2016. május 18., szerda

Kendall Kulper: Salt & Storm- A tenger boszorkánya (A tenger boszorkánya 1)

Sziasztok! ^-^ Ezennel bemutatom Kendall Kulper nemrég megjelent, első regényét.

Fülszöveg:

Egy elsöprő erejű történelmi romantikus történet, amely során egy boszorkány előre látja meggyilkolását, és egyetlen egy fiú van, aki segíthet neki megváltoztatni a jövőt.
A 16 éves Avery Roe el akarja foglalni jogos helyét Prince Island-en, bűbájai segítségével boszorkányként ő védené meg a sziget bálnavadászait a tengeren, édesanyja viszont arra kényszerítené, hogy a mindig jó jellemű és tiszteletreméltó, ámde varázstalan világban éljen. Amikor Avery egy álmában meglátja saját halálát, tudja, hogy fogytán van az ideje, fel kell fedeznie varázserejét és meg kell mentenie saját életét.
Avery nem várt szövetségesre lel a tetovált fiúban, Tane-ben, a tengerészben, akinek megvan saját, különleges varázsereje, amely oly módon segíti a lányt, ahogyan sosem várta volna. Boszorkánnyá válása talán megakadályozhatja halálát, azonban a lány rájön, hogy varázsereje olyan áldozatot követel, amire sosem volt felkészülve.

created by HunHowrse Layout Generator on 2016-05-18 18:26:02
Ennyire élesen ritkán fordul velem elő, de amint először megláttam a regényt, rögtön szerelmes lettem a borítójába és elfogott az érzés, hogy „ezt mindenképpen el kell olvasom”. *-* Ezt tovább fokozta a fülszövege, alig vártam, hogy legyen a boltokban. :) Nagyon gyorsan haladtam vele, beszippantott. A természetfeletti szál érdekes és mivel szép lassan bontakozik ki, ezért rejtélyes is. Tetszett, hogy bár a Roe boszorkányok hasonlítanak egymásra, mégis az egyedi adottságaik miatt különbözőek, különlegesek. A legtöbb dolog korhűre sikeredett,a bálnavadászat világa is jól meg lett jelenítve.
bár Avery-hez hasonlóan én is szeretem a bálnákat, így nem tudtam akkora hősre tekinteni a vadászokra, mint a többi ember. Külön tetszett az a pár oldal, ahol az írónő a korra meg az apró részletekre vonatkozó információkat ecsetelte végén ^^ Avery otthonáról, a Prince-szigetről szóló leírások gyönyörűek. Csak úgy, mint a belső borító, a fejezetek díszítése és a három fő rész alatt található ábrák. ^^ A történet fordulatokban gazdag volt, bár egy ponton kissé szadistának éreztem az írónőt :/
Avery eleinte eléggé szeleburdi volt,
szinte láttam magam előtt, ahogy toporzékol mérgébena karaktere a regény alatt sokat fejlődött. Határozott, elszánt személyiség a Roe család legfiatalabb tagja, ami tetszett benne. Az első fő rész alatt szinte csak végig a céljára összpontosított, hogy átvegye a nagyanyja helyét és boszorkánnyá váljon. Átlagban nem szeretek a múltban olvasni, mert a régebbi korokra jellemző,visszamaradott gondolkodásmód könnyen ki tud hozni a sodromból. Avery egy nagyon szabad szellemű, vadócosabb lány, ezért az 1860-as éveknek ez az árnyoldala nem érződött élesen. Legalábbis az ő részéről. Mint ahogy említettem, minden felmenőjének megvan a maga képessége, az Avery-é is kellően különleges lett. És bár többször említette, hogy a jelentésük elől nem lehet menekülni, mégis végig bíztam néhány kiskapu felbukkanásában. Tetszett, ahogy a mágikus szál kibontakozásához hasonlóan, szép lassan közeledtek egymáshoz Tane-vel. Érződött, hogy mennyire szoros kapcsolat alakult ki közöttük. Folyamatosan érződött, hogy mennyire imádja a szigetét, egy idő után viszont nem értettem, hogy miért akarna maradni. Főleg azok után, amit a sziget lakói tettek vele…
Avery valódi és fogadott családját sem értettem, mindannyian ellenszenvesek voltak, egytől-egyig.
Az anyját, Essie-t a könyv nagy részében utáltam. Miért nem mondta el a lányának, hogy hogyan működnek a dolgok és, hogy mit miért csinált? Avery nézőpontjából tényleg nem volt semmi logikája a viselkedésének.>-< Annak, hogy már mennyire beteges szinten rá akarta erőltetni a lányára ezt a kifinomult úri hölgy életet a kis kerti partikkal meg rózsaszín virágokkal… Nem igaz, hogy nem látta, hiába töri magát, Avery-nek az ő be nem teljesült vágyai nem jönnek be. Már idegesítő volt, hogy ennyire nem akar tudomást venni róla, hogyan érez a lánya. Az az említett földhöz ragadt gondolkozás neki köszönhetően került képbe… És amikor már azt hittem, hogy a kedves mama rosszabb nem lehet, felkerült a szokásos, férjhez-adunk-valakihez-akit-nem-is-ismersz téma is a részéről. A végén próbálta az írónő jobb színben feltüntetni, nem sikerült. Ha titokban ennyire oda volt a lányáért, akkor miért nem mutatta ki négy év alatt egyszer se?
Amúgy ez a gyerekem a szerelemem téma már az American Horror Story: Hotel-jében is sánított nekem.
A férjének a gyerekei, ahogy a barátaik is, mind szörnyűek. A kedves lelkész úr meg bazi nagy álszent. A feleségének panaszkodott, mennyi baj van Avery-vel meg, hogy igazán megtanulhatna már viselkedni, amikor a kedves gyerkőcei meg kövekkel dobálják szerencsétlen lányt? O_o Ilyen estben úgy kellett volna hallgatnia, mint egy kőszobornak. Meg tudta, hogy a feleségének van egy hamarosan kamaszodó lánya, amikor elvette, így nem érhették volna meglepetésként az olyan ügyek, amiken kiakadt. Azt se értettem, hogy Avery anyja miért nem szól egy szót sem az ellen, ahogy a két gyerek bánik az övével.
Avery nagyanyja, Jennie Roe a regény nagy részében csak a lány visszaemlékezései alkalmával szerepelt. Ezek a múltan játszódó jelenetek is sok pluszt adtak a regényhez. A főhősnő egy erős, okos és végtelenül szeretetteljes nőként festette le nagy részben és így is gondolt rá. A nagyi pozitív tulajdonságaiba vetett hitem már akkor meginogott, amikor egy visszaemlékezésben Avery lába beszorult a sziklákhoz és segítséget kért, a nagyi meg valami olyasmit mondott, hogy akkor húzza ki magát. Az, ahogy Avery-t fogadta a visszatérésekor durva volt. :/ Én is arra számítottam, hogy legalább megpróbál segíteni neki.
A szigetlakók 99%-a minden szépítés nélkül idióta. A Roe család kimondhatatlan mértékekben könnyített az életükön, óriási „kényelemhez” juttatta őket erre így hálálják meg… Egyedül Tommy és az a két személy volt közülük normális, akik segíteni akartak Avery-n. Ha már így alakultak a dolgok, akkor józan paraszti ésszel nem arra kellene fordítani az energiákat, hogy megoldást találjanak az új felállásra?
A csempészt, azaz Mal-t nagyon bírtam ^^ Hosszú ideig azt hittem, hogy másmilyen köze van Avery-hez meg az anyjához és hiába mondta az ellenkezőjét… még mindig úgy érzem, hogy benne van a pakliban, esetleg jó a sejtésem, csak később derül ki. Tetszett a stílusa, jók voltak a beszólásai és jól átlátta, hogy mit és hogyan kellene csinálniuk a sziget lakóinak. :)
Van egy enyhe tetkó-mániám ezért Tane alapból egész jól indult nálam :D Nem tipikusan az a fajta vagány pasiszereplő, akiket szeretni szoktam, de kedveltem. Tetszett ahogyan fel lett építve a népe mágiájához kötött szál. :) Szívesen olvastam volna arról még több részletet. Avery-vel a „tesztelése” miatt nem alakult felhőtlenül a kapcsolatuk, de lassan összecsiszolódtak. Egyedül nála éreztem úgy, hogy igazán törődik a főhősnővel. Segített neki az anyja átkával, elkísérte a nagyanyjához és kedves nagyival ellentétben, igazából agyalt rajta, hogyan lehetne megoldani Avery álmos problémáját. A rajzairól készült leírásokat imádtam *-* Amikor a vége felé Avery megijedt, hogy ő is ellene fordult, gondoltam, hogy valami ilyesmi áll a háttérben, nem okozott csalódást :) Viszont az, ahogyan az ő szála végződött durva mélypont lett…:/ Az írónő szadista hajlamai itt fogalmazódtak meg bennem. Totálisan feleslegesnek találtam, hogy így alakuljanak közte meg Avery között a dolgok. >.< Végig reménykedtem, hogy esetleg majd a fennmaradó oldalakon változik ez… És még a következő részekben is meg van rá talán az esély, hogy megtörténjen a változás… Emiatt az egyetlen fordulat miatt vonok le fél csillagot.
A Tane-s ügy ellenére is kíváncsi vagyok, hogy mi fog történni a következő kötetben :)
Borító: 5/5*- Ahogy a legelején is írtam, elképesztően néz ki *o*
Történet: 5/4,5
Kedvenc szereplők: Avery, Tane, Mal
Legutáltabb szereplők: Essie, Jennie, a lelkész és Frank.
Kedvenc részek: amikor Avery tetoválást kapott, a Tane mágiájáról szóló részek, a rajzok, amikor Avery visszaemlékezik a csőrökre. :D
Mélypontok: Jennie, Essie és a szigetlakók viselkedése, a Tane-vel kapcsolatos fordulat, az, hogy Avery ennyire nem akarta otthagyni a szigetet
Szerelmi szál: Óva intik Avery-t Tane-től és az idegen mágiájától, így még jobban erősödnek a szikrák… Ezen kívül nagyon aranyosak együtt, minden marad a YA kereteiben.
A  kódolás a HunHowrse weboldal Layout Generátorával készült | Készítette: Gothic01

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése