2017. július 30., vasárnap

Sid & Nancy - 'God Save the Queen' and 'God Save Gothic'


Sziasztok! ^^ A mai délelőttöt a filmnézésnek szenteltem, a punk Rómeójának és Júliájának, azaz a Sex Pistolsos Sid és Nancy őrületes szerelmének a történetét bemutató, Sid & Nancy című filmet néztem meg, ami a várttól homlokegyenes eltérő élményt nyújtott- csak, hogy a kritika elején finoman fogalmazzak... Dőljetek hátra, indítsátok el a God Save The Queen-t vagy az Anarchy in the UK-t és érezzétek jól magatokat, legalább ti... 
 
created by HunHowrse Layout Generator on 2017-07-30 16:39:35F
Akit nyomokban is érdekel a rock zene, azon belül is a punk vonal, biztos hallott már a Sex Pistols nevű bandáról, ami a műfajban az olyan óriási úttörők közé tartozik, mint a The Clash és a Ramones. A banda kultikussá vált dalokkal gazdagította a zene világát, God Save The Queen c. szerzeményükben az angol politikát bírálták, ezzel elérve, hogy egy ideig tiltólistán szerepeljen a szám, de a refrénben található "No Future", azaz "Nincs Jövő" szófordulat azóta is a punk fő jelmondatává vált, kifejezve azt a reménytelenséget, amit a '70-es évek környékén éreztek a fiatalok a rendszer kapcsán. A csapat mindenhez csak éppen a gitározáshoz nem értő basszere, Sid Vicious megtestesített mindent, amit akkoriban a punk mozgalom alatt értettek, karizmatikusságának köszönhetően igazi ikonná vált, sokan a mai napig rá asszociálnak, ha meghallják a punk szót. A személyiségén kívül a Nancy Spungenhez fűződő kapcsolatával is beégett a köztudatba, egyféle álompárként vannak számon tartva, napjainkban is legendás szerelemként emlegetik az övékét, amit korai és tisztázatlan körülményű haláluk is még... "misztikusabbá" tesz...

Szerintem nincs olyan ember, akit nem szippantott be valamilyen szinten Sid és Nancy románca, amikor elkezdett utána olvasni a Sex Pistolsnak vagy Sid élettörténetének. Egy időben én is masszívan rácuppantam a témára és elolvastam róla mindent, amit csak találtam, birizgálta a fantáziámat, ami velük történt, a benne lévő vakfoltok. Ezeknek a tisztázása évtizedek elteltével se jött össze, szóval nem azt vártam, hogy felgöngyölődik a rejtély, csak jobban meg szerettem volna ismerni őket, a történetüket.

A történetvezetési tempó valami siralmas volt, szinte félpercenként megnéztem, mennyi idő telt már le a filmből és hiába láttam, hogy eltelt tíz-húsz, majd harminc perc, de mégis lassúnak éreztem. Nem állítom, hogy nem történt semmi, de kicsit olyan volt ez az 1 óra + 50 perc, mintha egy helyben állt volna minden. Képtelen vagyok felidézni, mikor láttam ennyire monoton filmet, de annyi biztos, hogy a szünetekben, amit tartottam és a végén, percekre volt szükségem, hogy magamhoz térjek és visszarázódjak a normális tempómba. Mint akit előhúztak egy vákuumból, aztán behajítottak egy bevásárlóközpontba, amikor Black Friday van. Ledermesztett a tudat, hogy körülöttem vannak emberek, akik ráadásul mozognak! És nem, nem ért készületlenül, hogy egy régi filmnél nincsen pörgés, de atyaég... ez körülbelül olyan volt, mint az Ábel a rengetegben, tisztára feleslegesen mutogattak egy útszakaszt vagy két percig, mire a kamera látószögébe került a turnébusz. Egy-két jelentnél még elment ez a "hangulatfokozás", de a döntő hányadánál szerintem egyszerűen indokolatlanul hosszú ideig láttattak egy "álló" jelenetet. Úgyhogy ez nagyon zavaró volt, de a film egyharmada körül kénytelen-kelletlen, megszoktam.

Olvastam filmes oldalakon értékeléseket és megint kényelmesen belesétáltam abba a csapdába, hogy az a benyomásom támadt, mintha egy teljesen eltérő filmet néztem volna, mint amiről a kritikák szólnak. A szereplőket nem szerettem meg, még csak nem is kedveltem, de se Nancy-t, se Sid-et nem tartottam akkora seggnek, mint egyesek. Inkább csak szánalmasak voltak, ilyen szempontból tökéletesen passzoltak, két nagy rakás szerencsétlenség, akik összekerültek, így együtt döglődnek. Körülbelül ennyi jött át nekem abból a legendás szerelemből, ami annyi ember szívét megdobogtatta, amihez hasonló után vágyakozott többek között Kurt Cobain és Courtney Love is. Nem lehetett érezni azt a fene nagy LOVE-t, ami ezt a két embert annak ellenére is mindig a másik karjába hajtotta, hogy félpercenként meg tudták volna fojtani egymást egy kanál vízben, erőltetettnek tűnt az egész kapcsolat. Pedig, ha a Sid-ről szóló beszámolók egyes részletekben el is térnek egymástól, az mindenhol kész tényként szerepel, hogy annyira bolondult ezért a szőkeségért, amit emberi ésszel fel sem lehet fogni, hogy még a saját életénél is jobban szerette, hogy szó szerint belehalt a hiányába, mert nem bírta elviselni már csak a gondolatát sem, hogy az ő drágája nélkül kell léteznie. Ehhez képest... ez a kirobbanó nagy szerelem sem Sid, sem Nancy részéről nem jelent meg a filmben.

Szerelem helyett megállás nélküli nyavalygások voltak, Nancy be van kattanva, vagy pörög és visít, vagy mély letargiában fetreng a legközelebbi vízszintes felületen és arról siránkozik, hogy őt senki se szereti, még Sid sem, mire Sid elkezdi bizonygatni, hogy szereti, mind a kettőnek eldurran az agya, üvöltöznek egy sort, aztán béke van. Nem ért meglepetésként, hogy ez egy agyament és viharos valami volt közöttük... de hiányzott belőle a jó, az ami miatt az ő szemszögükből megérte ezt csinálni. Valahogy kimaradt az a rész, amikor jól érezték magukat egymással, egyedül a folyamatos mélypontok, illetve unalomban vergődő percek lettek közvetítve. Nagyon kétségbeesetten vágytam néhány olyan jelenetre, ami a Green Day: Jesus of Suburbia klipjébe bekerült, amikor megy a féktelen bulizás, élvezik az életet meg azt a csomó tudatmódosító szert, amit leerőltettek magukba. Akkor elhittem volna, hogy bár kétségtelenül magas fokozatra emelte az önpusztítást, amit műveltek, de nekik jó volt ennek a bolond körnek a közepében állni. 

Felmerült bennem, hogy inkább oktatójelleggel készült ez a film, hogy bemutassa, hová lehet süllyedni a heroinnal és társaival, ilyen szempontból remek lett, de nem reális, ha ennek a két tökfilkónak a szerelmét vesszük alapul... ':D A hardcore függőség a helyén volt, de előtte vannak fokozatok, nem rögtön jön "az unom a banánt"-ból a "csak az anyag kell, aminek belövése után pont olyan búbabaszott vagyok, mint előtte".

Az sem tetszett, hogy magáról a Sex Pistolsról és a zenéről alig volt szó, mondhatni érdemi bemutatás szempontjából semmi. Olyan szinten került be a történetbe, hogy akadt néhány ugyanarra a sémára felépített, rövid koncert meg néhány jelenet, ahol Sid, Johnny meg a többiek csak a lábukat lógatják próbálás helyett. A jó itt is hiányzott, mert a Pistols igenis meghatározó volt és, ha már Sid élete a fő téma, akkor arra is erősen szükség lett volna, hogy lássa szerencsétlen néző, amikor ez a banda sikeres volt. Így abban, aki nem olvasott korábban a Sex Pistolsról, az az illúzió alakul ki, hogy ez egy léhűtőkből álló bagázs volt, akik nagyot akartak szakítani, de túl idióták voltak hozzá, hogy vigyék valamire. A God Save the Queen számnak se tulajdonítottak jelentőséget a készítők, a szemfülesebb rajongók kiszúrhatják, hogy Sid egyszer egy olyan pólót visel, ami a lemezborító képével van ellátva és ennyi, megállt a tudomány. Ezt a magam részéről nagy pontatlanságnak tartom, hiszen a God Save the Queen-nek, mint már fentebb említettem, nem csak a banda életében, hanem az egész punk szubkultúra létezésében is egy meghatározó lépcsőfok volt.

Voltak olyan elemek, amik megfeleltek a valóságnak és, amik tetszettek pl. a Nancy családjánál tett látogatás és Nancy bepróbálkozása Johnny Rotten-nél is a helyén volt, jól bemutatták, ahogy Nancy fokozatosan elmarta Sid-et a többiektől és a "menedzserévé" vált, de nekem ennyi édeskevés volt ahhoz, hogy tetsszen a film vagy jónak tartsam. 

A Nancy-t játszó Chloe Webb jó munkát végzett, hozta azt a kiállhatatlan, hisztériás kis perszónát, aminek a legtöbb ismerőse leírta Nancy-t, de nő másik, intelligens oldalát nem sikerült felszínre hozni. Bugyuta volt, nyafogós és idétlen, ez a három vonás egyébként majdnem az összes karaktert jellemezte. És ez zavart. Nem létezhet, hogy komolyan minden punk ennyire szánni valóan nagy balfék volt, mint amilyennek bemutatták őket... :P

Ami pedig Gary Oldman-t illeti, mint Sid Vicious, nem voltam hasra esve, hiába zengenek mindenfelé ódákat arról, mennyire zseniálisan hozta a szerepét.  Először nem értettem miért, de már a film elején ellenérzéseim támadtak Siddel kapcsolatban, aki egyébként a Pistols klipjeiben szimpatikus volt, a fejlécképnek a szerkesztése alatt rájöttem, hogy ennek Gary az oka. Belőle nagyon hiányzott az, ami miatt annyian a szívükbe zárták Sidet. Fent egymás mellé is tettem a Gary-féle Sidet és az igazi Sidet és számomra egyértelműen érződik a különbség. A meglátásom szerint nem is hasonlítanak egymásra annyira, hogy megfelelően visszaadhassa Sidet, az arcberendezésük eltérő, de a kisugárzás sincs a helyén. Ha ránézek Sidre, akkor az ugrik be, hogy igen, ez a csávó vagány, ha pedig a Sidnek öltözött Gary-re, akkor az, hogy olyan, mint egy bohóc. Azon a véleményen vagyok, bármekkora nagy kaméleon is Gary, nem tudta magát kellő mértéken beleélni ebbe a punk életérzésbe, hogy valahogyan kényelmetlenül érezte magát a szerepben, ami meglátszott a játékán is. Az a Sid, akit megformált egy országos balek volt, nem pedig az a karizmatikus, vad és a maga unottságában erősen arrogáns alak, amilyennek az igazit megismerte a világ. Ahhoz mérten, amiket olvastam Sid Viciousról, jeges zuhanyszerűen kiábrándító volt, amit Gary nyújtott, hiába szerettem nagyon a Harry Potterben.

A jelentősebb karakterek közül talán egyedül Johnny Rottennel nem álltam hadilábon, nála jelentkezett az a kisugárzás, amit Sidnél vártam, amivel megfogja a nézőt. Ő tűnt a leginkább összeszedett szereplőnek és nem mellesleg, egyedül ő hajlott rá elméleti síkon is, hogy kaparják össze magukat, hagyják abba az ivást, a drogozást meg a drámázást és foglalkozzanak végre normálisan a zenével. Benne volt hajlandóság arra mutatóan, hogy ne csak vegetáljanak, hanem kezdjenek magukkal valamit, ráncba akarta szedni a többieket. Az más kérdés, mennyire jött ez össze, amikor Nancy ennyire buzgón ügyködött rajta, hogy Sid egyedül robbantson színpadot... de ő akkor is fényévekkel normálisabb volt, mint az átlag. Rajta kívül még Phoebe-t csíptem, ő is képes volt komolyodni.

Ha már megemlítettem Sid szólókarrierjét... ennek a megjelenítése se egészen úgy jött össze szerintem, ahogyan az ésszerű lett volna. A feljegyzések szerint Nancy valóban biztatta rá, hogy fusson neki a zenélésnek egyedül, mert szerinte megvan hozzá a tehetsége és megadta hozzá a megfelelő támaszokat. Ebbe pedig szerintem az nem fér bele, hogy mindig élesen lehurrogja, amikor néha napján gyakorolni akar, mondván "neki arra nincs szüksége, annyira ügyi fiú meg különben is mekkora bénaság már próbálni". Nem is egy mentális betegsége volt a csajnak, de ez akkor sem fért össze a tényekkel.

Ahogy, nos a legvége se. Ha az előtte lévő részeket nem is cseszték el, pedig így volt ezeket a jeleneteket parádésan elrontották. Kezdjük ott, hogy spoilerezni fogok, bár aki meg akarja nézni ezt a filmet, szerintem ismeri Sid és Nancy történetét de az egyértelműen kiderült, hogy nem Sid szúrta le Nancy-t a valóságban és főleg nem direkt, amennyiben ennyire ragaszkodni akarunk ehhez az azóta cáfolt feltevéshez. Nem hiszem, hogy a készítőkhöz nem jutott el az a szállóige, hogy Nancy volt Sid életének az értelme vagy mi a szösz... A legkatasztrofálisabb, a részemről megbocsájthatatlan hibát pedig az jelentette, hogy Nancy halála után még volt kb. öt perc, aztán benyögték, hogy Sid mikor halt meg és, hogy herointúladagolás végzett vele, majd le is zárták a filmet. Abban a szent percben nagyon is kedvem lett volna nekiállni szitkozódni, mert annyira fontos részeket hagytak ki, hogy nem is tértem még mindig észhez, hogyan tehették ezt. Hol maradtak azok a részek, amikor Sid többször is véget akart vetni az életének, mert annyira hiányzott neki Nancy? Vagy amikor beszállították öngyilkossági kísérlet miatt a kórházba és az ablakból kellett visszarángatni, miközben valami olyasmit üvöltözött, hogy "Engedjetek el és hagyjátok, hogy megint együtt legyek az én Nancymmel"? Hol maradt az a csomó szerelmeslevél és, ami a legfőbb lényeg, a BÚCSÚLEVÉL, amit az anyja talált Sid egyik dzsekijének a zsebében, néhány nappal a hamvasztása után?!
"Volt egy halálra vonatkozó megállapodásunk és tartanom kell magam a szavamhoz. Kérlek, temessetek a drágám mellé a bőrkabátomban, farmerban és motoros bakancsban. Viszlát!"
Ennek a kihagyása olyan szintű baklövés volt, mintha J.K. Rowling megírta volna a Harry Potter első kötetét odáig, hogy megkezdődik a sakkjátszma, majd begépelt volna a következő oldalra egy VÉGE feliratot. o.o Nincs mit szépíteni, ez trehány munka. Nem elég, hogy az előbb említett fontos részletek nélkül Sid egy orbitális nagy parasztként van bemutatva, hanem nem is zárták le normálisan a viszonyukat, amikor elvileg erről szólt volna a film...

Bízom benne, hogy a Joan Jett-ről és a The Runaways-ről szóló Rockercsajok című film igényesebb lett és nem fogok benne ekkorát csalódni, ha megnézem.

PONTOZÁS:

ÖSSZESSÉGÉBEN: 10/3 - egynek elment, de biztosan nem fogom újranézni.
A SZÍNÉSZEK ALAKÍTÁSA: 5/3
KEDVEN SZEREPLŐ: Johnny Rotten
LEGUTÁLTABB SZEREPLŐK: Sid Vicious, Nancy Spungen és mindenki más.
VALÓSÁGHŰSÉG: 5/3,5 - nem bődületesen szörnyű, de akadtak hibák.
KOSZTÜMÖK: 5/5 - talán ez a legnagyobb erőssége a filmnek, több olyan ruhadarab is van a színészeken, amiket viseltek a srácok a Sex Pistols klipjeiben, örülök, hogy Sid lakatos láncát is beletették.
LEZÁRÁS: 5/1 - szörnyű, ez így egyáltalán nem kerek.

Ha valaki érez rá ingerenciát, hogy belenézzen, tegye nyugodtan, de ne várjon sokat vagy éppen a nyugodt szívű ajánlásomat... Nem vagyok hatalmas Sex Pistols rajongó, de így is szúrták a szememet, amiket pontatlanságként említettem. Vannak tippjeim, de pontosan nem tudom elképzelni, pontosan mennyire húztam volna fel magam, ha egy valóban hatalmas kedvencemről, teszem azt, Nikki Sixx-ről készítettek volna hasonló módon filmet... xD Ha már szóba jött Nikki, drukkolok neki, hogy ha elkészül az a már évszázadok óta ígérgetett Mötley Crüe film, akkor a készítői nem egy hasonló balfácánként jelenítik meg benne Tommy-t és Nikki-t, mint amilyennek ebben Sid-et...

Csak azt tudom tanácsolni, hogy akit érdekel a Sex Pistols, az inkább hallgassa, aki meg Nancy és Sid sztorijára kíváncsi, maradjon a cikkeknél.
A kódolás a HunHowrse weboldal Layout Generátorával készült | Készítette: Gothic01

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése