2016. április 3., vasárnap

Rachel Van Dyken: Toxic- Egyetlen méreg (Egyetlen 2.)

Sziasztok! Ezúttal Rachel Van Dyken, Egyetlen sorozatának a második kötetéről írtam, amelyben megismerhetitek Gabe-t. :))


Fülszöveg:

Wes és Kiersten legjobb barátja, Gabe igazi balhés srác: egyik lányt fogyasztja a másik után, sötét haja és tetovált karja sem riaszt el senkit. Sőt.
Saylor igazi mintadiák: nagyszerű eredményei vannak, ösztöndíjat kap, kiválóan zongorázik, de valami mégis hiányzik az életéből – és a játékából.
A szenvedély.
Ők ketten egy zaklatott délutánon egy gyakorlóterembe futnak össze – szó szerint –, és bár elsőre taszítják egymást, hamar kiderül, hogy valami furcsa módon egy húron pendülnek.
Aztán egy napon Saylor önkéntes munkát vállal egy rehabilitációs intézetben. Az ápoltak közül kiragyog Hercegnő, a nyaktól lefelé bénult lány.
De mit keres ott Gabe minden nap? Mire Saylor választ talál a kérdésre, menthetetlenül belegabalyodik Gabe életébe. Vajon együtt sikerül megküzdeniük a múlt döntéseinek következményeivel?

created by HunHowrse Layout Generator on 2016-04-03 18:13:02
Ó, hát nem is tudom, hol kezdjem. Már nagyon rég el akartam olvasni, így megörültem, amikor sikerült megszereznem ^^ Egy könyvesblogon láttam meg, egy ideig ódzkodtam tőle, mert a borítója enyhén szólva sem nyerte el a tetszésem. De néhány leírás Gabe-ről meg néhány idézet meggyőzött.
Ezt a könyvet nem lehet szavakba önteni… Vannak benne kétségbeejtő részek- méghozzá elég sok-és olyanok, amiknek a hatására csak megállás nélkül vihogsz, mint egy idióta- a körülöttem lévők igazolni tudják. Az egész egy kész érzelmi hullámvasút, aminek a végére adott a happy end. Sokan mondják, hogy már unalmas a „minden jó, ha vége jó”, de ennyi kínlódás után igenis jár! A dolgok lassan bontakoznak ki, mindent pontosan a megfelelő időben tud meg az olvasó, semmivel sem hamarabb. Persze a sejtésekkel ki lehet találni bizonyos dolgokat.
Saylor egy szerethető, semlegesnek mondható karakter. Nem egy kiemelkedő, nagyon erős, nagyon nagyszájú és vagány karakter, mint akik a kedvenceim szoktak lenni. De nincsenek idegesítő pillanatai, amivel sokat segített. Átlagban a főhősnőknek vannak olyan húzásai, ami miatt jól be tudnék nekik olvasni, de nála ilyenek nem voltak. Könnyen lehet vele azonosulni és ez végig megmarad, mint a háromszázhuszonvalahány oldalon keresztül. Azért, hogy végig kitartott Gabe mellett és támaszt nyújtott neki, mindenképpen plusz pontokat kap.
Wes-ék viccesek voltak és szintén lehetett rájuk támaszkodni. Igazi barátok. Bár az ő történetüket nem olvastam, de nagyon szimpatikusak lettek nekem.
Gabe pedig…róla a legnehezebb beszélni. A fülszöveg alapján egyértelműen felkeltette az érdeklődésem. A hozzá hasonló szereplőkért mindig bolondulok xD Még az álarcával is egy lehengerlő, egyedi jelenség… Akinek a múltjában történt egy szörnyűség, ami teljesen megváltoztatta. Őszintén sajnáltam és nagyon jó volt olvasni róla, ahogy lassan megnyílik a főhősnőnek. Egyszerűen fogalmazva imádtam ;) Bár megjegyzem, hogy leírás alapján nekem a fekete haj az jobban feküdt, mint a szőke xD De a történet szempontjából fontos volt, hogy visszatért az eredeti hajszínéhez, ledobott magáról ezzel is egy terhet. Megérdemelte, hogy négy év rossz után végre minden jóra forduljon.
Tetszett ez a könyv. Minden egyes nyomasztóbb pillanatával együtt. Kimmy utolsó pillanatainál meghatódtam. Amikor Wes-szel vagy Saylor-ral civakodott Gabe, az nagyon vicces volt. Akinek van türelme kivárni, hogy a dolgok jobbra forduljanak, annak mindenképpen ajánlom! Megéri elolvasni!
Borító: 5/2- nekem nem túlzottan jön be
Történet: 5/4,5
Kedvenc szereplő: Gabe
Legutáltabb szereplő: Gabe apja
Kedvenc részek: amikor Gabe zenélt, Gabe és Saylor találkozása
Mélypontok: a sok gyötrődés Hercegnő állapota miatt
Szerelmi szál: 16-os karikába belefér

A  kódolás a HunHowrse weboldal Layout Generátorával készült | Készítette: Gothic01

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése