2016. augusztus 12., péntek

On Sai: Calderon, avagy hullajelölt kerestetik (Calderon 1)

Sziasztok! :) Könyvkritikák terén volt egy hosszabb kihagyás, amit majd igyekszek fokozatosan pótolni. Nem most volt, amikor a legutóbb magyar írótól olvastam az Enigma befejezése, ha nem annyira lyukacsos az agyam, talán május eleje körül volt és hatalmas meglepetés ért. Ééés... *dobpergés* a Calderon-nal a molyságom alatt mérföldkőhöz értem: elolvastam az első arany pöttyös könyvemet! :D

Fülszöveg:

Calderon ​​kapitány nem mindennapi férfi. Egy jóképű, ifjú főnemes, aki eldobta a rangját egy lányért. Csakhogy a lány meghalt, így Calderon öngyilkos akar lenni. Úriember nem temetkezik hitelbe. Calderon másodkapitányi állást szeretne egy űrhajón, hogy egy kényelmes urnára gyűjtsön, de döbbenetére a kapitányi munkakört kapja meg. Vajon miért sóz rá a Flotta egy hatalmas űrcirkálót, amit nem tud vezetni? Milyen Játszma folyik körülötte? Mit kavarnak a nemesek a háttérben? És mit kezdjen Tainával, a csinos japán kadétlánnyal, akiből árad a narancsillat? És aki a parfüm per légköbméter arányt is képes kivizsgálásra felterjeszteni? Taina szamuráj családok leszármazottja, és ugyanúgy űzi a Játékot, vagyis más manipulálását, mint Calderon. Bármit megtenne, hogy az űrben maradhasson, hiszen odahaza nagyapja már férjet keres számára. A lány útmutatást kér az Ősanyáktól, de a jóskövek veszélyre és halálra figyelmeztetik. Mire rájönnek, mi folyik a háttérben, csak önmagukra számíthatnak, és a kettejük között kialakult érzékeny kötelékre. Vajon elég jó játékosok, hogy szavak nélkül is megértsék egymást? És Taina elég ügyes ahhoz, hogy a kapitányt rávegye a túlélésre?

created by HunHowrse Layout Generator on 2016-08-12 19:46:13
Miután elolvastam egy pár Rubin és Vörös pöttyös könyvet, arra döntöttem, hogy körbenézek a kiadó Arany Pöttyös sorozatába tartozó regényei között is. Ahogy az ajánlásokat olvastam először kicsit lelapult a lelkesedésem, mert a legtöbb nekem túl érzelgősnek tűnt. A Calderon, avagy hullajelölt kerestetik viszont első benyomás
azaz a borítójaalapján nem tűnt ilyennek, az alap sztori felkeltette az érdeklődésemet és az már csak hab volt a tortán, hogy még sci-fi is így tudtam, mindenképpen el kell olvasnom :D Már az első oldalon megfogott a fogalmazásmód és az abszurd helyzetek, amikbe az írónő belerántotta Calderon-t, nagyon sokat nevettem. Tetszett, ahogy fel lett építve a történet, a vicces kezdés után belecsöppen az olvasó a Wellston űrhajón folyó életbe és jobban megismeri a főszereplőket. A második fő részre emelkedik a tetőfokára az izgalom és a regény letehetetlenné válik! ^^ A sci-fi-s elemekből pont megfelelő mennyiség lett alkalmazva, nem válnak zavarossá a párbeszédek és a leírások a szerkezetek felépítését és működését magyarázó részeknél
csak, ha valaki totál kómásan akarja megérteni, hogyan is helyezkedik el a szellőzőrendszer, de ez már egyéni szoc probléma… xD. Nagyon tetszett a világfelépítés :)
A főszereplő, Calderon nyitójelenete minden tekintetben egyedi, ugyanis épp egy újabb sikertelen öngyilkossági kísérletet hajt végre. Az ő szemszögéből biztos nem volt ennyire mulatságos a szituáció, de így kívülről nézve… Mint ne mondjak, szakadtam a röhögéstől, amikor elmesélte a korábbi próbálkozásainak a kimeneteleit és, amikor rájött, hogy miért is alakultak azok úgy, ahogy. :D Ehhez a későbbiekben még társult egy jó kis pánikbetegség is, így a nevetségességi faktor végig adott volt. A kezdeti halni vágyása ellenére, amúgy egy nagyon eszes fickó, aki ügyesen tudja úgy alakítani a körülményeket maga körül és az embereket, hogy számára kedvezően alakuljanak a dolgok. Ezzel a képességével hamar megkedveltette magát velem, mindig felüdülés nekem karakterekről olvasnom, akik könnyen feltalálják magukat. ^^ Volt egy-két lépése, amit nem tudtam mire vélni, de többnyire utólag értelmet nyertek ezek is. Kivéve a Mara-hoz kapcsolódó szálnál nem tudtam sehogy se megérteni
persze ebben az is erősen szerepet játszik, hogy bár a nő már a regény kezdete előtt nem élt, a visszaemlékezések alapján piszkosul unszimpatikus volt. :/ Jókat mosolyogtam, ahogy a másodkapitány idegszálain tangózva, meglehetősen egyedien intézte el az űrhajó ügyeit, például a verekedést vagy a papírmunkát. xD Tetszettek azok a jelenetek, amikben meg lehetett ismerni Calderon múltját és ezáltal a Házak egy részének az életét is. A visszaemlékezések alapján a kedves szülők se szereztek nálam túl sok piros pontot
vagy arany pontot?. A Taina-val közös jelenetei is eszméletlenek voltak, ahogy kerülgették egymást, a lányban emberére akadt :D
Nagyon kíváncsi vagyok, hogy a második kötetben, hogy alakulnak közöttük a dolgokA második fő részben pedig végre igazi kapitányként viselkedett és mindent megtett a legénysége védelmében, így már Hegamon is büszkén felnézett rá :)
Frank-et, Calderon pszichológus sógorát
@Alice_Bertrand, kérlek ne feszíts kínpadra érte xDösszességében kedveltem. Sok poénos beköpése volt és annál több vicces helyzetet eredményezett. És, bár alapból nem kedvelte Calderon-t, Mara kedvéért mégis törődött vele, mint ahogy a családja többi része is. :) Ezt bizonyítja, hogy például felfogadták a szomszédokat is, hogy figyeljenek rá… :D
Ferrero Papa
ahogyan én, a közrendű szemtelenül neveztem magambankezdetben ellenszenves volt, de fokozatosan egyre jobban pozitív irányba billent nála a mérlegem. A személyisége sokban hasonlít a fiáéra, ő is mesterien ért a Játékhoz. Sokat nevettem, amikor a Fay Ház fejével vitatkozott vagy, amikor a felsőbbrendű nemes vagyok maszlaggal szinte nevetséges mértékben átesett a ló túloldalára. xD Miután kiderült, hogy mégis szorult belé némi szülői véna és tényleg aggódni kezdett a fia miatt és igyekezett mindent megtenni, hogy megmentse, akkor végképp hatalmas mértékben változott róla a véleményem. Az már más kérdés, hogy amint elhárult a veszély, megint olyan lett, mint korábban… De legalább krízishelyzetben lehet rá számítani… :D
A Fay Ház vezetőjének a hülyeségétől, már néha a falat kapartam. Ennek az embernek semmiképpen sem való ilyen pozíció
Ferrero papával ellentétben>.< Sorra lökte ki magából a vacakabbnál vacakabb ötleteket. Még szerencse, hogy volt, aki visszafogja, különben a Wellston-ról senki se jött le volna élve…
Hegamon-nal eleinte vegyes érzéseim voltak. Egyrészt megértettem, mert neki járt volna a kapitányság és össz-vissz tényleg egy szabályokat végletekig betartó, becsületes ürge volt, így nem csoda, hogy felkapta a vizet Calderon módszerein. Viszont ez a kis gyerekes szurkálódás, például a lift-ügy, nem jött be túlzottan a részéről. Amikor meg gond volt és leblokkolt, akkor úgy voltam vele, hogy a regény többi részére elásta magát. De azután, hogy elismerte, hogy Calderon végül is csak jól tudja csinálni ezt a kapitányosdit, már nagyon megszerettem az öreget :)))
Adler-t nem fejteném ki túl bőven, a fickó egyértelműen klinikai eset.
Oregon-t alapból nem tartottam egy szerethető figurának, de amikor elege volt a feletteseiből és helyretette őket, akkor bírtam :)
Ezennel rátérnék a másik főszereplőre, Taina-ra is. Kezdetben a lányt nem tartottam annyira nagy számnak, de pár oldal eltelése után, miután volt ideje kibontakozni, ő is nagy kedvencem lett ^^. Nem egy bugyuta kislány, aki csak sodródik az árral, hanem nagyon okos, Calderon-nal tökéletesen kiegyenlítettek az erőviszonyok közöttük. Ő is ért hozzá, hogy hogyan irányítsa a környezetét, ha más módszerekkel is, így tökéletes macska-egér játék jött létre közöttük :D Érdekesek voltak a kultúrájáról szóló részek és, hogy hogyan kötötte a jóslatot egy bizonyos emberhez. Végig szurkoltam, hogy valahogy ki tudjon bújni a nagyapja által ráosztott szerep alól és az űrben tudjon maradni :) Nagyon trükkösen oldotta meg a kinevezését
Hemagon ellenségességének lett legalább valami haszna is:D A második fő részben minden tekintetben kitett magáért, az előtt és az után is, hogy ideiglenesen átvette egy másik posztot. Amikor kezdett tisztában lenni az érzéseiben és néha túlságosan elúszott a rózsaszín ködben, akkor kissé kiakasztó volt, de szerencsére rövid idő után mindig visszatért a nyugodt, gyakorlatias Taina. ;D
Tehát összességében nagyon tetszett, bekerült a kedvenceim közé. @onsai, egy csodás élmény volt elolvasni :-)))
Borító: 5/5 – Nagyon szép *--* A betűtípus fenomenális, az árnyalatok összhangban vannak, a hangulata illik a regényéhez.
Történet: 5/5
Kedvenc szereplők: Taina, Calderon, Hemagon
Legutáltabb szereplők: Adler, a Fay Ház feje, Mara, Taina nagypapája
Kedvenc részek: Calderon első jelenete, az, ahogy a két főszereplő kóstolgatta egymást, amikor Frank elmesélte, hogy miért került kórházba, amikor Ferrero Papa meg a Fay Ház feje összebalhéztak és az egész második fő rész *-*
Mélypontok: a Mara-ra vonatkozó szál, a Fay Ház fejének a felesleges khm…tökölése, Adler gondolatai xD
nem E/1-ben voltam a fickó fejében, de így is ijesztő volt
Szerelmi szál: Eljön egy pont, amikor már nem nagyon fogják vissza magukat a főszereplők, de a 16-os karikába belefér
A kódolás a HunHowrse weboldal Layout Generátorával készült | Készítette: Gothic01

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése