2016. április 1., péntek

Jus Accardo: Touch- Érintés (Denazen 1)

Sziasztok! Íme az értékelésem egy könyvről, aminek a hősnőjét garantáltan a szívükbe zárják, akik szeretik a vagány karaktereket. ;)

Fülszöveg:


Mikor egy idegen fiú száguld le a patak melletti töltésen, és épp a lába előtt ér földet, a tizenhét éves adrenalinfüggő Deznee Cross úgy dönt, kihasználja a lehetőséget, hogy felbosszantsa apját, ezért hazaviszi a titokzatos, jóképű, jégkék szemű srácot. De valami nem stimmel Kale-lel. Dez cipőjét hordja a zuhany alatt, lenyűgözik az olyan tárgyak, mint egy DVD, vagy egy váza, és mintha attól tartana, hogy a lány egy érintésétől elporladna. De egyszer csak megjelenik Dez apja, fegyverrel a kezében, és jóval többet tud Kale-ről, mint kellene. Dez rájön, hogy sokkal több van a fiúban – és az apja „ügyvédi irodája" is más – mint az elsőre látszott. Kale a Denazen részvénytársaság rabja volt – egy szervezeté, amely összegyűjtötte a „különleges" gyerekeket, akiket csak a Hatosnak neveznek, hogy fegyverként használja őket, egy egész életen át. Á, igen, és az érintése? Az halálos. Dez és Kale mindenre elszántan csatlakozik a Hatoshoz, hogy legyőzzék a Denazent, mielőtt azok kapják el őket és Dez apja rájön a legnagyobb titokra. A titokra, melyet Dez egész életében meg akart óvni. A titokra, melyért Kale ölne, hogy megóvja.

created by HunHowrse Layout Generator on 2016-04-01 22:19:00
Kezdésnek elmondanék annyit, hogy ez tényleg viszonylag pörgősen indul el. Már az első fejezetben beindul a történet és nincsenek előtte hosszas bemutatások a főszereplő előéletéről, hanem közben derülnek ki a dolgok. Persze vannak olyan esetek, ahol kell az előzőleges felvezetés, de ez így volt tökéletes. Nagyon jól fel lett építve a Hatosokat fogva tartó szervezet, Denazen és a munkatársai is. Dez apja is nagyon belepasszolt a kőszívű gonosz szerepébe, akit mindenki könnyedén utálni tud a viselkedése miatt. Átlagban az ilyen gonoszoknak is megvan a jó oldaluk, nos Marshall-nál eddig még nem találkoztam ezzel és valószínűleg nem is fogok. Az események egy idő után tényleg nagyon felpörögnek és már nem lehet biztos benne az ember, hogy ki kivel van éppen. Van benne akció, romantika és humoros részek, amire lássuk be, ilyen feje tetejére állt helyzetben szükség is van. Akinek elege van a tutyi-mutyi főhősnőkből, az megtalálta a tökéletes könyvet. Dez lett az egyik legnagyobb kedvencem a könyves csajok közül. Tényleg talpraesett, ha kell akkor odamondja a véleményét akárkinek és nem elveszve kuporog egy sarokban, azt várva, hogy a szőke herceg megmentse. Mindig a sarkára áll és ha kell, nagyon találékony tud lenni.Már az első oldalakon sikerült teljesen egy hullámhosszra kerülnöm vele. A megszólalásai meg a gondolatai nagyon viccesek tudnak lenni, amit külön nagyon szerettem benne. Rengeteget nevettem a gondolatain meg a beszólásain :D
Kale… Hát, igazából nem is tudom, hogy mit írhatnék róla. A korábbi kommentek alapján nagyon sok olvasónak a szívébe belopta magát. Jus tényleg nagyon aranyosan írta meg, ahogy rácsodálkozik a világ dolgaira és beleszeret Dez-be. Benne is ott van az a bizonyos sötét oldal, amit Denazen kedves munkatársainak köszönhet és ennek ellenére még sem lett belőle szörnyeteg. Pont ezt bizonyítja, hogy elszökött, amikor meg kellett volna ölnie egy kisgyereket. Szóval itt van nekünk egy aranyos srác, akiről rosszat nagyon nem lehet mondani, de mégsem fogott meg engem xD Talán, hogyha nem akkor kezdem, amikor kiolvastam az Obszidiánt és még nem vagyok Daemon Black utóhatása alatt, akkor máshogy lenne. Bár a második két olvasás után sem változott meg túlzottan róla a véleményem és akkor már nem volt képben Daemon sem. Na, de kanyarodjunk vissza ide. Én három kategóriába szoktam sorolni a pasiszereplőket: Imádom, Közömbös és utálom. Bármennyire is jól meg lett alkotva Kale, ő a második kategóriába került be nálam.
Mint minden könyvben/sorozatban, ahol a főszereplő egy kissé zűrös, van egy személy, aki kihúzza a csávából és számíthat rá, ebben az esetben az,az illető Brant, Dez unokatestvére. Amikor a lány telefonált, hogy segítségre van szüksége, ruhára és pénzre,akkor rögtön ugrott és vitte, amire szükség volt. Továbbá belekezdett egy nyomozásba is, ami során ő húzta a rövidebbet ;( Dez apjának a számlájára írható ez az eset is, ugyanis hagyta, hogy a SAJÁT TESTVÉRE, azt higgye, hogy Ő A FELELŐS a fia haláláért. Persze szerencsére kiderült, hogy ő is Hatos, aminél nagyot néztem, így mégis megmenekült. ^^
Gingerrel szemben nagyon vegyes érzéseim vannak. Egyrészt kedvelem, mert amikor úgy volt, segített, de néhány döntését egyszerűen nem tudom mire vélni >.< Voltak olyan esetek, amikor már nem csak Dez, hanem én is falra másztam tőle. Ő lett a könyv hivatalos maffia-nagyija xD
És…végül, de nem utolsó sorban, Alex Mojourn. Az előttem szólók nagyon jól fogalmaztak, ő az a szereplő, akit vagy imádsz, vagy pedig utálsz. Bármennyire is szeretnél igyekezni/töröd magad, köztes megoldás nem létezik. Vele kapcsolatban azt a tábort erősítem, akik szeretik. Igen, tudom, hogy szemétségeket csinált és néha már nekem is sok volt néhány húzása, de mégis sokkal jobban szimpatikus volt nekem, mint Kale :D Neki ebben a felállásban konkrétan semmi esélye nem volt, de mégis inkább neki szurkoltam.
Összességében egy nagyon izgalmas könyv volt, aminél egy idő után csak kapkodtam a fejem már sokszor a felgyorsult események miatt :)
A  kódolás a HunHowrse weboldal Layout Generátorával készült | Készítette: Gothic01

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése