2016. július 9., szombat

Melissa Landers: Alienated- Elidegenítve (Elidegenítve 1)

Mahra, csak, hogy témába vágó legyek azaz Üdv, kedves olvasók ^^ Meghoztam az értékelésemet az Elidegenítve c. regényről, amelyben egy diákcsere program keretében egy földönkívüli faj, a l'eihr képviselői a Földre érkeznek.

Fülszöveg:

Cara, a 17 éves diáklány az egyik legkiválóbb tanulója a midtowni középiskolának, amikor egy nap Ferguson igazgató behívja az irodájába. Nem mindennapi hírt közöl a lánnyal: Carát választották ki a L'eihrek arra, hogy egyik cserediákjukat fogadja otthonába egy teljes évre. Két évvel ezelőtt derült fény egy másik bolygó létezésére, melyen az emberekhez hasonló lények élnek, a L'eihrek. Bár kinézetükben szinte azonosak az emberi fajjal, de technológiájukban, felfogásukban, és az élethez való hozzáállásukban teljesen különböznek. Egy jóval fejlettebb fajt képviselnek, és céljuk a Földön élő emberekkel való barátságos kapcsolat kiépítése. Carának egy éve van rá, hogy megismerje Aelyxt, és vendégül lássa, majd ő maga is egy évet fog tölteni Aelyx otthonában. De nem egyszerű a helyzet, mivel az emberek kétkedve fogadják a más bolygóról érkező idegeneket. Carára nagy nyomás nehezedik, mert barátai is egyre bizalmatlanabbak Aelyxszel szemben. És ahogy az emberek és a L'eihrek kapcsolata egyre inkább kezd meginogni, úgy fűzik egyre szorosabb szálak a lányt Aelyxhez. Úgy tűnik, a két nép közötti összecsapás elkerülhetetlen. Az egyre baljósabb eseményeket felgyorsítja, mikor az emberek egy radikális csoportja megöl egy l'eihrit. Vajon milyen szerep jut Carának és Aelyxnek ebben a kiélezett helyzetben? Elég erős a szerelmük, hogy átvészeljék a megpróbáltatásokat, vagy örökre el kell engedniük egymást?

created by HunHowrse Layout Generator on 2016-07-09 12:45:46
Sok blogon belebotlottam ebbe a regénybe, ezeken többször megemlítették, hogy hasonlít a Rossz csillagzat című tévésorozatra, így
az említett sorozatot nagyon szerettem és eléggé le voltam törve, amikor egy évad után elkaszáltákrögtön felkeltette a figyelmemet ^^ A fülszöveg és az idézetek alapján szimpatikus lett, így lecsaptam rá :D Nagyon élveztem a sztorit az elejétől a végéig, ismét új kedvencet arattam. :)
Egyébként régebben úgy álltam a paranormális regényekhez, hogy „mindegy, hogy milyen lényekről van szó, csak idegeneket ne!”. Na, most ott tartok, hogy ezzel a könyvvel együtt 3 kedvencem van (Luxen sorozat és Az ötödik hullám), amiben földönkívüliek vannak…xD. Szóval most azt a bizonyos kijelentést az idegenekkel kapcsolatban ünnepélyes keretek között visszavonom. xD. Melissa Landers stílusa azonnal megfogott, egyrészt azért, mert nem esik túlzásokba a leírásokkal,
ami E/3-as írásmódban elég gyakran megesikmásrészt pedig, mert nagyon viccesen fogalmaz. Rengeteget nevettem Aelyx érdekes körülírási technikáján és, ahogy néha-néha undorral fordult számunkra teljesen megszokott dolgok felé :D Maga az alapötlet különleges, egy másik, pár éve felfedezett bolygóról idegenek érkeznek a Földre egy galaktikus cserediák programon keresztül. A L'eihr lakói fényévekkel fejlettebbek, mint az emberek és, bár a Földre utazás előtt sokat tanulmányozták a szokásaikat, mégis egy teljesen ismeretlen terepre kerülnek, ahol mindenki csak enni meg párzani akar. Nagyon tetszettek azok a részek, ahol fokozatosan egyre többet lehetett megtudni a l'eihr-ekről, ahogy Cara meg Aelyx egyre közelebb kerültek egymáshoz. <3 A humoron, az új földönkívüli fajon és a romantikán kívül bőven tartogat izgalmakat is a történet, ugyanis nem mindenki örül a l'eihr-ek és az emberek között alakuló szövetségnek. Egyszóval megvolt benne minden, ami egy jó regényhez kell :D
Egyedül az Aelyx irányába nyomatott folyamatos ufózás zavart. Az ufó az azt jelenti, hogy azonosítatlan repülő tárgy és nem azt, hogy földönkívüli!
Cara,
aki a regény közben néhol Clara, időnkét pedig Carol lett valami csoda folytán.. xDa főhősnő egy okos, könnyen megszerethető, erősnek és makacsnak mondható karakter. Hamar sikerült azonosulnom vele, már az első oldalakon megkedveltem. :) A lány az iskola egyik legkiemelkedőbb tanulója, ezért őt éri az a megtiszteltetés, hogy vendégül láthat egy l'eihr-t. Eleinte nem fogadta túl nagy örömmel Ferguson
jajj, de nehéz volt nem a Black Veil Brides gitárosát odaképzelni, valahányszor megláttam ezt a vezetéknevet… :Digazgató hírét, de miután felmérte a helyzetben rejlő kedvező lehetőségeket, változott a véleménye. Mindent bevetett, hogy Aelyx földi tartózkodását érdekessé és kellemessé tegye, bár eleinte nem volt könnyű dolga. Ebben az időszakban jól jött a kitartása. :) Hogyha probléma adódott nem szeppent meg, hanem a sarkára állt, nem ijedt meg a dühöngő tömegtől. Gyorsan kapcsolt és remekül összerögtönzött egy-egy fedőszöveget, hogy több levegőhöz juttathassa a vendégét. Tényleg egy élmény volt egy olyan csajról olvasni, akit nem ejtettek a fejére és képes is használni azt a bizonyos részét :D A reakciói hellyel-közzel végig rendben voltak. Talán egyszer sem kezdett el csak úgy nyavalyogni a semmin, mert éppen nem volt jobb dolga. Nagyon tetszettek a blogjával kapcsolatos részek, még a blog fejlécképe is bele volt nyomtatva a könyvbe :3
Le is fotóztam, hogy beillesszem a bejegyzésemhez, de túl szemcsések lettek a képek. Jókat nevettem az első találkozásán Aelyx-vel, a főzési kísérletein és a beszólásain xD Eleinte azt nem értettem, hogy mi zavarja annyira abban, hogy a szülei jól kijönnek egymásban, de néha tényleg túlságosan egymásra voltak cuppanva. Az ő szemszögéből nézve biztos kellemetlen lehet lapos kúszásban közlekedni a lakásban.Jó volt olvasni, ahogy Aelyx-vel fokozatosan egymáshoz csiszolódnak, nagyon jó párosítást alkottak. ^^
A szülei elsőre kicsit nekem is sokak voltak, nem csak Aelyx-nek, de ahogy haladt előre a történet, mindkettőjüket megkedveltem. Bill-nek az ásós/erdős szövegén és a Cara szobájában tartott terepszemléjén jót mosolyogtam :D
Az ELME, a l'eihr-ek ellen tiltakozó mozgalom minden egyes tagja, minden túlzás nélkül kattant. -.- Aláírom én, hogy nem tudnak semmit a földönkívüliekről és ezért félnek, de akkor sem volt normális, amit műveltek. Például, ha nem lennének békések a l'eihr-ek szándékai, akkor miért akarnák segíteni az embereket a technológiájukkal? Miért adták volna oda nekik a rák gyógymódját? Ahogy haladt elő a történet egyre több személyt beszippantottak és egyre nagyobb mértékben lépték át azt a bizonyos határt. Elvileg az embereket akarják védeni. Akkor meg, hogy jön ehhez, hogy kiközösítik, üldözik és savazzák azokat az embereket, akik nem értenek velük egyet? Bár igazából nincs mit csodálkozni ezen a fergeteges reakción, amivel a földönkívülieket fogadták, ha figyelembe vesszük, hogy egyesek hogyan viszonyulnak a más országokból érkező, a halál elől menekülő emberekhez is… -.-
Tori, Cara legjobb barátnője kezdetben még szimpatikus volt, de miután időlegesen behülyült és bekajálta az ELME szövegét, már eléggé utáltam. Főleg azért, ahogy Cara-hoz viszonyult azok után, hogy mennyi ideje a legjobb barátnők voltak. Egy igazi barátnak nem lett volna szabad így viselkednie néhány paranoiás, l'eihr-ellenes szektába tömörülő barom miatt.
Eric végig ellenszenves volt, csak éppen a regény vége felé sikerült egy kicsit pozitív irányba átbillennie.
Ashley néha kissé kerge, de meglehetősen jó fej szereplő volt. :) Nyitottan állt az új felálláshoz és nem őrült meg, mint a többi ember. Tartotta magát a véleményéhez és nem hagyta magát bekebelezni csak azért, mert máskülönben kiközösítenék. Nagyon sajnáltam a lépcsős eset után :/
Aelyx eleinte Cara szavaival élve nagyon zombiszerű volt, de a lány és a családja körében töltött idő jótékony hatással volt rá. ^^ Nagyon jól szórakoztam, amikor fel volt háborodva az emberek közvetlenségén, a szokásaikon vagy éppen az ízlésükön az ételek terén. Persze sajnáltam szegényt, hogy mindig rosszul volt, de nevetségesen festettek azok a jelenetek,na xD Amikor kiderült, hogy a L'eihr-en egyáltalán nem fűszereznek, még a só használatát is kerülik, rögtön elkönyveltem, hogy ha engem küldenének ki közéjük, garantáltan éhen halnék xD
Oh chili, oregano, fokhagyma, vöröshagyma :3Szintén sok vicces pillanatot eredményezett az, ahogy belerázódott a földi életbe. Itt gondolok pl. a szó szerint értett kifejezésekre, a furcsán visszamondott „szlengekre” és az érdekesen megfogalmazott dolgokra
elveszítette a „leendő párzási partnerét” azaz a pasiját. :D Még mielőtt kellően felengedett a srác, jó párszor viselkedett enyhén szólva sznobként, aki nem fél mindenkinek az orra alá dörgölni, hogy „ők mennyivel fejlettebbek meg felsőbbrendűek, mint ezek a primitív kis emberek”. Ilyenkor nem csak Cara-nak tette próbára a türelmét :D Onnantól, hogy nem összpontosított arra minden erejével, hogy mennyire utál a földön lenni, és ezek a sznobos pillanatok csökkentek, nagyon bírtam. ^^ Főleg, amikor igyekezett mindent bevetni, hogy jobb kedvre derítse Cara-t xD Örömmel olvastam az évődésüket és az ugratásaikat, amik alatt végig szikrázott közöttük a levegő. Az érzelmek nála is végig legalább annyira átjöttek, mint a főhősnőnél. Sokszor vívódott azon, hogy vajon jól ítélte-e meg az embereket. Miután közel kerültek egymáshoz a lánnyal, még nagyobb dilemma lett, hogy tartsa-e magát az eredeti tervhez, amit a Földre érkezésük előtt kieszelt a két társával vagy sem… Örültem, amikor végre sikerült döntésre jutnia az ügyben, ha egy kissé későn is.
Aelyx társai közül Eron-t kedveltem meg a legjobban. Jókat nevettem rajta, hogy mindig a fürdőkádból hívta a barátait, mert a kis Ming mindenhová követte és a beszámolóin, miszerint a kínai kisfiú folyton inváziósat akart vele játszani xD Amikor kiderült, hogy mi történt vele, teljesen lefagytam. Csak pislogtam és bámultam a sorokat :/
Syrine is okozott pár vicces pillanatot, amikor a túlzottan barátkozós, hímnemű egyedről panaszkodott, akinél kikötött a csereprogram miatt. De ezt leszámítva ellenszenves volt a karaktere, főleg az űrhajók játszódó részeknél a végén.
Alig várom, hogy olvashassam a következő kötetet ^^
Borító: 5/4,5-5- Gyönyörű kívül és belül is, sokkal élénkebbek és sötétebbek a színek, mint a képen. Figyelemfelkeltő és mutatós, nagyon jól érzékelteti a L'eihr és a Föld közötti különbséget. A betűk pedig 3D-snek tűnnek, hogyha megfelelő szögbe van fordítva a könyv :D Az egyetlen szépséghiba talán a modellek…egy kicsit…olyan…merevek :/
Történet: 5/5
Kedvenc szereplők: Cara, Aelyx, Ashley, Eron, Cara szülei
Legutáltabb szereplők: Eric, Tori, Marcus és az ELME többi fanatikusa
Kedvenc részek: A főszereplők első
kicsit se kínostalálkozása, Aelyx furcsa megfogalmazásai, a kutyás játék, amikor Aelyx megpróbálta felvidítani Cara-t, Eron beszámolói a kínai családról, amikor a l'eihr-ek még az űrhajón arról beszéltek, hogy az emberek szeretik a köveket, Aelyx reakciói az emberek dolgaira, Cara főzési kísérletei, Cara blogja, Bill „fenyegetése”.
Mélypontok: az ELME tagjainak a viselkedése, a viselkedés, amit Tori Cara irányába tanúsított, Ashley és Eron vége, Syrene előadása az Út előtt
Szerelmi szál: Mint ahogy írtam is, a főszereplők között már a kezdetektől fogva pattognak a szikrák, de minden a YA kereteiben marad.
A  kódolás a HunHowrse weboldal Layout Generátorával készült | Készítette: Gothic01

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése