2017. augusztus 6., vasárnap

Jamie McGuire: Beautiful Burn - Gyönyörű lángolás (Maddox testvérek 4)

Ahoj! Tegnap délután fejeztem be az első augusztusi regényemet és neki is duráltam magam a kritika körmölésnek, miután megnéztem néhány felvételt Alice Cooper FEZEN-es fellépéséről, ha már lemaradtam róla hogy amennyiben teljesül az az utópisztikus elképzelés, amiben nem gyullad meg a bekapcsolás utáni tíz-húsz percben a telefonotok vagy számítógépetek, legyen egy kis olvasnivalótok. :) Ha hihetünk a meteorológia erőinek, akkor mára várható az ezt lehetővé tevő hidegfront.  Jamie McGuire Maddox testvérek sorozatának a negyedik kötete, amelyben Tyler történetét ismerhetjük meg, a lángolást örömtüzek formájában adta meg nekem. A fantasztikus humor mellett ezúttal veszélyesebb vizekre evezünk, a kötet csípős nyelvű főhősnője által az alkoholizmus és annak legyűrése is terítékre kerül.


Fülszöveg:

Ellison ​Edson látszólag teljesen gondtalanul él. Frissen diplomázott, hatalmas bulikat szervez, és nincs más dolga, mint vásárolgatni és a barátaival lógni. De valami mégsincs rendben, és az érzés egyre gyötrőbben nyomasztja a lányt. Elli kétségbeesve próbálja magára vonni családja figyelmét, és közben teljesen padlóra kerül. Szülei úgy gondolják, azzal segíthetnek leginkább gyerekükön, ha szigorúbbak vele, ezért megvonják tőle a korlátlan anyagi támogatást. A lány így arra kényszerül, hogy munkát vállaljon. Ezzel egy csapásra feje tetejére áll a világ Ellie körül. A helyzetet csak nehezíti, hogy egy bulin megismerkedik Tyler Maddoxszal. A fiú is, mint ikertestvére, Taylor az alpesi tűzoltók tagja, aki erdőtüzek ellen harcol. Tyler kissé arrogáns, de végtelenül elbűvölő is, így a bulin Ellie-vel hamar egymásba gabalyodnak. A lány ugyan nem akar folytatást, de úgy tűnik, a srác nem éri be egyetlen estével. Ellie nem sokáig tud ellenállni Tylernek, ám elkövet egy olyan hibát, amit nem lehet jóvátenni.
Tyler érzései egyre inkább elmélyülnek, a lány szélsőséges személyisége és határozottsága lenyűgözi, de ahogy kezdi jobban megismerni, rájön, hogy Ellie belső démonai a Maddoxok legnagyobb ellensége lehet.

created by HunHowrse Layout Generator on 2017-08-06 01:08:51
Hol is kezdjem… hol is kezdjem… szóval, ez most jól esett. :D Hónapok óta nem olvastam instant romantikus könyvet, Maddox-ékat meg már hozzávetőlegesen egy éve hanyagoltam és, ameddig nem csaptam fel a Gyönyörű lángolást, nem is érzékeltem igazán, mennyire hiányzott mind a kettő; a műfaj is és ez a tökkelütött bagázs is
A sorozat előző része, a Gyönyörű áldozat nem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet, csak, hogy finom maradjak pedig egy olyan könyv után, amiben ennyit szitkozódtak, komolyan megjött a kedvem, hogy csak a hangulat kedvéért helyenként odavágjak valami cifrát. Akkor úgy éreztem Jamie már kezd kiégni ezzel a Maddox témával, hogy kétségbeesetten ragaszkodik a srácokhoz, miközben nem tudja tartani a már meglévő színvonalat, a kötelező jellegű drámáknak annyi értelme sem volt, mint Travis-ék idejében a főszereplők és a tetteik meg… tényleg jobb, ha nem ragozom. Emiatt a tavalyi csalódás miatt meglehetősen félve kezdtem bele Tyler kötetébe, nem bírtam szabadulni a megérzéstől, hogy itt még erőteljesebb mélyrepülés lesz tekintve, hogy már a nálam erősen szánalmas kategóriába illő, úgynevezett „kapálózó” ötletek is el lettek lőve előzőleg. Továbbra is szerettem Jamie könyveit, de a  reményeim nagy részét Taylor könyvével elvesztettem az írónővel szemben. És ezért ért még nagyobb meghökkenésként, amikor…MEGINT MEGCSINÁLTA! Összerittyentett egy sztorit, amiben a hossza ellenére meglepően sok esemény zajlik le, de nem csak legyen meg az áhított oldalszám alapon és kellően eltér a többi sémájától. Több negatív, mint pozitív értékelést kapott ez a regény, de az én esetemben maximálisan visszahozta azt, amiért megszerettem az írónő munkáit, nem sokkal maradt el a fő kedvenceim, a Veszedelmes sorscsapás és a Gyönyörű tévedés szintjétől. A legnagyobb pozitívumként azt tudnám felhozni, hogy végre megtörtént a csoda, amit senki sem remélt: megkedveltem egy Maddox barátnőt! ^^ Eddig vagy utáltam a leányzókat vagy találtam olyan súlyú kivetnivalókat, amik a felhőtlen szimpátia útjába álltak, de Ellie magasan kitűnik közülük. Ő zűrös, nem egy kis földre szállt angyalnak bemutatott csinibaba, aki jó módjában nem tud mit kezdeni magával, ezért ha nagyon unja már a banánt, akkor nekiáll cirkuszolni, aztán amikor végképp bekattan az ő óriásinak VÉLT gondja miatt, akkor könyörtelenül a sarokba hajítja a pasit, aki kivetné magát egy kamion elé is a művésznő lelki békéje érdekében. Abby, Camille és Falyn „fő gondja” nem több szimpla mesterségesen generált nyavalygásnál, Ellie démonjai nagyon is valódiak és súlyosak. Érthető, miért akarta távol tartani tőlük Tylert. Ez a kötet egyszerre komorabb és üdítőbb hangulatú is, a körülmények fényében sokkal reálisabb, ha valami nem megy úgy, mint a karikacsapás, ami gyakran meg is esik. Tyler és Ellie is tisztában voltak vele, hogy ez nagyon nehéz lesz, épp ezért nem is sértődnek vérig minden akadálynál, mint két nagyra nőtt óvodás. Vannak nagyobb kifakadások, de csak amikor tényleg betelik a pohár és nem olyan teátrális stílusban, mint ami a megszokott. Eleinte azt hittem, a tűzoltás lesz majd a középpontban, ami végül is nem volt totálisan rossz megközelítés…csak képletesebb értelemben érvényesült. Valójában nem is az erdőket, hanem Ellie-t fenyegették a legelvetemültebb lángok, az útkeresését, az egyenesbe jövetelét, ezeknek az eloltása nagy és veszélyes feladatot jelentettek, ő és a lángokat óvni próbálók is ugyanúgy perzselődtek. Egy ilyen feladattal csak egy igazán elszánt és talpraesett tűzoltó képes csak megbirkózni.



Ellison, becenevén Ellie egy rendkívül gazdag és befolyásos, de gyereknevelésre vagy bárminek a nevelésére tökéletesen alkalmatlan pár fiatalabbik lánya, az életét a bulizás, az ivás és a drogozás teszik ki, mindent megtesz, amit egy önpusztító életmód részének tekinthetünk. Ezen felül rémesen boldogtalan, a felsoroltakkal igyekszik befoltozni a benne lévő folyamatosan felbukkanó űrt, de ebbe a féktelenségbe is belefásult, nem tudja, mihez kezdhetne az életével, hiába érhetne el bármit a korlátlan anyagi lehetőségei segítségével. Ezért pedig a szülei a ludasok, akikre rohadtul mérges voltam, nagyon elrontották a fő feladatukat, egyáltalán nem viselkedtek következetesen Ellie-vel. Foglalkozni nem foglalkoznak vele úgy, ahogy egy szülőnek illik, ezért teletömik pénzzel, hogy ne unatkozzon, nekik meg ne legyen meg a bűntudat amiatt, hogy nem adunk meg neki mindent és, hogy készségesen azt tegye felnőttként, amit ők akarnak, hiszen mindig gondoskodtak róla, hogy semmiből se szenvedjen hiányt, hálátlan lenne ha nem tenné. Meg különben is, mihez kezdhetne? Amikor a kezébe adott eszközöket felhasználva meg hülyeséget hülyeségre halmoz, nem normálisan cselekednek csak megvonnak ezt-azt vagy még annyit, se mert ők is érzik, igazából nincs túl sok joguk kioktatni a lányukat arról, mint hogyan kéne csinálnia, amikor sosem vették a fáradtságot rá, hogy ezt megtanítsák neki. És nem, az nyitóepizód nem nevezhető „tanításnak”, ahol egy igazán félresikerült buli után úgy döntöttek, most már semmit se biztosítanak Ellie-nek, mert belefáradtak ebbe a mókuskerékbe, menjen az odafönti hírével, amerre lát, gondoskodjon magáról, ahogy tud. Hiába ez indította el kénytelen-kelletlen Ellie-t a változás útján, ez még felelőtlenebb lépés volt, mint azoknak a sorozata, amiket korábban végeztek. Változásra kellett sarkallni, mielőtt olyan mélyre merül a szartengerbe, hogy nem tud felbukni a felszínre, de FOKOZATOSAN könyörgök és nem egy ez egy vonal, balra a múlt, jobbra a jövő felkiáltással kilökni tök egyedül a csúf valóságba, miután hagyták, hogy idáig fajuljon a helyzet. Nem kell az alapkövetelménynél több ész hozzá, hogy az ember előre megjósolja, egy ilyen drasztikus, teljes körű változtatás nem hihetetlen megtáltosodást fog eredményezni, hanem még több és még nagyobb horderejű gubancot. Még csoda, hogy nem történt még nagyobb baj… o.O Tehát felpaprikázódva a szülei bekeményítésén, Ellison beleveti magát abba, amihez a legjobban ért és folytatja, amivel korábban is elütötte a napjait… egészen addig, amíg nem történik valami olyan, amivel a saját meglátása szerint is átlépett egy olyan határt, ami után végképp nincs visszaút. És ez az a pont, ami után megérlelődött benne a gondolat, hogy össze kell magát kaparni és változtatni kell, innentől indul be a történet lényegi része. Nem azért teszi ezt, hogy miután a szülei az éppen menő szeszélyeitől vezérelve úgy dobálták ide-oda, mint egy rongybabát, ő az újabb dobásnál is úgy esik, hogy az nekik jó legyen, hanem saját maga miatt. Mert nem akar egy olyan alakká válni, mint amilyenné már erősen elkezdett átalakulni.

Az ezt követő szakasz nagyon érdekes volt, mert bár magára maradottságában is bőven akadt segítsége Ellie-nek, a szülei házában a személyzet, az új főnöke és annak a lánya, de az első, azaz a legnehezebb és a további jelentős lépéseket önerőből tette meg és itt mutatkozott meg, hogy a későbbi visszaesések és a múltja ellenére Ellie egy nagyon is hihetetlen erővel bíró karakter. Mármint a minden éjszaka élvezeti cikkekben úszó, masszívan alkoholista és züllött csaj, aki a padló alatt van három méterrel, egyszer csak eldönti, hogy dolgozni fog és kimászik a gödörből és… megteszi. Ez pedig tényleg óriási szó, pláne azért, mert kétségkívül nem ment simán a dolog, de jelentős ideig tartani is tudta magát hiba nélkül az elhatározásához. Talált egy munkát, amivel hellyel-közzel elvan és, ami a legfontosabb, a nővérétől kapott fényképezőgép által szert tett egy hobbira, ami rengeteget nyomott a latba Ellison talpra kecmergésében. Gondolom nem hiába szokták mondani a valamilyen függőségben szenvedőknek, hogy keressenek maguknak egy hobbit, ami hasonló nagyságú élvezeti faktorhoz juttatja őket, mint a függőségük, mégsem káros nekik. Mint ahogy Nikki Sixx-nek elmondása szerint a kamerák az új drogjai, úgy Ellie számára a kamerák az „új alkohol”. Amikor intenzíven tudott a fotózással foglalkozni, méghozzá a neki kedves és izgalmas közegben, akkor azt vettem észre, hogy sokkal kevesebb gondot okozott neki a józanul maradás. Én nem vagyok a fényképezés nagy szerelmese, sosem foglalkoztatott annyira a gondolata, mint másokat, karácsony környékén az volt a kirívó, ha valaki nem fényképezőgépet akart a különféle hírportálok hozzászólás részlege alapján a könyveimről szeretek képeket csinálni, de ha másról van szó, netalántán engem akar valaki lekapni, akkor tüzet okádok, de sikerült Jamie-nek úgy megjeleníteni ezt az időtöltést, hogy az idevágó részek olvasása alatt ugyanannyira jól érezzem magam, mint Ellie. A magára találásnak talán ez volt az első jelentősebb állomása és a Tylerrel való kapcsolatának az alakulásában is mérföldkő volt, amikor a főnökétől kapott megbízás értelmében csatlakozott a tűzoltókhoz, hogy a képeivel dokumentálhassa a munkájukat.

Megmondom őszintén, meglepett mennyire részletesen és precízen mutatta be a hegyi tűzoltók életét és feladatait Jamie, pedig a teljes történet szempontjából ez csak egyfajta mellékszál volt, úgyhogy az sem vont le volna sokat az összértékből, ha nincsenek az apróságok olyan mélységben ki fejtve, mint ahogy ki lettek. A köszönetnyilvánítás böngészése közben ért egy újabb meglepettség hullám, ugyanis abból a két-három oldalból kiderült, hogy alapvetően az írónő nem is tudott magától semmit arról, hogyan is mennek a dolgok a tűzoltóknál. Csak elhatározta, hogy miután Taylor sztorijában nem kapott ekkora figyelmet az ikrek szakmája, a Tylerében nagyobb hangsúlyt fektet rá és kerít egy embert, aki elláthatja a megfelelő ismeretekkel. Ez a kedves ismerős is sokat tett azért a jegyzeteivel és a szóbeli segítségeivel, hogy olyan formában létezzen a Gyönyörű lángolás, mint amiben mi olvasók magunkhoz vehetjük egy könyvesboltba vagy webshopba betérve, de az is érződött, hogy Jamie is rengeteg energiát fektetett a kidolgozásba. Hogy nem sajnálta rá az időt azzal, hogy foglalkozzon vele, hogy ő ennek a megjelenítését tényleg fontosnak találta. A tűzoltóság se egy olyan szakma, amitől annyira hasra lennék esve, hogy minden felkelti az érdeklődésem, ami azzal kapcsolatos, de a leírták alapján kétségkívül elképesztő, amit a könyvbéli osztag női és férfijai művelnek. És itt nem csak azokról a nagyobb tüzekről beszélek, amikről például mostanában a hét minden napján értesülhetünk, ha az esti hírekben áttérnek a külföldi újdonságokra, azon belül is a Kalifornia környéki állapotokról, hanem azokról a „kisebb” tüzekről, amik könnyen okozhatnának nagyobb felfordulást is, ha ők nincsenek. Sok esetről az átlagember nem is szerez tudomást, az életüket kockáztatják, hogy elsősorban a környéken élőknek és a többi embernek adott legyen a biztonság, akiket pedig védenek ezzel, nem is értesülnek róla. Nem tudják, hogy ha teszem azt a történetet alapul véve, Tyler, Zeke és Liam nem mennek fel a hegyre és produkálják magukat több, mint 48 órán keresztül megszakítás nélkül, akkor megrongálódott volna az otthonuk, vagy nem is lenne, esetleg megsérülnek stb. Szóval le a kalappal előttük és az írónő előtt is, ahogy egyrészt a történet részévé tette ezt, másrészt meg hozzákötötte Ellie új munkájához, aki a különösen veszélyes bevetéseket leszámítva mindenhová követte a srácokat, hogy tudósíthasson a magazinnak.

Ha már a tűzoltókat kiveséztem, nem ártana végre normálisan beleszőnöm a kritikába a férfi főszereplőt is. Az előző rész kapcsán nem csak a történet kidolgozása és a női főszereplő okozott csalódást, hanem… nos a pasi is, Maddox vér ide vagy oda, Taylor megutáltatta magát velem a kötet végére, a „hiba”, amit elkövetett, nálam a megbocsájthatatlan kategóriát nem csak súrolja, hanem fejest is ugrik a közepébe. Csakúgy, mint rá, az ikertestvérére is azt tudom mondani, hogy habár egyiküket se lehet belesorolni a jófiú kategóriába, azért nem annyira vadak, mint mondjuk Travis vagy Trent. Tylerrel új álom pasit nem arattam emiatt, de jelentősen szimpatikusabb volt, mint az ikre, bekerült a kedvenc könyvkaraktereim közé, amihez főleg az járult hozzá, ahogy Ellie-vel bánt, remekül összeillettek. A kemény külső mögött törődő belső lapul felállás volt az, amire a főhősnőnek kellett, mivel épp azon volt a regény nagy részében, hogy kigyógyuljon a függőségéből egy hozzá hasonlóan a béka segge alatt kúszó pasi csak olyanformán rontott volna a helyzetén, mint néhány kedves barátja, Tyler nyugissága, figyelmessége és gondoskodása hozzásegítette, hogy egyre jobban és jobban lenni. Azt viszont hozzáteszem, hogy még ettől a bizonyos nyugisságtól még nem lesz Tylerből se kezes bárány, benne is ott buzog az a báj, ami miatt mi olvasók képtelenek vagyunk ellenállni ezeknek a tesóknak :D Elszántan küzdött, hogy Ellie közel engedje magához, de nem bosszantóan tapadósan tette ezt, persze adódott olyan eset, amikor csak a lány idegesítése miatt tepert, de amikor érzékelte, hogy tényleg kezd fojtogató lenni a közeledése, akkor lassabb tempóra kapcsolt és türelmesen várta, hogy Ellie próbáljon az irányába nyitni. A legvége felé szerencsétlen srácnak már hiánycikké vált ez a türelem és eléggé kétségbeesetten noszogatta Ellie-t, hogy hagyja már el a csigaházát és ismerje el, ugyanúgy érez, mint ő, de ekkor ez egyértelművé vált mindenki számára, nem erőltette rá magát a lányra. Némileg előre csapongtam a viszonyuk történetében, miközben kifejtettem, mit is bírtam Tyler Maddoxban, de az első találkozásuk említését vétek lenne kihagyni, így visszakanyarodnék a kezdetekhez, Ellie full zűrös időszakába.... Remélem elnézitek ezt a nekem kifejezetten bosszantó rendezetlenséget, de ennek a fantörpikus időjárásnak a hatására bármikor is fogok bele az írásba… olyan, mintha kifolyna az ujjaim között. Nem könnyű meló egyben tartani, pláne mert közben a laptopom sarka módszeresen szarrá égeti a csuklóm belső felét. Bevallom, elsőre nekem… gyors volt a viszonyuk kezdete, olyan hirtelen jött, de attól még egy fergeteges jelenetnek tartom :D A már említett mindent megváltóztató buli estéjén Ellie és Tyler egy rövid menet erejéig erősen egymásba gabalyodtak és Ellie utána nyugodt szívvel ki is akarta rakni a srácot a dolog lebonyolódása utáni első másodpercben, aki közben zavartan próbált kezdeményezni valamiféle szóbeli ismerkedést. Ennél a résznél olyan jót röhögtem, szerencsétlen Tyler annyira idétlen volt, Ellie beköpései meg a maguk kegyetlenül elutasító módján annyira stílusosra sikeredtek. Tökéletes volt. Imádtam olvasni azt a néhány oldalt. :D És azt hiszem, ennél jobb alkalom nem nagyon fog adódni arról, hogy összefoglaljam Ellie személyiségéről a véleményemet, aki egy odaszólogatós és szúrós a csaj, mint a legerősebb fajta kaktusz, pláne ha szánt szándékkal akar megbántani valakit, de nekem nagyon bejött, hogy ő  ilyen csípős természet. Ha valaki valójában a közelébe akar merészkedni, akkor rendesen fel kell magát páncéloznia, meg kell érte küzdenie. Ezt már csak azért is egy jó dolognak értékeltem, figyelmen kívül hagyva, hogy imádom a hasonló alkatú szereplőket, mert ez is azt igazolja, Ellie nem egy tucat kedves-rendes főszereplőnő, mint ami valamilyen szinten az összes barátnőt jellemezte. Ő egy olyan beállítottságú ember, akivel nem tud mindenki elboldogulni csak valaki olyan, aki a kis reflexszerűen osztogatott sértéseit nem veszi fel sértődési szintig, hanem elfogadja, hogy ez úgy jár vele, mint másnál egy idióta vigyor vagy héliumos nevetés. Tyler könnyen ráhangolódott Ellie antennáira és nem bánta, ha a lány pokróc stílust tanúsított felé, még egyszer-kétszer el is viccelődtek rajta, hogy minek foglalkozik vele, amikor ennyire „förtelmesen” bánik vele. A vége felé egy ominózus jelenetnél nagyon féltem, hogy Tyler elcseszi Ellie-nél is nálam is az elért jó eredményeit, de aztán Jamie csavart egy olyat a szituáción, ami totálisan új megvilágításba helyezte azt. Az az ötlet volt talán az, ami az egy felessel kevesebbről feltornázta erre a számra a végső pontszámot :D Szédületes megoldás volt. A párosukban nem tudok kivetnivalót találni, a legjobbat hozzák ki egymásból és még, ha fasírtban is vannak éppen vagy afelé galoppoznak, akkor sem idegesítőek. Azt elismerem, hogy sokadik eset után már pattintgatta a húrt eléggé, amikor Ellie újra és újra el akarta taszítani magától Tylert, de az indokai megállták a helyüket. Nem látta magát elég erősnek, nem akarta, hogy Tyler lássa, ahogyan iszik és ahogy az ivás lenyomja, nem szerette volna őt is belenyomorítani abba, hogy nem tudja letenni a poharat.

Ahogy észrevettem, a legtöbben az alkoholista/a gyógyuló alkoholista mivoltát kifogásolták a leginkább Ellie-ben, így a problémáját illetően is szeretnék bővebben szót emelni. Nem áll szándékomban az olyanokat védeni, akik tényleg nem akarnak ezen javítani és mindenkit tönkreraknak maguk körül menet közben, de Ellie nem ilyen volt… Éveken át tartó minden napos vedelés után elképesztő eredményeket ért el magától, a munkája elején és, amikor a tűzoltókkal volt, akkor is nagyon jól bírta a gyűrődést ahhoz képest, mennyi évig volt az italnak a rabja. Mellesleg nekem kicsit fura volt, hogy nem is a pirulák azok, amiktől nem tud szabadulni, hanem az alkohol, elvileg az előbbiről való leszokásnak keményebbnek kéne lennie… o.o Na, mindegy… Túlugorva ezen az érdekes részleten, továbbra is erősnek tartom Ellie-t, annak ellenére is, hogy sok visszaesése volt, főleg a könyv második felétől. Erre szokták mondani, hogy egy azért is egy piszok dolog, mert rohadtul nehéz visszaesni, egy gyengébb pillanatban legurított pohár hatására azonnal romba dől, amit addig sikerült felépíteni, kezdheti elölről az egészet. Ilyen téren az úgynevezett barátainak is nagyobb figyelmet kellett volna fordítaniuk magára Ellie-re is és a tisztaságért folytatott küzdelmére is. Paige eleinte egy nagyon aranyos, szeretetre vágyó és magában sok szeretetet hordozó csajszi volt, néha-néha eljátszottam a gondolattal, hogy mi lett volna, hogyha Ellie vele jön össze... Igen, a főszereplő biszexuális, ergo ha valaki van olvasó ember létére akkora tuskó, hogy ezen fennakadjon, jobb, ha elfelejti a könyvet. de az nagyon nem tetszett, amit Ellie-vel csinált. Mielőtt megzakkant volna, jót akart a főszereplőnek, de ő indította el legelőször a visszaesési lavinát és mindig csak rosszat tett neki, amikor ismét felbukkant. Paige fokozatosan egyre jobban belelendült abba az életformába, amiben Ellie évekig fürdőzött, Paige még valamennyire a kezdő stádiumban volt, de Ellie egyáltalán nem. Ami Paige-nek ártott mondjuk X mértékben, az Ellie-nek háromszorosan-négyszeresen volt káros és, ha tényleg annyira érdeklődött volna az irányába… akkor ezt ő is felméri. De ennyivel nincs vége, Ellie főnökének a lányára, Jojóra is rettentően dühös voltam, tökéletesen igazat adtam a bárban a csaposnak, amikor kiosztotta őt és Paige-t, hogy mennyire felelőtlenek és idióták voltak, amiért inni hívtak egy gyógyulófélben lévő alkoholistát, még akkor is, ha Jojó max. egy-két kisebb pohárra gondolt a beszélgetés mellé. Nem értettem, hogy nem képes senki se felfogni ebben a társaságban, hogy ezzel mit okoznak… >.< És számomra az is felfoghatatlan, az írónő egyes rajongói miért törnek pálcát Ellie felett az ő alkoholista mivolta miatt, amikor lényegében Travis se különb nála sokkal, akit félreértés ne essék, szintén kedvelek. Ellie inni kezd, ha valamilyen megrázkódtatás éri, Travis meg csak éppen a mosdószekrényben tárolt szájvizet nem töltötte magába az alkoholtartalmú löttyök közül, amikor Abby-vel összerúgták a port a saját könyveikben. Ugyanaz a szisztéma, ha nő a nyomás isznak, ha nincs nyomás, bírják nélküle. Az ilyen tekintetben már csak apróság, hogy Travis esetében egyedül Abby lépett fel kiváltó oknál, míg Ellie-t más dolgok is megviseltek annyira, hogy a pohár/üveg után nyúljon. Nem egyforma mértékben, de mindketten alkoholistának tekinthetők. Akkor emiatt miért csak Ellie van szapulva, miközben tömegesen sírják vissza Travis és Abby sztoriját? Ez nekem eléggé fura. Ha az egyik rossznak van ítélve, akkor az a fair a karakterrel szemben, ha másnál is el van ítélve ez a viselkedés…

Tehát amiatt én nem tartom kevéssé értékelhető személynek, avagy szereplőnek Ellie-t azért, mert önerőből nem sikerült totálisan kigyógyulnia, az is nagy eredmény, amit így elért, az pedig még nagyobb, hogy beállt az a fázis, amikor felismerte, hogy igenis kell neki hathatós szakértő segítség, amit mert kérni is. :)  Azt viszont nem értettem a részéről, miért emelte ennyire piedesztálra a nővérét. Azt már letisztáztam, hogy a szüleit alkalmatlannak tartom, most leírom, hogy habár nagyjából pozitív mellékszereplő fényében igyekezett tartani Finley-t, Ellie nővérét az írónő, én egy pillanatig se kedveltem. Rögtön az jött le nekem, hogy ő is annyira felszínes és önző, mint Ellie kirakat barátai, amikor a szülei magára hagyták, akkor a legelején segített még Ellie-nek és ezt értékeltem is a részéről, de utána komoly mélyrepülés kezdődött. Nem nyeltem be ezt a bűbájos maszlagot, számomra ezt az egy jótettét leszámítva egy szarkavaró kis szuka képében tetszelgett és, mint bebizonyosodott… illet is rá ez a kép. Azért, amit a testvérével művelt, meg tudtam volna fojtani valamelyik túlárazott luxusholmijával. Érthető volt a megbántottsága, de ez… minősíthetetlen! >.< Nem helyeslem az se, amire ez a válaszlépés volt, de ahhoz két ember kellett, az istenért, nem csak Ellie volt benne a hibás, ha hiba-arányokat kéne osztogatni, akkor a történetben ő volt a vétlenebb. Hol volt az megemlítve, hogy a másik félen is hasonló módon bevasalt egy kis személyes bosszút a drága Finley? Mert én nem emlékszem, hogy ilyenre sor került volna, noha a másik jómadár érdemelte volna ezt a műsort és nem a húga. Ezek után én nem bocsájtottam volna meg neki, hiszen szánt szándékkal okozott fájdalmat Ellie-nek, nem akaratán kívül, mint ahogy Ellie tette. Beleillik Ellie családjában, ugyanannyira romlott, mint az apjuk és az anyjuk, akik eldobják a gyereküket, amikor nehezen kezelhető, de rögtön tárt karokkal fogadják, amikor már egyenesben van. Ez még barátok között sem módi, nemhogy egy szülő-gyerek kapcsolatnál… :P

Rebesgettem már párszor, hogy kimenekülök a világból, ha újra jelentős jelenetként át kell evickélnem Travis és Galamb esküvőjén, de ebben a részben inkább a fotózás és Ellie alkoholos ügyének a szempontjából volt jelen ez az örökzöld jelenet, szervesen futólag bukkant fel és akkor se azzal a céllal, hogy Jamie sokadszorra is a képünkbe dörgölje az eseményt, hanem, hogy meglegyenek azok az átfedések, amiket elvárhatunk, ha már spin-off sorozatról van szó. Örültem neki, hogy fel-feltűntek a korábbi részek főszereplői, bár erősen mellékesen, mondhatni említés szintjén csatlakoztak Tylerhez és Ellie-hez úgy, hogy a jellemvonásaik alig ütköztek ki. Ha nagyon koncentrálok, akkor talán két alkalmat tudok felidézni, amikor megemlítették Liis és Thomas nevét például, de szöveget nem kaptak, csak ott voltak. A korábban megismert karakterek között Taylor kapott nagyobb teret és bevallom, itt sokkal jobban szerettem, mint a saját történetében. Jópofa volt, laza és repkedtek közte meg Tyler között az elengedhetetlen oltogatások. Van benne erős irónia, hogy habár elvileg más típusú lányok tetszenek nekik és van egy bevett módszerük rá, hogy ne nyomuljanak rá ugyanarra, mégis Tyler is csókolózott Taylor könyvében Falynnel, miközben Falyn azt hitte, Taylorral végez nyálcserét és itt is egymásra cuppant egyszer Ellie meg Taylor, miközben Ellie Tylernek hitte Taylort xD Biztos van olyan, aki szerint elcsépelt mindkét iker történetében elsütni ezt a trükköt, de szerintem nevetséges is ez a „véletlen” és húz egy párhuzamot is.

Azt hittem, mostanra be fogok sokallni a Maddoxokkal, miközben azt kívánom, bárcsak elvinnék őket a földönkívüliek hogy a Luxen sorozatból, az Elidegenítve trilógiából vagy Az ötödik hullámból származók, az nekem tökéletesen mindegy mégis alig várom, hogy olvashassam Shep és America kisregényét és az előre láthatóan utolsó könyvet, a Beautiful Funeral-t, illetve erősen töröm a fejem rajta, hogy lehet, legyőzöm a Thomasszal szemben táplált negatív érzéseimet és nekifutok az ő könyvének is.

Borító: 5/5- Ne hagyjátok, hogy megtévesszenek titeket a neten elérhető képek, a borítónak a háttere nem farmer kék, hanem élénk türkiz és úgy sokkal jobban is néz ki, mint ahogy az a lángoló tollpihe is élénkebb narancs, ami szintén sokat javít az összhatáson. A felszálló parázs nagyon szépen meg lett jelenítve, ugyanolyan igényes munka, mint a Maddox-testvérek többi részének a borítója és a belsejében lévő kép… na az egy álom :D
Kedvenc szereplők: Ellie, Tyler, Wick, a tűzoltók, Sally
Legutáltabb szereplők: Finlesy, Sterling, Philiph, Meredith
Kedvenc részek: a főhősök első találkozása, amikor Ellie először fényképezett, az Ellie és Tyler közti macska-egér játék, amikor Finley vakációzni küldte a titkárát, amikor Ellie összekeverte Taylor-t Tylerrel, amikor Tyler beszámolt róla, hogy ő szokott beöltözni kabalának, amikor Ellie megtanította Tweeterezni Tyler főnökét, Finley bosszújának a balul elsülése, amikor Ellie felhívta Sally-t
Mélypontok: amikor Jojo elvitte Ellie-t inni, Ellie szüleinek a „nevelési” módszerei, Sterling és Finley viselkedése
Szerelmi szál: Már a kötet elején belevetik magukat a karakterek a dolgok sűrűjébe, méghozzá nem is akárhogyan… tizenöt éves kor alatt nem igazán ajánlanám, pláne annak, aki az átlagnál prűdebbnek tartja magát.
A kódolás a HunHowrse weboldal Layout Generátorával készült | Készítette: Gothic01

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése