Könyvheti beszámoló és zsákmány vizit (2017)

Ciao! Vasárnap elérkezett a várva várt nap; célba vettem a nagybetűs, fővárosi Könyvhetet a Vörösmarty téren. ^^ Regénybe illő élményekkel és természetesen könyvekkel felpakolva, Rudolf szarvasosra leégett orral igen, életem első normális Könyvhete után bezsebeltem életem első leégését is tértem haza. Tegnapra, vagyis inkább ma hajnalra többszörösen kialudtam magam és, miután elolvastam az ismerőseim bejegyzéseit, eleget nyalogattam a sebeimet, szigorúan képletesen végre billentyűzet elé ültem, hogy munkához lássak és megosszam veletek, mi is történt és, hogy megmutassam azt a fotó-inváziót, amit a frissen örökbefogadott kicsikéimről kattintottam. :D
Nyugodtan dőljetek hátra, szokásomhoz híven hosszú lesz.

created by HunHowrse Layout Generator on 2017-06-12 21:46:27

A tavalyi bejegyzésemben bosszankodtam egy sort, hogy mennyire nem váltotta be  a várt reményeket a Könyvhét néven eladott, helyi rendezvény, már akkor megfogadtam, hogy idén bizony máshogy fognak menni a dolgok, hogy nem fogok így felsülni megint. Épp ezért már májusban epekedve vártam az eseményekről szóló híreket a molyon, amikor ezek felbukkantak már csak azt kellett eldöntenem, melyik nap is fogok felutazni. Néhány napja belefutottam On Sai programokról szóló bejegyzésébe és, mivel ő vasárnap dedikált és tartott előadást, már nem is volt kérdéses, mikor fogom belevetni magam a forgatagba :D



Előző nap adták a Rocky utolsó részét, aminek igencsak hajnalba húzódóan volt vége, szóval utána nagyon ajánlott lett volna azonnal aludnom, ha másnap nem úgy akartam volna masírozni a standok között, mint az American Horror Story-ban Doktor Arden teremtményei, de az izgatottság még jó darabig ébren tartott. Maga az utazás, ha így kissé kómásabban is, mint ahogy terveztem, de zavartalanul telt egy apróságot leszámítva: szerencsésen kifogtam a környék egyik legflepnisebb kalauzát. Fogta magát és valami mondvacsinált indokkal "nem oda szólnak a jegyek", pedig ki is volt írva, hogy téved kiürített egy vagont és átküldte az összes embert az eggyel előbbibe, aminek a külleme egyébként a legkisebb részletekig pontosan megegyezett azéval, amiben eredetileg lecuccoltam. (?) Biztos nem volt kedve a későbbiekben odáig lesétálni, hogy ellenőrizze a jegyeket vagy nem tudom, mi játszódhatott le benne. A lényeg, hogy meglett a lelki békéje ezzel a hétvége zárásához.

A városba való megérkezést követően rögtön szembejött velem egy lány "Normal people scar me" feliratú pólóban, az ikonikus, American Horror Story-s betűtípussal nyomtatva, úgyhogy meglett az alaphangulat a későbbiekhez... :D A térre kiérve megnyugodtam, hogy még időben vagyok, nem fogom lekésni a dedikálást és rögtön meg is rohamoztam a Könyvmolyképző Kiadó standját, hogy megszerezzem a Miogin bázist és a kiadó második kristály pöttyös könyvét, a Lélegzet-visszafojtva c. regényt. Az előbbi kötet, a Szivárgó sötétség 2,7. részének a megszerzése magától értetődő volt, hiszen mind a sorozat, mind az írónő többi könyve óriási kedvencem, a Lélegzet-visszafojtvával pedig azóta szemezek, hogy megláttam a kiadó oldalán a fülszövegét és persze a pötty is mérvadó volt. Minden második bejegyzésemben időt szakítottam rá, hogy a Csak egy árnyék magasztalásával boldogítsalak titeket, ne higgyetek a molyos 90%-nak, minimum 98-at érdemel január óta várok rá, hogy a KMK pszicho-thriller gyűjteménye bővülhessen :D



Épp arra vártam, hogy fizethessek, egy kissé megbénítottam az ébredező forgalmat a címletek elosztásával amikor megszólított egy Led Zeppelin pólós lány, azaz a legrégebb óta ismert molyos barátnőm, HippyHelena a továbbiakban Helena rövidítéssel utalok rá volt. :) Vele is eléggé vakrandi-szerűen zavaródott le az első találkozás, mint anno Alice-szel a Könyvfeszten, leírtuk egymásnak, hogy milyen bandás pólóban leszünk és annyiban maradtunk, hogy mind a ketten sasolni fogunk. Ő volt a gyorsabb :D Váltottunk pár szót, majd elkezdődött összerendeződni a sor On Sai dedikáláshoz, így mi is beálltunk és tovább értekeztünk mindenről, ami per pillanat az eszünkbe jutott.



A dedikálásra ezúttal a Mioginnal együtt két könyvet hoztam, a másik a legutóbbi posztom témája, az Apa, randizhatok egy lovaggal? volt, így jelentősen karcsúbb pakkal indultam, mint a Könyvfeszten. Oda magammal vittem öt On Sai regényt, két példánynak a kedvező, féltéglás vastagsága miatt pedig meg is telt a zenekaros oldaltáskám, amiben megutaztattam az írónő arany pöttyös alkotásait és novelláskötetét. Visszakanyarodva a Könyvhétre... épp az első két-három ember volt soron, amikor hirtelen a semmiből módon feltűnt mellettem AliceBertrand, a saját dedikálandó könyvével :D



Sorra kerültem és hiába találkoztunk már a Könyvfeszten és beszéltünk többször a molyon, On Sai elé leülve teljesen megkukultam. Egy csapásra úgy eluralkodott rajtam az a tényleg itt van alig tíz centire, teljes életnagyságban, aki megteremtette Calderon kapitányt! érzés, hogy először még a könyveimet is elfelejtettem odaadni neki. Nagy tapsot az INTJ-knek, kiváltképp azoknak, akik leégetik magukat a kedvenc hazai írójuk előtt. Amikor már elkezdődött az aláírás, rákérdezett, hogy már belenéztem-e a Migon-ba? és mondtam, hogy annyira örültem/megnyugodtam, hogy a kezemben van, hogy arra még nem sikerült sort keríteni,  az Apa, randizhatok egy lovaggal? kapcsán meg szóba került, hogy mennyire jó hely is a Millenáris, a kötet második fele bizonyítja, sok mindent ki lehet belőle hozni :D Az aláírások és egy-egy könyvjelző begyűjtése után Helenával megvártuk, hogy Alice is sorra kerüljön, aztán elindultunk megkeresni az Animus kiadó standját.Körbe-körbe keringésben nem volt hiány, ugyanis Helenánál hiába volt térkép, valahogy nem akarta a szóban forgó stand, hogy ráakadjunk...



Tudjátok a Harry Potter könyvekkel meglehetősen érdekes kapcsolatban vagyok, imádom őket, de meglehetősen érdekes sorrendben szereztem be őket és nem is lett meg mind. A hetedik kivételével a páratlan számú kötetet eléggé... "diszkriminálva" lettek, kimaradtak. A Könyvhét első napjain viszont feltették a molyos figyeltjeim, hogy valami hihetetlen akció keretében 1000 Ft/két darab felállásban vettek részeket, úgy döntöttem, erre a kedvezményre le fogok csapni. A problematika ott kezdődött, hogy vasárnap abba a bizonyos akciós dobozba nem kerültek HP részek, annyira meg azért nem szerettem volna égetően szert tenni most a kis túlélő 1., 3. és 5. Roxfortos évét bemutató regényekre, hogy "simán" beszerezzem.  A következő cél a Maxim Kiadó standja lett, amit szintén találtuk volna meg a világűr minden csillagáért sem.



Ameddig térdig lejártuk a lábunkat, sztorizgattunk a lányokkal és a Fumaxos stand környékén belefutottunk Hikariba és Ashleybe. Velük nem volt előre lebeszélve találka, de ha már a Könyvfeszt előtt írta Hikari, hogy ha valaki látja, nyugodtan leszólíthatja, most is aktuális lehet alapon bátorkodtam lerohanni őket egy bemutatkozás és rövid beszélgetés erejéig. Közben a Fumaxos standtól kijött két lány hozzájuk és az egyikük megjegyezte, hogy szerelmes lett az acélbetétesembe :D Utána mindenki ment a maga útján, Helenával és Aliceszel tovább kutattunk a Maximos stand után, ami mint utólag kiderült, pont szemben volt a KMK-s standdal, szóval minimum 4x  elsétálhattunk előtte... Eredetileg a Poszeidón folytatásait szerettem volna megvenni náluk, de a második kötet pont elfogyott, úgyhogy hagytam a harmadikat is és egy másik sorozat második és harmadik kötetét vettem meg, amihez hozzá lett csapva Helena kiszemeltje, az Árnyalatnyi remény, így a 2+1-es akcióba is belefértünk :D Alice-t időközben rábeszéltem, hogy a Gyönyörű sorscsapás sorozatot inkább Abby nehezen kezelhetősége miatt Travis kötetével kezdje, így azt választotta és annak a sorozatnak az első részét, aminek a folytatásait is megvettem, illetve az Angyali gonoszt. 



Amikor továbbálltunk feltűnt a színen Nagyi is, ne kérdezzétek, honnan jött ez a becenév, de ráragadt xD azaz gergelydori a későbbiekben Dóriként hivatkozok majd rá egy ajándéktasakkal a kezében. Még egyszer nagyon, nagyon, nagyon köszönöm a könyvet, az édességet és a kisebb hadtestet is mennyiségben überelő könyvjelzőket, amiket melléjük tettél ^.^ Sikeresen rám licitáltál.  Ő sem úszta meg az ajándékosztást, átadtam neki egy kifejezetten cuki mintájú Libris tasakot benne a Felnőni kiábrándító képregénnyel, aminek nem hiába pécéztem ki előre a 81. oldalát, pontosan úgy reagált, ahogy Sarah lerajzolta :D Miután a csapatunk négy főre dagadt megrohamoztuk a gyerekkönyves/kifestős standot, ahol vásárlásra nem került sor, de jó sokat viccelődtünk/ komikusan olvadoztunk, hogy a Jégvarázsos színezőhöz még matricákat (!) is adnak és ráadásul rövid szöveg is van benne, ha sajna nem is szótagolva... :D Még egy kicsit letelepedtünk egy napernyővel ellátott asztalhoz, aztán rohantunk a színpadhoz, ahol a bábos előadást szerencsére rég befejezték előadást tartott On Sai.

A Dóritól kapott ajándékcsomag <3

Innentől kezdődött el egy meglehetősen... érdekes történet, de egyelőre csak az indító löketét árulom el nektek, mégpedig azt, hogy miután Alice-szel és Dórival leültünk a színpadhoz, Helena megkérdezte, merre van mosdó. Mivel a felállított mobil-vécéket akkor még nem sikerült kiszúrnom, teljes nyugalommal elnavigáltam a legközelebbi McDonald's irányába. Ő elindult, mi meg hárman elkezdtük hallgatni az előadást. Videofelvételt vagy fotókat nem csináltam, de fantasztikus élmény volt, miután a Könyvfeszti hasonló program alatt az ágyamban döglöttem, nagyon vártam ezt az eseményt. Nagyon örültem az új infóknak a Szivárgó sötétség keletkezésével kapcsolatban, annak, hogy ebben az évben még megérkezik a féltéglányira tervezett Artúr kötet és az a mágusos, előre láthatóan vörös pöttyös alkotás, aminek a molyon már sikeresen kikunyeráltam pár napja az első oldalát... :D Szinte repült az idő, sokkal hamarabb befejeződött a program, mint gondoltam. És ekkor jött a bökkenő, ugyanis már megérkezett a következő előadást tartó író, Csukás István, de Helena még mindig nem tért vissza...



Az én rajongástól fűtött időérzékem viszonylag rövidnek találta On Sai előadását, de igazából fél óra volt, azaz Helena fél órája ugrott el a Mekibe. Pár percet még vártunk a színpadnál, hátha megérkezik, de már mind a hárman idegesek lettünk, hogy mégis mi lehetett vele, így elindultunk megkeresni. A McDonald's felé menet is nézelődtünk, de nem láttuk, a gyorsétterem előtt megint megláttuk Hikarit és Ashleyt, akiknek felvázoltam, hogy minden jel arra mutat, elveszítettünk egy embert és megkérdeztem, nem látták-e bent a lányt, aki velünk volt. Mondták, hogy nem, de sokan voltak bent, így ez még nem jelenti, hogy nem lehetett a tömegben. Végül bementünk, de ott sem találtuk, Alice vett magának egy adag ellátmányt, ameddig szétnéztem a mosdóban. Ezek után újra átfésültük a Meki környékét, Dóri beugrott ebédért a Bureg King-be és visszamentünk a színpadhoz, hátha már ott vár ránk Helena. A sejtésünk nem igazolódott be, még mindig nem volt róla semmi hír...



Az előadásból, ami éppen folyamatban volt, megvártunk pár percet, aztán árnyékosabb részhez vándoroltunk és leültünk egy kicsit pihenni, mielőtt újrakezdjük Helena keresését és elkezdtünk beszélni a Trónok Harcáról. Vagyis pontosítva Dóri meg én beszéltünk a GoT könyvekről és sorozatról, miközben Alice, aki egy részt se látott, kettőnk között ülve lázasan kapkodta a fejét, hogy akkor most mit is akarunk konkrétan kihozni a "dothrakik", "Drogó", "Kasztrálás" "Mások", "Havas" és "Stark" szavakkal teli zavaros szövegfelhőnkből. :D Zseniálisan tudunk rá ügyelni, Nagyi, hogy az is képben legyen, aki nem jártas az adott témában xD Ez így ment, ameddig meg nem szállta a pihenőhelyünket egy turista-alakulat, másodpercek alatt annyi ember tűnt fel, hogy alig bírtunk felállni, hogy arrébb húzzuk onnan az ülepünket.



Folytatódott a találjuk meg Helenát hadművelet, ami még mindig nem vezetett eredményre, pedig akkor már jó másfél órája ment el. Kezdtünk arra gondolni, hogy talán kapott egy telefont, hogy haza kell ugrania és nem volt idő szólni róla, mindenesetre továbbra sem találtuk. Dórinak már mennie kellett, tőle elbúcsúztunk, aztán Aliceszel a Fumax standjánál kötöttünk ki. Megvettem a Madarak a dobozban-t, amire már nagyon-nagyon régóta vágyok és újabb körözésbe kezdtünk. Nem akart a fejünkbe férni, hogy csak úgy elveszítettük a csoport egyik tagját O.o Ekkor történt az, hogy a szobornál, ismerős arcokat pillantottam meg, bár egyiküké se tartozott a már körözési szinten kutatott személyhez.



A Könyvvadászok blog vezetőit, Levandrát és Solt láttam meg :D Akkor most utólagosan elárulom egyúttal, hogy Sol, nem, nem az azonosító kártyáról ismertelek meg titeket, hanem a blogotokon lévő közös fotóról. A nap során elengedhetetlenné vált, keselyűs-keringés a felismertek környékén rituálé után megszólítottam őket, hogy írtátok a molyon, hogy ma kint lesztek és, hogy ha kiszúr titeket ismerős, akkor odamehet hozzátok stb. Utána egy folytatásra biztató jel után benyögtem a molyos felhasználónevemet. Mint kiderült, Sol nem sokkal korábban pont azt mondta Levandrának, hogy a két feléjük közelítő lány közül az egyik akár lehetne Gothic01 is, azaz én xD Bejött a tipp. Velük is megosztottuk a napi főművünket, Helena elvesztését, aki még mindig nem került elő. Utána beindult a beszélgetés szintén a Trónok harcáról, olyan könyvekről, amiket borzalmasnak gondoltunk, a Harry Potterről, a kávéról, ami éppen jött. Aztán feltűnt előttem egy külföldi nő és angolul megkérdezte, hogy Van-e ingyen anyagom? O.o Tehát, gyerekek jól jegyezzétek meg a jövőre nézve: a rockerek nem csak szimplán igénytelennek, butának és bunkónak vannak elkönyvelve, hanem drogdílernek is, a Máltai Szeretetszolgálat-szerűen tevékenykedő típusból.  Most viccen kívül, a mai világban mit adnak ingyen? Hazai terepen is bezsebeltem néhány érdekes... megjegyzést az öltözékemre meg a piercingjeimre vonatkozóan, de ennyire nyíltan még senki sem drogosozott le ':D Úgy összességében nem ítélem el őket, mert nem lehet tudni, mi érte miatt, amiért a szerben láttak csak kiutat... de köszönöm, én jóban vagyok annyira a szerveimmel, főleg az agyammal, hogy még jó néhány évig épségben tartsam őket.



Amikor már kezdett odatűzni a nap, ahol belekezdtünk a traccspartiba, elvonultunk árnyékos helyet keresni és leragadtunk a pálmás résznél. Ezeket a bizonyos pálmákat magunk között elneveztünk óriás ananászoknak, ez a megnevezés jobban illett hozzájuk. Ekkor az időjárás erősen súrolta a tikkasztó kategóriát is időszerű volt leülni, így átmentünk a szobor színpad mögötti oldalára, ahol kellemes árnyék is volt. Négyen feketében felsorakoztunk a talpazatnál, a körülöttünk lévők el is menekültek, amikor meglátták a kibontakozásban lévő random-rocker találkozót, elvonult előttünk egy turista csoport, majdnem felvett minket két csatorna híradós stábja is és... megint dolgozni kezdett a nap. Igazából nem is azt éreztem, hogy melegem van vagy, hogy szédülök, hanem, hogy nagyon szúr a karom. Úgy voltam vele, biztos rám szállt valamilyen rovar. Amikor oldalra néztem, csendben összeomlottam, mind a két karom olyan vörös lett, mint az ACOTAR borítója és, mint ahogy arról Alice kedvesen tájékoztatott, az orrom is megpirult. Köszönöm Levandra, hogy próbáltál finomítani a helyzeten, hogy "nem olyan vészes", de amikor tükör elé kerültem, realizálódott bennem, hogy úgy festettem, mintha megittam volna egy hordó bort.



A telefonomon érkezett a jelzés, hogy nem ártana összekaparnom magam, ha szeretnék tartani egy késői ebédet a vasútállomásra indulás előtt és nem szeretném ezek után a vonatot sem lekésni. Elbúcsúztunk Levandrától és Soltól, utána tettünk még egy kitérőt gyorsan a Fumax standjához, hogy zárásként vegyek még egy könyvet. A vásárlás mellé a kiadó adott egy ajándékkönyvet is, így öröm volt a köbön ^^ Ahogy távolodtunk a standtól, pont újra szembejöttek velünk Solék, de akkor már nem álltunk le megint beszélgetni, csak kölcsönösen megjegyeztük, hogy milyen rég találkoztunk legutóbb :D



Helena holléte még mindig rejtély volt, de már Alicenek is mennie kellett és nekem is, úgyhogy mi is megejtettünk egy gyors búcsúzást és ő elindult haza, én meg a Burger King-be félúton megint megláttam Solt. A gyorsétteremtől a metrómegálló felé tartva az egyik sarkon néhány zenész srác pont a Trónok Harca főcímdalát játszotta *.* Ott muszáj volt még egy kicsit megállni, de aztán beindult a rohanás... Egyébként a metrón összejött egy kilométeres vigyor az arcomra, mert az első megálló után felszállt egy csávó szakadt, láncos farmerben, Steel bakancsban, pont egy olyan banda albumborítójával ellátott pólóban, amit én is hallgatok, lilára festett hajjal,  szegecses karkötőkkel teleaggatva ^.^



Amikor hazaértem rögtön bekapcsoltam a laptopomat és írtam egy üzenetet Helenának, hogy jól van-e, mi történt vele, ameddig vártam a reagálását, csináltam néhány fotót a szerzeményeimről. A válasz megérkezésekor nem tudtam, sírjak-e vagy nevessek: visszafele tartott a színpadhoz, megállt venni pár könyvet, amikor pedig megérkezett már másik előadás ment, így elindult minket megkeresni. Benne is ugyanazok játszódtak le, mint bennünk, csak durvábban, ugyanis neki nem csak azon kellett törnie a fejét, hogy hová egy valaki, hanem, hogy hogyan tűnhetett el csak úgy szőrén szálán három ember! :D Ameddig mi Dóriékkal őt kutatva keringtünk, ugyanúgy keringett ő is minket keresve, ameddig 4x körbejártuk a teret, körbejárta ő is, aztán, amikor elfáradtunk és leültünk, kb. 10 méterre leült ő is. Sőt! Látott is minket csak olyan távról nem tudta kinézni, hogy idegenek gyűltek össze vagy mi vagyunk azok. Még mindig folyamatosan azt üvöltözi egy belső hang, hogy "ilyen nincs, ilyen nincs". Tegnapelőtt este/ma délután végül arra a következtetésre jutottunk, hogy valószínűleg van a Vörösmarty térnek valamilyen mitikus, Bermuda-háromszög beütésű ereje, amiért ennyiszer elmentünk egymás mellett és mégsem vettük észre egymást. A lényeg, hogy mindenki él és egyben van, többé-kevésbé.



Még néhány mondatot szólnék a tegnapi napról, mert kár lenne ezeket az információkat kihagyni a buliból... Szóval, mint említettem,  az orrom és a karjaim brutálisan leégtek, ezen kívül összecsíptek a rovarok is. Reggel, amikor felkeltem viszont kiderült, hogy a szám is leégett! Tiszta vörös volt és úgy bedagadt, hogy Angelina Jolie szája semmi ahhoz képest, ami a tükörben fogadott. xD Nagy szörnyülködések közepette és félig-meddig álmosan felmentem a molyra, elkezdtem olvasgatni az ismerőseim beszámolóit. Aztán feljött a frissek között On Sai beszámolója ez, aminek köszönhetően ért egy infarktus-közeli örömbomba ^^



Már akkor majd' összeestem az örömtől, amikor kiszúrtam a bejegyzésében kivastagítva a nicknevemet, de amit hozzá társított, azt nem akartam elhinni, többször végig is mentem a szövegen, hogy nem látok-e rosszul. Egyrészt megjegyezte, hogy szereti olvasni a bejegyzéseimet, már akkor úgy éreztem, végem van, dagadtam a büszkeségtől, vigyorogtam, mint egy zakkant és össze-vissza legyezgettem magam. És ez még "csak" a kisebb örömforrás volt. A fő örömbombát az robbantotta, hogy leírta, rajta van egy mondatom a Miogin hátulján!!! ^--^ Amikor az ámuldozásból magamhoz tértem, felugrottam és rögtön kézbe kaptam a Miogin bázist és a hátulján valóban ott virított Hikari ajánlása alatt,  jól látható, dőlt betűkkel az On Sai-ról írt alkotóértékelésem és a molyos felhasználónevem <3 Nem véletlenül kérdezte meg az írónő ezek szerint, hogy belenéztem-e már a könyvbe... :D Nem is tudom megfelelően szavakba önteni, akkora megtiszteltetés ez ^^  Komolyan nem is láttam az örömtől, amikor kezdett leülepedni az infó. Az egészben pedig az a poén, hogy csomószor megcsodáltam a kötet borítóját, mindezt már "úristen, alá van írva" és "basszus, még egy pislogás és elalszok" állapotban belelapoztam, simogattam a gerincét és azt nem vettem volna észre egy darabig biztosan, hogy az egyik mondat a fülszöveg alatt tőlem van, ha nem olvasom el a bejegyzést :D



Köszönöm mindenkinek a találkozást, Dóri, neked ismét a tasakot is Helena, Alice, Levandra, Sol, felülmúlhatatlan élmény volt :D Ashley, Hikari, ha rövidebb időtartamra is, de jó volt veletek is összefutni :) On Sai, köszönöm az aláírást, a könyvjelzőket, hogy meg lettem említve, a bejegyzéseimre szóló dicséretet és azt, hogy szerepel a Migoni bázison a mondatom ^^ <3

A kódolás a HunHowrse weboldal Layout Generátorával készült | Készítette: Gothic0Eg1