szépséget, hanem ő, ha férfi lennék, biztosan Joan lenne a plátói szerelmem :D Ez a "szénaboglyás" hajstílus kevés embernek áll jól, ő közéjük tartozik, nagyon egyben van vele a csaj, kicsit sajnálom is, hogy mostanság már nem ez a fazon van neki :D Dinamikus kisugárzású, megragadó rocksztár, akibe annyi tartás és keménység szorult, amit még néhány férfi kolléga se tudhat a magáénak.

                                         #6 Lacuna Coil


 Momentán a metál világában nálam ez az olasz, gothic-metál formáció az etalon, nem tudok betelni a zenéjükkel, akkor se ha a régi, finomabb számaikról, se akkor, ha a legutóbbi, Delirium korongon lévő keményebb hangzású számokról van szó. Úgy akadtam rájuk, hogy éppen a történetemet írtam, a karakterek Olaszországban voltak és szerettem volna, ha látják kiplakátolva egy helyi banda koncertjét, így nekiálltam keresgélve és megakadt a szemem a Lacuna Coil-on. Jelentős idő elteltével visszagondolva is jó döntés volt hozzálátni ahhoz a bizonyos kereséshez, nélkülük üresebbek lennének a napjaim, hamar feltornázták magukat a legnagyobb kedvenceimhez. A férfi énekesnek, Andreának a hörgése páratlan, dörmögős és mély, mégis ki lehet venni a szavakat és a poén, hogy ez az egész egy viszonylag vékony alkatú fickóból jön ki :D De önmagában ez a hanghatás se lenne annyira lenyűgöző, a habot a tortára Cristina Scabbia énekhangja teszi fel, ami élőben és felvételen is kristálytiszta. Nem fület bántóan magas, mégis éles kontrasztot képez a hörgéssel és magába szippantja a hallgatót, a Projektre saját zenének választott Blood, Tear, Dust című számuknak az "our fire will burn" résztől mindig tiszta libabőrös lesz a karom és közben piszkosul katartikus érzés jár át minden alkalommal, amikor meghallom helytől, hangulattól függetlenül. A tagok az évek során rendesen felcserélődtek, de minden felállásba parádés teljesítményt nyújtanak a gitárosok és a dobos. Hozzák azt a földöntúli beütésű, más műfajjal összevethetetlen gothic hangulatot, ami tökéletes kísérete a vokálnak. Visszatérve Cristinára, odáig vagyok a nőért, az eleganciájáért, a tehetségéért, a kisugárzásához, úgy is beragyogja a színpadot/a klipet, hogy normálisan fel van öltözve, nem kell egy szál semmiben ugrálnia ahhoz, hogy figyeljenek rá. Alig várom a Tarja Turunennel közös duettjének a meghallgatását <3 A jelenlegi kedvencem tőlük az egész Delirium album, azon belül is a már említett Blood, Tear, Dust és a My Demons, de a régebbi számaik közül szeretem hallgatni a Victims-t, a Kill the Light-ot, az End of Time-t és a Spellbound-ot.

                                   #7 Avenged Sevenfold


Hasonló módon találtam rájuk, mint a Skillet-re és az első benyomások is hasonlóan alakultak, nem akarta befogadni a fülem az énekes hangszínét az Afterlife című dalban és hosszú ideig pihentettem az ismerkedést, aztán egyszer arra döntöttem, ideje újra elővenni őket és megunhatatlan nótákhoz jutottam általuk, illetve egy újabb kedvenc gitároshoz... Synyster Gates egy két lábon járó csoda, bolondulok a játékáért, nincs amikor szólózik az egyenesen orgazmus a fülnek, általában az énekesre szoktak figyelni a klipeknek, de az én figyelmemet azonnal 100%-osan magának követeli, amint meglátom. *--* És ő is olyanokat tud mondani... huh, nagyon, nagyon sokat lehet tőle tanulni. Egyszer nagyon szeretném élőben hallani, ahogy a többieket is, a The Rev halála örök űrt ejtett a bandában, de a legújabb korongjukon betársult dobosnak se kell a szomszédba mennie szorgalomért és tehetségért. A legkedvencebb számom tőlük a Beast and The Harlot, előszeretettel hallgatom, amikor valamilyen démonos könyvet olvasok vagy természetfeletti lényeket felvonultató jeleneteket írok.

                                       #8 Alice Cooper


Egy '80-as évek nagyjait tartalmazó válogatásban hallottam meg először az utálattól csöpögő énekhangját és azt mondtam, nekem ebből több kell. Nem tudom még egy olyan énekest mondani, aki egyszerre teszi magát oda ekkora lelkesedéssel, átéléssel és készül ekkora precizitással és odafigyeléssel a showjaira, miközben olyan viszolygás és undor ömlik a hangjából, hogy ha hanggal ölni lehetne, a közönsége holtan esne össze xD De ez a jó öreg Alice Cooper sajátossága, ez teszi lehetővé, hogy ha felcsendül a rádióban a száma, azonnal be lehet azonosítani, hogy hozzá tartozik még akkor is, ha esetleg nem ismeritek az adott dalt. Alice Cooper nem csak az egyedi hangszíne miatt különleges, hanem azért is, mert egy új műfajt teremtett, a shock-rockot, aminek a koronázatlan királyává nőtte ki magát a már fentebb említett Marilyn Manson is, aki egyébként Johnny Depp mellett országos cimborája Alice Coopernek. A shock-rock még a rock zenén belül is egy külön világ, nem csak egy maradandó hangélménnyel gazdagszik az, aki egy ilyen előadást végig áll, hanem egy olyan kaliberű show-t is kap, amiben egyszerre keveredik egy rémcirkusz, egy színház és egy sötét cirkusz, olyan élmény, ami még az időskori leépüléskor se hagyja el az embert. Amit a FEZEN fesztivál is útba ejtő turnéja fellépésein művelt Alice, arra nehéz megfelelő kifejezést találni, ültem a monitor előtt az élő közvetítést nézve még egyszer köszönöm Gwen, hogy felhívtad rá a figyelmemet és csak tátogtam, leesett az állam :o Ha azt mondom, brutálisan látványos volt, akkor degradálóan nyilatkozok Alice Cooper és a szervező csapat munkájáról. A fanatizmus elindítója a Poison volt, aztán érkezett a Hey, Stoopid! és a Feed My Frankenstein, illetve Alice egyik idei műve, a Paranormal. Mogorva alaknak tűnik első ránézésre, de nagyon édes pofa :D Egy élő legenda, mégis úgy rákészül minden fellépésére, mintha még új lenne neki a "varázs". A FEZEN-es fellépése is előtt hónapokkal személyre szóló videóüzenetet csinált nekünk a feleségével, amiben elmondta, hogy újra Magyarországra jön és színpadot robbant.

                                         #9 Green Day





A Billie Joe Armstrong által vezetett triót csak viszonylag későn, idén június környékén fedeztem fel a Trouble Time című nótájuk által és rögtön elfutott a méreg, amiért voltam olyan idióta, hogy eddig mindig elsiklottam efölött a banda fölött. Nem vagyok büszke rá, de abban a hitben voltam, hogy ők valamilyen lájtos, műrockot csinálnak és igaz, hogy nem annyira zúzósak a számaik, mint a Black Veil Bridesnek vagy a Skilletnek, itt nincsen szó langyosságról. A modern punk vonulat legjelentősebb bandáját alkotja Billie, Tré Cool és Mike, a stílusukat könnyű megszeretni és órákig bele lehet feledkezni a zenéjükbe, hárman olyan minőséget, hangzásvilágot teremtenek, amihez sok öt-hat tagú bandáé se fogható, ahol azért nagy segítséget nyújt a több gitár jelenléte. Az American Idiot és Revolution Radio albumokat szőröstől-bőröstől bálványozom, minimum négyszer végighallgattam őket. A szövegezés miatt is megemelem a kalapomat a srácok előtt, nem fél a Green Day se társadalomkritikához nyúlni, rámutatni a nevetséges vagy éppen elkeserítő elemeire a világnak és ez főleg az előbbi albumban érvényesül, de az utóbbiban is fellelhető. Az örök kedvencem tőlük a Jesus of Suburbia c. dal lesz, aminek nagyon szeretem a klipjét is, a Saint Jimmy-ként bemutatott srác több oldalról is hasonlít a punk mozgalom nagy ikonjára, Sid Viciousre. Nem mehetek el szó nélkül amellett se, hogy mennyire pofátlanul jól tartja magát Billie, aki szintén egy olyan jelenség, amiből nem hord a hátán sokat a Föld, majdnem ötven évesen simán lehet harmincnak nézni az American Idiot klipekben meg teljesen olyan Mike és Tré mellett, mint egy tinédzser ezzel a bohókás frizurával és a vastagon kihúzott szemével xD Nincs mese, nagyon jók a génjei :D

                                             10# Slash 



Ha ikonokról beszélünk, súlyos vétek kihagyni a szórásból Slash-t, a mostanában szólókarrierjét építgető, Guns 'N Roses által világhírűvé vált gitárost, aki dús, göndör hajával, a cilinderével, napszemüvegével és az elmaradhatatlan, szájából fityegő cigarettával egy olyan legenda, akit elegendő egyszer meglátni és örökre megjegyzi az ember. Feltett szándékom, hogy a képen is látható, róla mintázott Funko Pop figurát megszerezzem az éjjeliszekrényemre, amikor nem nullázom le magam az előrendelésekkel és további előrendelések tervezésével minimum 2 hónapra előre... Ezt halál komolyan, elfogulatlanság nélkül mondom, de nem létezik még egy olyan gitáros és nem is fog, aki ilyen profizmussal kezeli ezt a fantasztikus hangszert, Slash olyan hangokat tud előcsalni a gitárból, amire más nem képes. Olyan hangzást idéz elő belőle színpadon is, legyen zárt teremben vagy szabadtéren, amit a különösen hozzáértők is csak stúdióban képesek elérni. Axl Rose is egy olyan figura, akinek a neve összeolvadt a rock 'n' roll fogalmával, de Slash volt a GNR-ben szerintem az igazi sztár, ő volt a bandának az igazi szíve és lelke, nem hiába kezdtek lecsúszni, amikor Slash kilépett, majd produkáltak könnyfakasztó fellépéseket, miután Duff is távozott. Amit egy fellépés alkalmával a Welcome To The Jungle-lel műveltek... színtiszta komédia xD Nem csoda, hogy pár óra után le is töröltették a videómegosztó oldalakról. De itt most Slash a fő, akit nem, nem a GNR által ismertem meg, hanem a szólókarrierje által, amiben Myles Kennedy énekli fel a dalokat és a The Conspirators biztosítja a zenés kíséret többi részét. Meghallottam a You're a lie c. dalt és onnantól kezdve nem volt megállás, mind a kedvenceimmé nőtték ki magukat az Anastasia-hoz hasonló saját dalaikkal és a GNR-es dalok feldolgozásával is. A Myles és a The Conspirators-féle Paradise City nálam kenterbe veri az eredetit. Ami pedig Slash színpadi mozgását illeti... hiába jár benne ő is már a korban, úgy ugrál, mint egy bakkecske :D Fél óra után már liheg meg izzad a szerencsétlen, de ez nem tántorítja el, egy két-három órás koncertet simán végigszökdécsel xD

                                              11# Lordi


A finn bandák közül nálam a Lordi a no.1, lenyűgöző, megismételhetetlen formációnak tartom őket, akiket látva és hallva mindig olyan érzésem van, mintha a kedvenc fantasy könyveim elevenednének meg előttem és csapnának olyan hard-rock/heavy metál showt, amitől többszöri hallásra is leesik az állam. Vannak, akik úgy gondolják, csak a zene számít és nem a megjelenés, ez igaz is olyan szinten, hogy a parádézás lószart se ér, ha a számok hallgathatatlanok, de én kivételesen nagyra értékelem a kreativitást. A Lordi tagjaiba pedig bőven szorult fantázia, találékonyság  és türelem ahhoz, hogy a bonyolult elképzeléseiket is megvalósítsák, ezáltal egy új világot adjanak a rajongóiknak, ahol egy Vezérszörny, egy Múmia, egy Minotaurusz és egy Vámpír áldoz "vért és verítéket" azért, hogy jót szórakozhassanak. A jelmezeiket én sosem tartottam ijesztőnek, amikor rájuk nézek, akkor egy csapat roppant kreatív embert és a modern világról alkotott elképzelésünkbe nem bele férő, de általuk mégis köztünk járkáló lényeket látok, illetve azt a csomó munkát, ami a kosztümök elkészítése és megtervezése során felmerült. Mert a Lordi tagjai mind maguknak tervezték az öltözéküket és szinte totálisan egyedül öntötték valóságba. A koncertek előtt 4-5 órás meló magukra ölteni a harci vértet, de nem sajnálják rá az időt és az energiát, a sminkjüket is mind maguknak viszik fel. De foglalkozzunk végre a hangzással is... Mr. Lordi toronymagasan kiemelkedik a metálba hajló műfaj énekesei között, nagyon mély és karakteres a hangja, de nem olyan, mint egy horkoló medve, aki csak egy adott magasságban böfögi végig a számokat. Kiénekli a szavakat és képes játszani a hangjával, az ő kis "szörnyei" pedig a hangszerek ördögei :D Avatatlan szemnek ők sem tűnhetnek első blikkre emberbarát társaságnak, de nagyon közvetlenek, nagyon barátságosak a rajongóikkal, a koncertek után még a buszmegállóban is nekiállnak aláírásokat osztogatni és közben igen hosszasan elbeszélgetnek a rajongóikkal és viccelődnek. Eszméletlen a humora ennek a bagázsnak :D Az első szám, amit hallottam tőlük a The Riff volt, amit követett az Eurovízió-nyertes Hard Rock Halleluja, a This is Heavy Metal és a Would You Love a Monsterman. Azóta több albumukat is végighallgattam, kivétel nélkül szerettem minden számukat és minél inkább megismerem őket, annál nehezebb feladat kedvencet választani tőlük.

                                     12# Jon Bon Jovi


Tegye fel a kezét az a rocker, aki nem repül át azonnal egy másik univerzumba a csodálattól, amikor meghallja a Blaze of Glory-t vagy az Always-t és nem rázza önfeledten a fejét az It's my life-ra, a Born To Be My Baby-re és a We Don't Run-ra aztán szégyellje el magát. Ezzel azt hiszem el is mondtam mindent, Bon Jovi legalább annyira a rock zenei alapműveltség része, mint a Rolling Stones,nem hiába akart anno minden ügynökség magának egy olyan bandát, mint a Bon Jovi. A fénykora után se halványult el vagy csúszott ki a köztudatból, évtizedeken keresztül ott ült a rock zene trónján és most sem ment tőle messzire, mert az új albumaival is képes úgy megmozgatni a tömegeket, mint a klasszikus számaival.

                                       12# Battle Beast


Módosítom a korábbi kijelentésemet: négy istennőm van, a személyes rock 'n' roll és metál Olimposzom legfrissebben beköltözött lakója Noora Louhimo ennek a finn heavy metál bandának a frontasszonya. *o* A Starity-n pillantottam meg először az énekesnőt és magához láncolt a profilfotója, nem tudtam mit tenni ellene, annyira megragadott az acélos, dinamikus, alfa nős kisugárzása, hogy muszáj volt megvizsgálnom azt is, mire képes akkor, ha mikrofont nyomnak a kezébe.... És basszuskulcs, pár perc hallgatás után kész lettem! Lehidaltam ettől a nőtől annyira... annyira... nem is tudom mit mondhatnék rá, iszonyú mértékű erőt sugároz a hangja és a puszta megjelenése egyaránt. Egy született tehetség, aki mesterien váltja egy másodperc leforgása alatt a lassú, andalgósabb szakaszokban használatos igéző, szirén hangját át az igazi durva, fejrázós részeknél a kemény, rekesztős démoni változatra. Miközben egyáltalán nem hat erőltetettnek a 108 fokos fordulat, amit a torkában leír, eszméletlen. Egyszerűen eszméletlen. A kedvenc Battle Beast-számomnak, a King For The Day-nek a klipjében is valami félelmeteset alakított azzal a bírói kalapáccsal a kezében, Noorának olyan a kiállása, hogy azonnal haptákba állásra kényszeríti vele a nagyérdeműt, nem hiába szarta össze magát kis híján a rettegéstől a klipben szereplő drága politikus úr is :D Azt hiszem, egy bandának pont egy ilyen erős, dinamikus vezetőre van szüksége, nagyon jól döntöttek a fiúk, hogy Noora-ra esett a választásuk, sokra fogják még vinni.

                                         13# Slipknot


Tőlük abban az időszakomban idegenkedtem, amikor még szoknom kellett a hörgést, de az utóbbi hónapokban mérhetetlenül és eltörölhetetlenül rákattantam a  számaikra. Coreynak a hangja egy valóra vált álom, annyira tiszta és gyönyörű... *-* A hörgése is nagyon különleges, nem is lehet igazán hörgésnek venni, mert minden egyes szava ugyanannyira érthető, mintha szimplán beszélne, csak értelemszerűen sokkal mélyebbé válik a hangja, kevés előadó van, akik ennyire tisztán tudnak ennyire mélyen rekeszteni. Ami meg a stílusát illeti Coreynak... Nagypofájú és odamondogatós, de így szeretem :D Kreativitás terén a Slipknot tagjai is el tudnak durrogtatni jó hány Szilveszterre elegendő petárdát,a  maszkjaikat ők tervezik meg és készítik el maguknak, vannak állandó maszkjait, de különleges alkalmakra is gyártanak újakat. Az összes tag megjelenít bizonyos visszatérő vonásokat az egyes maszkokon, így mindig egyértelműen felismerhető, ki rejlik az álarc mögött. Szoktak balhézni hébe-hóba, de ők is egy nagyon jópofa banda, akikkel az unalom ki van zárva, plusz a legtöbbjük macskamániás :) Corey mellett a Jim a nagy kedvencem. A számaik mind nagyon kemények, meghozzák a kedvet a látványos fejrázásokhoz és a pogózáshoz. A jelenlegi favoritom tőlük a Devil In I és a Psychosocial. ^^

Egyelőre kevesebb számot hallgatok az alábbi előadóktól, de ugyanúgy köszönetet érdemelnek a munkájukért ezen a napon, illetve figyelmet az év 365 napján és ők: a Rolling Stones, a punk nagyjai; a Sex Pistols és a Ramones, a Survivor, a The Sisters of Mercy, a Craddle of Filth, a Counterfeit és a Red Sun Rising, az AFI, a Motionless in White, a Siouxsie and the Banshees, a Moonspell, a Def Leppard, a Papa Roach, a Skid Row, a The Pretty Reckless, a Nightwish, a Sum 41, a Paradise Lost, a KISS, a Linkin Park, illetve Tina Turner és Bonni Tyler ^-^

Nemsokára hozok még nektek bejegyzéseket, amik között szerepet kap a már bevett kérdéssor is ;)

#01
Virág
-
Never Let Me Go
#02
Annie
-
Lap lap után
#03
Réta
-
HaBár, a könyves kocsma
#04
Ashley Redwood
-
Fleur de Livre
#05
Neverhood
-
Neverhood's Diary
#06
K. A. Hikari
-
Írásaim Tárháza
#07
Dorka
-
Anya olvas
#08
Wandamaci
-
Wandamaci (könyv)birodalma
#09
Gothic
-
Goodbye Agony
#10
Sára
-
Metaforaszennyezés
#11
Csokitorta
-
Varázstinta
#12
Barby Malik
-
Kitablar
#13
Molly
-
Coffee and Manga
#14
Perpetua feat. Indie
-
Könyvjelző
#15
Kovkira
-
Miss Library
#16
Sol
-
Könyvvadászok

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése