2016. július 3., vasárnap

Cassandra Clare: Clockwork Prince- A herceg (Pokoli szerkezetek 2)

Sziasztok! :) Hosszú ideig tartó olvasás után  meghoztam a véleményemet a Pokoli szerkezetek sorozat második kötetéről.

Fülszöveg:

A Viktória korabeli London mágiával átszőtt alvilágában Tessa Gray végre biztonságban érezheti magát az árnyvadászok körében. Ez a biztonság azonban múlandónak bizonyul: a Klávé szakadár tagjai terveket szőnek Charlotte leváltására az Intézet éléről. Ha Charlotte elveszti a pozícióját, Tessa az utcára kerül, és könnyű zsákmánya lesz a titokzatos Magiszternek, aki saját sötét céljai érdekében akarja felhasználni Tessa képességeit.

created by HunHowrse Layout Generator on 2016-07-03 16:33:16
Eddig talán még egyetlen regény pontozását sem mérlegeltem ennyire, mint A hercegét. A sorozat első részével teljesen elvarázsolt az írónő, így a folytatásra nézve voltak ám elvárásaim fordulatok meg pörgés terén :D Viszont azt már az olvasás megkezdése előtt tudtam, hogy erősödik az előző kötetben még csak alakuló szerelmi háromszög, így Tessa problémákat fog okozni Will és Jem között meg úgy alapjában véve. :/ Nos, történet és háromszögügyileg is meglepődtem. Az angyal c. regényről írt kritikámban megjegyeztem, hogy mennyire örültem a mechanikus lények ötletének. Sajna itt most sokkal kevesebbet kaptam belőlük, szinte alig voltak jelen szervesen, így az izgalomfaktor is jelentősen csökkent. A Magisztert illető nyomozásban érdemlegesen nem jutottak előrébb a szereplők, a fő szál szempontjából egy tipikus második kötet lett a sztoriból, ami kitölti az időt a „nagy fináléig”. A fő hangsúly három dologra terelődött: az Intézet megtartásáért folytatott harcra, Will titkára és arra a bizonyos háromszögre. Az első olyan szempontból nagyon tetszett, hogy érkezett pár új szereplő és, hogy jobban meg lehetett ismerni bizonyos árnyvadász családokat meg a korábbi karakterek egy részét ^^ Cassandra leírásait mindig is imádtam, nagy precizitással és részletességgel dolgozik, így remekül visszaadja a viktoriánus kori Londont. Viszont néha már túlzásba esett a részletezéssel. :/ Például Will meg Tessa erkélyes jelenetét piszkosul elnyújtotta. Oké, hogy fontos rész volt meg stb, de azért nem kellett volna több oldalon keresztül csak ezt ecsetelni…
Tessa-val kapcsolatban az első részben volt jó pár ellenérzésem, de igyekeztem félretenni őket és komolyan próbáltam kedvelni. De nem jött össze. Már az első hatvan-hetven oldalon is legalább kétszer fejbe csaptam volna egy súlyosabb asztali lámpával. Majdnem 500 oldal alatt a művésznő szinte nem csinált semmit, csak a srácok miatt nyavalygott. Alapból rühellem a szerelmi háromszögeket, de talán Tessa-nak köszönhetően, ez lett az egyik legrosszabb. A másik problémám az egyik folyamatosan mantrájával volt, egy úrinő nem csinál ilyet, egy úrinő nem vesz fel ilyen ruhát, egy úrinő nem beszél így, egy úrinő nem harcol bla-bla-bla. Ki a fene mondta neki, hogy úrinő? O_o Mert szerintem a drága Miss Gray-re mindent lehet mondani csak azt nem. Valószínűleg valamilyen megfejthetetlen okból ő gondolja azt magáról, hogy úrinő/hölgy. A másik ilyen mantra meg Harriet néni rosszul lenne, ha ilyen öltözetben látna, Harriet néni felháborodna ha tudná, hogy ilyen lazák itt az emberek, Harriet néni elszörnyülködne, ha látná, hogy önvédelmet tanulok. Azon nem szörnyülködne el a bálványozott Harriet néni, hogy majdnem hagyta Jem-nek, hogy levetkőztesse? Vagy azon, hogy úgy libeg ide-oda Will és Jem között, mint egy antik órában az inga? „-.- Minden tekintetben egy okos, intelligens csajnak van beállítva, közben meg iszonyat buta! >.< Ha valóban intelligens lenne, akkor sok esetben nem kérdezősködött, hanem kapcsolt volna és az is leesett volna neki, hogy mennyire oda van érte Will. Másik jó tulajdonságaként van beállítva, hogy mennyire kis talpra esett, ez is egy tévhit. Mindenért csak Sophie-t ugráltatja, mert annyira ügyes, hogy segítség nélkül fel se tud öltözni. Ezt az ugráltatást annyira megszokta, hogy a regény vége felé valami olyasmit ejt el gondolatban, hogy "nagyon elkényelmesedtem, amióta van egy cselédem ”. Azt szintén kitől szedte, hogy Sophie az ő, külön bejáratú cselédje , akit csak azért alkalmaz Charlotte, hogy neki jó legyen? O_o Ritka undorító természetű jelenség, azt meg kell hagyni. Volt egy olyan pont, amikor már csak röhögtem rajta vagy annak szurkoltam, hogy kapja el a főgonosz és ne mentsék meg. Ja, és azt még nem is említettem, hogy ez a nemes lelkű teremtés állandóan ítélkezett, megállás nélkül! Mégis milyen alapon szólja például Giedon Lightwood-ot úgy, hogy nem is ismeri?! >.< Folyton olyanokat fecsegett meg gondolt, hogy Giedon így meg úgy el fog bánni Sophie-val. Ő, a nagy tapasztalatával a férfiak terén, biztos sokkal jobban meg tudja ítélni ezt, mint a lány… Elvégre Sophie élete mindig is csupa szivárvány meg egyszarvú volt… Jogos… Jessamine se volt a szívem csücske ebben a részben, de azt jól látta, hogy mit művel Tessa. Csak össze-vissza nyafog, hogy ő mennyire szereti Will-t meg Jem-et és, hogy mennyire nem tud közülük választani és sajnáltatja magát. A csaj mindenkinél különbnek hiszi magát, pedig nem más, mint szép szavakkal élve, egy közönséges cafka. Amikor Will megsérült, akkor is csak arra tudott gondolni, hogy micsoda izmai vannak meg, hogy ő még sosem látott ennyi meztelen felületet egy férfiból . Normális ember az ilyen?! >.< Lassan már olyan szintre jutott a kis lotyó, hogy attól is lázba jött, ha meglátott egy férficipőt… -.- A legvégén, az eljegyzéses cuccot követően és azután, hogy az új felállás ellenére is a másik srác után nyáladzott, szívesen vettem volna egy olyan fordulatot, amiben összefut egy sötét sikátorban Amelia Dyer-rel.
Az említett személy egy Tessa korában élt sorozatgyilkos. Tudom, hogy nem történhet ilyen…de fantáziálgatni még szabad… :D
Nate alig szerepelt és ez jó is volt így. Nem érdemelt annál többet, mint ami történt vele… -.-
Akinek a nagy szerephez jutásának rendkívül örültem és, akinek a jelenléte kompenzálta Miss Prostiszintű Csodabogár hülyeségét, az Magnus volt <3 Már az első kötetben is nagyon jó volt a TMI-n kívül is látni, de itt… *-* Minden jelenetét fülig érő szájjal olvastam és alig vártam, hogy megint megjelenjen. Hozta a maga bolondos, de valamilyen szinten azért ijesztő és tekintélyt parancsoló formáját. :D Amint felbukkan, minden élővé válik és 100%-osan feldobja a hangulatot már csak a jelenlétével is. ^^ Rengeteget nevettem a Will-vel lefolytatott eszmecseréin, főleg azon a jeleneten, amikor megjelent Camille és Magnus új „pozícióval” illette a srácot xD Jó volt olvasni róla, ahogy ő keresztüllátott a Will körüli falon és ahogy elkezdett törődni vele meg, ahogy segített neki az átokkal :)) Még nagyobbat nőtt a szememben, hogy képes volt a sarkára állni elszakadni Camille-tól. *--* Szintén a javára írható, hogy megpróbálta felnyitni a szemét ennek az IQ bajnok főhősnőnek… Az már nem az ő hibája, hogy nem volt sok eredménye a közbenjárásának…
Magnus-hoz hasonlóan Charlotte és Henry sem okozott csalódást. Mindkét karakter hozta azt a személyiséget, ami miatt megszerettem őket. ^^ Charlotte elanyáskodott a többi szereplő felett és bár, ha néha el is keseredett, de bebizonyította, hogy jó kezekben van nála az Intézet. Jókat nevettem a beszélgetéseiken, amik Henry elvarázsoltságából adódtak. Ő az első részhez képest rengeteget fejlődött, többször megmutatta, hogy nem csak végtelen szórakozottságból áll :) Nagyon édes volt, ahogy aggódott Charlotte-ért, amikor megsérült. :) Bár ezt az egymás érzéseit illető éveken át tartó félreértést nem értettem a részükről :/ A végkimenetel persze vicces és valamilyen szinten nevetséges is lett :D Hiába tűnik Charlotte mindig határozottnak, legbelül ő is legalább annyira félénk és legalább annyira tele van kétségekkel, mint Henry. Ez a kis mellékszál is erősítette, hogy mennyire összepasszolnak :)
A Sophie-Giedon párost nagyon szerettem, szívesen olvastam volna róluk többet is. ^^ Imádtam a jeleneteiket és tetszett, ahogy Sophie szép lassan felenged és félreteszi a Jem irányába tanúsított kislányos rajongását. Giedon-nal kapcsolatban az első felbukkanásakor voltak ellenérzéseim, de hamar bebizonyosodott, hogy fényévekkel különb, mint az apja vagy a testvére.
Jessamine-n írhatnám, hogy meglepődtem… de valamilyen szinten egyáltalán nem volt tőle megdöbbentő, hogy ilyenre is képes. A kezdetektől fogva mutattak rá nem is apró jelek, hogy mit akar és, hogy mit tenne meg azért. Épp ezért nyugtáztam enyhe csodálkozással, hogy segített az újságcikkekkel meg a kutatással O.o Óriási szemétséget művelt és lekent egy nagy adag hitsztit, amikor lebukott, így nem hazudtolta meg magát… de legalább nem próbálta jobbnak beállítani magát egy ideig. Csak elmondta, hogy mit miért csinált, szenteskedés nélkül. Kíváncsi vagyok, hogy végül mi lesz vele :/
Jem-et az első kötetben egészen kedveltem,
természetesen nem úgy, mint pasiszereplőtde itt jelentősen csökkent az irányába a szimpátiám. Összességében tőle várhatóan megértő volt és kedves, kihúzta Will-t a bajból a történet nagy részében és terelgette a többieket, de elég sokszor viselkedett hülyén. Például, ha ő úgy gondolja, hogy tényleg ismeri Will valódi arcának egy részét… akkor, hogy nem vette észre, hogy hogyan érez Tessa iránt? O_o Mint a legjobb barátjának, ezt tudnia kellett volna. Ha tényleg akkora szent, mint aminek tartják, akkor az apró jelekből összerakja, hogy mi az ábra és tekintettel van erre. Ahogy az ópiumbarlangbeli dolgokra reagált, az is ellentmond a hírének… Mert elég nagy énközpontúságúra utal, ha szerinte csak azért ütötte ki magát Will azzal a szerrel, amitől beteg lett, hogy csúfot űzzön belőle úgy, hogy ismeri is Will-t. -.- Egyedül azért sajnálom, mert bevette, hogy Tessa szereti. Pedig, ha Will az előző részben nem viselkedik tahóként a tetőn, akkor Tessa sosem nézett volna Jem-re olyan szemmel…
Magnus mellett Will volt a legnagyobb kedvencem *-* Tetszettek a beszólásai meg az elszántság, ahogy megpróbálta elkapni a démont, aki rátette az átkot. A kergetős jelenetnél jót nevettem :D Jó csapatot alkottak Magnus-szal az erre vonatkozó részekben. Az átka viszont nagyon el lett csinálva :/ Éreztetve lett ezzel , hogy törődik a családjával meg a körülötte lévőkkel, aminek örültem, hiszen sokszor mondták neki, hogy Will Herondale-t egyedül Will Herondale érdekli. Csak nem értem, hogy miért kellett azt kihozni belőle, hogy ő egy bűbáj lenne alapjáraton, de ott az, az icipici probléma, ami miatt nem az. Ez határozottan nem volt jó húzás! >.<
Nagyon utálom, amikor adott egy rosszfiú, akinél aztán úgy keverik a szálakat, hogy az jöjjön ki belőle, igazából ő nem is rosszfiú, csak félre van értve.Más, hasonló mentalitású szereplőnél is megszokták az olvasók, hogy undok meg távolságtartó, ameddig nem talál valakit, akit igazán közel tud magához engedni… Szerencsére ennek ellenére jelen volt a megszokott énje is, ha finomított verzióban is :) Tetszett, ahogy igyekezett közeledni Tessa-hoz, ha nem is érdemelte meg ez a liba, mint ahogy a védelmét se… Will tényleg megtett, hogy a tudtára adja, valóban érdekli :/ Ezt a folyamatos verselési kényszer nehéz volt megszokni a részéről, de jól szórakoztam rajtuk :D Amikor megtudta az igazságot az átkáról és konkrétan mindenki előtt hülyét csinált magából, akkor is hatalmasakat nevettem xD Tényleg úgy viselkedett, mint aki beszedett valamit xD Imádni való volt meg totálisan nevetséges xD Amikor már megtörtént egy számomra rendkívül idegtépő fordulat, amiről ő nem tudott és be akarta vallani az érzéseit, nagyon sajnáltam :( Az a boldogság és felszabadultság, ahogy rázendített a mondandójára… szörnyű volt végignézni, ahogy szerencsétlen fejjel rohan a falnak :( Meg azt is, ahogy a legjobb barátja is sikeresen még egyszer megforgatta benne azt a bizonyos kést a „nagy hír” ismertetésével :( Valamilyen szinten még jó is, hogy jelenlegi felállás szerint Tessa Jem-mel van, mert ő jobbat érdemelne ennél a csajnál… -.-
Mondjuk Charlotte-nak vagy Sophie-nak egy vele egykorú kiadását vagy Magnus női verzióját.
Borító: 5/5- Gyönyörű, mint ahogy a sorozat összes kötetének *-* Jem-et kicsit máshogy képzeltem el, de ez az árnyalat, a háttér meg ez a fény-árnyék beállítás… Csodálatos *-*
Történet: 5/3,5- Gondolkoztam rajta, hogy 3-at adok, de végül maradtam ennyinél.
Kedvenc szereplők: Magnus, Will, Sophie
Legutáltabb szereplő: Tessa
Kedvenc részek: ahogy Magnus lepattintotta Camille-t, Will kerge viselkedése az átkot illető titok kiderülése után, ahogy Sophie elintézte Jessamine-t, Sophie és Giedon közös jelenetei, amikor Will üldözőbe vette a démont, Benedict Lightwood sarokba szorítása, Magnus és Will szövetkezése
Mélypontok: a szerelmi háromszög minden következményével és Tessa viselkedése a teljes regény alatt, szinte alig volt pörgősebb/ mechanikus lényes jelenet, a Will átkára vonatkozó rész, Tessa meg Will erkélyes csókjának az elnyújtása
Szerelmi szál: Úri Hölgy Szende Kisasszony egy idő után egyik sráccal sem fogja vissza magát túlzottan, de minden a YA kereteiben marad.
A kódolás a HunHowrse weboldal Layout Generátorával készült | Készítette: Gothic01

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése