2017. április 17., hétfő

On Sai: Esővágy

Sziasztok/Kellemes Húsvétot! ^^
Az ünnepi értékelésemet On Sai novelláskötetéről, az Esővágyról hoztam, amelyben az olvasók 13 vicces, fantáziadús és mégis jelentős üzenetet hordozó történetet élvezhetnek végig a Szivárgó sötétség sorozat írójának tollából.

Fülszöveg:
Exkluzív válogatás On Sai novelláiból
Bölcsesség, derű, kínzó önvizsgálat, rakoncátlan, pajkos humor, hatalmas vállalás.
On Sai világokat alkot számunkra, hogy megkönnyítse létünket a teremtett világban, és hogy ablakokat nyisson világainkra, ajtókat belső útjainkhoz.
Hol képet kapsz, hol gondolatbonbont, nyugtalanító kérdést;
hol egy üde ötletet, felszabadító élcet.
Tizenhárom történet, tizenhárom feledhetetlen élmény, mely elkísér!
Boldogan nyújtjuk át számodra, Kedves Olvasó.
Csemegézz, érezz, érts!

created by HunHowrse Layout Generator on 2017-04-17 19:40:36
A véleményemet a szokásos rutinmondattal kezdtem, amit az On Sai művekkel kapcsolatban elejtek: túl rövid volt.
Na, most, hogy a menetrendnek eleget tettem, jöhet maga az értékelés. Ebbe a kis novelláskötetbe a molyos frisseim által futottam bele, a könyvek között feljött a címe és, amint megláttam az író nevét csak az a mondat lebegett a lelki szemeim előtt, hogy nekem ez kell bármiről is szóljon. A könyv adatlapját pásztázva pedig már nem egyedül On Sai neve volt a húzóerő, hanem maga az előre vetített tartalom is. Illetve már csak azért is kíváncsi voltam rá, mert korábban nem olvastam novellás köteteket. Ezek után képzelhetitek, milyen fejet vágtam, amikor tegnap megkaptam Húsvétra, körülbelül olyan kitörő öröm járt át, mint a Ferrerókat, amikor új, mindent felforgató játszmába kezdenek :D Rögtön lecsaptam rá és nem mostanában volt ilyen, de kevesebb, mint 24 óra alatt át is rágtam magam a tizenhárom történeten. Erre a kötetre bátran lehetne használni azt a szlogent, hogy minden, ami On Sai, ez a könyv egy tökéletes csomag mindabból, amit mi olvasók annyira imádunk az író munkáiban; a sci-fis elemek keverését a hagyományosakkal, ha valaki azt mondja nekem tegnapelőtt, hogy Jézus. az időutazó ügynökök és természetfeletti lények összegyúrhatóak egy pár oldalas történetbe, biztos kiröhögöm a mindent elsöprő humort és a komolytalannak tűnő szituációkban is megbúvó, nagyon is komoly üzenetet. Mindez pedig igazán gyönyörű, a sztorira utaló illusztrációkkal van díszítve/kiegészítve minden novella elején és az oldalszámok alján. <3 Minden egyes történetet olvasva olyan érzetem volt, mintha a Mötley Crüe – If I Die Tomorrow klipjébe kerültem volna, megálltam egy festmény előtt és betekintést nyertem egy, a többitől különböző, mégis az előzőekkel összeillő, új világba, amiből szívesen láttam még többet is, de a „vászon” mérete gátat szabott. Egyszerre volt csodálatos élmény és frusztráló is, amiért nem kaphatok többet. Ezek a kis sztorik emberesen felpiszkálták a fantáziámat. Többől örömmel fogadnék akár egy komplett sorozatot is, annyira…^-^ Nem ösztönzésként vagy célzásként, csak úgy minden cél nélkül megjegyeztem. Az újdonságok, a vicces és világos, vagy egyenesen sötét és borús világok mellett nagyon örültem annak a cseppnyi ismerősségnek, amit a Szivárgó sötétség sorozathoz kapcsolódó novella adott. Scar nem hazudtolta meg magát, még ilyen terjedelemben is igazán figyelemfelkeltő, különleges jelenség. Minden On Sai rajongó polcán ott a helye az Esővágynak és akárki, akármit mondd, megfelelő elrendezéssel igenis passzol a fehér gerincű példány a fekete testvéreihez :D Könyvfesztivál vigyázz, mert most már hat könyvvel támadok a dedikálásokon!



Ezúttal sem szeretnék felületes munkát, ha már leültem a billentyűzet elé és feltartóztathatatlanul ki akar belőlem robbanni, amit a novellák váltottak ki belőlem, így mindegyikről írok egy keveset. Szigorúan röviden, nem szeretném senkitől sem elvenni az élményt, amit az Esővágy történetei ígérnek.

Jóvágású vérfarkas nősülne
Az indító sztori a poénosabb novellák táborát erősíti. Olvastam Abbi Glines-től, A végzetemet, úgyhogy nem ez volt az első alkalom, hogy olyan esetről olvastam, amikor a Halál megjelenik könyvszereplőként, de erről az erről a fajta Halálról való olvasást jobban élveztem, mint a választottját álomba gitározó, kockahasú kiadásáról. Nagyokat nevettem, amikor a Halál az istenekről panaszkodott vagy, amikor Dan, a vérfarkas megijedt, hogy mindenki hozzá hasonló lehet a faluban, így bárki lehet „álmai szukája”. A nevetségesebb szituációk mellett voltak komolyabb töltetű részletek is, például a Halál panaszkodása alatt ki lettek gúnyolva a vallásháborúk és rá lett világítva, bár alapjában véve minden lényben dolgozik az élni akarás, vannak olyan szituációk, amikor ez a csirkecombot eszegető Halál mentőövet jelent.

Scar első bálja
Úgy imádtam, ahogy volt. <3 *-*  Scar indulási kedvét látva, mintha csak magamról olvastam volna, én is mindig utáltam az ilyen kötelező jellegű bulikat mennyi olvasásra vagy írásra fordítható, elfecsérelt idő… :D A táncfelkérést is a rá jellemző stílusban rendezte le, nagyon jó fej csaj, aki igenis hamar be tudja magát lopni az emberek szívébe, fel tudja dobni azokat, akik kirekesztve érezhetik magukat. A cukrászt nagyon megkedveltem és Gertrúd néni is mutatott némi rejtett emberséget a fésülködéskor. Artúr most is kinyitotta a zsebemben a bicskát, a bókjai már ennek a karácsonynak az idején is annyira elragadóan otrombák és lekezelőek voltak, az egész viselkedésével együtt, hogy érdemelt volna egy szigonyt a hátsó fertályába :P Ha valakinek, akkor nekem nem szokott bajom lenni az arrogáns karakterekkel, de ő már inkább a paraszt kategóriába esik és nem a földműves félébe. Egyébként nem tudom, Scar hogyan szerethetett bele, amikor már ekkor is azt magyarázta, hogy ő milyen fasza gyerek, amiért nem veri az „engedetlensége” miatt… O.o  A szerelem valószínűleg megöli a logika és a létfenntartási ösztönök egy részét.

Hogyan ölne Jung?
Nagyon érdekes történet, egyrészt, amiatt a pszichológiai felfedezés miatt, aminek a hatására Simon emlékei felszínre törnek és cselekvésre szánja el magát, másrészt megmutatja, hogy bármennyire is jók a különféle szerepjátékok, mennyire a rabjukká tudják tenni az embereket. Illetve azt is, amit Slash is mondott egyszer: „…Az ember lakhat a legdrágább hotelekben, lehet a franc tudja, milyen rocksztár, lehet világhíres, (…), de amikor az ember bemegy a budiba, a WC papír csak WC papír.” Azaz jelen esetben hiába jól menő sebész valaki és van meg neki mindene, amire egy átlagos fickó vágyhat, elismerés, egy szép, modern lakás és dekoratív barátnő, mégis ugyanolyan buktatók lehetnek az életében, mint akárki másnak. Vagy még nagyobbak. Simonnál azok a mesés javak csak egy mázat képeznek, amin belül üres és sivár az élete, egyedül a játék visz bele színt. A Szivárgó sötétségben többek között a robotokat is nagyon szerettem, főleg azt a takarítórobotot, ami az első részben jelent meg a mosdóban, így nagyon örültem neki, hogy itt pedig felbukkant egy imarobot :D

A mágia ára
Ebben a novellában a legjobban a mágusok megjelenítése tetszett, a szabályok, amik korlátozzák őket, az, hogy a varázslat használata a szó szoros értelemben kivesz belőlük valamit. Csellét nagyon utáltam már az elején is, nem értettem, hogy a normális beszéd helyett miért volt jobb ez a hisztis, szentimentális elrohanás. Ha már elméletben szereti a másikat, akkor jár neki egy bővebb magyarázat és nem csak egy krokodilkönnyek közötti ez van, ami után el is rohan, hadd főjön a szerencsétlen másik fél a saját levében. A végeredményt lehet úgy is értelmezni, hogy mindegy, hogy milyen a segítő, a cselekedet számít, nem a külső, de itt a lány részéről inkább arról volt szó, hogy az a nyerő, akiből nagyobb hasznot lehet húzni, az másik próbálkozó érzelmei pedig mellékesek, ha nem lehet őket valahogyan kamatoztatni.

Az emlékkufár
A legtöbb emberben felmerül az élete során számtalan, mi lett volna, ha…? kezdetű kérdés, legyen szó apróságokról vagy nagyobb horderejű dolgokról. Abban a világban, ahol ez a történet játszódik, nincsenek vakfoltok, egy emlékkufár, alias a Sátán segítségével a szerencsések megismerhetik egy másik verziójuk életét, egy másik síkon. Hasonló helyzet áll fenn, mint a Sötét anyagban és bár ott nagyobb katasztrófa lett az eredmény, itt sem marad következmények nélkül, ha valaki olyanba ártja bele magát, amibe nem lenne szabad. Ha a saját verzióid életét kavarod fel, akkor saját magadnak ártasz vele ami mindenkinek szíve-joga vagy másoknak, hiszen ők leváltak tőled egy döntéskor? Ebben az elméletben nekem ez is nagyon érdekes volt, hogy a főszereplő egyelőre mennyire tekinthette magával azonos személyeknek azokat, akiknek az életébe bepillantást engedett neki a kufár.

Sose szólj be varázslónak!
Ez mintapéldája az olyan történeteknek, amikben senki sem normális. Ez nem negatívum, van egy sajátos bája annak, ha még a legjózanabbnak ítélt szereplő sem teljesen százas. Fő szerepet játszanak a félreértések, a nyilvánvalóra való vakság és azok a hátsó segítségek, amiket magától lehet, hogy nem vesz észre az ember, de sokat segítenek – itt érzékeltem egy kis Ferrero-hatást :D A három elvégzendő feladattal és az állattá változtatott lánnyal, aki a herceg mellé szegődik, volt egy népmesés feelingje a dolognak, de mivel ezek sem az átlagos formájukban jelentek meg, egyáltalán nem zavartak. Amikor a kedvenc zöld gyíkunk nevét elolvastam, egy pillanatra lefagytam… női karakternek kissé érdekes választás… :D

Ébredés
Itt is egy új fajjal örvendeztetett meg az írónő, ami az előzőekhez hasonlóan nagyon tetszett, ha röviden is lett bemutatva. Ashák, tündérek, démonmesterek… Ennél a novellánál gondoltam úgy, hogy nem csak azért szorulna bővebb kifejtésre, mert élveztem az olvasást, hanem a teljesség kedvéért is. Így egy kicsit tömör volt az egész. Az új világon és az alapkonfliktuson kívül a nyakamba ömlött egy eddig ismeretlen faj és annak ősi szokásrendszere, ami meghatározza az egész életüket. Ilyen mélységű bemutatással is érhető volt a lényeg, néhol kellett volna csak talán egy hangyányit több információ. Maga az alaptörténet a sorsfordító pillanatok köré épül, azt mutatja be nagy vonalakban, hogy mennyi mindent megváltoztathat egy jelentéktelen apróság is.

Csak mi, lélekharcosok
Mélyebb és valamennyire nyomasztó sztori egy nem átlagos pszichológus-páciens kapcsolatról. A társadalom oszlopainak is szüksége van időnként egy saját oszlopra, amire támaszkodhatnak, a pszichológus igyekszik egyben tartani a páciensei pszichéjét, könnyíteni a lelkükön, de néha ő is pátyolgatásra szorulhat ilyen téren, a pap ugyanezt teszi kevésbé módszeres, logikus formában azokkal az emberekkel, akik befogadóak erre, de ő is rászorulhat ugyanerre a támogatásra. Azon a részen elvigyorodtam, amikor a pszichológus megjegyezte, hogy a legnagyobb hibát követte el szakmabeliként, hiszen megerősítette a beteget a hallucinációiban. Logikai beállítottságú emberként a magam részéről nagyobb esélyt láttam arra, hogy Gábornak pszichiátriai betegsége van, mintsem képes társalogni egy felsőbb erővel. Ennek a vonalnak a fennköltsége és a pszichológusok dilemmázgatása talán épp az előbb említettek miatt nem fogott meg annyira, nem ejtett annyira mélyen gondolkozóba.

Nyolc négyzetméter a világ
Talán az összes novella közül ezt lett az egyik legnagyobb kedvencem ^^ A címet olvasva nem igazán volt tippem, hogy miről is fog szólni a 9-es számú történet, de a rajz ismét segített. Jókat derültem az egymással társalgó, egymást ugrató műszaki cikkeken, Mama, a hűtőszekrény tyúkanyóskodásain és Holo, a tévé beszólásain. Ő volt a legnagyobb „arc” a csapatban, ha néha nyers is volt az esténként rajta futó, erőszakos csatornák miatt. Mivel úgymond ő jut a legjobban kiterjedt mozgástérhez, ezért nem is csoda, hogy ő lett a gépek között a vezéregyéniség. Kíváncsi voltam, hogy Szenzi, a fürdőkád mennyire engedi magát felbujtani általa, az ő féltékenysége is igazán vicces volt. Hogyha valóban lenne öntudatuk ezeknek a tárgyaknak, pont ilyenek lennének. Mindegyikük személyisége annyira összeillett a funkciójával… ez az igazi fantázia. 

Öld meg a nőt! – tört ki belőle.
Micsoda? – szikrázott a felháborodástól Mama is. Leejtettek az állványodról, fiam?”

                                                ****

Összetapasztják? Ennek semmi értelme. Akkor nem kap Bart levegőt. Tudom, mert egyszer vizet nyelt, és nagyon köhögött. Aggódtam érte. Mit csinál ez a nő?
Igen, az emberek szokták egymás nyelvét enni – merengett Mama.- Meg a férfiaknak van egy alsó fogantyújuk, mit a nő bekap. Nem eszi meg, csak lenyalja, mielőtt a férfi beleteszi. Sohase értettem, miért nem mossák le, hiszen itt a csap, rögtön a konyhapult mellett. Akkor nem kéne annyit nyalogatni.
Holo röhögött. Valamit tudott, amit mi nem. A többiek persze nem vették észre, hogy ez másmilyen nevetés.
Pedig itt van mosószer meg dörzsi szivacs is – tűnődött tovább Mama.
Holo alig bírt magával.”

Pont azelőtt fejeztem be ezt a történetet, mielőtt kifolyt a fürdővizem és mit ne mondjak, nem tudtam teljesen úgy tekinteni a saját, nem annyira extravagáns „fehér teknőmre”, mint a Nyolc négyzetméter a világ előtt. :D

Orkszar-és barackillat
Az előző novella mellett ez lett a másik fő kedvencem, a világfelépítés itt nyerte el a legjobban a tetszésemet, lenyűgözően sokrétű, abszurd, vicces és mégis megvan benne a rendszer. Alig találtam benne olyan információmorzsát, ami nem késztetett mosolygásra, On Sai mesterien változtatta Budapestet egy fantasy-vasútállomássá, ahol megfordulhatnak halott diktátorok, természetfeletti lények, életre kelt könyvszereplők, más, általunk már ismert, kitalált karakterek és összességében akármi, ami egy ember fejéből ki tud pattanni. Erről a történetről tudnék a leghosszabban áradozni és ez az a novella, amiből egy lehetőleg minimum négy részes sorozatot is el bírnék viselni, de mégsem nagyon árulhatok el többet. Minden egyes felfedett részlet elvenne abból, amit a sztori tud nyújtani, ami igazán kár lenne. Még annyit mondok, hogy bár a Büszkeség és balítéletet nem olvastam, a róla hallottak alapján ilyen szerepben nem tudtam volna korábban elképzelni Mr. Darcy-t :D

Mentsd meg Krisztust!
Időutazás, űrlények, a keresztény vallás legnagyobb „ikonja”… nem egy átlagos alapfelállás, annyi biztos :D Ennek a történetnek is több üzenete van, de a legszembeötlőbben azt mutatja meg, hogy ha jóval reálisabb keretek között is, de mennyit kell ugrálniuk bizonyos figuráknak teszem azt egy biztonsági szolgálat embereinek , hogy egy eseményt fennakadás nélkül lezavarjanak, egy fontos embert megvédjenek, megakadályozzanak egy merényletet úgy, hogy a háttérben maradjanak közben ráadásul. Az időutazásos témákban mindig az a legszebb és az ilyen történetbe került karakterek feladatai közül az a legnehezebb, hogy nem szabad feltűnést kelteni, mert ha ezt megteszik, akkor változtatnak a múlton és ezáltal a jövőn is. Az a jelenet, amikor megejtettek egy „embercserét” az kifejezetten tetszett és sajnáltam, hogy végül nem került sor arra a magyarázatkörre, amiben beadagolják Jézusnak, hogy a többiek miért látnak mást, a mellette ülő nagydarab fickó helyett… :D

Dajkamese
A legrövidebb novella, ami elénk tárja a világűr meghódításának a folyamatát és rávilágít, hogy néha a nagy célok közepette az emberek elfeledkeznek valamiről, ami máshoz mérten jelentéktelenebbnek tűnhet, mégis fontos. Ilyen például az is, amikor valaki minél nagyobb hadsereget akar toborozni, hogy legyőzze az ellenfelét és végül annyi embert halmoz fel, amennyit nem tud etetni/itatni, szükség esetén orvosi szempontból se ellátni. Aztán pedig fújhatja a 20 000 fős sereget, ha egy ilyen pitiáner probléma miatt két hét után csak a negyedük marad meg.

Esővágy

A novíciák világa már az első rendelkezésre bocsájtott adatokkal magával ragadott, ez a fantasy lett a legmisztikusabb, a hangulat a görög mitológiai történetekét idézte. Már az elején sejtettem, mi lesz a végeredménye ennek a választásnak. Ezüst és Ölyv esete ékes példája annak, hogy aminek eleve nyögvenyelősen, nem szívesen, hanem muszájból kezd neki az ember, abból vagy egyáltalán nem kerekedik sikeresség vagy nem olyan mértékű, mint amit várnak. Faramuci egy helyzet, mert mindenkinek vannak úgynevezett kötelességei, dolgok, amiket meg kell tenni, bármennyire is nincs az ínyünkre, de az koránt sem biztos, hogy ez a mások által kijelölt „elvárt” út a jó út, sőt. Ami X-nél bevált arra nincs garancia, hogy Y-nál is használ, egyenesen rosszat is tehet. Sokakban van megfelelési vágy/kötelességtudat, de sokszor célravezetőbb nem azt tenni, amit mások szerint tenni kell, hanem, amit jónak érzünk. Akkor, ha nem is kedvezően alakulnak a következmények, elmondhatjuk, hogy legalább saját megfontolásból léptünk le a járdaszegélyről valahol és nem azért, mert valaki azt mondta, hogy ott kell és pontosan abban a szögben, délkeleti irányban.

Borító: 4/5 – A rajz hasonlóan gyönyörű, mint amik a köteten belül vannak, de az én főképp feketéből és sötét színekből álló ízlésemnek az összkép túl világos, túlságosan „steril fehér”.
Kedvenc novellák: Scar első bálja, Nyolc négyzetméter a világ, Orkszar-és barackillat, Hogyan ölne Jung?
Legkevésbé kedvenc novellák: Mi, lélekharcosok, Ébredés
Korhatár: Főleg az Esővágy elnevezésű sztori miatt helytálló az a tizenhat éves kortól ajánljuk felirat, amit a borító hátuljára biggyesztettek. Szerintem 14-15 éves ettől függetlenül kézbe veheti, de a YA-s alsó korosztálynak azért annyira nem való néhány részlet miatt.
A  kódolás a HunHowrse weboldal Layout Generátorával készült | Készítette: Gothic01

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése