2017. április 10., hétfő

Commikulus! A blogolási válság néven garázdálkodó mumus hatástalanítása: Túlélési útmutató a nehéz napokra, amikor elhagy az ihlet...


"...sz
ólt a holló: Soha már!"
Üdv, földlakók és intergalaktikus lények, kik rá tudtatok csatlakozni az internethálózatunkra csak, hogy véletlenül se érjen senkit diszkrimináció ! :'D
Nemrég rám is lecsapott az a hírhedt, szőrös, karmos szörnyeteg, amit blogolási/írási válságként emlegetnek a népek. A Szívtelenről szóló bejegyzésemet speciel olyan könnyedséggel sikerült kiköhögnöm, mint egy náthás macskának egy szőrgombócot a tömöttebb fajtából. Ebben a posztban leírtam, hogy miket tettem, hogy ismét elinduljon a gépezet...

 
created by HunHowrse Layout Generator on 2017-04-09 23:44:21
Akik írnak blogot vagy bármilyen történetet, már megtapasztalhatták azt a roppant kellemetlen érzést, amikor hiába akarják nagyon megírni, amit meg kell írni, szuggerálják teljes erőbedobással a monitort... és egyszerűen megreked ezen a ponton a tudomány és a világért sem lehet tovább lökdösni a célegyenes felé. A helyzeten belül két eshetőség van, vagy van már egy hellyel-közzel kerek elképzelésetek róla, mit is akartok,csak nem bírjátok írott formába önteni, vagy totális homály uralkodik és nincs kéznél megfelelő méretű elemlámpa az eloszlatására. Akármelyik eshetőségről is van szó, egy valami állandó: minél tovább tart ez az állapot, annál jobban felidegesíti magát az ember önnön tehetetlenségét-  legalábbis az én esetemben ez történt. Utólagosan is sajnálom a környezetemet, mert ritka pokróc hangulatban voltam, ameddig nem szállt meg újra az ihlet.

Az egészet pedig még tovább súlyosbítja, ha az ördögi körbe belekerülő személy valamennyire maximalista is. Azt nem mondanám, hogy másokkal szemben csillagászati elvárásaim vannak, vagy nekem nem tűnt fel eddig még ez de ha belefogok valamibe, akkor azt Hermione Granger módra teszem, azaz a lehetőségekhez mérten 100%-osnál tökéletlenebb teljesítménnyel nem igazán szoktam beérni. Szóval emiatt még jobban ettem a kefét, amiért a fogalmazókészségem fogta a sátorfáját, vonatra szállt és elzarándokolt a legközelebbi trópusi szigetre vagy rockfesztiválra. :P Ráadásul az egész történetnek még volt egy nevetséges töltete is, ugyanis akik olvasták ezt a bajosan összejött értékelést tisztában vannak vele, hogy mennyire imádtam a szóban forgó könyvet. Hiszen miről lehet hosszasabban és nagyobb átéléssel beszélni, mint valamiről, amiért odáig vagytok?

Eléggé harcos természet vagyok és nem könnyedén nyelem be a vereséget, ezért első körben a még erősebben megfeszített koncentráció mellett tettem le a voksomat. Megacéloztam magamat, még félelemkeltőbben meredtem szerencsétlen Word-ös dokumentumra és úgy eresztettem az ujjaimat a klaviatúra felé, mint aki szét akar tépni valamit. Ezennel következzék a csattanó: nem jött be. És azt kell, hogy mondjam, talán ez a legrosszabb lépés, amit valaki elkövethet. Görcsös erőlködésnek nyögés a vége, méghozzá eredmény nélkül - hacsak nem épp a vécén ültök közben.

Most, hogy felvázoltam nektek a roppant izgalmas előzményeket és röviden kitértem rá, mi volt a próbálkozásom alatt a legnagyobb baklövés, rá is térnék a lényegre.

*fájdalmas gitárszóló lehetőleg Saul Hudson, alias Slash előadásában*

Ezek segíthetnek a mumus elkergetésében...

-) Vegyetek egy nagy levegőt és próbáljátok meg kiüríteni a fejeteket! Ha sikerül kizárni a külvilágot, száműzni a zavaró gondolatokat, előbb-utóbb az írásnak is be kéne indulnia.

-) Hagyjátok egy kicsit lógóban a dolgot! Nézzetek meg egy részt a kedvenc sorozatból, rajzoljatok, ejtőzzetek egy kicsit a házi kedvencetekkel vagy kezdjetek bele addig egy következő könyvbe ha nincsen egy olyan hülye rigolyátok mint nekem, ami szerint nem lehet új regénybe kezdeni, ameddig nincs kész a kritika az előzőről. A lényeg, hogy csináljatok valami mást és próbáljatok meg egy 10 perc, negyed óra múlva visszatérni hozzá.

-) Hallgassatok zenét! Azoknak az embereknek a táborát erősítem, akik szerint a zene a felmerülhető problémák java részére megoldást jelent. Indítsátok el a kedvenc válogatásotokat vagy néhány számot, ami emlékeztet titeket  a bejegyzés témájára!

-) Rohamozzátok meg a nasis raktáratokat! Az édességek, kiváltképp a csokoládé jól hatnak az agyműködésre, de valamilyen chips is segíthet átvészelni a vészterhes perceket.

-) Ha írtatok ki a könyvből idézeteket, fussátok át azokat, hogy felelevenítődjön az élmény! Ha pedig nem jelölitek be a kedvenc részeiteket valahogy, akkor csak találomra lapozzatok bele a könyvbe és olvassatok el pár sort!

-) Ha egy sorozat sokadik része a téma, amiről írni szeretnétek/saját történet esetén megvan belőle jó pár fejezet, akkor olvassátok azt vissza ráhangolódásként!

-) Öblítsétek le hideg vízzel az arcotokat! Felfrissít és optimális esetben eléggé felélénkít hozzá, hogy hatékonyan vághassatok bele a munkába.

Ééés miután mindezeket véghez viszitek, rádöbbentek, hogy az egész nem ért semmit és ugyanannyira nem tudtok haladni... de legalább kellemesen telt az idő és nem azon füstölögtetek, hogy nem haladtok... :D

Viccet félretéve, bombabiztos módszerről nekem nincsen tudomásom, mindenki másmilyen, a felsoroltak sokakat megmentettek már, engem nem. Lehet, hogy lesz olyan, akinek pont azok segítenek, amikkel elütöttem az időt, mielőtt összedobtam az irományomat a Szívtelenről. Még mindig nem sikerült rájönnöm, hogy nálam mi törte meg a jeget, a dolog egyszer csak magától elmúlt.

Talán a blogolás Lupin professzora ismeri az ez ellen a "szörny" ellen használható Commikulust... :D Annyit tudok tanácsolni nektek, hogy ne kínozzátok magatokat, ne idegeskedjetek. Lehet, hogy beletelik 1-2, esetleg három vagy négy napba is, de menni fog ;)

Ti már belekerültetek ebbe az idegcincáló mókuskerékbe? Ha igen, hogyan másztatok ki a blogolási/írási válságból? Nyugodtan osszátok meg a véleményeteket/tapasztalataitokat a komment szekcióban itt, a molyon vagy akár a starity-s üzenőfalamon is, ahol tetszik! :)
A kódolás a HunHowrse weboldal Layout Generátorával készült | Készítette: Gothic01

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése