2016. augusztus 18., csütörtök

Julie Kagawa: The Immortal Rules- A halhatatlanság szabályai (Éden-trilógia 1)

Sziasztok!^^ A legújabb értékelésemet Julie Kagawa művéről hoztam, ami egy kicsit disztópia-feeling-es, vámpíros világba kalauzol el minket.

Fülszöveg:

M
egmentheted az emberiséget, ám válj érte azzá, amitől a legjobban rettegtél. Te mit tennél?
Ha életben akarsz maradni e pusztuló világban, át kell adnod magad a sötétségnek…
Allison Sekemoto a fallal körülvett város legkülső körében, a peremen él. Nappal társaival együtt előmerészkednek, és élelem után kutatnak, éjszaka azonban bármelyikükből áldozat válhat, és nem tudják biztosan, megérik-e a holnapot. Ebben a világban a vámpírok két lábon járó vérzsáknak tekintik az embereket, Allie-t pedig az irántuk érzett gyűlölet tartja életben. Aztán egy éjszaka Allie meghal, és maga is szörnyeteggé változik.
Bár maga mögött hagyja a várost, titkolnia kell új énjét. Továbbra is embernek adva ki magát csatlakozik egy elcsigázott felmentőcsapathoz. Allie válaszút elé kerül, és döntenie kell, hogy miért – és legfőképpen kiért – éri meg feláldoznia halhatatlanságát.
created by HunHowrse Layout Generator on 2016-08-17 19:58:55
Hosszú ideje szemeztem ezzel a könyvvel, így nagyon örültem, amikor végre megjelent. ^^ Miután a BTK-s nyereményjátékon lecsúsztam róla, azonnal lecsaptam rá, amikor a legutóbbi Libri-s körutamon megláttam. Gondoltam, hogy jó lesz, de hogy ennyire… :D Ismételten új kedvencet arattam: A halhatatlanság szabályai-val végre kaptam egy IGAZI vámpíros könyvet, ahol igenis folyik a vér és a vámpírokban megvan az a vadászösztön, ami sok fogságban született egyedből hiányzott. Az írónő megalkotott egy különleges fantasy világot, amire bár nem lehet rámondani úgy konkrétan, hogy disztópia, de van egy olyan sötét beütése, ha lazábban is. Julie Kagawa továbbá létrehozott egy új vérszomjas szörnyeteg fajt, az ún. veszetteket, akiktől talán még jobban félnek a világában élők, mint a vámpíroktól. Magukat a veszetteket amúgy valahogy úgy lehetne jellemezni, mint valamilyen bizarr, vámpír-zombi hibrideket. De nem csak a természetfeletti szál kiemelkedő, hanem maga a történet is, bár sokat utaznak egy pont után a szereplők, mégsem válik unalmassá a cselekmény. Végig izgalmas volt, az akciójelenetek pörögtek, Allison Sekemoto meg már csak hab volt a tortán! *-* Ja, és a különböző számunkra megszokott, de a szereplőknek ismeretlen tárgyakról vagy állatokról származó leírásokat is imádtam. A denevéres vagy a fűnyírós sorokon behaltam xD
Rá is térnék a lányra, aki tipikusan az, az álmaim főhősnője karakter. *-* Minden meg volt benne, ami ahhoz kellett, hogy kényelmesen elfoglalhassa a helyét a főszereplő csajoknak fenntartott páholyomban Deznee, Penryn, Katy és Cara mellett. Igazán életre való, szívós teremtés, könnyen alkalmazkodik az új felállásokhoz és emellett nagyon vagány is, aki nem szorul rá, hogy szócsatában vagy fizikai harcban megvédjék. Az életre valóságát bizonyítja pl. hogy szívből gyűlölte a vámpírokat, mégis amikor úgy menekülhetett meg, hogy ő is azzá válik, nem omlott össze vagy kezdett hülyeséget hülyeségre halmozni. Nagyon tetszett, ahogy az írónő bemutatta az utat, amin a kezdő vámpírok bejárnak, ameddig kellően tapasztaltak lesznek az önálló életre. Ameddig Kanin tanítgatta sokszor nevettem, Allie meg sokszor bizonyította a makacsságát is. Voltak olyan dolgok, amiket látnia kellett hozzá, hogy elhiggye őket. Ügyesen kivágta magát a rázós helyzetekből és igyekezett annyira kontrolálni a vérszomját, amennyire csak tudta ahhoz, hogy ne váljon őrült szörnyeteggé. Ezekről szintén jó volt olvasni, ahogy arról is, hogy hogyan éli meg a vámpírlét dolgait. A határozottsága is bejött benne, nem hagyta magát csak úgy irányítgatni és nem követett vakon minden idióta szabályt, amit valaki odalökött elé. Nagyon eszes, bátor, megvédi azokat, akik fontosak neki és katanával a kezében egyenesen halálos :D Újabb pozitívum a javára, hogy a szerelmi szál indulásával se vált belőle egy idegesítő, ömlengős liba. Elképesztő személyiség, igazi badass csaj :)
Kanin-t, Allison tanítóját is megkedveltem és végig vártam, hogy mikor fog újra felbukkanni. Jól adagolta be a lánynak, hogy miről is kell tudnia és higgadtan állt hozzá, ha Allie kissé kiakadt. Amikor kiderültek dolgok a múltjáról, akkor némileg csökkent irányába a szimpátiám és végül is, valamilyen szinten megértettem, miért utálja annyira a pszicho vámpír, de eléggé utálta magát őt is a történtekért. Nem véletlenül az a rangja a vámpír-társadalomban, ami. Körülveszi az a bizonyos tekintély és elegancia, amihez már csak valamilyen régi kúria fogadóterme hiányozna hozzá a háttérbe. Kíváncsi vagyok, hogy mi fog történni vele a későbbiekben ^^
Allison korábbi bandájának a tagjai keveset szerepeltek, de Cingár kiverte a biztosítékot nálam már két oldal után. Idétlen, esetlen és védelemre szorul, oké. Vannak ilyen emberek… De, hogy mennyire erősen elvárta , hogy Allison pátyolgassa az már undorító volt. Legelőször még sajnáltam valamennyire, de később inkább maradtam azon a véleményen, hogy egy szánalmas kis pióca. Egy napraforgó, aki arrafelé pitiz, amerről kaphat egy újabb gazdatestet.
Jebbadiah Crosse, az Édent keresők vezetője az első felbukkanásától ellenszenves volt és az utolsóig is az maradt, nem tudott olyat tenni, ami finomított volna a véleményemen. Ez a nagy elvakult vallási fanatizmus alapból se jött be a részéről, de még sokszor ellent is mondott azoknak az értékeknek, amiket annyira hirdetett. Például ezt az aki lemarad, az ott marad felfogásmódot talán legutóbb A karib-tenger kalózai első részében hallottam… Néha-néha érződött, hogy jót akar, de akkor is egy könyörtelen hajcsár volt az ürge. Ahogy meg Zeke-vel bánt vezetőt akarok faragni belőled címszó alatt az szintén egy gyengébben fogalmazva elítélendő magatartás volt. Én úgy tudom, hogy azért az nem árt, ha egy vezetőnek van tekintélye, különben a csapat nem hallgat rá. Akkor ehhez, hogy jön, hogy folyamatosan megalázta és a földbe döngölte Zeke-t, ha volt némi önálló véleménye? A srác helyében nem csak megmondtam, hanem meg is mutattam volna neki, hogy hová tegye a kocsi antennáját… -.- Amit a toronyban művelt, azzal még jobban kivívta az ellenszenvemet. Hogy lehet valaki ennyire beszűkült látásmódú és idióta?! >.< Szokták mondani, hogy valaki beleharap a kézbe, ami segítséget nyújt. Jeb ebben esetében a tőből kitépte lenne a helytállóbb megfogalmazás. Ezek után az utsó jelenete se nyomott nálam sokat a latba…
Ruth mintapéldánya az olyan szereplőknek, akiknek az arca könyörög érte, hogy vágjanak bele egy gofrisütőt. Sokszor csodáltam Allison önuralmát, amiért nem vonszolta be a bozótba és tépte fel a torkát… Hisztis, rosszindulatú és ő is annyira elvakult, hogy az szörnyű. Nem számít, ha valaki megmenti az öccse életét vagy az övét, akkor is rossz marad, ha a művésznő úgy döntött, hogy alaptalanul utálni fogja… Nagyokat nevettem, amikor Allie eltérítette a gyanakvását vagy kicsit helyre igazította xD
A csapat többi tagját egészen megkedveltem. Bethany nagyon aranyos volt, amikor a folyós eset után Allison nyakába ugrott :D
Ruth-nak lenne, mit tanulnia tőle. Teresa kedves és anyáskodó volt, Darren pedig vicces. Dorothy-nak valóban hiányzott pár kereke és néha ijesztő volt, hogy mekkora meggyőződéssel hiszi valósnak a képzelgéseit, de össz-vissz ő is jó fej volt. Ruth öccsét, Caleb-et végig csíptem, tetszett, ahogy a főhősnőhöz viszonyult. Egyedül a vége felé viselkedett kicsit érdekesen, de érthető volt, hogy miért…
A Sakálra nem fecsérelnék túl sok szót. Egyrészt, komolyabb spoiler-ek lelövése nélkül nem is lehetne, másrészt a jellemzése frappánsan kimerül annyiban, hogy nem tiszta.
Tehát, mint ahogy azt jó párszor megjegyeztem, szinte mindent imádtam a regényben. Az egyetlen nagyobb problémámat a főszereplő srác, Zeke képezte és így a szerelmi szál. Aki már olvasott tőlem pár értékelést, tudja, hogy az ilyen kis nyugis, jófiús karakterek nagyon nem nekem lettek feltalálva. De ettől függetlenül, ha az illető nem jön be, mint pasi, azt el szoktam ismerni, ha a főhősnővel jó párost alkotnak, mint pl. Emma és Galén a Poszeidón-ban. Itt viszont Zeke nem csak nem volt szimpatikus, hanem nem is tartottam őket jó párosításnak Allison-nal. A vagány, bátor és erős vámpírlány mellett ő nem egy azonos súlycsoportban lévő társ volt hanem egy oldalkocsi , aki csak visszahúzta. A srác nekem inkább olyan volt, mint egy folyamatos pátyolgatásra szoruló kisgyerek, mint valaki, akire számítani lehet. Meg sem tudom számolni, hogy hányszor kellett Allie-nek arra várnia az újbóli találkozásuk után, hogy befejezze a sebei nyalogatását és, hogy hányszor kellett ápolni a kis lelkecskéjét… Jebbadiah makacsnak és engedetlennek gondolja, én nem éreztem egy annyira erős akaratú illetőnek. Ebben-abban gyengébben néha lázadozik, de végül ugyanúgy hagyja, hogy lealázzák és a földbe döngöljék. Kimondom, ahogy gondolom: gyengének találtam. Gyengének és naivnak ahhoz, hogy minden jóindulata ellenére is, ne szúrják le egy ilyen világban az első utcasarkon, ahová kikeveredik. Attól a sok mély, érzelgős maszlagtól, meg amiket leadott a falnak mentem xD Rengetegszer komolyan nem értettem, hogy a vérén kívül mit eszik rajta Allison… Szinte folyton azon kellett stresszelnie, hogy ez a szerencsétlen mikor kerül életveszélybe… Zárásként megemlítenék azért pár pozitív tulajdonságát is. Nem annyira beszűkült, mint Jeb, így még akár alakítható is… és viszonylag szívós. Mást nagyon nem láttam benne, ami nem lenne kiakasztó.
Ismét örülök, hogy Allison szinte a szöges ellentéte a srácnak, mert legalább kellően ellensúlyozta így őt
Nagyon stílusos volt a lezárás, érződik belőle, hogy nagy dolgok várhatóak még a következő kötetben, de nem is lett belőle függővég. Alig várom, hogy megjelenjen magyarul a második része is ^^
Borító: 5/5- Gyönyörű *-* Nagyon illik ehhez az egyedi hangulatú regényhez, szépen harmonizál a szürke, a mattos piros és a sötétkék. A könnycsepp és a szem domborúvá tevését külön jó ötletnek találom :D A csaj is nagy pozitívum, ugyanis bár nagyon közelről van az arca, mégsem lett megnyújtva, mint a Méregtan borítóján lévőé, hanem szép arányos maradt :)
Történet: 5/5
Kedvenc karakterek: Allison és Kanin
Legutáltabb karakterek: Jebbadiah, Zeke, Ruth
Kedvenc részek: amikor Kanin meg Allison fegyvert választanak, a harcjelenetek, a vámpírlét bemutatása, a leírások a szereplők számára ismeretlen tárgyakról/állatokról, amikor Allison helyre igazítgatta Ruth-t.
Mélypontok: a szerelmi szál
szerencsére ebben a részben nincs rajta nagy hangsúly, Jeb csak előre, de jobbra vagy balra semmi szín alatt típusú szemléletmódja és, hogy másokra is átragasztotta, amikor Zeke-t pátyolgatni kellett, a pszicho vámpír tettei
Szerelmi szál: Mint, ahogy fentebb említettem, nincs rajta annyira nagy hangsúly, a YA keretei között marad.
A  kódolás a HunHowrse weboldal Layout Generátorával készült | Készítette: Gothic01

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése