2016. május 29., vasárnap

Katie Alender: Bad girls don't die- A rossz lányok nem halnak meg (A rossz lányok nem halnak meg 1)

Üdv, Kedves Olvasók! :) A KMK legutóbbi akciója keretében rendelt könyveim közül kiolvastam az elsőt és össze is hoztam róla egy bejegyzést.


Fülszöveg:
A szenvedélyt csupán egy hajszál választja el a megszállottságtól…
Alexis kishúga, Kasey megszállottjává válik egy antik babának, de Alexis nem igazán foglalkozik a dologgal, mert Kasey egyébként is elég fura. Ami azt illeti, Alexist is furának tartják az iskolatársai és a szülei, sőt, még a saját goth haverjai is. A dolgok egyre különösebbek lesznek, amikor a régi házban, ahol a lányok laknak, különös dolgok történnek: ajtók nyílnak ki és csukódnak be maguktól, a víz felforr a meggyújtatlan gázon, és a kikapcsolt légkondicionáló úgy lehűti a levegőt, hogy látszik az ember lehelete is.
És Kasey is megváltozik. Kék szemei zölddé válnak, elkezd régiesen beszélni és több óra is kiesik az emlékezetéből. A legnyugtalanítóbb azonban Kasey ellenséges viselkedése: az addig kedves, babaszerető kislány eltűnik, az új Kasey pedig dühös. Alexis az egyetlen, aki megállíthatja a húgát – de mi van, ha a zöldszemű lány már nem is Kasey?
Mit tennél, ha a várost halálos veszély fenyegetné, de senki sem hinne neked?

created by HunHowrse Layout Generator on 2016-05-29 16:03:17
Már hosszú ideje szemezgetek ezzel a könyvvel és, bár a megosztott kritikák miatt kicsit tartottam tőle, nagyon örültem, amikor megszereztem és szinte azonnal neki is álltam ^-^ A fülszöveg alapján gondoltam, hogy szeretni fogom, de hogy ennyire… Magával ragadott az egyedi hangulata :) A történet, illetve a Kasey-n beálló változások apránként bontakoznak ki, ami nagyon tetszett. Nem éles váltásként történik, hogy „bumm, na akkor most teljesen kifordul magából hirtelen és kész”, hanem folyamatosan. Először csak apróbb furcsaságok léptek fel, aztán szép lassan erősödtek. Ami nagyon tetszett. Egyrészt hitelesebbnek tűnt, másrészt izgalmasabbá tette a sztorit. Ezután a lassabb felvezetés után fokozatosan gyorsulnak az események, a fele után már alig bírtam letenni! :D
Miután a főhősnő előtt összeállt a kép, hogy mi is történik a húgával, a történetnek volt egy kis első évados American Horror Story beütése a kísértetekkel, a házzal és annak múltbéli lakóival, természetesen lájtosabb kivitelben. Ez újabb pozitívum volt, mert ott tetszett az alapötlet, csak túl soknak találtam a nyavalygást, ami a regényből szerencsére kimaradt.Egyik fordulat követte a másikat, az írónő szépen bánt a csavarokkal, a jelentéktelennek tűnő apróságoknak is meg volt a maguk szerepe. A sztori szépen le lett zárva, nem lett összecsapva vagy elnyújtva, de azért valamilyen szinten sajnáltam, hogy ilyen kis vékonyka a könyv :/
Alexis egy szerethető karakter volt, akit könnyen megkedveltem a gördülékeny mesélési módja miatt és mert nem nyavalygott fejezeteket a semmin :) Nem egy akkora kiemelkedő, „badass karakter”, mint akiket csípni szoktam. De a történethez egy ilyen lány passzolt, aki „bárki lehet, akár éppen te is”. Ezzel is „hihetőbb” lett a történet. Alexis könyvben meg a kritikákban is úgy volt beállítva, hogy rendkívül különc, aki még az iskola „számkivetettjei” a Kárhozottak Klubja diákjai közül is kilóg. Én egyáltalán nem találtam különcnek, csak szimplán félénkebb és csendesebb, mint az átlag. A hajszínét és a hobbiját is különlegesnek találtam, jó volt a képek előhívásának a folyamatáról olvasni. Mint ahogy arról is, ahogy közelítenek egymáshoz Megan-nel. Különböző, bár összepasszoló szereplők, jól kiegészítették egymást :)
Ez lehet, hogy kicsit furán fog kinézni… de Kasey-t jobban bírtam azt követően, hogy beütött nála a krach. Az előtte lévő állapot csak rövid ideig tartott, de ott kifejezetten irritált, nagyon kis hisztis volt. Ha valami nem ment neki, akkor inkább nekiállt krokodilkönnyeket eregetni, ahelyett, hogy normálisan segítséget kérne a nővérétől. Azután a bizonyos dolog után fokozatosan egyre furább lett Alexis húga és bár sokszor hátborzongatóan viselkedett és nagyon álnok lett, mégis jobb volt, mint a hisztis énje. A vége felé tetszett, ahogy próbálgatta visszaszorítani az őt irányító felsőbb erőt.
Kasey a regény elején tanúsított hülye viselkedésének elég sok köze van annak is, ahogy a szüleik hozzájuk állnak :/ Konkrétan Alexi neveli magát meg a húgát. Az anyjuk folyton dolgozik, az apjuknak pedig megszűnnek, amikor valamilyen sportközvetítés is a képbe lép. -.- A „hét hónappal később” című fejezetből ítélve legalább úgy tűnt, hogy a kedves anyuka mutatott valamilyen fejlődést.
A Kárhozottak Klubja elvileg emokból meg gótokból áll, de gyakorlatilag semmi közük egyik stílushoz se. Lydia volt közülük csak megnevezve, így Lydia alapján tudok a csoportról is vélekedni. A főszereplő barátnőszerűsége fekete cuccokat hord, piercing van a nyelvében és az öltözékét gyakran egészíti ki fátylakkal. Ruházatilag gótnak tűnik, de minden félreértést eloszlatva, nem gót. Egyszerűen csak kényszeresen kötekedik és eldöntötte, hogy „na én most különc akarok lenni, ezért kizárólag gót lehetek, mert a különcök gótok, nemde?” De belül nem gót, ahogy a Kárhozottak Klubja többi tagja se az vagy emo a személyiségüket illető leírás alapján… Alexis jól fogalmazott, csak erőlködnek, hogy mások legyenek és fel akarják hozzá használni a stílusokra jellemző külsőt. Ezt bizonyítja például, hogy Lydia kiborult azon, hogy mit tenne az imidzsükkel, hogy Alexis Megan-nel lóg. Ha tényleg olyan szellemiségű lenne, mint amit megpróbált beadni, akkor magasról tenne rá, hogy „mi hogyan hat az imidzsükre”. Szerencsére a klub és Lydia is alig szerepeltek.
Megan-t már fentebb említettem. Tetszett, ahogy belefolyt a nyomozásba és ahogy ezáltal átléptek egy laza barátnőszerűségbe Alexis-vel. Mint ahogy a főszereplőnél írtam, jó csapatnak tartottam őket. Az a tipikus legjobb barátnő fajta karakter.
Carter semleges volt. A hozzá hasonló pasiszereplőket nem szeretem, így hiába volt megértő meg kedves Alexis-vel, nem kedveltem meg. A Kasey körüli események vitték a fő szálat, így az Alexis és Carter között kialakuló kapcsolat nem jutott fontosabb szerephez. Épp ezért nem is zavart annyira Carter.
A könyvtárosnőt meg Mary nénit a rövid szerepléseik alatt kedveltem :)
Összességében nagyon tetszett a könyv. Aki valamilyen „kiver tőle a víz” típusú, horrorisztikus történetre vágyik, annak valószínűleg nem fog tetszeni. Nem az a hú, de félelmetes könyv, amire a hátulján lévő „tizennégy éves kortól ajánljuk” szövegből is következtetni lehet. Kétségkívül van benne valami borzongató és
egy ideig biztosan nem szeretnék antik porcelánbabákat látni xD, de egyáltalán nem ijesztő. Így aki egy lassabban kibontakozó, de mégis izgalmas, lájtosabb szellemes sztorit szeretne, annak ajánlom.
Borító: 5/5- Képen nem adja vissza tökéletesen a külsejét, de nagyon szép. Sok rajta a kiemelkedő elem és illik a könyvhöz, mutatós *-*
Történet: 5/4,5
Kedvenc szereplők: Alexis, Megan
Legutáltabb szereplők: Kasey, Lydia
Kedvenc részek: az egész alapötlet és a szellem kilétének, illetve céljának felderítésére szolgáló részek ^-^
Mélypontok: a Kárhozottak Klubjának megalkotása. (Túl lapos? Általánosító? Előítéletes? Vagy felületes? Nem is tudom, hogy mi a megfelelő kifejezés rá.) Alexis anyjának a reagálása egy bizonyos félreérthető helyzetre.
Szerelmi szál: Összesen két „csókjelenet van”, ilyen szempontból egyáltalán nem korhatáros.
A kódolás a HunHowrse weboldal Layout Generátorával készült | Készítette: Gothic01

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése