2017. szeptember 24., vasárnap

Könyvkarakterek, akiket a Mardekárba osztana a Teszlek Süveg (Roxfortosok a HP-univerzumum kívül 2)


Helló ^^ Elérkezett a várva várt pillanat, aminek az elérkezését néhányan már sürgettétek, aminek nagyon örülök, hiszen azt jelenti, mégsem volt annyira borzalmas ötlet belevágni ebbe a projektbe. Utólagosan is köszönöm a türelmeteket!  az első Hollóhátas diákok után kutató bejegyzésemhez mérten pár hónapos késéssel meghoztam a Roxfortosok a HP univerzumon kívül elnevezésű posztsorozatom második részét, melyben a második kedvenc Roxfortos házamba, a Potter rajongók körében egyik legnépszerűbb és legmegosztóbb ház: a Mardekár kötelékébe toborzok nebulókat az általam olvasott regényekből! :D
A ház Rowling világának a keretei között olyan híres/hírhedt boszorkányoknak és varázslóknak adott otthont, mint Merlin, kedvenc orr nélküli gonoszunk; Voldemort Nagyúr, Perselus Piton, Bellatrix Lestrange, Narissa Malfoy, Horatius Lumpsluck és Andromeda Tonks.


Nyitásként csakúgy, mint a Hollóhátas posztom esetében, bemutatnám nektek röviden a szóban forgó házat, hogy ismerjétek a szelektálási szempontjaimat és, hogy segítsen a bizonytalanoknak dűlőre jutni abba, hogy a Mardekárba szánta őket a sors, avagy sem. A Mardekár házzal kapcsolatosan állnak fenn a legvaskalaposabb tévhitek a varázsvilágban, amiket főként a több generáció óta Griffendéles varázslók terjesztenek örömmel; az első kötet alatt Ron Weasley is örömmel felvázolta a finoman fogalmazva sarkos megítélését a smaragdzöld és ezüst színű házról a frissen varázsvilágba csöppent Harry-nek, akinek a későbbi látásmódját erősen befolyásolta a Mardekárosokat illetően ez a kis... "bemutatás". A Mardekár ház a közhiedelemben úgy él, mint a "gonosz ház", mivel nem tagadják ők se, az évek során nem egy sötét varázsló és boszorkány került ki a soraikból, de ez nem azért van, mert a Mardekár a velejükig romlott tuskók háza lenne. A Mardekár ház a legnagyobb értéknek a ravaszságot, az ambíciózusságot és a találékonyságot tartja, a diákoktól általánosságban el van várva, hogy siker-orientáltak legyenek, ne féljenek megvalósítani a nagyratörő terveiket. Ezeknek fényében pedig arra nevelik őket, előbb gondolkozzanak, mint cselekedjenek. Elmondható, hogy a szép karrier befutásához szükséges tulajdonságokat gondozzák a leginkább, ami ahogy a Teszlek Süveg is kitért rá, biztosítja, hogy sokra vigyék az innen kieresztett tanulók. Persze, mint mindenhol, a Mardekárosok között is ezerféle képességű diák van, de arra törekszenek, hogy mindenkiből kihozzák a maximumot. Az, hogy a varázsló/boszorkány növendék ezt a maximumot végül jó vagy rossz célja fordítja, hogy a következő Merlin vagy a következő Lord Voldemort lesz belőle az képlékeny és nem a ház tehető érte felelőssé, ha objektívan gondolkozunk. Ha szeretnéd sokra vinni az életben, buzog benned a versenyszellem és egy erős közösségbe szeretnél kerülni, aminek a tagjai nem hagyják, hogy a nálad idősebbek vagy "nagyobb legények" szekáljanak vagy eldugdossák a holmijaidat, remek helyen jársz! A Mardekárosok bár ellenzik, hogy kizárólag sötét fényben tüntessék fel őket, de az ebből fakadó előnyöket, irányukba tanúsított félelemmel vegyes tekintélyt nem utasítják el, ha előnyt, könnyedséget szerezhetnek belőlük a mindennapokban miközben jót neveknek rajta, hogy ok nélkül félnek tőlük az előítéletes diákok és ügyelnek rá, a kastély trükkös pontjai ne fogjanak ki a társaikon, odafigyelnek az újakra. Őrizgetik a saját kis titkaikat, például 700 éve nem eresztettek be külső házból senkit a klubhelyiségükbe, de nem vállalhatatlanul zárkózottak, nyitnak más házak tanulói felé is. Igen, megvan a véleményük a többi ház mentalitásáról, na és? A többiek is ítélkeznek a másik három házban lévők felett mindenféle mondvacsinált ok miatt csak nem mondják ki egyenesen. A Mardekárosok büszkék a hovatartozásukra és a házuk értékeire, emiatt valamiféle elitnek tűnhetnek és megvan a képességeikből fakadó rátartiságuk, de nem sznobok, a közhiedelemmel ellentétben tárt karokkal fogadják a mugli vérrel rendelkező boszorkányokat és varázslókat is, a tehetséget sokkal többre becsülik, mint az aranyvérűséget ;)

Most pedig jöjjenek azok a könyvszereplők, akik csatlakoznának a Mardekár kötelékébe, ha a Teszlek Süveget elkapná az őszi influenza...

                            Honorous Ancrath Jorg herceg
                        (Mark Lawerence: Tövisek Hercege)

Talán nem véletlenül visel a könyv borítóján Jorg zöld köpenyt, már ezzel is igazodva a Mardekár házhoz... szerintem nem is kéne a Süvegnek teljesen a fejéhez érnie, hogy döntsön. Habár az erkölcs és hasonló lebéklyózó, korlátoló "gyengeségek" hiányoznak belőle, a bizalmasaihoz... mondjuk úgy, ragaszkodik. Fergeteges, akadályokat nem ismerő profizmussal menetel a célja felé, hogy tizenöt éves korára király, majd húsz éves korára császár legyen belőle és reszkethet, aki csak gondolati szinten is megpróbálja hátráltatni ebben. Jorg nagyon agyafúrt, imádja a könyveket, remekül taktikázik és játszi könnyedséggel fordít ki feldühödött embereket is a meggyőződésükből, a pszichológiai harcokból kivétel nélkül győztesen kerül ki, ráadásul a fellépése minden helyzetben tekintélyt parancsoló. Nem véletlenül lett már tizenhárom éves korára egy vérszomjas rablóbanda vezére, ahol bár vannak, akik időnként a maguk módján hőbörögnek, de tartanak Jorgtól és engedelmeskednek az utasításainak. Mondhatni született vezető :D

                                               Lucy
                                        (On Sai: Lucy)

Lucy a Szivárgó sötétség sorozatban egy megosztó karakter, egyszerre ijesztő és egyszerre zseniális, egyértelműen siker-orientált, minden téren tökéletességre törekszik.. Vannak, akik utalják, mert törtető, hideg fejjel mérlegel, az érzelmek legcsekélyebb bevetése nélkül és kevésre becsüli az emberi fajt...  amit a kegyetlenül erős egyenességéből fakadóan be is vállal, de a kötetek alatt megfigyelhető nála fejlődés nekem személy szerint az egyik kedvenc karakterem a sorozatban. A mentálok között fiatalnak számít, mégis felküzdötte magát a legmagasabb pozíciókba, a tanuló mentálok versengenek egymással a kegyeiért, a tanácsában nagyobb tekintélye van talán a Főmentálnál is. Egy nagyon összeszedett, kemény nő, akinek a motivációiban találhatunk kivetnivalókat, de biztosra vehetjük, hogy ő is talál a miénkben se perc alatt :D Könnyedséggel és nem kevés élvezettel forgatja ki mások szavait, ami a Bibliás részeknél mutatkozik meg a legélesebben. Mindig eléri a kitűzött célját, krízishelyzetben is vág az esze és racionálisan gondolkozik. A kemény páncél mögött pedig ő is ugyanannyira igényli a törődést és a szeretet, mint bárki mást, az időnkénti érzéketlensége, hidegsége csak védekezőreakció.

                                       Cloé Beauchamp
                          (Karine Giébel: Csak egy árnyék)

Cloé a rátartiság élő szobra és elvárja, hogy hódoljanak neki, a legjobb barátnője is irigy rá, amiért mindig magához vonzza az emberek figyelmét és kisajátítja a rivaldafényt. Egy reklámügynökségnél dolgozik, ahol a vezérigazgatói poszt várományosa, illetve kollégái utálatának a tárgya, a nála alacsonyabb beosztású munkatársakat örömmel egzecíroztatja, mert úgy gondolja, akiben nincs elég tehetség és kitartás ahhoz, hogy feljebb tornázza magát a szamárlétrát, avagy nem elég hatékony, megérdemli, hogy szekálják. Hihetetlen erővel és elszántsággal rendelkező nő, az a típus, akivel nem lehet teketóriázni. Túlélt egy brutális férjet, aki többször is kórházba juttatta és a legalább annyira elmebeteg, mint rejtélyes zaklatója ellen is a történet oroszlánrészében tartja a frontot a rendőrség idiótaságának következtében. Cloé harcos természet, ameddig egyetlen ujját is bírja mozdítani, addig küzd, nem hagyja magát elnyomni, megtörni meg pláne nem. Épp az erős, céltudatos, eltántoríthatatlan és megközelíthetetlen személyisége miatt pécézte ki magának az Árnyék is... Sokszor kiosztó és hatalmaskodó, azonban ő sincsen fából, ha valakit méltónak talál rá, hogy a falai mögé eresszen, akkor bármire képes érte.

                                  Petyr Balish, "Kisujj"
                      (George R. R. Martin: Trónok Harca)

Láttam nemrégiben egy képet, amin Varys és Kisujj szerepeltek a következő feladattal: "igazából e között a két férfi között zajlik a trónok harca". A megállapítás helytálló, ugyanis mindketten nagyon dörzsölt gazfickók, akiknek a legkisebb mozdulataik is gigászi hatásúak... de jelen esetben maradjunk csak Kisujjnál. Egy viszonylag kisebb házból egészen az uralkodó Kistanácsáig jutott, mint pénzmester, de alacsony termete ellenére is ennél sokkalta messzebbre elér a keze valójában. Petyr egy intelligens, körmönfont ember, akit nehéz kiismerni, sosem lehet biztosra venni, hogy nem szúr-e hátba a következő lépésével titeket, még akkor se, ha épp az előbb megmentett valamitől. Mint Jorgnak, neki is vannak szociopatákra jellemző vonásai... de George R. R. Martin világában ezek inkább előnynek nevezhetőek, mint hátránynak. Kisujjnál az elsődleges az, hogy az ember életben maradjon és minden szituációból a lehető legnyerőbben kerüljön ki, így az olyan becsületesség korlátai között vergődő, ettől beszűkültebben gondolkozó embereket, mint szívszerelmének a férjét, Ned Starkot megveti.

                                                Éjúr
                      (Leigh Bardugo: Árnyék és csont)

Éjúr, azaz a könyves háremem Rhysand melletti másik leginkább kivételezést élvező tagja... történet szerint a birodalom második leghatalmasabb embere, de hamar felszínre kerül, hogy a cár helyett is ő tartja kezében a gyeplőt, ami az említett uralkodó léha és inkompetens kormányzási módszereit latba vetve nem is csoda, tekintve, hogy Ravka még mindig egyben van... Tekintélyt parancsoló és titokzatos, aki azok számára is egy megfejthetetlen talány marad, akik valamennyire a közelébe tudtak férkőzni. Márpedig az enyhén sötét kisugárzású karizmatikussága miatt nagyon is sokan epekednek a kegyei után. A szerepjátszás nagy mestere, a szándékai kifürkészhetetlenek, mint ahogy azt is, kinek az oldalán áll... Nem válogat az eszközök közül, a kegyetlenség bevetése nem szab gátat neki, ha a céljairól van szó, tele van ambíciókkal és tesz róla, hogy az embereinek eszükbe se jusson ellene fordulni. Mindezt meg büszkén vállalja, egy másodpercig se érzi magát rosszul a tettei, a módszerei miatt, mint ahogy attól se, hogy örömmel hozza megalázó helyzetbe azokat, akik nem érnek fel hozzá. A képességei páratlanok, ha a vezetői adottságairól van szó, ha a grisa erejét vesszük alapul.

                                               Luc
                    (Jennifer L. Armentrout: Opposition)

Luc fiatal kora ellenére is a Luxen sorozat egyik legnagyobb befolyással és legerősebb különleges képességekkel rendelkező szereplője, akitől még az igazi kétajtós szekrény termetű luxenek vagy arumok is icipici E.T.-kké zsugorodva futnak a sarokba. A főszereplők az első találkozásuk során maffiakölyökként hivatkoznak rá, hiszen azon kívül, hogy egy komplett szórakozóhelye van, olyan titkos kormányzati adatokhoz van hozzáférése, olyan helyeken vannak téglái, amit jó néhány békebeli fő gonosz megirigyelhet tőle. A segítségének és a támogatásának megvan az ára, de ha megszerzitek szövetségesnek, akkor úgy vehetitek, mintha lenne egy őrangyalotok, Luc a létező legbiztosabb védelem. A stílusa finoman szólva provokatív és szeret mások idegrendszerével játszadozni, emellett pedig hihetetlenül okos és rafinált egyén, eszméletlen figura, akivel egyetlen perc se unalmas :D


                                    Enterno Ferrero
      (On Sai: Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál)

Calderon kapitány apja még ördögibb bábmester, mint a fia, bámulatos taktikai érzékkel van megáldva és a fergeteges észjárásával halálközeli helyzetekből is ki tudja vágni magát, totálisan ellentétes meggyőződésbe lökdöshet egy embert, mint amiben eredetileg volt úgy, hogy a kezelésbe vett egyénnek ez fel sem tűnik.
"
– Apám, muszáj? A gróf szavai nyomán a fehérből is fekete lesz. Mire befejezi, nem csak a lányt viszi, de hálából még egy bolygót is neki adsz." 
Ez a tehetség persze a Ferrero ház összes tagjánál öröklődött, de a briliáns játékosoknak egyértelműen Enterno a vezetője. :D Az első felbukkanásaikor egy szívtelen alakként tetszeleg, akit nem érdekel a fia, de igazából végig egyengette az útját diszkréten a háttérből, majd amikor komolyabb vész támadt, akkor bevetette az összes titkos fegyverét és akcióba lendült. Szenvedélyes, viharos természet és páváskodó benyomást kelthet, de ha valaki alábecsüli és ujjat húz vele, az lesz az utolsó hibája...

                         Julie Whitaker-Davalos/A Lány
                           (Amy Gentry: Ki ez a lány?)

Egy házaspárnak 8 évvel a történet kezdete előtt elrabolják az idősebb gyerekét, majd egyszer csak feltűnik az ajtajuk előtt A Lány, aki bár Julie-ként mutatkozik be és igyekszik elhitetni a párral, hogy ő az elveszett csemetéjük, annyi gyanús körülmény van körülötte, mint égen a csillag. Nem lehet tudni ki ő, de az biztos, hogy nem ez az első személyisége, mondhatni a személyazonosságait úgy cserélgeti, mint a kígyó a bőrét. Egészen fiatal korától kezdve embertelen sors jutott neki, de mindig talpon maradt és megpróbált feljebb törni, jobb körülmények közé tornázni magát. A módszerei nem szépek, a módszereitől sokan húzzák az orrukat és még többet ítélkezhetnek felette, de ez a lány egy igazi túlélő, aki akkora lelki erővel van megáldva, amiről mások csak álmodozhatnak. Folyamatosan megy, megy és megy előre, semmi és senki se állhat az útjába, dacol a poklok poklával is és szerintem mindenképpen tiszteletet érdemel azért, amit végrehajtott.

                                         Amarantha
               (Sarah J. Maas: Tüskék és rózsák udvara)

Amarantha bár egy abszolút szerethetetlen nőszemély és utálatra méltó, álnok fő gonosz, egy nagyon rétegelt karakter is, akit annyira lehet jó színben feltüntetni, mint Voldemortot, de bír azokkal a vonásokkal, amiket Mardekár Malazár oly nagyra becsült - nem véletlenül tartott ott a történetben, ahol, nem véletlenül tudta az uralma alá hajtani az összes udvart és úgy ugráltatni a főurakat, mint ahogy Gordon Ramsay a kuktákat. Egy régi, de annál mélyebb seb miatt zsigerből gyűlöli az embereket, gyenge, szánalmas lényeknek tartja őket és nem rest szórakozásból halálra kínozni őket, majd úgy mutogatni a maradványaikat, mint a vadásztrófeákat. Feyre próbáinál bebizonyosodik, hogy azon kívül, hogy egy félelmetes vezető, Amarantha nagyon találékony és agyafúrt is, az általa összeállított feladatsor egyszerűnek tűnik, de pont úgy van kitalálva, hogy Feyre ne teljesíthesse... és még ott van a fejtörő is vésztervként. Tehát a taktikus gondolkozás, a kreativitás és a felkészültség mindenképpen adott, ahogy a becsvágy is, különben nem ülne Prythian trónján.

                                  Az Interjúvezető Fickó
                            (Sylvain Neuvel: Alvó óriások)

Nem kell a homlokotokat ráncolnotok, nem vagyok olyan debil, hogy amióta a könyvet olvastam, elfelejtettem az úriember nevét, hanem az a nagy helyzet, szépségeim... hogy nem derült ki a neve annak ellenére, hogy ő a legerősebb és legösszetettebb szereplője az aktaszerűen elmesélt, Alvó óriásoknak. Ez a pasi egy nagy kérdőjel és nem csak azért, mert homály fedi a nevét, hanem mert hiába van ott a kis cinikus megjegyzései társaságában mindenhol, nem tudjuk, kinek dolgozik, miért segít a karaktereknek, mi a célja ennek a kutatásnak a szponzorálásával és, hogy hogyan tudja megszorongatni vagy éppen eltávolítani az USA elnökéhez közeli embereket is. Úgy tűnik, semmitől se riad vissza, de többször is bizonygatja, hogy érdeklik hőseink...ameddig van hasznuk. Állandóan terveket gyárt, sosem vág bele vakon semmibe se, még a vészterveire is kidolgoz, minimum háromféle vésztervet, hogy biztosan ne érhesse készületlenül semmi.

                                             Bálás Arlen
                            (Peter V. Brett: A Rovásember)

Mint a legutóbb is, most is akadt egy szereplő, aki fejtörést okozott... Arlen szerintem a Griffendélbe is ugyanannyira beillene, mint a Mardekárba, de még egyszer átvizsgálva a vonásait, a küldetéstudata ellenére is, mégis a Mardekár az ő háza szerintem. Arlen egy kis faluban született, ahol az emberek többet adtak a saját babonáikra és téves meggyőződéseire, mint a tényekre és reszkettek az éjszakánként előbújó démonoktól. Ám, amikor a faluba érkezik egy Fullajtár a levelekkel és egyéb árukkal és Arlen beszélgetni kezd ezzel a Fullajtárral, kinyílik a szeme, rádöbben mennyire sarkítottak voltak a világról alkotott elképzelései és felébred benne a tudásvágy. Miután hatalmasat csalódik egy éjszaka az apjában, elhatározza, hogy ő tanulni fog, fejlődni fog és nem fog a rovások mögött bujkálva félni a démonoktól, hanem harcolni fog. Nagyra törő tervek... és a megfelelő szellemi és testi adottságoknak, tehetségnek köszönhetően Arlen rohamos fejlődésnek is indul, amint a megfelelő közegbe kerül. Falja a könyveket és egyre többet és többe tud meg a világról, bejárja a vidékeket, hogy elsajátítsa a különböző népek harcmodorait és el nem éri a gyerekként kitűzött célját: olyan eszes, tájékozott, profi harcossá válik, aki méltó ellenfele a démonoknak. Arlen is a körmeszakadtáig küzd, sosem adja fel, sosem hagyva magát eltéríteni vagy lebéklyózni.

No, ők lettek volna azok a könyvszereplők, akiket én a Mardekárba szántam. Szembeötlően kevés közöttük a nő és kevés közöttük az olyan, akit általánosságban pozitív karakterként lehet elkönyvelni és... én igazából ezt nagyon sajnálom. Sajnálom, hogy tisztelet a kivételnek, sok könyv esetében az ambícióval rendelkező, agyafúrt karaktereket csak mumusként tüntetik fel. A YA, NA és egyéb, erősebb romantikus vonulatot tartalmazó műfajoknál meg olyan ritkaság a céltudatos női karakter, mint a fehér holló. Bánom, hogy nem mernek ilyen női szereplőkhöz nyúlni sokan, mert rögtön "törtető" és "viperakígyó" az olyan női szereplő, akinek van egy stabil terve az életre, amiből nem hagyja magát kibillenteni :/  Ha ajánlanátok a könyveket, ahol hasonló csajok vannak, azt megköszönném, mert tele a bakancsom a jámbor kis angyalkákból, akik inkább a földbe döngöltetik magukat, minthogy esetleg valami elítélendőt téve előrébb jussanak :P

Következő körben a Mardekár ház fő riválisaként és a dicsőség meg a bátorság bajnokaként elhíresült, Griffendél házba fogok újdonsült tanulókat szemezgetni az olvasmányaimból ;)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése