2017. május 14., vasárnap

Jeanne Ryan: Nerve - Idegpálya

Sziasztok! ^^ A hajnalban tett ígéretemhez mérten meghoztam a tavalyi év egyik legfelkapottabb könyvéről, Jeanne Ryan: Idegpálya című regényéről írt véleményemet. Akartok mesés ajándékokat? Elismerést? Népszerűséget? Gyertek, csatlakozzatok a MERSZ-hez és játsszatok! Úgyis mindenki totális biztonságban van és nem eshet semmi bajotok ekkora nyilvánosság előtt. Kit érdekel, ha a korábbi játékosok egy része felszívódott és, ha blokkolják a hívásaitokat? Kezdtek betojni? De ugyan miért? Hiszen ez csak egy játék, az ég szerelmére... Nehogy már azt mondjátok, nincs bennetek kurázsi egy kis mókázáshoz...

Fülszöveg:

Amikor a kissé visszahúzódó Vee egyszer csak belecsöppen egy interneten követhető bátorságpróba-játékba, hirtelen azzal szembesül, hogy a névtelen irányítók mindent tudnak róla. Olyan nyereményekkel kecsegtetik, melyek után az EzVagyokÉn oldalán vágyakozott, majd a számára tökéletes pasival, a dögös Iannel szervezik egy csapatba. Először jó mókának tűnik a dolog – a rajongók buzdítására egyre kockázatosabb feladatokat hajtanak végre, egyre értékesebb jutalmakért. De az események komoly fordulatot vesznek, amikor öt másik játékossal egyetemben egy titkos helyszínre irányítják őket, ahol a fődíjért kell harcba szállniuk, s a mindent vagy semmit játékban már az életük a tét.
Jeanne Ryan első regénye izgalmas thriller, egyszerűen letehetetlen olvasmány.

created by HunHowrse Layout Generator on 2017-05-14 17:23:58
Nem most tettem le a könyvet és még mindig képtelen vagyok dűlőre jutni azt illetően, hogy ebben a játéknak csúfolt őrületben kik a legidiótábbak/ legszánalmasabbak; azok, akiknek a fejéből kipattant a MERSZ ötlete és meg is valósították, a Követők vagy a Vee-hez hasonló játékosok. Ehh, túl szoros a mezőny, úgyhogy hivatalos keretek között kihirdetek egy hármas döntetlent.
Ahhoz képest, hogy milyen korán felkeltette a figyelmemet ez a kis könyv, nem kapkodtam be a beszerzését, de talán jobb is, hogy mostanában került a kezembe, amikor a nagy „Nerve-láz” már valamennyire lecsengett. A kötettel való ismerkedésem a következőképpen alakult; megláttam a borítót és megjegyeztem magamban, hogy ez a csaj tisztára úgy néz ki, mint Madison az American Horror Story-ból. Aztán, amikor a könyv adatlapján kicsit jobbra vándorolt a tekintetem, észrevettem, hogy nemsokára megjelenik az adaptációja, amiben Emma Roberts kapta a főszerepet ami megmagyarázta, miért emlékeztetett rá annyira a borítómodell.  Utána a fülszöveget is roppant ígéretesnek találtam, a többi meg már történelem :’D Legutóbb az Örökké a tiéd kapcsán jegyeztem meg, hogy oda kéne nyomni minden embernek a kezébe, hogy olvassa el és gondolkozzon el rajta, bármennyire is tiltakozik egyik vagy mindkét fázis ellen az illető, most az Aktuális Kötelezők Listájához hozzácsaptam az Idegpályát is. Lássuk, miről is szól a könyv… A legkönnyebben a Kék Bálna segítségével tudnám ezt nektek elmagyarázni, mert nagyon sokban hasonlít az a netes kihívás mészárlás a regényen belüli kitalált játékra, a MERSZ-re, a küldetések is hasonló kaliberűek. A fő különbség annyi, hogy itt nem szerepel az útmutatóban az, hogy garantáltan meghal a játékos és, hogy nem a szimpla kétségbeesésük felhasználásra hajaznak a készítők, hanem nyereményekkel csábítják őket a MERSZ kipróbálására. Mielőtt félreértés esne, itt nem akármilyen nyereményekről van szó, mint amiket teszem azt, egy tehetségkutató mobilos/netes szavazói szerezhetnek meg, ha mákjuk van. A MERSZ emberei rémisztően behatón ismerik a versenyzőket már a jelentkezésük pillanatától fogva és azt kínálják nekik, amikre a legjobban vágynak és minél nehezebbek a próbák, annál elérhetetlenebbek a számukra a hétköznapokban ezek az ajándékok is. Például a főszereplő lány, Vee esetében indult a menet egy nagyon drága tűsarkú cipővel, majd egy hiper-szuper telefonnal, ami mindent tud, csak éppen piruettezni nem és fődíjként, meglengettek előtte egy ösztöndíjat az iskolában, ahová tovább tanulni készül. Ezen kívül pedig időközben, noszogatásként fel-felajánlgatnak az embereknek kisebb-nagyobb pénzösszegeket, ha azt veszik észre, nem játszanak akkora lelkesedéssel, mint korábban. A díjak csábítónak tűnhetnek azoknak, akik nagyon akarnak valamit, de a lehetőségeik karámként zárulnak be körülöttük és máshogy nem szerezhetnék meg a dolgokat, illetve maga a feladatok megoldása és az azzal járó felhajtás, a nagy közönség, ami előtt szerepelni lehet, pedig vonzza a Vee-hez hasonló, figyelemhiányos kis unatkozókat is, akik meg akarják mutatni, hogy tovább tudnak nyújtózkodni, mint ameddig a komfortzónájuk ér és van bennük kurázsi. Ez eddig is gyanút keltőnek, bizarrnak hangzik, nemde? Valahogy az egészről ordít, hogy penészes az a piskóta és ráadásul tele van kis férgekkel is. Jó, akkor most megemlítem még, azt, ami a játékosokat nyugalomban tartotta: bármikor ki lehet szállni, amikor csak tetszik, a döntés a ti kezetekben van. Aha, a  bökkenő csak ott kezdődik, hogy amint valóban, határozottan le akar valaki állni, ez a hatalom úgy folyik ki az ujjai közül, mint egy maréknyi, erősen szorított homok...



Az alapötlet minden kétséget kizáróan bravúros és beteg, több hasonló könyvet, kedves írónő! mégsem csupán azért kerekedett belőle egy egész történet, hogy jól be legyenek fosatva az olvasók vagy, hogy a hajukat tépjék a főszereplő döntéseitől. Vagyis nem… az első fele végül is helytálló, az írónő igenis be akarta fosatni a NÉZŐKET, csak nem brahiból, a poén kedvéért, hanem komoly céllal, hogy rádöbbentse az embereket, bármennyire csodálatos is a technológia, nem árt ÉSSZEL használni. Akkor is, ha saját magatokról van szó, de ha valaki másról, akkor pedig főleg. Vee-ről a legtöbb információt az EzVagyokÉn oldala amit a valóságban lehet azonosítani a Facebook-kal vagy akármilyen regisztrációs oldallal, ahol van lehetőség bővebb személy bemutatkozásra által szereztek meg a MERSZ-es nagykutyák, még nagyon meg sem kellett erőltetniük magukat, hiszen a lány ország-világ elé odanyújtotta azokat az adatokat, amik alapján akárki sarokba szoríthatta. Rendelkezésre állt a neve, a fotója, az iskola, ahol tanult, a közelebbi ismerőseinek a neve, az, hogy kivel akar összejönni, hol akar később tanulni, mikre vágyik, éppen mi bántotta/ki bántotta meg, mik az érzékeny pontjai, milyen iskolán kívüli elfoglaltságai vannak és mikor. Konkrétan tálcán tolta minden érdeklődő orra alá a napi rutinját és az életének a történetét, egy ilyen Vee-útmutatóval minden félcédulás hülye le tudta volna követni/a markában tudta volna tartani megfelelő eszközökkel, még hackeri vénával se kell rendelkeznie a próbálkozónak. Most erre az információkezelésre mondjam azt, hogy totális felelőtlenség? Igen, totális felelőtlenség. Az egészben meg az a legelkeserítőbb, hogy a valóságban is hasonlóan mennek a dolgok a Vee korosztályába tartozóaknál és a nála pár évvel fiatalabb, 11-13 éves körben is. Akik ebbe a közösségi oldal-guru kategóriából tévedtek ide most biztos forgatják a szemüket és kínlódva sóhajtanak, hogy mit tart még ez is kiselőadást, mint az ismerős felnőttek, amikor nem lehet semmi gond, elvégre, akkor nem csinálná ugyanezt több millió másik ember is a neten?. Erre azt tudom mondani, vannak pechesebbek és szerencsésebbek. Vannak korcsolyázók, akik alatt nem szakad be a vékony jég, sikeresen elkerülik a problémás területeket és vannak olyanok, akik pont megtalálják azokat és megfulladnak. Akkor most szerencse alapon, mindenki kezdjen el korcsolyázni a veszélyesnek ítélt területeken, hátha mákja lesz? Nem túlzok, ha azt mondom, hogy elég 2 vagy 3 adatmorzsa ahhoz, hogy szerezzetek magatoknak egy zaklatót, hogy valaki ugyanúgy megtudjon rólatok mindent, mint Vee-ről a MERSZ emberei, ha olyan beállítottságú ember sodródik felétek. Tegyük fel, hogy valaki kiírja a starity-ra a keresztnevét, a települést, ahol lakik és, hogy pl. ugyanoda jár lovagolni keddenként és szerdánként. Mennyi a dolga annak, aki elborult? Fogja, beüti a keresztnevet a Facebook keresőrendszerébe és végiggörgeti a találatokat, ameddig meg nem találja a megfelelő településnevet, aztán ott is van a profilon. Vagy, beüti a település nevét a Google-ba és azt, hogy „lovarda”. Kiadja a lovardát, felírja a címet, megnézi a nyitva tartást a megfelelő napokra és kész. Minden adott neki hozzá, hogy a starity-s felhasználó következő lovaglóleckéjét pár méteres távlatból szemlélje, aztán meg gond nélkül elkaphatja kifelé menet. Néhány nap múlva meg megjelenik a hírekben, hogy; 14 éves, kukutyini lányt raboltak el a lovardából, Anna épp a felszerelést pakolta el, amikor nyoma veszett, a család és a barátok értetlenül állnak az eset előtt. Elsőre nem tűnik realisztikusnak, de hány hasonló esetet mutatnak? Rengeteget. Aki meg kiírja, hogy melyik iskolába jár iskola weboldalának felkeresése+ megfelelő osztály kikeresése, az osztály óra- és teremrendje, az még nagyobb céltáblát pingál a hátára. Azok meg, akik Vee-hez hasonló figyelemmel ügyelnek az inkognitójukra, még könnyebb célpontokká válnak. Azt pedig tartsuk szem előtt, hogy én ezeket úgy vázoltam fel, hogy nincsenek pszichotikus hajlamok bennem, csak logikusan végiggondoltam az eshetőségeket. Akkor, akikben megvannak hozzá a kellő mentális problémák, azok mennyi idő alatt építik fel a „nagy tervet?” Lehet találgatni nyugodtan. A Ne ész nélkül netezzünk téma másik felét meg az képezi, hogy hogyan érdemes bánni mások adataival. Vee hezitálás nélkül beírta értesítendő személyekként a legjobb barátnőit és a pasit, akihez igazából semmi köze sincs azon kívül, hogy ő masszívan csorgatja utána a nyálát és az sem zavarta, hogy Sydney is bekerült az egyik videóba anélkül, hogy megkérdezte volna róla, rábólint-e. Hol vannak itt a személyiségi jogok, gyerekek? És itt az rohadtul olcsó kifogás volt Vee részéről Sydney-t érintően az, hogy ő meg az EzVagyokÉn oldalát telepakolja a bikinis fotóival meg, hogy ő is akart jelentkezni a MERSZ-re. Mindenkinek szíve joga eldönteni a józan ész keretein belül, hogy mit rak ki magáról. De a megkérdezése nélkül kiszolgáltatni a másikról akármilyen méretű írásos adatot, hanganyagot vagy hasonlót… a könyv esetében őt is belerángatni a játékba, miután ennek a játéknak egész érdekes, ijesztő húzásai voltak? Khm, khm, hívásblokkolás. Olyat egy normális ember, egy normális barát egyszerűen nem csinál, bármennyire debil is! Csak akkor, ha előtte megkérdezi az érintettet és az érintett igenlő választ ad. És itt szintén nem kibúvó az, hogy „de haragudtam rá és úgy gondoltam, betartok neki”, mert a következmények sokkal súlyosabbak lehetnek, mint ami a harag okát képezte. Súlyosabbak is lettek az Idegpályában.

A kivitelezésnek a leggyengébb láncszemét Vee képezte, ő rontott a legtöbbet a könyvön. Mert, mint a pszichopata bátorságpróba áldozatát bármennyire is sajnáltam, ő könnyen elkerülhette volna ezt a borzalmat és ezáltal az állítólagos legjobb barátnője is, a saját ostoba feje keverte bele ebbe. Nem éreztem a háttér sztoriját eléggé nyomósnak, eléggé súlyosnak ahhoz, hogy belevesse magát a MERSZ-be, hogy ne szálljon ki akkor se, amikor már nagyon ajánlott volt. Vee egy tök átlagos tini életével bír és egy kevésbé éretlen, kevésbé bugyuta ember a padlót csapkodva röhögné ki, ha nekiállna felsorolni, hogy miért annyira borzalmas az ő bőrében élni, miért akkora csapás szürke kisegérnek lenni. Nagyon bántam, hogy neki nem adott az írónő olyan indítékokat, mint amilyen Ian-nek vagy Ty-nak volt, vagy olyanokat, mint amiket a többi döntősnél sejteni lehetett. Bármekkora esztelenség is csatlakozni a MERSZ-hez, náluk még át tudtam érezni, meg bírtam érteni, miért neveztek be. Így a főhősnő nem egy olyan valakiként maradt meg a fejemben, mint aki nem látott más kiutat és ez a játék jelentette az egyetlen lehetőséget arra, hogy megvalósítsa az álmait, jobbra fordítsa a sorsát, hanem egy unatkozó kis picsaként, aki jó dolgában egyáltalán nem tudja, mit kezdjen magával. Vee egy agóniával teli pokolként éli meg a napjait, én nem találtam bennük semmi förtelmeset. Van nem is egy, hanem 3 barátnője, akik foglalkoznak vele, akikhez bármikor fordulhat, szóval azt sem mondhatja, hogy ő a suli kitaszítottja, aki senki sem kedvel. Szeret ruhákkal foglalkozni, divattervező akar lenni, ahogy említette korábban versenyeken is jó eredményeket ért el, a történet ideje alatt pedig az iskola színészi körében felel a jelmezekért és a sminkekért. De Vee ezt a hobbit nem úgy kezeli, mint az elfoglaltságot, amit szívesen űz, amiben elismerik és, ami hatalmas lehetőségeket is tartogat a számára, hiszen a társulatot vezető nő beajánlhatja olyanoknál, akik szintén ezzel foglalkoznak és, mert csakúgy, mint a darabokra játszó színészekre, a ruhákra is felfigyelhetnek a megfelelő körökben mozgó, megfelelő kapcsolatrendszerrel rendelkező emberek. Vee szerint ez a nagybetűs GYÖTRELEM, mert ő csak meghúzódik a színfalak mögött, ameddig a többiek, kiváltképp a legjobb barátnője a rivaldafényben tündököl, nem küldenek neki a rajongói virágot és ráadásul még neki kell elpakolgatnia azokat az átizzadt göncöket is, amiket a darab részvevői viseltek. Ezeknél a gondolatmeneteinél jól megráztam volna a vállainál fogva, ha tehetem: Jó reggelt! Aki a jelmezeket intézi/készíti, az nem lép színpadra és magában az előadásban nem vesz részt, mivel NEM SZÍNÉSZKÉNT veszi ki a részét a munkából! Ez a rendszer nem csak a te belépésed után alakult ki, te hülye liba! Akkor meg mit csodálkozol és búslakodsz rajta? „-.- Jó párszor nagyon felidegesített a csaj, például, amikor képes volt a ROLLING STONES-RÓL úgy nyilatkozni, mint valami rock banda, azt hiszem  Mégis melyik bolygóról jött az, az ember, aki nem hallott még a Stones-ról sehol és nem tudja, ki az a Mick Jagger??? mert akármiről is volt szó, nekem az jött le, hogy akar ő dolgokat, de nem tesz meg értük semmit, csak nagyra tátja a száját és várja, hogy megfelelő szeletekre vágva belerepüljön a sült galamb, aztán meg adja az elesettet és mindenkit szid, ha valami nem jön össze. Kívülről persze könnyű okosnak lenni, de annyi mindent csinálhatott volna például azért az ösztöndíjért, annyira kézenfekvőek és nyilvánvalók voltak a megoldások, hogy nem értettem, egy sok téren intelligens lány, hogy nem veszi őket észre. Ott volt a színjátszó kör, megkérdezhette volna a vezető nőt, hogy nem tud-e valamilyen ruhatervezős kurzust, ahová be tudna társulni. A már sokat emlegetett EzVagyokÉn oldala is számtalan esélyt hordozott magában az előre lépés érdekében, ha kicsit okosabban használja. Ha nem a nem létező, de nagyon vágyott kapcsolata, a szülei vagy az önnön szürkesége miatt picsogott volna rajta folyton, hanem megtöltötte volna a ruhaterveivel, aztán a megvalósított verziójukkal stb. Amikor meg elég érdeklődőt vonzott volna oda hozzá a téma, akkor kibővíthette volna az EzVagyokÉn oldalát egy divatbloggal is, amit aztán több közösségi médián keresztül is meg tud osztani. A szobafogságát is kihasználhatta volna plusz tervezésre, vagy ennek a blognak és a felturbózott EzVagyokÉn oldalának a vezetésre, siránkozás helyett. Csak ezeknek az elképzeléseknek a sínre tételéhez nem ártott volna némi ambíció, ami Vee-ből hiányzott, de abban a szakmában, ahol el akar helyezkedni, elengedhetetlen. Szóval nagy vonalakban a jelmezes, színfalas drámájáról ez a véleményem. Az meg, hogy nem ő a legnépszerűbb lány a suliban, akit minden klikk tárt karokkal fogad? Nem lehet mindenki a társaság királynője, egyeseknek megvannak ehhez az adottságai és ki is használják, mások meg nem. Egyébként nem értem, mi abban olyan vállalhatatlanul rémes, ha valaki nem a társaság krémje, a tündöklő csillag, akiért kezüket-lábukat törik a többiek, hanem csak átlagos.

„ – (…) vannak előnyei, ha nem te állsz a figyelem középpontjában.”

Az olyan kaliberű figyelmet meg, amit Sydney kap, bizony kezelni is tudni kell, ami Vee-nek szintén nem az erőssége abból ítélve, ahogy a Követőket intézte. Vee-ben csupán azt tudom értékelni, hogy az oldalak telésével, a végére mutatott egy erősebb karakterfejlődést, hogy elérkezett a pont, amikor rádöbbent, mekkora vadmarha volt és onnantól cselekedett, igyekezett rendbe hozni, amit elrontott, igyekezett kimenteni saját magát és az ismerőseit is a MERSZ karmai közül.

Eddig rengeteg mindenről beszéltem nektek, de a MERSZ egyik lényeges… adalékáról, avagy részletéről, a Követőkről nem ejtettem szót, pedig nagyon fontosak a játék és a történet szempontjából. A Követők azok, akik a borítón NÉZŐKÉNT vannak megjelenítve, ők követik nyomon a telefonjukon, a számítógépükön vagy a tabletjükön keresztül a MERSZ fordulóit, ők szavaznak a versenyzőkre és kommentelik az egyes felvételeket. Olyanok, mint a valóságshow-k vagy különböző tehetségkutatók és egyéb, erő összemérő versenyek nézői, de csakúgy, mint a MERSZ a Kék Bálnától, egy lényeges ponton ők is különböznek tőlünk, akik bekapcsoljuk a tévét és nekiállunk nézni egy műsort. A Követők legnagyobb része a versenyzők nyomába szegődik, utánuk mennek a helyszínekre, minden lépésüket követik, ha úgy tetszik és fényképezik, filmezik őket, mint a hírességeket a paparazzik. Ráadásul a Követők ezeknek a „lesifotósoknak” is a rosszabb hányadához tartoznak, abba, aminek a tagjai a halálba küldték Diana hercegnőt is azzal, hogy annyira nem bírták abbahagyni a fényképezést, hogy teljesen rátapadtak a kocsijára, a folyamatos vakuzással meg megvakították a sofőrt, aki így balesetet okozott. A Diana-s eset fotósai ezt néhány címlapért és a belőle befolyó pénzért tették, a Követők pedig a versenyzők nyereményeivel vetekedő mesés ajándékokért, kreditekért. Vee eleinte élvezte a Követők figyelmét, végre ő is sztárnak érezhette magát és nem csak a legjobb barátnője árnyékában bujkált, a nyereményeken kívül ez a nagy közönségszeretet is a folytatásra buzdította még akkor is, amikor igazán meredek feladatokat kapott. A kiszállásban a meglátásom szerint pedig az is akadályozta Vee-t, hogy ő nem egy túlzottan ésszerű személyiség, mindig előbb cselekszik, minthogy gondolkozna és minimálisan sem képes felmérni, hogy egy-egy tett milyen következményekkel járhat. Ha erre képes lett volna, akkor ha hamarabb nem is, de a prostituáltas játéknál egy felmutatott középső ujj kíséretében, angolosan távozott volna. Nem vagyok hívő, de komolyan isteni csoda, hogy nem erőszakolták meg vagy kapták el és drogozták be… O.o  

Nincs mit ezen szépíteni, Vee egy súlyosan hebrencs jellem, aki a korához képest nagyon gyerekes, éretlen mind a szemléletmódja, mind a megnyilvánulásai, mind a cselekedetei alapján. És, ha ő magától nem tudta felmérni, mekkora szószba kerül szépen lassan, akkor a barátainak kellett volna tennie valamit. Liv és Eulie használhatatlanok ilyen téren, a lehető legrosszabbat tették, amit ilyen helyzetben lehet, gratuláltak Vee-nek a feladatokhoz, biztatták, hogy folytassa. Ez megmutatja, hogy ők is milyen szinten vannak... A társaságból Tommy-ban és Sydney-ben láttam még potenciált, de ők sem igazán úgy viselkedtek, ahogy kellett volna, nem léptek fel eléggé határozottan. Tommy tett rá kísérleteket, hogy lebeszélje Vee-t és meg lehet érteni, miért vett részt a kamerázásokban, kísérte el a próbákra eleinte Vee-t, hiszen oda szeretett volna rá figyelni… de azzal, hogy segített neki a MERSZ-ben csak többet ártott. Elvégre, ha nincs egy plusz ember, aki felveszi Vee-t, akkor már az első feladatot se tudta volna megoldani, ugyanis ő maga nem tudott volna olyan videót csinálni, amin egyértelműen látszódik, hogy teljesítette a kihívást. Sydney se úgy reagált kezdetben, mint ahogy kellett volna, de ő később legalább tudott erélyesebb lenni és látszódott, hogy legalább a hajlandóság megvan benne, hogy tegyen valamit. A kár az volt, hogy a videózásnál megállt annyinál, amennyinél. A helyében én valószínűleg elkaptam volna Vee karját, odahúztam volna a szüleihez és elmondtam volna nekik, hogy Vee játszik a MERSZ-ben és, hogy pontosan mi is az a MERSZ, eddig mikre vették rá Vee-t. Nagyon megharagudott volna rám, már kevesebbért is a föld alá kívánta Syd-et, de itt drasztikus módszerekre lett volna szükség… A szülei biztosan megint szobafogságba vágták volna és nem tehetett volna arrébb egy gombostűt se anélkül, hogy árgus szemekkel figyelték volna… de távol maradhatott volna a feladatoktól. A leírások alapján erősen küszködtem, hogy megértsem, Vee miért is utálja ennyire a legjobb barátnőjét, miért irigyli Syd-től szinte minden lélegzetvételét, de nem sikerült rájönnöm, miért szolgált rá Syd erre a bánásmódra. És egészen undorítónak találtam Vee viselkedését, pláne azok után, hogy Syd sokat foglalkozott vele, dicsérte a munkáit és egyszer még verekedésbe is keveredett érte, aminek a végén lesérült. Normáliséknál nem irigykedni szoktak a barátokra, nem rosszindulattal fogadják a sikereiket, hanem együtt örülnek velük... De Vee ehelyett csak undokoskodott és nagyon szépen szurkálgatta magában Sydney-t, ennyit a kis szende lányról amiért jobban érdekelte a fiúkat, mint ő, amiért a meglátása szerint jobb külsejű, mint ő. Ezt a megállapítást szintén nem értem… Syd egy dekoratív, szőke kis csinibaba, Vee meg egy nagyon világos bőrű lány sötét hajjal, és hatalmas szemekkel. Amennyiben pasi lennék vagy LMBT, én előbb találnám a külseje alapján vonzónak Vee-t, mint Sydney-t… Ha jobban belegondolok, a könyv nagy részében akármit csinált Sydney, Vee-nek az mindig rossz volt és a félreértésekkor nem hallgatta meg, hanem azonnal ítélkezett. Olvastam már egy-két csapnivaló barátnőről, de Vee mindet lekörözi. A döntős játékosokat érdekes személyiségeknek találtam, jobb lett volna bővebben is megismerni őket, Jen és Micki, a leszbikus páros háttér sztorijára speciel nagyon kíváncsi vagyok ^^

Ian, avagy Mr. Gödröcske köszönöm skacok, hogy beavattatok, mit is imádnak annyira a kátyúkon a YA-s főhősnők valamivel jobb volt, mint Vee, de ő sem lett túl erős karakter vagy egyedi. Ő legalább egy épkézláb hátteret kapott és Vee-vel ellentétben nekem már az elején is leesett, hogy valami irtózatos nagy szar történhetett Ian-nel/történt Ian-nel majdnem, ha ennyire nagykorúsítani akarja magát, ha ennyire minél messzebbre akar utazni azoktól a helyektől, amiket ismer. Az épkézláb indítékkal pedig meg is álltak a pozitívumok, amiket fel tudok neki hozni. Két dimenziós karakter volt, tucat-szépfiú, aki hihetetlenül vonzó, bár mi olvasók nem érzékeljük, hogy miért, csak elfogadjuk ezt kész tényként akinek a lányok elolvadnak a kátyús mosolyától, aminél az említett kátyúk akkorák, hogy beléjük fér egy-egy tíz centes is (!) és, aki mindig kedves és megértő a mi ügyefogyott hősnőnkkel szemben és folyton azt hangoztatja, mennyire csodálatos, mennyire különleges lány. Fenomenális, rózsaszín maszlag ez, ami egyben szívmelengetően romantikus is…  de őszintén 11 év és 75-ös IQ felett ki az, aki ezt bekajálja még papíron keresztül is és olvadozni kezd a gyönyörűségtől? ’:D Nekem annyira erőltetett volt Ian és ez a nagy LOVE, ami hirtelen a semmiből alakult ki Vee és közte, de mégis annyira erős volt, hogy túlélte a MERSZ feladványait, folyamatosan támaszt nyújtott és egyikük se fordult a másik ellen. Főleg azért volt nekem szürreális ez a kapcsolat, mert kb. másfél napja ismerték egymást, ez idő alatt kétszer találkoztak és az első találka alig tartott 20 percig. Azt meg senki se próbálja meg nekem beadni, hogy ha nem lövöldözi megszállottan egy fantasy elem miatt Cupido a nyilait, akkor egy éjszaka alatt ennyire nyakig bele lehet zuhanni valakibe…

Ami sokat dobott a regényen és megmentette attól, hogy fél ponttal kevesebbet adjak neki, az a MERSZ utolsó fordulójának az a része volt, amitől kezdve végre észhez tért Vee és rádöbbent, hogy ez nem egy olyan megrendezett játék, ahol ha szakadékba kell ugrani, akkor lent vár egy háló vagy egy párnákkal kibélelt trambulin. A végső kihívás alatt felpörögtek az események, annyi akciót kaptam, amennyit az előtte lévő 250valahány oldalból összesen nem sikerült kihozni. Maximálisan elégedett voltam onnantól az események alakulásával, úgy merültem el a történetben, mint ahogy arra minden könyvmoly vágyik, amikor a kezébe vesz egy regényt. Ha ehhez a jelenetsorhoz nem késő este jutok el, mikor már a szemeim erősen tiltakoztak a további nyüsztetéstől a délelőtti hosszas, fekete alapon, pici fehér betűkkel kivitelezésű Mötley Crüe interjú olvasás után, akkor a finálét egy ültő helyemben le is daráltam volna. De…mivel az említett interjú közbeszólt, ezért az utolsó 18 oldal ma délelőttre maradt meg. Ahogy néztem a többiek értékelését, Vee sutaságán kívül a befejezéssel kapcsolatban voltak ellenérzéseik. Nekem nagyon tetszett, hogy ilyen sejtelmesen zárta le Jeanne a könyvet, bevallom nektek, az epilógus olvasása közben nagyon el voltam keseredve, ennyi minden után annyira furcsa, jobban mondva ócska lett volna az a vég, ami felé az oldalak haladtak, úgyhogy nagyon örültem, hogy az írónő az utolsó oldalakra még bedobta ezt a fordulatot… ’:D

Összességében szerintem minden hibája ellenére egy jó kis könyv volt és, ha hasonló típusúak, mint ez, akkor az írónő több ötletével is megismerkednék. Vee-t néha-néha felnyársaltam volna egy vasvillával, de nem akartam a vesztét a történeten belül, azért került ebbe a kutyaszorítóba, mert eszméletlenül buta volt, de akkor is átverte őt valamilyen szinten a MERSZ, mint ahogy mindenki mást is. A már sokat emlegetett Kék Bálna ügy miatt még aktuálisabb szerintem ennek a regénynek a megismertetése, ha az Idegpálya a súlyossági skálán még enyhébb fokozatot is ér el. Sokban hasonlítanak, de én továbbra is fenntartom azt a véleményt, miszerint a Kék Bálna komolyabb ennél, az áldozatokat pedig nem lehet egy kaptafa alá venni. A valós kihívás játékosai elvesztették minden reményüket az élettel szemben és még egyszer utoljára érezni akarják, hogy tartoznak valahová, a MERSZ nem poénból vagy mondvacsinált, figyeleméhes indokokkal indulói pedig azért játszanak, mert reménykednek benne, hogy a nyereményeik által jobb lehet majd nekik később. A mozgatórugójuk pont, hogy ellentétes. Az Egri csillagoknak és hasonló műveknek nem mondom, hogy nincsenek meg a maguk értékei, de mivel szerencsére manapság nem készül minket leigázni egy idegen ország se, így ezek a harcra ösztönző, nagy hazafias gondolatok nem annyira fontos témák a mindennapokban, mint amit az Örökké a tiéd vagy az Idegpálya feldolgoz. A mostani, 21. századi fiataloknak jóval nagyobb szükségük van olyan kötelező olvasmányokra, mint az a könyv, amit Jeanne is alkotott. A nyelvezete is egy könnyebben emészthető téma, így talán kevesebben menekülnek be egy soha többé könyvet! feliratú ajtó mögé, amint letették a kötelezőt és … momentán fontosabb is az üzenete. Nagyobb szükség lenne azt tudatosítani, amit tudatosítani akar a történet.

Borító: 5/5 – Az ennyire sokszínű borítók nem szoktak a szívem csücskei lenni, de ez nagyon tetszik. Olvasás közben rengetegszer elgyönyörködtem benne, az egész rendkívül ötletes és, ami azt illeti, nem mostanában találkoztam olyan borítóval, amire ránéztem és ennyire hűen tükrözte vissza a mű hangulatát. A cím úgy néz ki, mint egy neonfelirat, a kérdés és a JÁTÉKOS, illetve NÉZŐ rubrika a MERSZ weboldalának a benyomását kelti, a lilás, zöldes, kékes és sárgás, neonos árnyalatok pedig azt a hatást keltik, mintha Emma valóban egy monitor előtt állna. A kötet kivitelezésével kapcsolatban annyi hibát tudnék megemlíteni, hogy a gerincének a környéke meg a lapok eléggé… hogy is fogalmazzak, kemények és tömörek. Nem túl könnyű lapozni/tartani, mert a borító és az oldalak is nagyon elszántan tartják magukat, idézeteket kiírni belőle meg pláne Mission Impossible feladat. Raktam a bal és a jobb lapokra telefont, tévé távirányítót, pár követ és egy kisebb kerámia maszkot is, de még úgy is becsukódott. :/
Kedvenc karakter: Sydney
Legutáltabb karakterek: Vee, Tommy, Eulie, Liv,
Kedvenc részek: amikor Tommy és Syd próbálták lebeszélni Vee-t, az utolsó feladat, az epilógus, Ian hátterének a bemutatása, annak a folyamatnak a bemutatása, ami során Vee-t egyre jobban beszippantotta a MERSZ
Mélypontok: Vee viselkedése, a karakterek nagy része sablonos, sok a nyűglődés
Szerelmi szál: Meglehetősen nyálas és erőltetett, de belefér a YA kategóriába jesszusom, ha még ezeknek az első együttlétét is el kellett volna olvasnom…

Nemsokára megnézem majd a könyvből készült filmet is, ha találok megfelelő minőségű feltöltést és utána hozok róla értékelést ^^
A kódolás a HunHowrse weboldal Layout Generátorával készült | Készítette: Gothic01

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése