2017. augusztus 4., péntek

Dolgok, amik garantáltan elriasztanak egy könyvtől

Sziasztok! Gyanítom nagyobb népszerűségnek örvendene a poszt, ha a hőséget megfutamodásra késztető harci fortélyokról írnék nektek egy összesítést, de sajnálttal közlöm, nálam a bevált tippek csődöt mondtak. Annyiban tudok segíteni, hogy a tegyünk jégkockákkal teli, kevés vízzel lelocsolt tálat a ventilátor elé megoldás szart se ér. :P A napokban egyre közelebbi viszonyba kerültem hű társammal és szerelmemmel a ventilátorral, aki nulla-huszonnégy órában támaszt nyújt nekem. Azt nem mondom, hogy hűvöset is ad, mert csak a már meglévő meleg levegőt tudja kavarni, aminél még a Targaryen sárkányok tüze is előbb okoz fagyhalált... de határozottan több a semminél egy megfelelően besötétített helyiség biztonságában. Előre reszketek, hogy jövőhét keddre, azaz Dan Wells dedikálására hogyan gyűjtök majd annyi lelki erőt és legfőképp megfelelő hőkezelési készséget leguánok, óriásteknősök és aligátorok tanácsait szívesen fogadom kommentben magamba, hogy kimerészkedjek a cseppet sem klimatizált szabadba. Addig is olyan masszívan töltöm magamba a vizet, mint anno Lemmy a whiskyt, azzal a tudattal, hogy a fő hőérzetjavítóm által nemsokára olyan sorsra jutok, mint abban az idétlen fogkrémreklámba az a szőke nő, aki arról nyavalyog, hogy manapság nem tud csak úgy nagy lendülettel, jóízűen belekortyolni egy hideg italba mielőtt ez bekövetkezne, üssetek le. De tényleg.
Most, hogy sikeresen elszívtam a maradék életkedveteket ezzel a kis bevezetővel és lemerítettem a laptopomat, aminek a billentyűi a töltő beizzítása után biztosan le fogják égetni a bőrt az ujjaimról... optimistán és masszívan izzadva, kanyarodjunk vissza az eredeti témához. Mint mindenkinek, nekem is vannak szelektálási szempontjaim, például egy tartalom alapján tök jónak ígérkező filmet is képes vagyok villámgyorsan a süllyesztőbe küldeni, ha meglátom a stáblistán Brad Pitt nevét, úgyis tudom, csak felhúznám magam rajta. A könyvek esetében sincs ez másként, ebben a bejegyzésben összeállítottam egy listát arról, mik azok a dolgok, amiket, ha meglátok/hallok egy könyv kapcsán, akkor az olvasás lehetőséget hasonló fejet vágva ütöm el magamtól a lehető legmesszebbre, mint a fejlécképen a jó öreg Alice Cooper a golflabdát. Mellesleg remélem, mindenki jól érezte magát, aki tegnap eljutott a koncertjére ^^

 
created by HunHowrse Layout Generator on 2017-08-04 15:55:18
A kizáró okok felsorolása előtt felhívom rá a figyelmet, hogy a sorrend közel sem befolyásolja a súlyossági fokozatot, ilyen rendezettséget vagy cselt egy 15-25 fokkal sarkvidékibb éghajlati övezetben tudnék kivitelezni és egyébként erősen hangulatfüggő is, hogy éppen melyik pont tapos rá acélbetétesben a legerősebben a képletesen létező tyúkszemeimre.

- A szerző írási stílusa gyönyörű, hihetetlenül művészien, líraian használja fel a rendelkezésére álló nyelv elemeit.

Köszönjük, de az ebből, amennyiben nem tévedett a legutóbb számítógépes zenéimmel kitöltött zenés TAG nem tévedett és képes vagyok reinkarnálódni, akkor négy életre elegendő szenvedés akarom mondani "élmény" jutott ki nekem a Gombnyomásra segítségével. :P Bátran emeljék fel a megfelelő emberek a köveket és kiáltsanak ki igénytelennek, tuskónak, meg ami a csövön kifér, de nagyon nem bírom tolerálni a csöpögősen megfogalmazott szövegeket, még akkor se, ha nem gazdaságos kiszerelésben vannak az arcomba tolva. Érzelgős, drámai hasonlatok, romantikusan ömlengős ecsetelgetések meg a többi hajmeresztően művészi, csodaszép agybaj, távozzatok tőlem.

- Gyönyörű, szívszaggató történet, amihez biztos ipari mennyiségű zsebkendőre lesz szükség.

Nos... a párhuzam fennállása miatt, azt hiszem, jobb, ha egyúttal letisztázom, hogy az értékelésekbe és fülszövegekbe beszőtt gyönyörű melléknév, illetve annak szinonimái, körülbelül úgy hatnak rám, mint egy gigantikus Vigyázat, radioaktív sugárzás! feliratú molinó. Visszakanyarodva a történet káromkodás, avagy első vessző utáni részére. Nem született még az az író, az a könyv, az az alaptörténet vagy az a No. 1 tökéletes álompasi, aki képes lenne rávenni, hogy valami tragikus kimenetelű sztori olvasására adjam a fejemet, önszántamból. Sosem értettem igazából, miért szeretik az emberek a sírós filmeket, sírós könyveket meg a Mariana-árok alja se olyan mély, mint az én bánatom típusú dalokat. Ha alapvetően rossz passzban van valaki, akkor csak még mélyebbre nyomják ezek, saját magának generálja velük a szar hangulatot. Ellenkező esetben meg... az olvasás kikapcsolódás, hobbi, életérzés... a lényeg, hogy kikapcsolódás céljával kezdek bele. Az meg hol kikapcsolódás, hogy bőgésre ösztönzöm magam tudatoson, amikor amúgy nincs rá semmi okom, hogy rossz kedvem legyen? o.O Meg, ami azt illeti, nem is annyira könnyű megríkatni, 144 elolvasott könyv közül csak a Trónok harca végén sírtam el magam. A hatásvadász bánatkeltés nem jön be, amikor valamit nagyon tragikusan és könnykicsikarón akarnak előadni, az rendre lepereg.

- Életvidám főszereplő, aki mindenben és mindenkiben a jót látja.

Ez a mumus a legutóbbi esetben a Bright Side c. könyvtől kergetett el vasvillával, pedig a zenei része miatt érdekelt volna... A lényeg, hogy az ilyen jellemzésre kb. az a reakcióm, hogy na, ez is egy papírtasakban élt eddig, aminek az épségét bőszen védelmezi a számára a többi karakter. Nem olyan "minek éljünk, úgyis minden el van cseszve", kóros szinten vagyok pesszimista, de a kicsattanóan pozitív gondolkodású szereplők idegesítenek. Az olyanok, akik mindig mindent elnéznek, még azt is az egekig magasztalják, aki a történet fő gondját alkotó szószba páros lábbal belelökte őket, mert a jóra kell emlékezni és vagy jót mondjak vagy semmit. Egyenes út ahhoz, hogy balekok népesítsék be ezt a gyönyörű bolygót. Akik örömmel beugranak egy kamionba, amire ráírják, hogy ingyen kiscicák, aztán meg csodálkoznak, amikor nem ölelgetni való kis cirmosok várják bent, hanem két-három elvetemült, aki bedrogozza, aztán meg... a többi a fantáziátokra van bízva. Egyszóval, nekem erre nincs szükségem. Ez a mentalitás óvodásoknál még tüneményes, tinédzsereknél meg felnőtteknél zavaró, minden Barbie-világban élő kis hercegnővel/herceggel együtt, aki elszántan keresi az arannyal teli kondért a szivárvány végén.

- Aranyos, bájos kis könnyed történet, aranyos szereplőkkel

Lefordítva, tinglitangli háttér, tinglitangli emberekkel és hasonló volumenű történésekkel vagy valami azokra emlékeztető betűszármazékokkal telenyomtatva. Ha aranyosság kerül a porondra, akkor 90%-ban át van csúszva a nyálasba, amire annyi szükségem van körülbelül, mint Taylor Swift összes megjelent lemezére díszdobozban.

- Valódi csajos könyv, rávilágítva a mai tinik problémáira

A csajosról rögtön a rózsaszínre meg a cukrosra asszociálok kis unikornisokkal, úgyhogy ez a műfaj nagyon távol áll tőlem és... senkinek a gondjait se akarom elbagatellizálni, de nem érzek arra minimális késztetést se, hogy azt olvassam 300-400 oldalon keresztül, hogy egy tizennégy-tizenhárom év körüli csaj azon pampongjon, hogy a csodálatos pasija le akar vele feküdni és nem hagy neki a témában nyugtot, ő meg tartózkodik, de minden barátnője szerint túl nagy ügyet csinál a dologból és különben is, ez nem több hülye, beidegződött prűdségnél a részéről. Ezért eldönti, hogy ő ezt a prűdséget levetkőzi teljesen és menő lesz meg minden, leadja magáról a beképzelt súlyfeleslegét és, ha már ennyire feltuningolta magát, akkor végül egy sokkal megértőbbnek tűnő hím mellett köt ki, akinek úgyis jó lett volna, mint amilyen volt. Erre tizenkét évesen se voltam vevő, nemhogy most. :P

- Középpontban a sport, a mozgás és a katartikus izomláz

Nem vagyok egy örökmozgó alkat, amit büszkén vállalok, a sportolás nálam kimerül abban, hogy felállok a könyvemért, aztán visszamegyek az ágyamhoz/a párnámhoz/a fotelhez/a kanapéhoz. Aki szereti csinálja, de engem csak olyan szinten érdekel, hogy valamilyen nagyobb esemény tiszteletére csinálnak-e akciókat a könyvkiadók vagy nem. Se a szabályok nem érdekelnek, se a játékosok, se az eredmények, se a története, se semmi. Nem azt mondom, hogy ha mellékesebb szálként sportol mondjuk egy klasszikus lány+pasi főszereplő felállásban az egyik fél, általában a srác akkor rögtön süllyesztőbe repül a könyv, de ha ez a lényeg, ha e köré épül az egész, abban az esetben köszönöm, nem kérek belőle.

- Nem tervezett terhesség a főszereplőnél

Hacsak nem az a szörnyű eset áll fenn, hogy megerőszakolják a leányzót, amit nem sok író mer meglépni ilyen utóhatásokkal a tudomásom szerint, akkor nálam ez az adott karakter felelőtlenségét jelenti. A felelőtlen, tervezésre képtelen szereplőket meg nem bírom elviselni. Elég egyetlen egyszerű, olcsó kis eszköz és pár másodpercnyi ösztön kontrollálás aminek nem kellene nagy kunsztnak lennie tekintve, hogy többek között ez emel ki minket az állatok közül a probléma elkerülése érdekében, aminek a bekövetkezése miatt a könyv felét át lehet sírni, mondván, jaj, mennyire elcsesződött ezzel az életem meg minden tervem, brühühü... Előbb gondolkozz, aztán vetkőzz, virágszálam :P

- A fő szerepkörben egy állat van, aki előre láthatóan meg fog halni vagy szenvedni fog a történetben

Ez az, ami távol tart Stephen King: Cujo-jától is, pedig eszméletlenül nagy klasszikus és csupa jót hallottam róla... de nem igazán tudnám X oldalon keresztül tétlenül nézni, ahogy szerencsétlen bernáthegyi kínlódik, miközben meg sem próbálnak segíteni neki. Szeretem az állatokat, nem vagyok olyan önkínzó, hogy belecsapjak az olvasásba úgy, hogy tudom, a szóban forgó kutya/macska/ló/vadászgörény úgyis hozzám nő az oldalak alatt, majd úgyis "el fogom veszíteni". Totális mazochizmus lenne, pláne, mert, mint fentebb említettem, nem komálom a sírós könyveket. 

- Kikapcsol, egy délutánig leköt nem kell sokat gondolkozni rajta

A gondolkozás hiánya számomra háborús bűnnel ér fel, arra van az agyunk, hogy használjuk. Ha valaminél többszörösen kiemelik, hogy nem igényel gondolkozást az annyit jelent, hogy primitív, bugyuta és a többi. Egyáltalán nem vonz, ha csak úgy, érdektelenül akarom eltölteni az időt, akkor nem olvasni kezdek, hanem bámulom a plafont vagy a ventilátort.

- Romantikus könyv "mindenki álompasijával" a főszerepben

A full romantikus, pszichopatákat és fantasy lényeket nélkülöző regények esetében nálam alap, hogy mivel e köré az érzés köré épül a történet, én is hozzávetőlegesen annyira bele tudjak szerelmesedni a szóban forgó srácba, mint a főszereplő. A "mindenki álompasija" alkatok nekem meg általában erősen szobanövény kategóriák, már a jellemzésükből süt, hogy nagyon langyos, nagyon simulékony, nagyon kedves, nagyon minden szép és jó... odaültetem a sarokba és ott marad alkat. Nincs benne semmi... kihívás. Valószínűleg nem a legideálisabb szemléletmód, de ennél a műfajnál nekem elengedhetetlen, hogy adott legyen a kihívás, hogy egy igazi nehéz eset legyen a szerelmi szál mozgatóalakja, akivel egyáltalán nem könnyű zöld ágra vergődni. Aki nem adja könnyen a bizalmát és a jóindulatát, akit nehéz megközelíteni. Az éhezők viadal Peeta-jához hasonló emberkékre tekintsünk el attól, hogy az egy disztópia, oké? meg ez nem igazán húzható rá... Ők feltétel nélkül közvetlenek és gyomorforgatóan imádni valóak mindenkivel.

- Szerelmi háromszög mindenek felett

Mindenfajta környezetben rühellem ezt a felállást, meglátásom szerint Depp-nek abban tökéletesen igaza van, hogy ha egy embert tényleg szeretsz, akkor nem tudsz beleszeretni egy másikba. De mivel legnagyobb elkeseredésemre sok YA könyvben már-már elengedhetetlenné vált ez a hülyeség, fantasy-k esetében kivételt teszek, ameddig nem elég elborult a helyzet és nem gátol meg az olvasásban a főhős ilyesféle idiótasága. De, ha egy instant love esetében áll fenn az a dolog, hogy Pasimágnes Erényes Bombanő nem tud dönteni a kettő, őt őrülten istenítő faszi között és 300 oldalon keresztül és kedvétől függően ugrál egyik karjából a másikba, az egyáltalán nem érdekel, mindegy, ki vetette papírra.

- Erotikaszint a plafonon, hozzá társuló, párzáson kívüli történet nulla

Nincs bajom az erotikus elemeket is tartalmazó könyvekkel, ameddig nem borul fel az egyensúly és esik meg az, hogy ahelyett, a történethez ír erotikus jeleneteket töltelékként az író, két összefekvés közti holt időben kreál valamilyen ágyon kívüli sztorit, hogy valami más is legyen azon kívül. Azokkal a sztorikkal van rohadtul nagy bajom, amiben csak az a fő, hogy X és Y egymásnak ugorjanak, minden más meg elhanyagolható vagy valamiféle mondvacsinált adalékanyag, ami nem kap valós jelentőséget.

- Végezetül pedig kulcsszavak, amik taszító hatással bírnak:
Aranyos, kedves, cuki, gyönyörű, mély, érzelmes,  betegség, lányregény, gyerekes, paródia,tragikus, szomorú, klasszikus

Biztos vannak még kizáró tényezők, de ezekre ugrok a leginkább :D Ti, hogy viszonyultok a felsoroltakhoz? Mi az, ami Titeket tart távol minden esetben egy könyvtől? Használjátok a komment szekciót, ha gyakran jártok erre, iratkozzatok fel és a többi... várjuk közösen a hideget. :)
A  kódolás a HunHowrse weboldal Layout Generátorával készült | Készítette: Gothic01

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése