2016. június 9., csütörtök

Maggie Stiefvater: The Scorpio Races- A Skorpió Vágta

Sziasztok! Rövidebb kihagyás után meghoztam A Skorpió Vágta értékelését :) Jó olvasást!

Fülszöveg:


A Skorpió Vágtát november elején rendezik. A lovasok mindent elkövetnek, hogy megzabolázzák tengeri lovaikat, és célba jussanak.
Van, aki túléli.
Van, aki belehal.
Idén a tizenkilenc éves Sean Kendrick a címvédő bajnok. Nem a szavak embere, és ha fél is, mélyen hallgat róla.
Puck Connolly más. Soha nem gondolta, hogy egyszer majd indulni fog a Skorpió Vágtán. De a sors úgy hozza, hogy kénytelen benevezni a versenyre – egyedüli lányként. Sejtelme sincs, mi vár rá.
A nagysikerű Shiver-trilógia szerzője, Maggie Stiefvater, megint megmutatja, milyen az, amikor a szerelem és az élet komoly akadályokba ütközik, és csak az marad életben, akinek a helyén van a szíve. A Skorpió Vágta minden olvasó számára felejthetetlen élményt nyújt.
created by HunHowrse Layout Generator on 2016-06-09 14:38:07
A Hollófiúk befejezése után szétnéztem Maggie írói adatlapján, hátha van más sorozata is, amit lefordítottak már magyarra, így bukkantam rá A Skorpió vágtára. Miután a fülszöveg magával ragadott és az értékeléseket meg az idézetek olvasása közben sikeresen összehoztam két félreolvasást, tudtam, hogy el kell olvasnom ezt a regényt :D A fentebb említett másik regényéhez hasonlóan halad a cselekmény, lassan bontakozik ki. Jó sok idő kell, mire igazából beindulnak az események, de akkora úgy felpörög a történet, hogy lehetetlenség félretenni a könyvet. A történet nagy része inkább a versenynek az előkészületéről szól és a vége felé kerül sor magára A Skorpió Vágtára. Ez nagyon tetszett, unalmas is lett volna, hogyha 446 oldalon keresztül csak a verseny folyik. :) A capall uisce-k, ezek a vérszomjas, de mégis gyönyörű és lenyűgöző tenger lovak, már az első felbukkanásukkal magukba bolondítottak. *-* Hiába voltak gyakran félelmetesek,
a pajtás jelenetnél én is kb. annyira feszülten figyeltem a capall következő lépését, mint Puck és Finnez az imádat egyre csak erősödött, ami főleg Corr-nak köszönhető <3 A csodás fantasy lényeken kívül még adott egy érdekes alaptörténet is. Minden évben megrendezik Thisby szigetén a Skorpió Vágta elnevezésű versenyt november elsején, ahol a lakosok ezeken a fenevadakon lovagolnak. Mivel a hátasok rendkívül veszélyesek és nehezen kezelhetőek, sok versenyző odaveszik, de a nyertes jelentős jutalmat kap. Erre a pénzre mindkét főszereplőnek nagy szüksége lenne. Egy idő után már nem is tudtam eldönteni, hogy melyikük győzelmének szurkoljak jobban ^^
Puck,
hú de nehéz volt megszoknom ezt a nevet xDa főhősnő több szempontból is különleges eset az indulók között. Ő az első női versenyző és ő az első versenyző, aki nem egy capall uisce-vel, hanem egy szárazföldi pónival
elnézést, lóvalkészül versenyezni. Először azzal a céllal teszi, hogy a bátyját maradásra bírja, később viszont már emelkedik a tét… A győzelmén az otthonuk megtartása múlik. A karaktere kedvelhető, elszánt és egészen talpraesett, de bizonytalan is. Vajon tényleg jó döntés volt benevezni? Van esélye Galambbal, a szárazföldi lovával ezek ellen a bestiák ellen? Erre a bizonytalanságra rásegített a szigetlakók nagy része is,
a többségükkel kb. úgy éreztem, mint A tenger boszorkánya c. regény lakosaival. Törvényszerű lassan, hogy minden szigeten ilyen idióták éljenek?akik ott akadékoskodtak és ott akadályozták a lányt, ahol csak lehetőségük volt rá. Ezeknél a szemétkedéseknél igyekezett bebizonyítani, hogy nem lehet vele szórakozni, ilyenkor nagyon bírtam ^^ Némi segítséggel, amit Sean-tól és Peg-től kapott, még magabiztosabb lett és a végére nagyon megszerettem. Főleg akkor, amikor a Malvern-nel folytatott beszélgetés alatt nem feledkezett meg Sean-ékról. A kapcsolata Galambbal nagyon tetszett, aranyos párosítás voltak :) Egy jelenetsorozat volt, amit nagyon nem tudtam mire vélni: a gyónás meg Finn reakcióját rá O_o Lehet, hogy velem van baj, de nem értettem mire volt jó, hogy annyira vétkesnek érzi magát és még adják is alá a lovat és hibáztatják…. Egyáltalán nem tehetett a dologról… Ez olyan, mintha én fognám magam, feljönnék a molyra a hat szavas zónába és elkezdeném osztani a jó népet, amiért felszaladt a harisnyámnak a szála…
A testvéreivel eléggé vegyes érzéseim voltak… :/ Finn-t eleinte olyan semmilyennek, néha idétlennek találtam kissé. De látszott rajta, hogy a maga módján igyekszik, lényegében ott volt Puck mellett. Sajnáltam szegényt, amikor azt hitte, hogy odalett a macskája :(
Gabe, Puck bátyja a regény nagy részében ellenszenves volt. Puck-hoz hasonlóan én sem tudtam felfogni, hogyan lenne képes csak úgy otthagyni a testvéreit, akiken kívül nincs senkije csak, mert ő nem bírja a nyomást… >.< A szülei odavesztek, akkor nem kellene azokat értékelnie, akik megmaradtak mellette? Amikor a pajtában rátámadt Puck-ra és Finn-re az a capall uisce, meg amikor odament győzködni a versenybizottságot, hogy adjanak Puck-nak is színeket, akkor kicsit enyhültek az ellenérzéseim az irányába, de nem sokat.
A másik főszereplőt, Sean-t valamivel jobban kedveltem, mint Puck-ot, az ő szemszögéből lévő részeket jobban szerettem. Valószínűleg azért, mert a capall uisce-kről akkor lehetett többet megtudni. Négy éven keresztül megnyerte a Skorpió Vágtát, a tengeri lovakkal mesésen bánik. Imádtam olvasni azokat a részeket, ahol foglalkozik velük, akármilyen rövid ideig is tartott *-* Egy igazi kincs a srác. Kár, hogy Malvern, a főnöke nem becsülte meg eléggé :/ Végig érződött, hogy mennyire szereti a capall usice-ket és a szárazföldi paripákat is :) Ez a szeretet még inkább érződött Corr irányába, akivel a versenyeket nyerte, talán azt szerettem benne a legjobban, ahogy a vörös csődörhöz viszonyult ^^ Annyira drukkoltam, hogy engedje már meg neki Malvern, hogy megvegye Corr-t, utána meg azért, hogy meg tudja szerezni a pénzt ~.~ Ha ez még nem lett volna neki elég, akkor Malvern idióta fia is rengeteg fejfájást okozott neki. A lószeretete ismét megmutatkozott, amikor Fundamentális megfullad, Edena
Mutt Malvern közbenjárásának "köszönhetően"súlyosan megsérült és, ami Corr-ral történt… :/ A kapcsolata Puck-kal szép lassan alakul, kellett idő, mire sikerült összecsiszolódniuk, de hamar megszokták a közös edzéseket és mindketten szurkoltak, hogy megkapja a másik, amire vágyik a versenyen. Jó párosítás voltak és külön tetszett, ahogy kiállt Puck mellett a szertartásos nevezésnél.
És most rá is térnék a kedvenc szereplőmre, Corr-ra *-* Egyszerűen imádtam azt a lovat! <3 Nem bírtam betelni vele, alig vártam, hogy bővebben szerepeljen *o* Alapból is tetszettek a capall uisce-k, de ő már csak hab volt a tortán. Rendkívül gyors és veszedelmes, de mégis van valamilyen szerethető bája, ami magával ragadja az embert. Nagyon jókat mosolyogtam, amikor elkezdett „táncikálni” Galamb előtt és bohócot csinált magából, hogy felhívja magára Puck lovának a figyelmét :D Érződött, hogy mennyire kötődik Sean-hoz, ezt többször is bizonyította, amikor pl. nem engedte, hogy más üljön a hátára vagy, amikor nem taposta meg/falta fel Sean-t, amikor leesett róla. A sérülésénél nagyon sajnáltam és sokat izgultam, hogy mi lesz vele :/ A könyv legvégén pedig… Ó, akkor csak még jobban megimádtam, már ha lehetséges fokozni a rajongásomat! <3 Ott volt tőle karnyújtásnyira, ami a fajtájának a legfontosabb, de ő mégis Sean-t választotta… *-*
Bevallom őszintén, tök hülyén érzem magam miatta, de annál a résznél eléggé meghatódtam. Annyira imádnivaló volt akkor *-*
A Malvern famíliát úgy, ahogy volt, utáltam. Az idősebbik egy szemétláda, aki játszadozik mások életével csak azért, mert jó dolgában nem tudja mit csináljon >.< De ő még egy földre szállt angyal a kedves fiához képest. Mutt egyszerűen undorító! Förtelmes volt, ahogy megpróbálta kifúrni Sean-t csak azért, mert Sean ért a lovakhoz, keményen dolgozik és jól végzi a munkáját, ő meg nem. Amit az istállóban Edena-val csinált és Corr-ral készült volna, azért én is szívesen leszúrtam volna. Az apja meg természetesen nem tett az ellen semmit, amit az édes, pici fiacskája művelt… Ha emberileg nagy nulla is az öreg, akkor már csak azért is helyre tehette volna a gyereket, mert rontotta az üzletet… A versenyen végrehajtott kis magánszáma csak hab a tortán… -.- Megérdemelte volna, hogy Corr meg a fekete tarka kanca darabokra tépjék. Valamilyen szinten megkapta, ami járt neki, de az mégsem volt teljesen elég azokhoz mérve, amiket csinált….
George Holly-t viszont nagyon bírtam :D Az ürge egyszerűen fogalmazva olyan, mint egy köteg napsütés xD Kezdetben csak egy szimpla amerikai „turista” volt, aki a szigetre ment lovat varázsolni, de Thisby fokozatosan behálózta. Ráérzett a sziget szépségére és hagyta, hogy magával ragadja. Tetszett, ahogy barátkozni próbált Sean-nel, jókat mosolyogtam a közös jeleneteiket :) Azzal pedig, hogy a legvégén is ott volt, még nagyobbat nőtt a szememben. Kár, hogy nem derült ki, végül megkapta-e a csikóit :D
A szigetlakók közül kiemelném a Gratton házaspárt, illetve Dory-t és Elizabeth-et. A maguk módján támogatták Puck-ot a versenyzésnél és szintén a maguk módján segítettek is neki. :) De talán a legtöbbet Peg Gratton tett az ügy érdekében. Eleinte unszimpatikus volt a nő, de megszerettem.
Borító: 5/5- Ez egyszerűen gyönyörű! *-* A képek nem adják vissza, hiába próbáltam variálni a színekkel meg a fényerőkkel… A lényeg, hogy nem ez a borzalmas rozsdás árnyalat az alapja. Sokkal inkább olyan, mint a… forró csoki színe.
Történet: 5/4,5
Kedvenc szereplő: Corr *-*
Legutáltabb szereplők: Mutt Malvern és Benjamin Malvern, Gabe
Kedvenc részek: amikor Corr táncikált, amikor a capall uisce rátámadott Finn-re és Puck-ra a pajtában, a nevezési szertartás, maga a verseny, a „buli a mosdóban”, Corr utolsó jelenete *-*
Mélypontok: Mutt idióta, szadista viselkedése. A szigetlakók zömének a hozzáállása. A gyónásos rész és az ahhoz kapcsolódó hibáztatás, mint ahogy írtam is, nem láttam túl sok értelmét a dolognak :/
Szerelmi szál: Nem ezen van a hangsúly, pár csókból áll, minden a YA kereteiben marad.
A  kódolás a HunHowrse weboldal Layout Generátorával készült | Készítette: Gothic01

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése