Fülszöveg:
Britt Pheiffer felkészült, hogy hátizsákkal hódítsa meg a Teton-hegységet – arra azonban nem készült fel, hogy a gondolataiban még mindig kísértő exbarátja is csatlakozzon hozzá. Mielőtt Britt tisztázhatná magában, mit érez Calvin iránt, egy váratlan hóvihar miatt menedéket kényszerül kérni egy hegyi kunyhóban. A jóképű, segítőkész lakók azonban szökésben vannak. Túszul ejtik és arra kényszerítik Brittet, hogy vezesse le őket a hegyről. Britt tudja, életben kell maradnia, hogy Calvin megtalálja. A helyzetet tovább bonyolítja, amikor Britt rábukkan egy korábban itt elkövetett gyilkosságsorozat vérfagyasztó bizonyítékára – ami őt magát is célponttá változtatja.
Azonban semmi sem az, aminek látszik, és mindenki titkolózik – még Mason, az egyik emberrabló is. A kedvessége zavarba ejti Brittet. Mason vajon ellenség? Vagy szövetséges?
created by HunHowrse Layout Generator on 2016-10-19 01:48:55
A Csitt,csitt sorozat befejezése után még sokáig uralkodott rajtam az a tipikus miért nincs több rész?
érzés, ami hasonló esetekben jönni szokott, ha a könyvmoly egy erősen
megszeretett sorozatot készül elengedni, így hát szétnéztem Becca
Fitzpatrick regényei között és ráakadtam a Black Ice-ra. A fülszövege
előre megvett magának, filmek terén pedig egyértelműen a thrillerek
szerelmese vagyok, ezért kíváncsi voltam, hogy milyen élmény lesz
könyvben a műfaj. *--* Így néhány órával a könyv kiolvasása után, bár
valamennyire kómásan, de azt tudom mondani, hogy le vagyok nyűgözve, az
írónő ismét bebizonyította, hogy nem hiába van a kedvenceim között.
Enyhén szólva taszítom a természetet meg minden tevékenységet, amit a
szabad levegőn kell végezni, így eleinte kicsit tartottam tőle, mennyire
fogom megszokni a túrázós vonalat. Szerencsére alaptalan volt az
aggodalmam, annak ellenére, hogy szigorúan véve szinte az egész történet
alatt „csak mennek a hegyen” a szereplők, nagyon izgalmas kis sztori
lett. Nagyon tetszettek a leírások a hóviharokról, a hegyen folytatott
harcról a túlélésért és őszintén örültem neki, hogy én mindezt egy jól
felfűtött szobából követem nyomon. :) Már a prológus után gőzerővel
pörögni kezdett az agyam, hogy ki lehet a gyilkos, hogy egyes
karaktereknek milyen szerepe lesz a későbbiekben. Egy-két félrecsúszott
elmélet után hamar kitaláltam, hogy ki a ludas, illetve, hogy a
leggyanúsabb személynél mi áll a háttérben. ^-^Amikor már szinte
biztosra mentem, akkor sem unatkoztam, kíváncsian vártam, hogy igazam
lesz-e vagy ismét bakot lövök. ':D Az előbbi beigazolódása után
elégedetten vigyorogva figyeltem az események további alakulását és
törtem a fejem, hogy a főszereplő hogyan vágja ki magát az új
helyzetből. A vége felé igazán pörögni kezdtek az események, tegnap este
úgy álltam neki az olvasásnak, hogy a sorozatom kezdésénél majd
berekesztem, mégsem tudtam letenni a könyvet addig, ameddig nem faltam
fel az utolsó oldalt is.
Britt, a főszereplő lány alapjában véve egy olyan karakter lenne, akit kétpercenként meg akarnék ismertetni egy palacsintasütővel, de nem ebben a könyvben. Mielőtt bővebb elemzésbe kezdek, fontosnak tartom megemlíteni, hogy ennek a regénynek nem feltétlenül a karakterek az erősségei, talán csak egyiküket mondanám annyira nagy számnak, páran egyenesen agyzsibbasztóak, mégis a szituáció miatt a főhősök előbb-utóbb az olvasó szívéhez nőnek. Visszatérve Britt-re, ő egy tipikus kis apuci kedvence csaj, akinek az említett szülő és a nagy testvér mindent a feneke alá tolnak, önerőből nem képes semmire és ő maga is bevallotta, hogy könnyű szívvel játssza a gyengét, élvezi, hogy mindig megmentik és, hogy folyamatosan elkényeztetik. Próbálja beadni saját magának és a környezetének, hogy túl van a volt pasiján, de ez nincs így, ő is pontosan tudja meg az olvasó is. Sőt, talán az a bizonyos környezet is. Szóval más felállásban nekem ez a csaj lenne a halálom, viszont értettem, hogy az írónő miért egy ilyen főszereplőt hozott létre a történethez. Sokkal szembeötlőbbnek, sokkal élesebbnek hatott így a változás, amin a túszul ejtése és a hegyekben eltöltött idő alatt keresztülment. Becca ezzel szemléltette, hogy bizonyos körülmények milyen belső változásokra kényszerítenek egy embert, milyen túlélési ösztönt hívhatnak elő belőle. Jó ötletnek tartottam ezt és a kivitelezés is remek lett, mert a fentiek alapján bosszantónak tűnő személyisége ellenére sem idegesített a csaj. Na, jó, amikor néha azon nyavalygott, hogy mikor menti meg az apja, a bátyja, az exe vagy akárki más, akkor kicsit felhúzott, de nem akartam megtépni, ami nagy szó. Ezek a kisebb kesergések kellettek ahhoz, hogy még jobban átjöjjön a folyamat,
bár időnként már elég szájbarágósnak éreztem az ezt taglaló részeketígy ha az elején bosszantó is volt párszor, ahogy haladt előre a
sztori, ez megszűnt. Sokat fejlődött és azt kell, hogy mondjam, hogy ez a
balul elsült kirándulás egy egész, leleményes,bátor és szívós csajt
faragott belőle. Ahelyett, hogy a rázós helyzetekben leblokkolt volna,
pörgött az agya és tette, amit kellett vagy, ha össze is zuhant pár
percre, akkor hamar összekaparta magát. És így visszagondolva úgy
gondolom, hogy nem is volt ő korábban sem olyan tehetetlen, megvolt
benne az a kis szikra, ami különbbé tette Korbie-nél, egyszerűen csak
nem volt lehetősége kibontakozni a hegyi kaland előtt. Nem állítom, hogy
annyira a szívem csücske lett Britt, hogy felküzdötte magát a
kedvenceimhez, de összességében sikerült megkedvelnem.
Korbie-ról, Britt legjobb barátnőjéről sajna nem mondhatok ennyi pozitívumot. Eleinte, amikor még a változás előtti fokozaton működött Britt, akkor azt gondoltam, hogy ó, a fenébe, mégis mire adtam a fejemet? utána meg jött Korbie és átértékeltem a véleményemet Britt-ről. Ugyanis Korbie még a túra előtti Britt-nél is sokkal vészesebb és vagy százszorta életképtelenebb. Ha őt vesszük, akkor talán a főszereplő csaj még nem is számít elkényeztetettnek, Korbie maga a borzalom. Tehetetlen, hisztis, naiv, önző, hűtlen, pasifaló, buta és még sorolhatnám reggeltől estig bicskanyitogató vonásait. Jó párszor tiszteletet ébresztett bennem Shaun higgadtsága, amiért nem röpített golyót a kisasszony fejébe, de kicsit sem hibáztattam volna érte, ha megteszi… xD Sokszor ki sem kellett nyitnia a száját, már irritált és nagyon nem értettem a barátságukat Britt-tel. Ahogy sokszor a főhősnővel bánt az egyenesen elfogadhatatlan volt, Britt még a hülyeségeivel együtt is sokkal különb volt nála. Nem is tudom, hogy a valóságban mit kezdenék egy ilyen emberrel… O.o…. valószínűleg nem térne magához pár hétig azután, amit kapna tőlem. Az pedig, hogy a naplójában összehasonlítja a dolgaikat és pontok szerint kiértékeli, hogy melyikük a jobb, egyenesen beteges… Amikor meg elkezdett össze-vissza panaszkodni, hogy milyen rossz volt NEKI , hogy ott hagyták a házban egyedül egy kis vízzel meg néhány csokival, ami ráadásul avas is volt , akkor szívesen nekiestem volna egy bunkóval. A legjobb barátnője több napig kint töltötte az időt a mínusz fokokban, derékig érő hóban taposva több tíz kilométert naponta, ameddig ő egy védett házban ücsörgött. Mégis milyen alapon van bőr a képén sajnáltatnia magát az avas csokijaival?! Csodálkoztam, hogy Britt nem pofozta fel, amikor rázendített a rinya partira meg a szerencsétlen, kis áldozat játszására… -.- Ahogy meg a pasijához viszonyult, attól egyenesen hányingerem lett.
Calvin-t az apja miatt nagyon sajnáltam és bár az öreg nem szerepelt csak említés szintjén mégis utáltam. Utáltam, amiért ilyen érzéketlen, kegyetlen, szadista állatként viselkedett a fiával hosszú éveken keresztül, hogy ott rúgott bele, ahol csak tudott. A srác anyjára és Korbie-re meg szintén nagyon mérges vagyok, amiért nem tettek ezek ellen semmit… Tehát, mint írtam, sajnáltam azért, amin átment, de ettől függetlenül már az első felbukkanásának a környékén ellenszenves volt és a történtek közel sem jogosították fel arra, amit csinált. Britt szerintem túlzottan is piedesztálra emelte… :/ Az emberismerete meg csillagos ötös a gyereknek, ha szerinte Korbie az, aki nem hagyja magát elnyomni és megállás nélkül küzd, Britt pedig a tehetetlen, ostoba, naiv áldozat…-.-
Shaun röviden és tömören elmebajos volt, nem tudtam, hogy sírjak-e vagy röhögjek azon, ahogy a váratlan helyzeteket kezelte… xD Kicsit emlékeztetett James Patrick March-ra az American Horror Story Hotel-jéből… :D
Jude-t viszont már az elejétől nagyon bírtam és örültem, amikor többet szerepelt *--* Az egész gárdában ő volt a legnagyobb koponya, mindent szinte félelmetes alapossággal megfigyel és ezeket a megfigyeléseket később hasznosítja is mindenhol, ahol csak tudja. Neki tényleg vágott az esze, logikusak voltak a lépései, rögtönözés is ment neki és emellett egy igazi túlélő, le a kalappal a teljesítménye előtt minden tekintetben. ':D Nem semmi volt, amit a regény alatt sikerült véghezvinnie. Jót nevettem rajta, amikor Britt szembesült vele, hogy ő végig átlátott a kis meséin. Szintén szakadtam, amikor elkezdte kielemezgetni, hogy bizonyos helyzetekben milyen árulkodó jeleket produkál a lány. xD
Befejezem az áradozást, de nagyon szeretem az okos karaktereket, na :DSzerintem nagyon jó párost alkottak Britt-tel ,a lánynak a hegyekben
töltött idő alatt felszínre tört, újfajta tulajdonságai mellette
érződtek a legjobban. Ebben pedig az játszott a leginkább közre, hogy
Jude egyenlő félként kezelte a csajt, nem becsülte le, nem tartotta
védtelennek, valaki olyannak, aki rászorul arra, hogy folyamatosan
terelgessék. A vége felé egy kicsit mindketten idétlenek voltak, de
sínre kerültek a dolgok, így el van nekik nézve :D
Caz pár oldal erejéig szerepelt, de ő tényleg egy belevaló csaj volt, egy olyan barátnő, akire a főhősnőnek korábban is szüksége lett volna. :)) Jót nevettem a kis közbenjárásán Britt és Jude dolgával kapcsolatban… xD
A Gyilkossal kapcsolatban
akinek a személyét természetesen nem fedem felnem szeretnék sok mindent írni, nem szeretnék spoilerezni, de
megérdemelte, amit kapott. Az egyik karakter jól mondta, hogy egy igazi
gyáva alak volt, aki csak azok fölött tudott „nagy ember” lenni, akik
valamilyen okból gyengébbek voltak nála.
Britt, a főszereplő lány alapjában véve egy olyan karakter lenne, akit kétpercenként meg akarnék ismertetni egy palacsintasütővel, de nem ebben a könyvben. Mielőtt bővebb elemzésbe kezdek, fontosnak tartom megemlíteni, hogy ennek a regénynek nem feltétlenül a karakterek az erősségei, talán csak egyiküket mondanám annyira nagy számnak, páran egyenesen agyzsibbasztóak, mégis a szituáció miatt a főhősök előbb-utóbb az olvasó szívéhez nőnek. Visszatérve Britt-re, ő egy tipikus kis apuci kedvence csaj, akinek az említett szülő és a nagy testvér mindent a feneke alá tolnak, önerőből nem képes semmire és ő maga is bevallotta, hogy könnyű szívvel játssza a gyengét, élvezi, hogy mindig megmentik és, hogy folyamatosan elkényeztetik. Próbálja beadni saját magának és a környezetének, hogy túl van a volt pasiján, de ez nincs így, ő is pontosan tudja meg az olvasó is. Sőt, talán az a bizonyos környezet is. Szóval más felállásban nekem ez a csaj lenne a halálom, viszont értettem, hogy az írónő miért egy ilyen főszereplőt hozott létre a történethez. Sokkal szembeötlőbbnek, sokkal élesebbnek hatott így a változás, amin a túszul ejtése és a hegyekben eltöltött idő alatt keresztülment. Becca ezzel szemléltette, hogy bizonyos körülmények milyen belső változásokra kényszerítenek egy embert, milyen túlélési ösztönt hívhatnak elő belőle. Jó ötletnek tartottam ezt és a kivitelezés is remek lett, mert a fentiek alapján bosszantónak tűnő személyisége ellenére sem idegesített a csaj. Na, jó, amikor néha azon nyavalygott, hogy mikor menti meg az apja, a bátyja, az exe vagy akárki más, akkor kicsit felhúzott, de nem akartam megtépni, ami nagy szó. Ezek a kisebb kesergések kellettek ahhoz, hogy még jobban átjöjjön a folyamat,
Korbie-ról, Britt legjobb barátnőjéről sajna nem mondhatok ennyi pozitívumot. Eleinte, amikor még a változás előtti fokozaton működött Britt, akkor azt gondoltam, hogy ó, a fenébe, mégis mire adtam a fejemet? utána meg jött Korbie és átértékeltem a véleményemet Britt-ről. Ugyanis Korbie még a túra előtti Britt-nél is sokkal vészesebb és vagy százszorta életképtelenebb. Ha őt vesszük, akkor talán a főszereplő csaj még nem is számít elkényeztetettnek, Korbie maga a borzalom. Tehetetlen, hisztis, naiv, önző, hűtlen, pasifaló, buta és még sorolhatnám reggeltől estig bicskanyitogató vonásait. Jó párszor tiszteletet ébresztett bennem Shaun higgadtsága, amiért nem röpített golyót a kisasszony fejébe, de kicsit sem hibáztattam volna érte, ha megteszi… xD Sokszor ki sem kellett nyitnia a száját, már irritált és nagyon nem értettem a barátságukat Britt-tel. Ahogy sokszor a főhősnővel bánt az egyenesen elfogadhatatlan volt, Britt még a hülyeségeivel együtt is sokkal különb volt nála. Nem is tudom, hogy a valóságban mit kezdenék egy ilyen emberrel… O.o…. valószínűleg nem térne magához pár hétig azután, amit kapna tőlem. Az pedig, hogy a naplójában összehasonlítja a dolgaikat és pontok szerint kiértékeli, hogy melyikük a jobb, egyenesen beteges… Amikor meg elkezdett össze-vissza panaszkodni, hogy milyen rossz volt NEKI , hogy ott hagyták a házban egyedül egy kis vízzel meg néhány csokival, ami ráadásul avas is volt , akkor szívesen nekiestem volna egy bunkóval. A legjobb barátnője több napig kint töltötte az időt a mínusz fokokban, derékig érő hóban taposva több tíz kilométert naponta, ameddig ő egy védett házban ücsörgött. Mégis milyen alapon van bőr a képén sajnáltatnia magát az avas csokijaival?! Csodálkoztam, hogy Britt nem pofozta fel, amikor rázendített a rinya partira meg a szerencsétlen, kis áldozat játszására… -.- Ahogy meg a pasijához viszonyult, attól egyenesen hányingerem lett.
Calvin-t az apja miatt nagyon sajnáltam és bár az öreg nem szerepelt csak említés szintjén mégis utáltam. Utáltam, amiért ilyen érzéketlen, kegyetlen, szadista állatként viselkedett a fiával hosszú éveken keresztül, hogy ott rúgott bele, ahol csak tudott. A srác anyjára és Korbie-re meg szintén nagyon mérges vagyok, amiért nem tettek ezek ellen semmit… Tehát, mint írtam, sajnáltam azért, amin átment, de ettől függetlenül már az első felbukkanásának a környékén ellenszenves volt és a történtek közel sem jogosították fel arra, amit csinált. Britt szerintem túlzottan is piedesztálra emelte… :/ Az emberismerete meg csillagos ötös a gyereknek, ha szerinte Korbie az, aki nem hagyja magát elnyomni és megállás nélkül küzd, Britt pedig a tehetetlen, ostoba, naiv áldozat…-.-
Shaun röviden és tömören elmebajos volt, nem tudtam, hogy sírjak-e vagy röhögjek azon, ahogy a váratlan helyzeteket kezelte… xD Kicsit emlékeztetett James Patrick March-ra az American Horror Story Hotel-jéből… :D
Jude-t viszont már az elejétől nagyon bírtam és örültem, amikor többet szerepelt *--* Az egész gárdában ő volt a legnagyobb koponya, mindent szinte félelmetes alapossággal megfigyel és ezeket a megfigyeléseket később hasznosítja is mindenhol, ahol csak tudja. Neki tényleg vágott az esze, logikusak voltak a lépései, rögtönözés is ment neki és emellett egy igazi túlélő, le a kalappal a teljesítménye előtt minden tekintetben. ':D Nem semmi volt, amit a regény alatt sikerült véghezvinnie. Jót nevettem rajta, amikor Britt szembesült vele, hogy ő végig átlátott a kis meséin. Szintén szakadtam, amikor elkezdte kielemezgetni, hogy bizonyos helyzetekben milyen árulkodó jeleket produkál a lány. xD
Caz pár oldal erejéig szerepelt, de ő tényleg egy belevaló csaj volt, egy olyan barátnő, akire a főhősnőnek korábban is szüksége lett volna. :)) Jót nevettem a kis közbenjárásán Britt és Jude dolgával kapcsolatban… xD
A Gyilkossal kapcsolatban
Ebből a könyvből a közeljövőben muszáj lesz egy filmet forgatni, egy nagyon jól elkészített filmet! <3 *--*
Lehetőleg Evanna Lynch-vel, Lily Rabe-vel, Holland Rodan-nel vagy Clémence Poésy-vel a főszerepben :D
Borító: 5/5*- Visszaadja a regény hangulatát, a sötétkéket meg amúgy is szeretem, szóval gyönyörű lett <3
Történet: 5/5
Kedvenc szereplők: Jude, Britt, Caz
Legutáltabb szereplők: Korbie, Calvin, illetve a Gyilkos.
Kedvenc részek: az, ahogy Britt megpróbálta kimenteni Korbie-t, amikor Jude felsorolta a Britt által küldött árulkodó jeleket, Britt és Jude első találkozása, amikor kiderült, hogy ki a gyilkos, illetve, hogy a leggyanúsabbnak hitt személynél mi áll a háttérben, amikor a szereplők megmenekültek a Gyilkostól.
Mélypontok: Britt ragaszkodása Korbie-hoz és Calvin-hoz, Korbie minden egyes megszólalása és lélegzetvétele, a Gyilkos „menekülési kísérlete” és a tettei
Borító: 5/5*- Visszaadja a regény hangulatát, a sötétkéket meg amúgy is szeretem, szóval gyönyörű lett <3
Történet: 5/5
Kedvenc szereplők: Jude, Britt, Caz
Legutáltabb szereplők: Korbie, Calvin, illetve a Gyilkos.
Kedvenc részek: az, ahogy Britt megpróbálta kimenteni Korbie-t, amikor Jude felsorolta a Britt által küldött árulkodó jeleket, Britt és Jude első találkozása, amikor kiderült, hogy ki a gyilkos, illetve, hogy a leggyanúsabbnak hitt személynél mi áll a háttérben, amikor a szereplők megmenekültek a Gyilkostól.
Mélypontok: Britt ragaszkodása Korbie-hoz és Calvin-hoz, Korbie minden egyes megszólalása és lélegzetvétele, a Gyilkos „menekülési kísérlete” és a tettei
A kódolás a HunHowrse weboldal Layout Generátorával készült | Készítette: Gothic01
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése