Taken:Elrabolva filmek (Elrabolva 1-3)

Sziasztok! ^^ Ezúttal arról a három részes filmről hoztam értékelést, amihez Liam Neeson legismertebb és, ha az én véleményemet vesszük, a legjobb alakításai köthetőek.  Az Elrabolva 1,2, 3-ban Bryan Mills-nek, a valaha volt legkiválóbb titkosszolgálati ügynöknek a tudását a családja védelmében kell felhasználnia.... A részletek változnak, de a lényeg ugyanaz marad: még a legtapasztaltabb és legveszedelmesebb bűnözőnek sem tanácsos ártania Bryan szeretteinek. Ha pedig valamilyen vakmerő bolond mégis ilyesmire vetemedik, az féltheti az életét....
 

created by HunHowrse Layout Generator on 2016-03-30 15:43:09

Az első rész  elején megismerkedhetünk Bryan-nel, aki újabban sztárok mellett vállal testőrséget, hogy távol tartsa tőlük a túlbuzgó rajongókat, továbbá a volt feleségével Lenore-ral és a 17 éves lányával Kim-mel. A két nő Lenore új férjével, a rendkívül gazdag Stuart-val élnek. Kim el akar utazni a legjobb barátnőjével Párizsba. Bryan nincs elragadtatva az ötlettől, hogy két fiatal lány ilyen messze utazzon, egy ekkora városba utazzon felnőtt kíséret nélkül, de végül beleegyezik. A megérzései ezúttal sem hagyták cserben, a lányokat nem sokkal a megérkezésük után elrabolják....
Innentől kezdve indul be a filmnek a fő szála, az izgalmas, akciódús hajsza, aminek a során Bryan igyekszik visszaszerezni Kim-et. Hát, mit ne mondjak, nem bírtam levenni a szemeimet a tv-ről. A főszereplő ügynök elképesztő alapossággal figyel oda minden apróságra, amiknek köszönhetően egy teljesen idegen városban is gőzerővel közeledik a céljához. A legtöbb ember csodálattal tekint a francia fővárosra, Párizsra. Az a rengeteg történelmi építmény, az Eiffel torony a hangulatos utcák, a boltok és a csodás francia sütemények... De ebben a filmben megismerkedhetünk Párizs másik arcával, a lepukkantabb környékekkel és az éjszakai élettel, ahol úgy virágzik a leánykereskedelem, mint tavasszal a nárcisz. Liam Neeson nagyon jól hozza a szerepét. A maga, néha már idegesítően nagyfokú higgadtságával adja elő a szövegét. A helyzet ellenére is nagyon sokat lehetett nevetni a különböző monológjain. Amikor Bryan eljutott odáig, hogy rájött, kik is rabolták el a lányát, a film ismét ugrott egy nagyot a szememben. Ugyanis a bűnözők végre nem oroszok vagy olaszok, hanem albánok! Már sok akciófilmet láttam és ennyi idő után unalmas, hogy folyton az orosz vagy az olasz maffia  a hunyó, így üdítően hatott ez a változás. ^.^  Csak, hogy véletlenül se legyen unalmas a film, a bűnözőkön és az egyre fogyó időn kívül más tényezők is közbelépnek. Bryan egyik régi kollégája, aki már egy ideje íróasztal mögül irányít és a szabályok megrögzött követőjévé vált. Az illető nem szándékozik segédkezni az apának, hogy megtalálja a lányát, sőt az ügynökeivel mindent megtesznek, hogy akadályozzák. De, mint ahogy az egy ilyen kiváló ügynöktől várható, Bryan-t nem lehet megállítani. Az évek alatt összegyűjtött tapasztalatát és pár régi barátjának az információit felhasználva tör előre. Egyik akciójelenet követi a másikat, ropognak a fegyverek és hullanak az emberek, elképesztő helyzetekből vágja ki magát.
Az Elrabolva egy igazán jól sikeredett, pörgős akciófilm, amit mindenképpen ajánlok. Többszöri nézés után is le tudja kötni az ember figyelmét :)
5/5

A második rész két évvel az első után játszódik. Kim szerencsés megmenekülése után az életük újra a régi, minden visszatért a normális kerékvágásba. Lenore és Stuart között egyre nő a szakadék, a nő kezd újra közelebb kerülni a volt férjéhez. Bryan Isztambulba utazik egy munka miatt, ahová magával viszi a lányát és Lenore-t. Minden tökéletes lenne, de a múlt visszaköszön. Az albániai Tropojë-ban azóta is az elvesztett családtagokat gyászolja a maffia. Az egyik elrabló, Marco apja az embereivel bosszút esküszik. Addig nem nyugszanak, ameddig meg nem fizetnek Bryan-nek és a családjának az elveszített fiakért, testvérekért, férjekért és apákért....
Mint, ahogy fentebb írtam, nagyon szerettem az első részt, ezért izgatottan álltam neki a másodiknak. Átlagban a második rész könyveknél meg filmeknél is valamivel gyengébbre szokott sikerülni, de az is abba a bizonyos "kivétel, ami erősíti a példát" kategóriába tartozik. Még nagyobb kedvencem lett, mint az első rész. Habár ezúttal Bryan, illetve a volt felesége az, akik megmentésre szorulnak, mégis ismét az ő tudása húz ki mindenkit a slamasztikából. Telefonon keresztül közvetíti az instrukciókat a lányának, aki ezeknek köszönhetően megtalálja és fegyvert juttat hozzá. Bryan ismét megcsillogtatja a tudását, köpni nyelni nem tudtam, hogy mikből határolta be, szintén egy totál idegen városban, hogy hol is lehet. Az akciójelenetekre ismét nem lehetett panasz, mindent megtettek a készítők, hogy látványosak és izgalmasak legyenek. A bűnözők úgy ugráltak a tetőknél meg a lépcsőknél, hogy csak néztem xD A főszereplőnek, Bryan-nek megmaradt az a stílusa, amit az Elrabolva 1-ben megszerettem, szintén volt pár jó beszólása. Például a taxis menekülésnél. Ami Lenore-t illeti, megint nem ő volt az a szereplő, aki olyan rengeteget hozzátett volna az eseményekhez. Ő csak úgy... volt... Az albán papában volt valami, amit viszont bírtam. Az ember pont ilyennek képzel el egy vérbeli maffiafőnököt. Rade Serbedzija rendesen kitett magáért :) A történet végére viszont nem értettem karakterét. Ott volt a lehetősége, hogy ennek az egésznek vége legyen és békében éljen a másik két fiával. Erre ő mit csinál? Természetesen fogja és eldobja... -.-
Összességében lenyűgözött, még nagyobb kedvencem lett, mint az Elrabolva 1. Akinek az tetszett, annak mindenképpen ajánlom. :)
5*/5*

Mint a korábbi részekben kiderült, Bryan Mills számára a legfontosabb, hogy biztonságban tudja a családját. Ezért mindent meg is tett és egy ideje már nem rázta meg semmilyen szörnyűség a családjuk életét. Egészen addig, ameddig Lenore-t holtan nem találja a lakásában. A rendőrség szinte azonnal megérkezik és - micsoda meglepetés...- Bryan-t gyanúsítják. A vérprofi ügynök  beveti elképesztő képességeit, hogy kiderítse, ki is a felelős a volt felesége haláláért. Egy csapat gyilkos azonban kipécézi magának a lányát, Kim-et is. Bryan-nek ki kell derítenie, hogy ki végzett Lenor-ral és meg kell óvnia az életben maradt szerettét is. Mindeközben pedig a CIA és az FBI is a nyomában lohol...
A bemutatók alapján nagyon jónak ígérkezett, sokáig bántam is, hogy végül nem mentem el a moziba megnézni. Majd kiugrottam a bőrömből, amikor láttam, hogy adni fogják a tv-ben. Ez az öröm sajnos nem tartott ki sokáig, elég nagyot csalódtam. :/ A negatívumok ott kezdődtek, amikor megláttam Stuart-ot. A korábbi részekben nem zavart sok vizet a pasi, de biztos, hogy nem így nézett ki. Kérdem én: Mégis miért kellett  lecserélni a 3. részre? Az új színészben még az is zavaró volt, hogy egyértelműen fiatalabb. Lehet, hogy Bryan már öregszik vagy nem is tudom, hogyan fogalmazzak, de nem remekelt annyira a karaktere, mint korábban. Nem voltak jó beszólásai és nagy akciójeleneteket sem hozott össze. Az Elrabolva 1-ben és az Elrabolva 2-ben leginkább az évek során ráragadt trükkökre támaszkodott. Itt viszont a technikára hagyatkozott, amivel el is veszítette  a sajátos varázsát az egész. Még valami nagyon bökte a csőrömet: Az istenért! Abban a városban lakik, totálisan ismerős a terep és ennyi időbe telt felgöngyölíteni a nagy rejtélyt? Isztambul meg Párizs idegen terep volt és milyen hamar megoldott mindent? Nincs, mint mondani, valószínűleg tényleg öregszik. Meg egyszerűen hagyta magát elfogatni? O.O Mégis minek? Könnyebben le tudott volna lépni, mint ahogy beütök két betűt. Később azonban fény derül rá, miért csinálta: hogy bele lehessen vinni a filmbe egy látványos és totálisan felesleges, robbantgatós autós üldözést. Annyira, de annyira akartam, hogy tetsszen. Már kezdtem aggódni, hogy van velem valami baj, hogy nem tud lekötni. Hiszen az első két részt imádtam. A készítők kifogyhattak az ötletekből, mert erősen erőltetett lett... Kim is olyan kis idétlenke volt. Annyi mindene ment keresztül... nem igaz, hogy nem ragadt rá valami... Hogyha már a pasiját más színész játssza, akkor miért nem adta neki más nevet? Ez csak egy apróság, mert egyik karakternek se volt haszna... de azért jó lett volna ennyi odafigyelés. Továbbá hol voltak Bryan régi ismerősei a CIA-nál, amikor tisztázniuk kellett volna?  Amikor képbe jöttek a bűnözők, akkor egy újabb világ dőlt össze bennem. Oroszok? Most komolyan? Pont azt szerettem az Elrabolva részeiben, hogy nem ők okozzák a bajt! Erre most elvették a filmtől egy újabb pozitívumát >.< Mi lett az albánokkal??? A papa azt mondta a második részben, hogy a fiai biztos bosszút állnak érte. Hát hol van az a két gyerek, amikor szükség lenne a jelenlétükre? Hol van az a bizonyos bosszú?
Nem volt ebben a részben semmi egyedi, mint a többiben. Azt, hogy ki a főkolompos rögtön ki lehetett találni.  Úgy érezem, mintha a már meglévő akciófilmekből gyúrták volna össze. Pedig olyan jóra meg lehetett volna csinálni egy kis kreativitással... Amikor a második résznek vége lett, akkor valami olyasmiről kezdtem el fantáziálgatni, hogy esetleg az albán papa valamelyik unokájával jön majd össze Kim és a család bizalmába férkőzve próbálkoznak a bosszúval, de valahogy lelepleződik/ Bryan jön rá... vagy valami ilyesmi.... és akkor megint egy hasonló kaliberű összecsapás jön létre, mint az Elrabolva 2-ben :D Szerintem egy ehhez hasonló sokkal jobb megoldás lett volna.
Ez így összességében a nagy csalódások és a nagy kérdések filmje lett. Például miért van benne a címében, hogy "elrabolva", amikor nem is rabolnak el senkit? O_o
Továbbra is a 2. rész marad a kedvencem. Ha nagyon unatkozik valaki, akkor nyugodtan próbálkozzon meg vele, de ne várjon tőle sokat...
5/3

A  kódolás a HunHowrse weboldal Layout Generátorával készült | Készítette: Gothic01

Kae Westa: A démon és a papnő

Sziasztok! :) Most Kae Westa művét véleményeztem.
Fülszöveg:

Mortua egy vidám, szeleburdi papnő. A szellemek kegyeltjeként mindene megvan, amire vágyik: sikeres küldetések, igazi barátok és harcostársak, és úgy tűnik, lassan az első szerelem is rátalál…
Ám ekkor váratlanul berendeli a vezetőség, és olyan események sűrűjébe kerül, melyekre álmában sem számított volna. Ráadásul egy szemtelen démon lesz a társa. A kalandok egyre sötétebbé válnak.
A szellemek egész életében mellette álltak
– de mi történik, ha most nekik van szükségük őrá?
Valian, az ifjú démon önmagával és múltja rémségeivel küzd, és bármit megtenne a lelke nyugalmáért. Úgy tűnik, a szellemek követői között végre megnyugvásra lelhet, de a múlt berögződései itt is tovább kísértik. Vajon tényleg hiába próbálja megtagadni vérszomjas természetét, vagy alattomos csapdába csalták? Mit akarhat tőle a Szárnyas Korona Lovagrendjének nagymestere, és mit a vörös köpenyt viselő, tiltott mágiát űző varázstudók? Mire megy ennyi ellenséggel szemben, ha az oldalán csupán egy idős rendházfőt, egy gyanúsan viselkedő lovagot, és egy éretlen papnőt tudhat?
Vajon fellobbanhat-e szerelem ennyi küzdelem között? A szellemek legyenek minden régi és új olvasóval!

created by HunHowrse Layout Generator on 2016-03-29 19:06:25

"– Mondták már, hogy embertelen vagy?
– Időbe telt, hogy eljusson a tudatodig…."

Egy ideig bajban voltam vele, hogy végül is hány csillagot adjak a könyvnek, de végül a négy és félnél kötöttem ki. A fantasy-világ, amit az írónő felépít, nagyon egyedülálló és kidolgozott, még nem találkoztam ilyennel. Minden apróságnak megvan a maga helye és jelentősége. A leírások, a többi mondattal együtt gyönyörűen vannak megfogalmazva, ezzel is még misztikusabbá és egyedibbé téve a történetet. A különleges személy-és helynevekkel az első 50-100 oldalon még meggyűlt a bajom
Ascovado-t többször is Avocado-nak akartam olvasni, de lassacskán sikerült hozzájuk szoknom :D Kicsit lassan indult be a történet, de onnantól kezdve, hogy felgyorsultak az események, nem tudtam letenni még akkor sem, amikor már rendesen összemosódtak előttem a betűk.
Mortua-t először őszintén szólva nem kedveltem, a korához képest néha túlságosan is hebrencsnek hatott. Amikor meg Valian-nak magyarázta a dolgokat az első útjukon, akkor többször éreztem úgy, hogy egyszerűen csak okoskodik az olyan kijelentésekkel, hogy „Nem hiszem el, hogy ezt sem tudod” és társaival. Valian egy másik világból érkezett. Mégis honnan tudná? O_o Meg még azt is furcsálltam vele kapcsolatban, hogy szinte mindenen sírva fakadt vagy sírva akart fakadni az eleje tájékán. Ahogy telt az idő viszont nagy fejlődésen ment keresztül a karaktere. A kis szeleburdi vonásai, amik Mortua-vá teszi őt, megmaradtak, de komolyabb lett valamivel és megszokta az új felállást,- azaz a szellemek időleges elvesztését- így az irányába tanúsított ellenséges érzéseim nagy része elpárolgott. A legtöbb helyzetben hamar feltalálta magát és egyszer sem blokkolt le teljesen. Voltak lépései, amiknél csak ráncoltam a homlokomat. Például lehet, hogy ő nem vette észre, de külső szemlélődőként Brietta látta jól a helyzetet vele, Kai-val meg Valian-nal kapcsolatban. Összességében viszont egy szerethető karakter volt és, mint korábban említettem, folyamatosan fejlődött és erősödött.
Loghor-ral kapcsolatban vegyes érzéseim voltak. Amikor mágikus befolyás alatt állt, akkor egyenesen utáltam, de mivel nem volt ura önmagának, ezért nem is lehet azokért hibáztatni, amiket akkor tett. De, amikor magánál volt és önmaga volt, akkor egészen kedveltem. Igazán jó vezető és a rendbeli lovagjait úgy szereti, mintha a saját fiai lennének. Végül sajnáltam, hogy olyan vége lett, amilyen.
annak ellenére is, hogy Mortua meg Valian tárgyalása alatt, -amikor nem tudtam, hogy mikor viselkedik ilyen hülyén- már nagyon szurkoltam neki, hogy történjen vele valami.
Brietta-t kedveltem, bátor volt és a végsőkig hűséges a nagymesteréhez. Jól átlátta a különféle szituációkat és remekül harcolt a föld alatt a mágussal szemben. A Loghor irányába táplált totálisan viszonzatlan szerelme miatt sajnáltam :/
Aynira egy kedves, jóságos karakter, egy tipikus „tyúkanyó” egyén volt, aki igyekezett terelgetni a szereplőket és vigyázni rájuk. Ami külön tetszett, hogy benne nem voltak előítéletek Valian-nal szemben még annak ellenére sem, amit tett az erdőben… Arról, hogy mégis mi köze van Lyr-hez eléggé cifra elméleteim születtek… xD Végül egyik sem igazolódott be, ezért kellően nagyot ütött az a csavar.
Ha már szóba hoztam, akkor kielemezném Lyr Ascovado lovagot is.
szerencse, hogy nem az eredeti nevét használja, mert akkor végképp belezavarodtam volna már a megnevezésébe xD. Nem nagyon tudtam hová tenni, a történet nagy részében bizalmatlan voltam vele szemben, csak úgy, mint Mortua. Azt, hogy ő fogja majd a végén megkapni a kinevezést, sejtettem.
A mellékszereplők közül a legjobban Sharduk-ot tudnám kiemelni, már az első felbukkanásával megvett magának az öreg :D Imádtam a nyers, csípős stílusát a maga makacsságával, keményfejűségével együtt. A legtöbb helyzethez hozzá tudott fűzni egy-egy olyan megjegyzést, amitől hangos nevetésben törtem ki. Hogy milyen szálak kötik Loghor-hoz, azt kitaláltam, amikor elkezdte ecsetelni, hogy hogyan veszítette el a lábait. Jó lett volna, hogyha a végén a szakadéknál meg tudja valaki állítani ;( Az ő elvesztését bántam a legjobban.
Erkai-t, azaz Kai-t legalább annyira ki nem állhattam, mint Valian a regény nagy részében. Nem értettem, hogy mit imád rajta Mortua, nem bírtam vele megbarátkozni. Aminek az a fő oka, hogy ő tipikusan az a pasitípus, ami nagyon ellenszenves nekem xD Olyan kis idétlen volt az úton meg a harcok alatt, sokszor nem volt semmi haszna a jelenlétének. Csak úgy útban volt. Aminek az egyik oka, hogy nagyon könnyen leblokkol, nem találja fel magát. Ha valami nem a kis békés rítusában megy, akkor csak tátja a száját és néz, hogy „na most mi van?”. Azzal semmiképpen sem lehet megvádolni, hogy talpraesett lenne…. Tényleg jobban teszi, ha szépen ott marad a kis kertjében, mert a világban nem tud boldogulni, az egyértelmű. Őszintén csodálkoztam, hogy élve kijutott a barlangból -.-
Végül pedig rátérnék Valian-ra *-* Már kezdésnek az nagy pozitívum volt a részéről, hogy démon.
az utóbbi időben erősen rám tört a démon-mánia. Az elején nagyon magának való volt és erősen jött tőle a hideg, távolságtartás. De ez tetszett :) Egy ideig viszont nem nagyon jött le, hogy ő annyira veszélyes lenne, így örültem, amikor előbukkant belőle a démonibb, lobbanékonyabb énje néha. Látszott rajta, hogy nagy erőfeszítésekbe telik, hogy visszafogja azt az oldalát, ami akkor tör elő belőle, ha vörösre vált a szeme. Őszintén tisztelte Aynira-t és hálás volt érte, hogy foglalkozott vele. Miután felbukkant Kai, akkor érződött a legjobban, hogy ő mennyivel bátrabb meg életrevalóbb. A harcokból remekül kivágta magát és nem hátrált meg. Közte meg Mortua között nagyon lassan alakultak a dolgok, de ennyi természetfeletti csapás mellett meg egy ilyen világban nem is nagyon lett volna rá alkalom. A történet kezdetén még bosszantotta a fiatal papnő izgágasága meg hibbantsága, de fokozatosan megkedvelte és megszerette.
Azt, hogy kicsoda is Nimortana, azaz a regény fő rejtélyét már hamar kitaláltam, így nem ért akkora meglepetésként. A föld alatti harc egy kicsit elhúzódott, de nem lett unalmas a részletes, izgalmasan bemutatott leírások miatt. A könyv végére pedig, hogyha veszteségek árán is, de meglett a Happy End. ^^

Borító: 5/4- Azt nem vitatom, hogy gyönyörű *o* Legszívesebben öt pontot adnék neki, mert megvan a hangulata. De az a fickó, hiába mutatós nagyon a csuklyában és van betakarva az arcának a nagy része- és néz ki valószínűleg jól az is, ami takarva van- a leírások alapján semmiképpen sem lehetne Valian :/
Történet: 5/4,5
Kedvenc szereplők: Valian, Sharduk
Legutáltabb szereplők: Erkai…
Kedvenc részek: Sharduk beszólásai, a harcjelenetek, Mortua meg Valian beszélgetése az utolsó oldalakon
Mélypontok: Erkai idétlenkedése és Mortua ragaszkodása hozzá, Sharduk vége
Szerelmi szál: Minden totálisan a YA keretei között marad, nincs semmi korhatáros a regényben ilyen szempontból.

---

A kódolás a HunHowrse weboldal Layout Generátorával készült | Készítette: Gothic01

Susan Ee: World after- Túlélők világa (Angelfall 2)

Sziasztok! ^^ Íme az értékelésem Susan Ee angyalos sorozatának a második kötetéről.Fülszöveg:

Az angyalok dúlásának túlélői igyekeznek összefogni mindazt, ami megmaradt a régi világból.
Mikor egy csapatnyi ember szörnyetegnek véli és foglyul ejti Paige-et, Penryn húgát, a dolog elfajul és vérfürdőbe torkollik. Paige eltűnik. Az emberek halálra rémülnek. Anya szíve majd megszakad.
Penryn keresztülautózik San Franciscón, a testvérét keresve. De miért olyan üresek az utcák? Hová tűntek az emberek? Kutatás közben belebotlik az angyalok titkos tervébe, kezdi megérteni, hogy mi mozgatja őket, és teljes szörnyűségükben felsejlenek előtte rettenetes szándékaik.
Rafi eközben a szárnyait igyekszik visszaszerezni. Azok nélkül nem térhet vissza az angyalok közé, nem foglalhatja el az őt megillető helyet az élükön. Ha választania kell, hogy visszaszerzi a szárnyait vagy megmenti Penryn életét, vajon hogyan fog dönteni?
Penryn és Rafi ismét együtt. Tudd meg, mi táplálja izzó érzelmeiket!

created by HunHowrse Layout Generator on 2016-03-24 22:14:34

Ebben a kötetben is meg volt minden, ami miatt a kedvencem lett az első kötetet: izgalom, humor, kétségbeejtő helyzetek és véres részek. Rögtön beszippantott és alig bírtam letenni!
Ezt az olvasási időm nem mutatja, nevetségesen hosszú az időtartam egy ilyen jó könyvhöz, de nem nagyon volt időm egyhuzamban olvasni. Három körben haladtam rajta végig. A Susan Ee által megteremtett disztópikus világ nem változott semmit, a leírások ugyanannyira élethűen ábrázolják a „túlélők világát”, annak minden teremtményével együtt.
Penryn korábban bekerült a kedvenc főhősnőim közé. *--* Tetszett benne, hogy mennyire erős, vagány és, hogy nem abból áll ki a regény, hogy a kilátástalan állapotokon nyavalyog, azt várva, hogy megmentsék. Itt sem okozott csalódást, a tőle megszokott stílusban állt a dolgokhoz. ^.^ Mindig gyorsan mérlegelte a lehetőségeket és bármennyire félt is éppen, nem blokkolt le, hanem tovább küzdött. A verekedős jeleneteit külön imádtam, nagyon kreatív :D Az Angyalok bukása végére sikerült visszakapnia a húgát, de a köteten keresztül végig gyötörte a bűntudat, hogy nem tudja teljesen elfogadni az új Paige-t és amiért nem tudta hamarabb megmenteni. Ennek a bűntudatnak az enyhülésében az anyja sincs túlzottan a segítségére, aki folyamatosan az orra alá dörgöli így vagy úgy, hogy „milyen rossz testvér”, amiért ezt vagy azt csinálta. A világvége kellős közepén is megmaradt a „tinilányos” énje is. Végig vágyódott Rafi után, már csak a Penryn-nél maradt kardja miatt is sokszor a gondolatai közé férkőzött. Tetszett, ahogy a kardon keresztül jobban meg lehetett ismerni Rafi nézőpontjából bizonyos helyzeteket- ha a gondolataiba nem is lehetett belelátni- és vicces volt, ahogy alakult Penryn meg a kard kapcsolata. Sokat nevettem azokon a jeleneteket :D Örültem, hogy végül a kard, azaz Tündérmackó megkedvelte Penryn-t és elfogadta őt, mint az új tulajdonosát.
Penryn anyjának voltak normálisabb és őrültebb pillanatai, az utóbbiak voltak gyakrabban. Előfordult, hogy sikerült pozitív irányba meglepnie a ravasz húzásaival, de többségben utáltam. Főleg azért, mert a kocsiban rátámadt Penryn-re és mert folyton a Paige-s esetet sulykolta belé. Ez már csak azért is bosszantott, mert úgy papol, hogy nagyon messze van a mintaanya fogalomtól -.- Nem is értettem, hogy milyen alapon szekálja Penryn-t, amikor konkrétan ő nevelte helyette a kisebbik lányát.
Paige-t sokáig nem tudtam hová tenni, ugyanúgy bizalmatlan voltam vele, mint Penryn. Egyszer törékeny kislány volt, máskor meg egy vérszomjas „fenevad”. Ez a két verzió annyiszor váltakozott, hogy mire az ember erősebben húzott volna az egyik álláspont felé, máris változott. Miután meglátta Penryn a felvételt és felvetődött, hogy kötődhet Beliel-hez, akkor összeomlott róla minden pozitívumom. Szerencsére a végén nem okozott csalódást és bebizonyította, hogy hiába lett más kívülről, de ugyanúgy Penryn-ékhez tartozik.
Du meg Dam is hozták a formájukat, annak ellenére, hogy nagy tekintélyük van az Ellenállásnál, mégis mindketten nagyon…khm…gyagyásak. xD Ők is sok vicces pillanatot és lazaságot adtak a történethez a megjelenésükkel.
Uriel-t meg Beliel-t úgy ki nem állhattam, ahogy voltak. Az előbbi az orruknál fogva vezette az összes angyalt végig, akik ezt valamilyen megmagyarázhatatlan okból észre sem vették. Ő adta ki, hogy gyártsák le a skorpiókat, hogy elhitessék az angyalokkal, eljött az apokalipszis. A kis szárnyas rovaroktól egyenesen viszolyogtam, még úgy is, hogy a jó oldalra álltak… Beliel pedig úgy romlott, ahogy van a lopott szárnyaival együtt. Egyáltalán nem sajnáltam azért, ami történt vele, teljesen megérdemelte.
Az angyalokat meg az Ellenállást valahogy nem tudtam megkedvelni, hogyha úgy vesszük őket, mint tömeget. Mert mindkettő eléggé hasonlít, aki nem olyan, mint ők, azok hulljanak… -.- Igaz, hogy az Ellenállás kiszabadította az embereket stb… de a skorpiók által megtámadott egyedekkel cefetül bántak. Az angyalok meg elvesztették a vezetőjüket és össze vannak zavarodva, de a luxust kedvelő és partikat rendező oldaluk mellett kimutatták a foguk fehérjét is rendesen…
Rafi csak a történet vége felé jelent meg „élőben”, de Penryn gondolataiban valamilyen szinten végig jelen volt. Azóta, hogy elkeveredtek egymástól az Angyalok bukása végén, megtanulta használni az új szárnyait. Repülésre és harcra egyaránt. De ettől függetlenül feltett szándéka volt, hogy visszaszerezze az igazi szárnyait, ami sikerült is neki *o* Annál a résznél, amikor meglátta Penryn-t és szinte nem hitt a szemének, hogy él, nagyon jót mosolyogtam. Ez bizonyította, hogy bármennyire is bizonygatja az ellenkezőjét, kötődik a lányhoz. Az első részben is kihúzta a pácból a főhősnőt, de most, hogy felgyógyult, jobban átjött, hogy ő egy harcos angyal. A kis civakodásaik Penryn-nel adottak voltak ezalatt a rövid idő alatt is. A sok borzalom után jó volt a kis évődésükről olvasni. Bár nagyon sajnáltam, hogy még mindig nem jöttek össze :/
Oda voltam az egészért az első betűtől az utolsóig és nagyon várom, hogy megjelenjen a zárókötet is magyarul *o*

Borító: 5/5*- Gyönyörű, csak úgy, mint az első.
Történet: 5/5
Kedvenc szereplők: Penryn, Rafi, Du-Dam
Legutáltabb szereplők: Uriel, Beliel, Penryn anyja
Kedvenc részek: Amikor Penryn a karddal társalgott vagy „fenyegette azt”, Penryn verekedős jelenetei, Amikor Penryn meg Rafi a házban voltak, Du-Dam idegenvezetése.
Mélypontok: Penryn anyjának a viselkedése, a skorpiók támadásai.
Szerelmi szál: Ebben a kötetben még egy csók sem csattan el…így ilyen szempontból totálisan a YA keretei között marad.

A kedvenc idézetem:
"– Ugye nem vagy Bukott?- A kérdés kibukik belőlem, mielőtt az agyam cenzúrázhatná.
– Azok alapján, amit hallottam, ez csak még kívánatosabbá tenne számotokra, ember lányai számára.- Odaragasztja a takaró utolsó csücskét is. – Mit esztek ennyire a rosszfiúkban?"

A kódolás a HunHowrse weboldal Layout Generátorával készült | Készítette: Gothic01

American Horror Story: Freakshow- Rémségek cirkusza (Amerikai Horror Story 4. évad)

Sziasztok! ^^ Meghoztam az értékelésem az American Horror Story 4. évadáról.

Screated by HunHowrse Layout Generator on 2016-03-22 22:36:29

Az értékelésem
Információk a sorozatról:
Kezdetnek szeretnék leírni néhány információt azoknak a számára, akik még nem láttak részt/korábban egyáltalán nem hallottak a sorozatról, leírnék egy kis bevezetést. Tehát, mint ahogy arra a címből is lehet gondolni, egy horror sorozatról van szó, ami jelenleg 5 évadból áll. Az évadok szigorúan véve mind függetlenek egymástól, tehát a történetekben nincs összefüggés. Ezért tetszőleges sorrendet lehet alkalmazni velük kapcsolatban. Nem kell hozzá ismerni az előző évad eseményeit, hogy megértse a néző a jelenlegi történetet. Olyan szinten kapcsolódnak egymáshoz az évadok, hogy a szereplőgárda hellyel-közzel megegyezik (a színészek teljesen más karaktert formálnak meg) és, hogy mindegyik évadban el van rejtve egy utalás, amiből lehet következtetni a következőnek a témájára. Az 1. évad a Murder house/Gyilkos ház, aminek a középpontjában egy régi ház áll. A tulajdonosok és a lakók pedig időről-időre, rejtélyes körülmények között meghalnak. A 2. Asylum/Zárt osztály című évadban visszább ugrunk az időben és egy elmegyógyintézet mindennapjait követjük nyomon, ahol szintén történnek megmagyarázhatatlan események. A 3. évadban New Orleans-ba látogatunk el, ahol boszorkányok történetét követjük nyomon.  (4. évadot lentebb fogom részletezni) Az 5. a Hotel címet viseli, ahol a Cortez Hotel története és az ott történő, rejtélyes gyilkosságok, illetve a Hotel lakóinak az élete állnak a középpontban. Továbbá felhívnám rá a figyelmet, hogy nem véletlenül horror kategóriában fut a sorozat. A gyilkosságokat, kínzásokat és egyéb "finomságokat" eléggé részletesen mutatják ezért a gyengébb gyomrúaknak nem ajánlom. De a színészek nagyon jól alakítanak, ezért "próbaképpen" szerintem megéri belenézni :).
A 4. évadról egy kis bevezetés:
Történetünk a Floridai Jupiter nevű kisvárosba kalauzol el minket az '50-es évekbe. Az évad indításaként a tejesember talál az egyik házban egy női holttestet és egy elrejtőzött, rémült sziámi ikerpárt. Az ikreket kórházba szállítják, a hírük futótűzként terjed a városkában. Így kerül a képbe Elsa Mars, aki az ikerekhez hasonló szerzeteket gyűjti a rémcirkuszában. Szépen lassacskán megismerhetjük a cirkusz lakóit és az előéletüket, továbbá a cirkuszon belüli életet. Ezen kívül brutális gyilkosságok hulláma rázza meg a környéket. A rendőrség Elsa-ra és a "szörnyszülötteire" gyanakszik. Az első gyilkos mellé csatlakozik egy második is, továbbá egy mániákus gyűjtő, aki a "torzszülöttek" testrészeinek az eladásával akar megvagyonosodni...
A véleményem az évadról és a szereplőkről:Mint, ahogy az elsővel, ezzel az évaddal is elég döcögősen alakultak a dolgaim. Még korábban megnéztem az első részt, de az elején megszakítottam, amikor szigorúan véve félbevágtak valakit. Miután a Hotel-ben és a Coven-ben megismertem, illetve megszerettem Angela Bassett-et és megtudtam, hogy itt is szerepet kapott, megint nekifutottam. Az első részen eléggé unatkoztam, nem ragadott magával a történet. De nem akartam elkapálni Angela felbukkanásáig az évadot. A második részben megtörtént a színésznő felbukkanása, de még mindig túl lassú volt az egész. Viszont arra döntöttem, hogy csakis kizárólag miatta folytatom. Aztán eljutottam a 4. részig és onnantól kezdve egyenesen imádtam a sztorit. *-*
Mint, ahogy említettem már a korábbi értékelésemben és itt is, Angela Bassett a kedvenc színésznőm az egész sorozatban. Most sem csalódtam az alakításában, rögtön megszerettem Desiree-t. Del nem úgy bánt vele, ahogy az egy normális férjtől illene, de ő határozottan a sarkára állt. Szép lassacskán megtalálta a helyét a többiek között, tetszett, ahogy összebarátkozott Ethel-vel. Jók voltak a beszólásai, sokat nevettem, amikor az orvossal beszélt. Aranyos volt, amikor az álmairól beszélt. Arról, hogy szeretne egy kis házat, fehér kerítéssel meg gyerekeket. Szintén nagyon jót mosolyogtam rajta, amikor mondta a kislánynak, hogy "igen, ő igazi nő". Ethel halála után női cirkusziak körében egy úgynevezett "vezetői" szerepet kezdett betölteni. Ügyesen terelgette a többieket, segített nekik, ahogy csak tudott. Tényleg egy nagyon szerethető karakter volt, az anyáskodó oldala ellenére is nagyon erős és talpraesett egyéniség. Amikor a végén Dandy nekiállt lövöldözni, akkor nagyon féltem, hogy mi lesz vele. Azokban a pillanatokban már szó szerint görcsbe rándultak az ujjaim, annyira szurkoltam, hogy ne fedezze fel Dandy a búvóhelyét a lakókocsiban. xD Őszintén fellélegeztem, amikor megmenekült ^.^ A végén meg nagyon örültem, hogy végül megkapta, amire vágyott :)))
A másik nagy kedvencem- óriási meglepetésemre- Maggie lett. Amennyire utáltam Emma Roberts karakterét a Coven-ben, annyira megszerettem az ittenit. Hatalmas változáson ment keresztül a karaktere. Az elején segédkezett Stanley-nek és megvetette Elsa cirkuszának a lakóit. Majd ahogy telt az idő, ráébredt, hogy a rémségek nem is olyan mások, mint a többi ember. Először ezt Jimmy-vel kapcsolatban ismerte fel, akit meg is akart menteni a vitrinbe kerüléstől. Később a többieket is megkedvelte és a pénzt kiszorítva az első helyről, segíteni akart rajtuk. Nagyon örültem, amikor elvezette Desiree-t a múzeumba és leleplezte Stanley-t. Annyira sajnáltam, hogy olyan vége lett, amilyen :( Főleg azt, hogy a többiek ennyire nem törődtek a halálával... Elvégre neki köszönhették, hogy nem gyilkolta le mindegyiküket Stanley, basszuskulcs! >.<
Az évadok során most történt meg velem először, hogy szimpatikus volt Jessica Lange karaktere. Fiona-val meg Constance-vel kapcsolatban vegyes és eléggé negatív érzéseim voltak. Ez a vegyesség Elsa-nal is visszaköszönt, de végül megmaradt kedvelt szereplőnek. Igaz, hogy csinált jó pár dolgot, ami miatt lehetne utálni Elsa-t és, hogy érdekes a természete, de szerette a társulat tagjait, törődött velük. A hibái ellenére is egy jó vezető volt, ezt bizonyítja az is, hogy a távozása után minden széthullott. Ami a lábaival történt...arra nincsenek szavak, szörnyű és gyomorforgató. Elismerés, hogy ezek után talpra állt és ilyen szépen összeszedte magát. Kívülről nagyon erősnek tűnik, de legbelül rendkívül szeretetéhes és magányos. A születésnapi kívánsága is ezt bizonyítja, ami sajnos úgy sem teljesült be az életében, hogy megkapta a hőn áhított csillogást.
Bette és Dot aranyosak voltak, de nem sikerült túlzottan megszeretnem őket. Bette túl naiv volt és... nyálas. Dot meg a szöges ellentéte, azaz túlzottan komoly és túlzottan mogorva. Nála speciel az is érthetetlen volt, hogy fel van háborodva azon, hogy milyen szerzetek vannak a cirkuszban, például egy szakállas nő. Miért volt ezen annyira kiakadva?  Ébredjen már fel! Neki meg van még egy feje! O.O Ők fő részben azon vívódtak, hogy szét legyenek-e választva vagy sem. Dot minden áron külön életet akart élni, de Bette ragaszkodott hozzá és tudta, hogy úgysem élnék túl mind a ketten. Amikor figyelmeztették Elsa-t, hogy el kell menekülnie, akkor kaptak egy-két plusz pontot. Továbbá a vége felé rendesen meglepett Bette. Nem néztem volna ki belőle egy ilyen alakítást :D Velük kapcsolatban rengeteg dolog megmagyarázhatatlan volt nekem... Például az ügyük Jimmy-vel... szerintem valahogy nem passzoltak ők ketten, azaz ők hárman össze. Én úgy gondolom, hogy túl idősek voltak Jimmy-hez...
Ha már ennyit emlegettem Jimmy-t, akkor át is térnék rá. Mint ahogy a Hotelben, itt sem ismertem fel először Evan Peters-t... xD Nála lassan valamilyen rutin kezd lenni, hogy keresem a sorozatban, nem találom, közben meg ott van az orrom előtt.... De visszatérve magára a karakterre. Az elején kedveltem. Tetszett benne, hogy ennyire törődik a többiekkel. A szó szoros értelemben a családtagjainak tartotta őket. Amikor az erdőben megmentette Twisty foglyait és Maggie-t, akkor még szimpatikusabb lett. Mint Dot-éknak, neki is voltak furcsaságai. Például, hogy megcsókolta Maggie-t, aztán meg rohant is Desiree-hez O.o Jó páros voltak Maggie-vel, jó volt őket együtt látni. (Ez valószínűleg annak tudható be részben, hogy igaziból is egy pár Emma-val és ez a karaktereik szerelmes részeinél érződött). Sokat mosolyogtam, ahogy közel kerültek egymáshoz az apjával. Ethel halála után viszont vett egy száznyolcvan fokos fordulatot és úgy csúszott lefelé, mint a havas lejtőn a szánkó. Utána sorra jöttek az olyan jelenetek tőle, amiken akkorákat pislogtam, mint a sicc. Sajnáltam a kezei miatt, de nem tudtam később már megérteni... Összességében, amennyire szerettem az elején, annyira ellenszenves lett a végére.
A Hotel-ben már elkönyveltem, hogy Kathy Bates-nek nem csak a karaktereivel van bajom, hanem magával a színésznővel is... Valamiért nagyon unszimpatikus nekem az a nő >.< Így hiába volt nagyon jófej Ethel, ugyanolyan maradt nekem, mint Iris az 5. évadban. Nem kedveltem, de tetszett a barátsága Desiree-vel.
Del-t nagyon utáltam azért, ahogy Desiree-vel viselkedett meg, ahogy Ethel-vel bánt a múltban. Továbbá azért is, hogy egyáltalán nem törődött a fiával kiskorában és, hogy a cirkuszban sem nagyon akart. Aztán szerencsére előjöttek belőle az "apai" érzések. És bár férjnek, meg úgy alapjában véve embernek förtelmes, de szülőnek egész jó, ha összekapja magát.
Stanley-t már a kezdetektől fogva utáltam >.< Annyira idegesített a karaktere, hogy azt nem lehet komolyabb káromkodások nélkül megfogalmazni. Folyamatosan csak azt vártam, hogy mikor vonják ki végre a forgalomból. Undorító alak! Pfúj...
Twisty, a bohóc is Stanley-hez hasonló helyet vívott ki magának a szereplők ranglistáján. Gáz dolgokon ment keresztül, de akkor is egy beteg gyilkos. Ezt igazolja, hogy azt hitte, jót tesz a gyerekekkel, ha megöli a szüleiket. Figyeli az embereket, akinek tetszenek a bohócok vagy konkrétan az ő előadása, azokat elrabolja és fogva tartja az erdőben. Akiknek meg nem... azokat brutális módszerekkel legyilkolja. Az elején zavart, hogy nem beszélt és mindig csak hallgat. De aztán kiderült, hogy miért tette... Kedvező fordulat volt, hogy Mordrake őt vitte magával.
Finn Wittrock karakterét a Hotel-ben nagyon szerettem, de itt csak úgy, mint Stanley, idegesített. Dandy egy pszichopata, aki azt hiszi, hogy fel van jogosítva rá, hogy úgy gyilkolásszon,ahogy csak a kedve tartja. Ezen kívül egy kész hisztérika az a kölyök -.-  (Azért használom ezt a jelzőt, mert leginkább egy óvodásra emlékeztetett.) A körülötte lévőknek a helyében már rég lecsaptam volna egy serpenyővel. Ami a legjobban dühített pedig, az az volt, hogy mindent megúszott. A rendőr emberesen felbosszantott, amikor az ő oldalára állt. Nagyon örültem, amikor Eve bemosott neki egyet, már régóta esedékes volt. Epekedve vártam, hogy megkapja, ami jár neki.
Akitől szabály szerűen kirázott a hideg, az Chester volt és a babája. Mint Dandy és Twisty, ő is egy beteg alkat. És most nagyon finoman fogalmaztam... Nem értettem, hogy Bette meg Dot mit láttakk benne. Már az elején feltűnt, hogy nem százas. Nála is a rövid szereplése alatt folyton annak szurkoltam, hogy tűnjön el.
A többi, kevésbé fontos szerepet betöltő szereplők nagy részét szerettem. Őszintén sajnáltam Penny-t azért, amit az apja csinált vele. (Nem is értettem, hogy miért engedték futni a palit). Ma Petite cuki volt, nem zavart túl sok vizet. Pepper is csak a vége fele jutott fontosabb szerephez. Egyáltalán nem szolgált rá arra, ahogy a nővére meg a nővére férje elbántak vele. Arra pedig főleg nem, hogy a Briarcliff-be kerüljön :/ Paul semleges volt többnyire, nem nagyon foglalkoztatott, hogy éppen mi történik vele. Eve-t bírtam, egy temperamentumosabb, bátrabb szereplő volt. Ez a két tulajdonság többször is megmutatkozott, sajnáltam, hogy végül Dandy kerekedett felül a kis harcukban... Elsa orvosát szerettem. Dandy anyját egyrészt szántam a fia miatt, másrészt nem bírtam megérteni... >.< Kétség kívül jó anya és a gyereke neki az első, mindentől megvédené... De be kellett volna látnia, hogy Dandy menthetetlen.  Edward Mordrake másik arcától pedig a frász tört ki rám... de magában a karakterben volt valami, amitől szimpatikus lett :D Matt Bomer karaktere, Andy is a sajnálom kategóriába került. Nem kellett volna ilyen gyorsan megölni.... :/
Amilyen nehezen indult nálam ez az évad, ahhoz képest nagyon megszerettem. Az első kedvencem továbbra is a Coven, a második meg a Hotel, de ez feltornázta magát a harmadik helyre. Sokkalta jobban tetszett, mint a Murder House. A készítők ismét igényesek voltak, minden elem tökéletesen korhű volt. Jól be lett mutatva a cirkuszbeli élet, a társulat tagjai mindent megtennének egymásért. Igazi család. A szálak szépen el lettek varrva, a többség olyan véget kapott, amilyet érdemelt.
Összesítve:
Alap történet: 5/5
Kivitelezés: 5/5
Karakterek: 5/4,5
A színészek alakítása: 5/5
Kedvenc szereplők: Desiree és Maggie
Legellenszenvesebb szereplők: Dandy, Chester, Stanley, Penny apja
Legbetegebb karakterek: Twisty, Dandy, Chester, Stanley
Kedvenc részek:
- Amikor Desiree főzni próbált
- Amikor Del meg Jimmy részegek voltak xD - könnyeztem a nevetéstől minden egyes szavuk után. Nagyon jól előadták magukat.
- Amikor Maggie leleplezte Stanley-t
Negatívum:
- Stanley túlzottan későn kapta meg azt, ami járt neki, Dandy szintén.
- Maggie vége

                                       A J Á N L O M ^ . ^

A kódolás a HunHowrse weboldal Layout Generátorával készült | Készítette: Gothic01

Sophie Jordan: Firelight- Tűzláng (Tűzláng-trilógia 1)

Sziasztok! Most egy sárkányos történetről hoztam értékelést. :)

Fülszöveg:
EGY FÉLTVE ŐRZÖTT TITOK. HALÁLOS ELLENSÉGEK. PUSZTULÁSRA ÍTÉLT SZERELEM.
A drakik a sárkányok mai leszármazottai, akik képesek emberből sárkánnyá, és sárkányból emberré változni. A tűzokádás ritka képességével megáldott Jacinda még a drakik között is különlegesnek számít, mikor azonban lázadó természete miatt családja menekülni kényszerül az emberek világába, a lány nagyon nehezen tud beilleszkedni új közegébe. Közben egyre gyengül a benne élő draki szellem, és az egyetlen lény, aki képes életet lehelni Jacinda sárkány-énjébe nem más, mint a gyönyörű, rejtélyes Will. Csakhogy Will családja drakikra vadászik, ám Jacinda annak ellenére sem képes ellenállni a fiúnak, hogy tudja: nem csak saját életét, de a drakik legféltettebb titkát is kockára teszi.
Mitikus erejű, magával ragadó történet egy lányról, aki szembeszállt az elvárásokkal, és akinek szerelme ősi tilalomfákat döntött le.

created by HunHowrse Layout Generator on 2016-03-21 21:19:12

Nem mondom, hogy bekerült a kedvenceim közé, de azt sem, hogy szörnyű volt. Tetszett. Sőt, nem is kicsit. Még sosem olvastam korábban sárkányos könyvet, így sok újdonság ért, jól el tudtam merülni a drakik világában. A természetfeletti szál különleges, megvannak benne az okok, hogy miért is vélekednek így vagy úgy bizonyos dolgokról a drakik, hogy mekkora szabadságérzetet és felpezsdülést kelt bennük a repülés. Ezen kívül valamilyen szinten minden draki egyedi az elemétől függően, a főszereplő meg főleg a különlegesek közé tartozik. Ez a regény megmutatja a különlegesség másik oldalát is, ugyanis Jacinda számára ez egyáltalán nem egy olyan szuper, mint ahogy máshol leírják. A drakik vezetőjének és szinte az egész draki közösségnek megvannak felé az elvárásaik a jövőjére vonatkozóan. Azt akarják, hogy a csapat vezetőjének a fiával társuljon. Továbbá a testvére, aki nem tud manifesztálódni irigy is ezért rá meg azért, mert az említett sráctól több figyelmet kap. És, mint a legtöbb helyen ahol természetfeletti lények vannak, így itt is vannak vadászok, akik el akarják kapni őket… Lássuk be az alapötletet nézve sok izgalomra lehet számítani. Az egyetlen bibije úgymond a szereplők.
Nem állítom, hogy Jacinda kibírhatatlan… de ahogy telt az idő egyre többször fordult elő, hogy idegesített, méghozzá nem is kicsit. Az elején nagyon sajnáltam. Végül is az anyja eldöntötte, hogy ők bizony lelépnek és, hogy mivel a testvére nem tud átváltozni és már ő sem teszi, ezért neki is meg kell válnia a benne élő drakitól. Hogy ezt megvalósítsa, egy olyan helyre viszi, ami egy vérbeli drakinak kész kínszenvedés. Minden alkalmat megragadott, hogy átváltozzon, hogy megakadályozza, hogy olyan szintre jusson, mint a testvére. Nagyon tetszett benne ez a fajta elszántság és aranyosak voltak Will-lel.
Az anyja meg a drágalátos testvére viszont más tészta. Mindketten szörnyűek… Észre sem vették, hogy szerencsétlen Jacinda mennyire szenved az új helyen… vagy ha igen, akkor nem érdekelte őket. Tamra nagyon önző volt, magasról tett rá, hogy ameddig éli a kis világát és iskolásat játszik az emberekkel, addig a testvére milyen vacakul érzi magát. Egész életében mellőzöttnek érezte magát azért, mert nem tudott átalakulni meg Cassian miatt is féltékeny volt… így az előbbi miatt meg lehetett érteni, hogy élvezte, hogy normális lehet végre… de mégsem. Nagyon sokszor szörnyen bánt Jacinda-val. Az anyjuk meg… még ellenszenvesebb volt. Fittyet hányva az egyik lánya érzéseire döntött és kihajította a draki életüket és minden apró nyomát az ablakon. A családi „ereklyéket” is csak úgy eladta, pedig tudta, hogy fájdalmat okoz vele… Nincs ezen mit szépíteni, nagyon utáltam, amiért ez csinálta.
Will is megmaradt viszonylag semleges szinten, mint Jacinda, de nem láttam benne akkora extrát, mint a lány. Olyan kis semmilyennek tűnt. Meg tetszett, hogy a „vadász beleszeret a prédába” felállás, de Will amúgy sem egy olyan könyörtelen vadász típus, így nem volt akkora meglepetés, hogy egy drakiba lesz szerelmes. Xander már más tészta volt… xD Tudom, hogy úgy szemét, veszélyes meg könyörtelen.. De valamiért ő fogott meg jobban. Nem tehetek róla, vonzom az ilyen alakokat.

Tehát egy tökéletes történet lett volna, hogyha másmilyenek egy kicsit a szereplők…. >.<
Történet: 4/5
Borító: 5/5 Gyönyörű! *-*
Kedvenc szereplő: Xander…
Utált szereplők: Tamra, Jacinda anyja
Kedvenc részek: a repülés leírása meg a manifesztálódások
Mélypontok: Tamra-ék hozzáállása Jacinda helyzetéhez, az iskola királynőjének a féltékenységi akciói
Szerelmi szál: Semmi korhatáros, a YA keretein belül marad minden.

A  kódolás a HunHowrse weboldal Layout Generátorával készült | Készítette: Gothic01

Wendy Higgins: Sweet Peril- Angyali szövetség (Angyali gonosz 2)

Sziasztok! Íme a véleményezésem Anna és Kai sztorijának második részéről :)
Fülszöveg:
Anna Whitt, egy őrangyal és egy démon lánya megfogadta, hogy soha nem követi apja példáját, nem rontja meg az embereket. Naivitás volt ez tőle. Ahogy sok minden más is. A suttogók rákényszerítik, hogy túlélése érdekében megszegje fogadalmát, akkor is, ha ezzel engednie kell lénye sötét oldalának, és hírhedtté válni iskolatársai között. Élete sivárabbnak tűnik, mint valaha. Ráadásul ott van Kaidan Rowe is, a Bujaság hercegének fia, ő tölti be minden gondolatát. Mikor aztán váratlanul tudomást szerez egy réges-régi jövendölésről, a világot kezdi járni Kopano – a Harag hercegének fia – kíséretében, hogy megszervezze a démonokkal szembeni ellenállást. Hamarosan kiderül ugyanis, hogy az óriások felszabadítása nem mehet vérre menő küzdelem nélkül. A végső győzelemig Annának és Kaidannak félre kell tennie érzéseit, és leküzdeni élete legnagyobb kísértését. Vajon megéri-e életüket kockáztatniuk a szerelemért?

created by HunHowrse Layout Generator on 2016-03-21 21:08:43

Amikor befejeztem az első részt, eléggé fel voltam háborodva a zárása miatt, ezért félve kezdtem bele a második részben. Már csak azért is, mert úgy általánosságban a második részek- tisztelet a kivételnek- gyengébbek szoktak lenni az elsőnél. Szerencsére most nem ez az eset áll fenn. Imádtam :D Volt benne izgalom, romantika, kínlódások és utazások. Nagyon tetszett a helyeknek a leírása, Damaszkusz biztos gyönyörű… Jó volt róla olvasni, de ettől függetlenül továbbra sem vagyok egy utazós típus. A könyv első felénél sokszor voltam lehangolt a a történések ellenére is, hogy nem szerepelt Kaidan. Anna szívfájdalma meg a „nem lehetünk együtt” szenvedések kihoztak már a sodromból, akkor is ha megvolt az okok. De onnantól, hogy Kai normálisan a színen volt, kiderült az ég és minden csupa madárcsicsergés volt xD
A főhősnőt itt lényegesen jobban kedveltem az első részben. Végre nem annyira túl szent, túl jó csaj, hanem talpraesettebb és életrevalóbb. Amikor a vége felé már elejtette egy káromkodást is, akkor komolyan fel akartam ugrani örömömben xD Ez a vagányabb kiadása sokkal jobban elnyerte a tetszésemet, a végén odáig jutok, hogy még egy kötet és kedvenc lesz belőle. De ameddig nem bukkant fel szervesen Kaidan, addig előfordult, hogy a változások ellenére is idegesített.
Ez is azt bizonyítja, hogy tényleg a legjobbat hozzák ki egymásból. De néha-néha ellentmondásos volt a csaj. Például csodálkozik, hogy „hogyhogy van olyan nő, akinek bejön Kope”. Utána meg azt ecsetelgeti, hogy milyen izmos meg, hogy milyen jól néz ki… ugyanez vonatkozik a kis kamrás dolgukra is. Egyszer azt mondja, hogy milyen jó volt, utána meg amikor Kai-val beszél, akkor azt mondja, hogy egyáltalán nem élvezte… O_o Szerencsére miután Kai felbukkant, vett a kisasszony egy 180°-os fordulatot és szuper volt :D
(Ez a kis hullámzás visszaköszön az írásmódon is. Egyszer nagyon ünnepélyes meg hivatalos „ezeken a köveken járhatott egykor Pál apostol is meg ez micsoda megtiszteltetés bla-bla-bla” utána meg jönnek olyanok, hogy „spiné (szerintem ezt amúgy nem is lehet rossz szándék nélkül csak úgy mondani), kégli meg smár és társaik” tömegesen. Mintha két külön ember rakta volna össze…. A kégli annyiszor feltűnt, hogy már a falnak mentem tőle. Erről nem az író tehet persze… A fordító használhatott volna egy kicsit több szinonímát.)
Marna-t meg Ginger-t nagyon szerettem. Viccesek voltak a beszólásaik, mindketten lehengerlőek. Marna az a tipikus legjobb barátnőnek is beillő szereplő, aki pörög és van egy bizonyos pozitív kisugárzása, amit a körülötte lévőkre is átragaszt. Ginger pedig valamilyen szinten a szöges ellentéte. Rögtön kimondja, ami böki a csőrét és egy nagyon vagány lány. Mindkettőjüket szerettem és sajnáltam őket a khm…s*ggfej apjuk miatt. Blake-t is nagyon bírtam. Szintén egy elképesztő figura, rengeteget lehet nevetni az ő megszólalásain is. Továbbá érződik, hogy igazi barátok Kai-val. Civakodnak meg nyúzzák egymást, kicsit néha-néha összebunyóznak poénból, de látszik hogy számíthatnak egymásra.
Veronica meg Jay most nem voltak annyira jelen, mint az első részben. Csak úgy voltak és mellékesebbek lettek. Az előbbiben van valami, amit nem bírok megszeretni… Elvileg ő Anna legjobb barátnője, de mégsem éreztem azt, hogy annyira közel állnának egymáshoz.
Kope…Kope… Mit is mondjak? Valahogy nem tud szimpatikus lenni. Kedves, számíthat rá Anna és százszázalékosan a küldetés mellett van, de mégsem. Kiderült róla meg a bűnéről egy apróság…de még mindig úgy érzem, hogy túl „jó” meg túl szelíd. Amikor Kaidan ellenségesen kezdett viszonyulni hozzá, akkor teljesen megértettem. Nagyon nem jött be, hogy rástartolt Annára… Szerintem Zania-val lennének jó páros :)
A Hercegeket utálom. Mindet. Báboknak használják a gyerekeiket továbbra is és minden lelkiismeret furdalás nélkül, akármikor megölnék őket. Kegyetlenek és egyszerűen… undorítóak! >.< Amikor Zania elmondta, hogy mit tervez az apja, akkor nem csak Annának lett hányingere. Sikerült elérnie Wendy-nek, hogy visszataszító figurák legyenek, az biztos…Anna apja, Belial is egy szinten van velük nálam. Tudom, hogy a történet szerint egy pozitív karakter, de ahogy telik az idő, csak egyre jobban utálom. És valószínűleg nem tud olyat tenni, amivel ezen változtatna. Azzal, hogy megfenyegette Kai-t, aki így is egész életében félelemben volt tartva, végleg elásta magát.
Kaidan Rowe…. *o* Csodálatos, ugyanúgy imádom, mint az első részben. <3 Ha nem jobban! :D Annyira örültem, amikor már végre huzamosabb időre felbukkant! Ebben a részben nagyobb előtérbe kerül a törődő oldala és az Annához fűződő érzései. Megpróbál változni, hogy megfeleljen neki.
Pedig erre semmi szükség, úgy fantasztikus ahogy van.De ettől függetlenül még megmaradtak az olvasók által imádott/utált tulajdonságai, azaz attól, hogy a „jobb” oldala is felszínre került még ugyanúgy megmaradt rosszfiúnak és a Bujaság Hercegének a fiának… Amikor kiderült, hogy már csak látszatból „melózik”, akkor még jobban megkedveltem. Hogyha Anna nem beszéli le, akkor teljesen abba is hagyta volna. Nagyon bátor, hogy ekkora mértékben szembeszállt volna az apjával. Amikor pedig féltékeny… akkor egyrészt elviselhetetlen, másrészt pedig meg kell zabálni xD

Össz-vissz nagyon tetszett és az első részhez hasonlóan kedvenc lett! :) Epekedve várom, hogy mi fog történni a zárókötetben *-*
Borító: 5/3-> Nálam ez a srác még mindig NEM KAIDAN. Egyszerűen nem illik össze a könyvben leírt személyiség meg a modell! >~< Annát jobban eltalálták… de az mindenképpen ront az összképen, hogy olyan unott fejet vágnak.
Történet: 5/4,5
Kedvenc szereplők: Kaidan, Marna, Ginger, Blake
Legutáltabb szereplők: Belial, Pharzup és a többi Herceg, Kope…
Kedvenc részek: Az a nap, amit Kai meg Anna együtt töltött
Mélypontok: Túl későn jött Kaidan, Anna kis hullámzása
Szerelmi szál: Továbbra is jól működik a főhősök között a kémia és szikrázik a levegő… de minden megmarad a YA keretein belül
sajna.

A  kódolás a HunHowrse weboldal Layout Generátorával készült | Készítette: Gothic01

Wendy Higgins: Sweet Evil- Angyali gonosz (Angyali gonosz 1)

Sziasztok! Ezúttal az Angyali gonosz értékelésére kerítettem sort. :)

Fülszöveg:
A tiltott gyümölcs a legédesebb. Mi lenne, ha élnének olyan kamaszok, akik születésüktől fogva elátkozottak? A bukott angyalok leányai és fiai ezzel a sorssal szembesülnek. A jólelkű Anna Whitt hatodik érzékkel született, színek kavalkádjaként látja mások érzéseit. Jól ismeri lényének ellentmondásait, hiszen megmagyarázhatatlanul vonzza a veszély. Akaratereje nehéz próba elé kerül, amikor tizenhatodik életévét betöltve megismeri a szexi Kaidan Rowe-t. A fiú bevezeti félelmetes közös örökségük titkaiba. Az efféle démonikus srácok azok, akiktől téged is távol tartanak a szüleid. Bárcsak Annát is idejében figyelmeztetné valaki! Vajon mit választ, amikor szembe kell néznie végzetével: a szentek glóriáját vagy ördögszarvakat?

created by HunHowrse Layout Generator on 2016-03-21 20:59:18

Rajongtam, izgultam, elkeseredtem, aztán ugyanez megismétlődött. Körülbelül ez jellemzi az érzelmeimet az olvasás alatt.
Anna az elején idegesített. Szeretem a kis „ártatlan” főszereplőlányokat, de az a folytonos imádkozás, sírás meg lelkiismeret furdalásom van, mert hazudtam nekem túl szenteskedő volt és Szerencsére Kai meg az egész helyzet hatására változott és onnantól rendben voltam vele :) A képessége nagyon tetszett, különleges volt, hogy az érzelmeket színekben látta. Ehhez hasonlóról még csak egyszer olvastam, de akkor nem ennyire részletesen szerepelt, hanem csak mellékesként. Nagy előny, hogy látja a körülötte lévők színeit bizonyos helyzetekben, de hátrány is lehet… Például, ha mindenhol folyton vöröset lát…
Az ikreket sajnáltam nagyon… Nem csak Anna, hanem én is elszörnyülködtem néhány dolgon, amit az apjukról beszélek… :/ Meg úgy összességében az összes Herceg-et utáltam, mert nem kell ezen szépíteni semmit, szörnyen bánnak a gyerekeikkel. Kegyetlenek, hidegek és még sorolhatnám. Egyenesen rettegésben tartják őket, ezért nem mernek az Óriások lázadozni az akaratuk ellen. A lányt a színpadon, akinek választania kellett a három étel közül szintén nagyon sajnáltam :/ Még Anna apjával sem tudtam kibékülni. Vagy túl szent volt és folyton sírva fakadt vagy olyasmi viselkedést tanúsított, mint Kai apja. -.- Azzal, hogy elráncigálta Ann-t, amikor kitört a zűrzavar az ülésen, pedig végleg elvágta magát nálam.
Most pedig jöjjön Kaidan Rowe…*-* *ájulás közeli állapot* Nekem is sikerült bekerülnöm Anna-nak meg Jamie-nek, vagyis azoknak a lányoknak a csapatába, akiket teljesen elbűvölt. Egyszerűen leírhatatlan, de komolyan. Alapjáraton csak imádni lehet, ha viszont szánt szándékkal akar undok lenni, akkor kibírhatatlan. Nagyon bírtam a beszólásait meg tetszett, hogy a végén meg akarta védeni Anna-t. Hogy képes lett volna ott nekimenni a hercegeknek a lányért… A kis védelmező… *-* Utána be is voltam pipulva, amikor Ann apja elrángatta onnan a csajszit, amikor kitört a zűrzavar. Pontosan olyan volt, mint amilyennek az ember elképzeli a Bujaság Hercegének a fiát. Teljesen megzavarta a fejemet, mindent ejtettem ki a kezemből, amikor megszakítottam egy kicsit az olvasást xD
Ez a könyv is bekerült a kedvencem közé és már csak azért is nagyon várom a folytatást, mert nem jöttek még össze ebben a kötetben.

A  kódolás a HunHowrse weboldal Layout Generátorával készült | Készítette: Gothic01

Cassandra Clare: City of Glass- Üvegváros (A végzet ereklyéi 3)

Sziasztok! ^^ Most egy rövidebb kritikával jelentkeztem a TMI sorozat 3. kötetéről.

Fülszöveg:
Hogy megmentse édesanyja életét, Clarynek el kell utaznia az Üvegvárosba, az Árnyvadászok ősi otthonába – még ha engedély nélkül belépni a városba a Törvénybe is ütközik, márpedig a Törvény megszegése halált jelenthet. Ha ennyi nem lenne elég, Jace nem akarja, hogy ott legyen, Simont pedig börtönbe vetették az Árnyvadászok, akik igencsak gyanúsnak találnak egy vámpírt, akinek nem árt a napfény.
Ahogy Clary egyre többet tud meg családja múltjáról, szövetségesre lel Sebastian, a titokzatos Árnyvadász személyében. Valentine minden erejével azon van, hogy örökre megsemmisítsen minden Árnyvadászt, nekik pedig csak akkor van esélyük vele szemben, ha összefognak örökös ellenségeikkel. De félre tudják-e tenni gyűlöletüket az Árnyvadászok és az Alvilágiak, hogy együttműködhessenek? Miközben Jace rádöbben, mi mindent hajlandó kockára tenni Claryért, vajon a lány újonnan meglelt képességeivel segíthet-e megmenteni az Üvegvárost – bármilyen áron?
A szerelem halálos bűn, és a múlt titkai is végzetesnek bizonyulnak, amikor Clary és Jace szembenéz Valentine-nal a New York Times nagysikerű sorozatának, A Végzet Ereklyéinek utolsó darabjában.

created by HunHowrse Layout Generator on 2016-03-21 20:46:15

Talán ezt a kötetet szerettem a legjobban, mivel:
-Az árnyvadászok városa egyszerűen csodálatos *-* Minden leírást imádtam, azok az épületek, az az egész utcakép meg a berendezés… Gyönyörű! Olyan jó lenne, ha létezne egy ilyen hely élőben… Biztos igazi turisztikai látványosság lenne, ahol szívesen szétnéznék :D
– A végén a harcjelenet meg maga az ötlet, ahogy növelték ez erejüket… Cassandra fantáziája ismét kap egy hatalmas csillagos ötöst.
– Luke, Maia és Simon. Nagyon örültem, hogy attól, hogy ők nem árnyvadászok, nem maradtak ki az eseményekből.
– Jocelyn végre felébredt :D Az nem nagyon jött be, ahogy Clary reagált, amikor visszatért… De a lényeg, hogy most már ő is közöttük van.
– Végre együtt van Jace és Clary, mivel kiderült, hogy igazából nem testvérek. Persze az együttlétükhöz vezető út itt is döcögős és már kissé fárasztó volt... De a végkifejlet a lényeg.
-Magnus-nak az összes beszólásán nevettem. Az idő telik, de Magnus nem változik. Nagyon tetszett az is, ahogy közötte és Alec között komolyabban alakulnak a dolgok.
-Sebastian karaktere bekerült a kedvenceim közé, a démoni, sötétebb énjével is.
Miért mindig a gonosz szereplőket szeretem meg?Szegény Max-et nagyon sajnáltam persze, de valamiért Sebastian-t nem tudtam olyan szinten- sőt semmilyen szinten- utálni, mint Valentine-t…. Tudom, hogy meg akarta ölni Isabelle-t meg Jace-t is… De akkor is…

A  kódolás a HunHowrse weboldal Layout Generátorával készült | Készítette: Gothic01

Cassandra Clare: City of Ashes- Hamuváros (A végzet ereklyéi 2)

Sziasztok! Meghoztam az értékelésem Clary történetének a második részéről.

Fülszöveg:

Clary Fray másra sem vágyik, csak hogy végre ismét normális életet élhessen. De vajon mi számít normálisnak, ha valaki démonokat pusztító Árnyvadász, az édesanyja varázslattal előidézett kómában fekszik, és egyszerre vérfarkasok, vámpírok meg tündérek nyüzsögnek körülötte? Clary szívesen töltene több időt legjobb barátjával, Simonnal, csakhogy az Árnyvadászoktól nem szabadulhat – főleg nem jóképű, ámde bosszantó, újonnan megtalált bátyjától, Jace-től. Clary csakis úgy segíthet édesanyján, ha felkutatja a rossz útra tért Árnyvadászt, Valentine-t, aki talán őrült, bizonyosan gonosz – ráadásul az édesapja. Amikor a Végzet Ereklyéi közül a másodikat is ellopják, a félelmetes Inkvizítor Jace-t gyanúsítja. Lehet, hogy a fiú tényleg elárul mindent, amiben hitt, és az apja mellé áll?

created by HunHowrse Layout Generator on 2016-03-21 20:36:51

Ebben a kötetben pörögtek az események a szó szoros értelemben. Az első kötetben fel lettek vázolva az árnyvadászok világával kapcsolatos elemek, így itt nem volt szükség akkora magyarázatokra. Ennek következtében ezeket a részeket felváltotta az akció. Már a kezdése is nagyon megtetszett, ugyanis nem telt el túl sok idő a két rész között. Cassandra továbbra is mesterien írja le a harcjeleneteket, alkotja meg az agyafúrt gonosz vagy ál-gonosz szereplőket (inkvizítor). Egyedül a Clary-Jace-Simon szenvedést találtam negatívumnak. Az első részben már világossá vált, hogy Clary Jace-t akarja, Jace meg Clary-t. Akkor meg mi szükség volt rá, hogy bekerüljön Simon, mint harmadik személy? Annyira nem szeretem az ilyen szerelmi háromszögeket, ahol a harmadik fél csak azért kerül képbe, mert a másik kettő valamiért nem lehet együtt és, ha az első kiszemelt nincs, akkor jó ő is… Clary-ék huzavonája akkor is zavart, amikor Simon már nem volt annyira benne a képben. Amikor az egyiküket már nem érdekelte volna, hogy végül is testvérek, akkor a másikuk elcsinálta az egészet és megint visszaléptek a startmezőre. A tündérek udvarában játszódó rész nagyon jól ki lett dolgozva, mint ahogy a hajós is. Clary egyedi képessége megint megmutatkozott így :) Szereplőfronton még mindig Magnus meg Isabelle volt a kedvencem, minden pillanatukat imádtam *-*

---

A  kódolás a HunHowrse weboldal Layout Generátorával készült | Készítette: Gothic01

Cassandra Clare: City of Bones- Csontváros (A végzet ereklyéi 1)

Sziasztok! A legújabb bejegyzésemben egy sokak által kedvelt New York Times Bestseller-t, Cassandra Clare árnyvadászos sorozatának az első részét értékeltem.

Fülszöveg:
Amikor a tizenöt éves Clary Fray elindul a Pandemonium nevű New York-i klubba, aligha számít rá, hogy egy gyilkosság tanúja lesz – amit ráadásul három, különös tetoválásokkal borított és bizarr fegyverekkel hadonászó tinédzser követ el. A holttest aztán eltűnik a semmiben. Nehéz kihívni a rendőrséget, ha a gyilkosok mindenki más számára láthatatlanok, és semmi – még egy vércsepp sem – bizonyítja, hogy egy fiú meghalt. De fiú volt-e az áldozat egyáltalán?
Így találkozik Clary először az Árnyvadászokkal, akik azért küzdenek, hogy megszabadítsák a földet a démonoktól. Közülük való az angyali külseje ellenére igazi bunkó módjára viselkedő Jace is. Clary egyetlen nappal később, akarata ellenére már bele is csöppen Jace világába: édesanyja eltűnik, őt magát pedig megtámadja egy démon. De miért érdekelne egy démont két olyan hétköznapi mondi, mint Clary és az édesanyja? És hogyan tett szert Clary egyszer csak a Látásra? Az Árnyvadászok tudni szeretnék…
Cassandra Clare lendületes, sziporkázó és végtelenül lebilincselő regénye szórakoztató, vad utazásra viszi az olvasókat, akik azt fogják kívánni, bárcsak sose érnének az út végére.

created by HunHowrse Layout Generator on 2016-03-21 20:21:40

Az egyik pöttyös könyvem hátuljában láttam az ajánlások között a címét és felkeltette az érdeklődésemet. Rákerestem és a fülszöveg megfogott, de amint megláttam, hogy csináltak belőle filmet úgy voltam vele, hogy előbb megnézem azt. Legalább akkor nem szidhatom magamat, hogy minek szereztem be, ha esetleg nem tetszik alapon. De a film levett a lábamról és -megnéztem egymás után kétszer- is ezután láttam neki a könyvnek. Az írásmódja E/3-as, amivel eddig csak a Nevermore-nál sikerült teljesen megbékélnem. Valamiért jobban szeretem, ha benne tudok lenni a főszereplő fejében. Talán ésszerűbbnek tűnnek a döntései, ha tudom, hogy mit gondol…. vagy akkor még logikátlanabb, hogy végül hogyan cselekszik… Ezen az apróságon túllépve belevetettem magam a sorokba, már az első fejezetekben megértettem, hogy miért vannak annyian oda ezért a sorozatért. Ugyanis az írónő, Cassandra Clare egyszerűen zseniális. Külön elismerés, amiért nem zavarodott bele ebbe a rengeteg démonfajtába- néha elveszítettem a fonalat. A leírásai elképesztőek nagyon jól megalkotta az árnyvadászok világát és el a Csontvárosról és az intézetről is, teljesen előttem volt az épület. A cselekmény viszonylag rövid időtartam alatt zongorázódik le, nem húzzák- nyúzzák hónapokig, ami azt eredményezi, hogy igenis pörögnek az események.
A főhősnő, Clary, a regényben valamiért nem volt túl szimpatikus, kicsit túl hisztisnek tűnt, néha komolyan kiakasztott, persze voltak jó pillanatai is. Akárki megrökönyödne rajta, ha egy gyilkosság történne a szeme láttára, aminek az elkövetőit rajta kívül nem is látja senki. Tömegével rajzol egy furcsa jelet úgy, hogy fogalma sincs róla, mint is jelent az. Ezen felül eltűnt az anyukája és egy teljesen új világban találja magát, ismeretlen emberek és lények között, akiben korábban megbízott azzal kapcsolatban is meging a véleménye egy hallgatózás alatt, tehát totálisan érhető, hogy valamilyen szinten ki van akadva és, hogy kicsit szét van esve. Talán az egész karakterben az tetszett a legjobban, hogy Cassandra belevette ezt a művészi, rajzos vonalt. Remekül átjött, hogy a lány mennyire szeret alkotni, az ahhoz kapcsolódó leírások bekerültek a kedvencek közé.
Jace…. Hát mit is mondjak róla, a fülszövegben szerepeltek magukért beszélnek. Biztos vannak, akik szereti, – a környezetemben is- de nekem már túl öntelt volt. Persze hozzá szoktam már a hozzá hasonló szereplőkhöz, Daemon Black-nek- Jennifer L. Armentrout- Luxen – sem kell a szomszédba menni önbizalomért, de Jace-nél túl sok volt nekem és nem volt, ami ellensúlyozta volna ezt. Persze emiatt akadtak vicces beszólásai, nem is egy, de ezer százalék, hogy nem bírtam volna ki hosszútávon egy légtérben vele. Clary tényleg nagyon türelmes lehet, mert nem tudtam volna még annyira sem lenyelni ezeket a kis gyöngyszemeket élőben, mint ő. Nekem máig felfoghatatlan maradt, hogy miért olvadt el tőle annyira Clary- na meg az egyik legjobb barátnőm.
Simon többször meg lett említve, hogy a főhősünknek nincsenek lány barátai, ezért is kötődik nagyon erősen Simon-hoz. A fiú a körülötte kialakult természetfeletti helyzetet egész jól viseli, bár néha voltak eléggé fárasztó kérdései és hasonlatai. Voltak persze poénos megszólalásai, mint pl. az elején, amikor megjelent Luke. Minden könyvben van egy karakter, aki nagyon ért hozzá, hogy hogyan kell időzíteni és mindig a legrosszabb pillanatban betoppanni valahová vagy megjelenni. Nos, ebben az esetben ez Simon volt.
A mellékszereplők közül, mindenképpen kiemelném Magnus Bane-t, nálam egyértelműen ő lett az egyik kedvenc. Hozzá hasonló „mellékes” karakterrel régen találkoztam- jó értelemben. Maga a megjelenése meg a stílusa tényleg lehengerlő, meg a macskájával kapcsolatos dolog is. xD Nem probléma, hogy övé a buli és nincs ott, igaza van. Ő volt az a személy, aki tényleg a szó szoros értelemben életre kelt, teljesen eleven volt. Mint már írtam, a filmet hamarabb láttam, mint ahogy a könyvet olvastam, így már tudtam, hogy „milyen a hangja”. De a regényben ettől függetlenül mindig valamilyen rikácsolós hanggal sikerült elképzelnem xD
Amikor Simon iszik a varázsitalból, így átváltozik egy apró, könnyen mozdítható élőlénnyé és ezt követően el is rabolják. Ezért az új fordulatért Clary pedig az árnyvadászok intézetének az egyik lakóját, Isabelle-t okolja. Ezzel nem értettem egyet a főhősnővel, ugyanis Magnus mellett a másik nagy kedvencem Isabelle lett. Annak ellenére, hogy Jace meg Alec valamivel erősebbek nála, legalább annyira helyt áll a csapatban és annyira remek harcos és árnyvadász, mint a két fiú. Nagyon tetszettek a megszólalásai, minden könyvbe kell egy Izzy-hez hasonló lánykarakter! Az egyik kedvenc jelentetem az volt, ami a konyhában játszódott, amikor főzött. Még többször vissza is olvastam, annyira tetszett. A körülöttem lévők már bolondnak néztek, hogy mit nevetek annyira. Az nem tetszett, hogy Clary részéről annyira érződött, hogy mennyire irigy rá, amiért Izzy magas és nőiesebb alkat és mindig hibákat akar keresni benne, hogy valamilyen agyatlan libának állítsa be, pedig egyáltalán nem az. Nem állítom, hogy tökéletes, de senki sem az. Nálam egyértelműen ő a befutó karakter.

Kedvenc szereplők: Isabelle Lightwood, Magnus Bane
Legutáltabb szereplők: Valentine Morgentstern, Hodge Starkweather
Borító: Két fajta is van, egy filmes és az eredeti. Nekem személy szerint a filmes az jobban tetszik, de mindkettő nagyon tetszik, átadják a könyv hangulatát, tehát 5/5
Szerelmi szál: Ez a rész a csókolózásra terjed ki, nincs benne semmi olyan, ami korhatáros lenne vagy nem férne bele a YA regények kereteibe.
Kedvenc részek: Amikor Isabelle főzött, a Magnus macskájának rendezett buli, Clary meg Jace közös jelenete a melegházban.
Mélypontok: Valentine hazugsága, Hodge árulása, Clary irigykedése Isabelle-re.
Történet: 5/4,5

A kódolás a HunHowrse weboldal Layout Generátorával készült | Készítette: Gothic01

Shadowhunters tv sorozat

Sziasztok! :))) Tavaly március körül rendelte be az ABC Family a Cassandra Clare: A Végzet ereklyéi  könyvsorozatból készülő tv sorozat 1. évadát. Az új szereplőgárda és a negatív kritikák- főleg a technikai részen- elég hosszú ideig sikeresen távol tartottak ettől a sorozattól. Ma arra döntöttem, hogy megnézek belőle egy-két részt. Ha nagyon gagyi, akkor legfeljebb nevetek egy jót alapon, ha pedig tetszik, akkor találtam egy sorozatot, amit a továbbiakban nézek majd. A lentebbi értékelésemből kiderül, hogy végül melyik verzió következett be.

created by HunHowrse Layout Generator on 2016-03-16 16:00:26

Az értékelésem
Nos, mint ahogy az a kis bevezetésemből is érződik, nem túl nagy reményekkel vágtam bele a sorozatnézésbe. A könyvsorozatnak még csak az első három kötetét olvastam, de azokat nagyon szerettem. A Csontvárosból készült mozifilmet pedig egyenesen imádtam. Egyáltalán nem voltam benne biztos, hogy azt túl lehet szárnyalni vagy, hogy sikerül tartani a színvonalát. A szereplőgárda nagy része úgy ért, mint egy arculütés. Csak olvastam a neveket, néztem a képeket és folyamatosan az kattogott a fejemben: Ezt most komolyan gondolták? Már alapból megütköztem Clary-n, akinek hiába olyan színű most a haja, mint a könyvben- amin szerintem nagyon látszik, hogy festett- mégsem az a kislányos, aranyos figura, mint akit megismertem a könyvben. A színésznőről akaratlanul is az olyan lányok ugranak be, akik hat-hét tagú falkákban járják a butikokat egész álló nap. A Jace-t alakító színésszel hellyel-közzel megbékéltem miután átesett egy szőkítésen. Egyedül a hajhossza bökte folyamatosan a csőrömet. A könyvben- mivel az az alap, így egyértelműen mindent ahhoz hasoníltok- Clary mindig egy oroszlánhoz hasonlítja Jace-t. Az oroszlánoknak kérem szépen, pedig sörényük van. Isabelle-vel meg Alec-vel kapcsolatban nem volt vészes az első benyomás, amikor a szereplőlistát nézegettem. Az utóbbinak persze kellett volna egy pár kék kontaktlencse, de úgy voltam vele, hogy azt biztos meg kapja. Hát...nem kellene lottóznom, mert nem jönnek a feltételezéseim. Luke-val kapcsolatban is megütköztem. Méghozzá azért, mert a színész fekete. Nem lenne ezzel semmi probléma, mielőtt félreértés esne, de Cassandra Clare egy szóval sem írta, hogy Luke fekete lenne. Nem az lenne logikus, ha olyan színészeket keresnének, akire illik a szereplők leírása? Amikor megláttam Magnus-t meg Valentine-t, akkor biztos lettem benne, hogy itt nincs helye a logikának. Az előbbi nagyon kisfiús, túl fiatalos a karakterhez. Az utóbbi meg inkább emlékeztet egy lecsúszott prostifuttatóra, mint a legveszedelmesebb árnyvadászra.
Az elégedetlenkedésemet félre téve nekiláttam. Hátha az alakításukkal majd feledtetik ezeket a kisebb-nagyobb hibákat. Már az első percekben tátva maradt a szám. Mégis mi a fene ez a vámpíros ugri-bugri a háztetőkön?! Elvileg Jace meg Isabelle nem vámpírok, így nem kellett volna olyan érzésemnek lennie, mintha még mindig az Interjú a vámpírral-t vagy az Alkonyatot nézném.
Amint elkezdték mutatni, hogy mi történt a Pandemonium-os találkozás előtt, megint ért egy kisebb sokk. Clary-nek születésnapja van. Oké, ez stimmel. De a tizennyolcadik!? O_o Ezzel már ellentmondtak a könyv fülszövegének, ami így kezdődött: "Amikor a tizenöt éves Clary Fray elindul a Pandemonium nevű New York-i klubba, aligha számít rá, hogy egy gyilkosság tanúja lesz." Dorothea azaz "Dot" felbukkanása is felért egy hideg zuhannyal. Elméletben egy idősebb hölgyről van szó, ez a csaj meg nem lehet öregebb, mint Jocelyn. Azt pedig szintén hol írták a regényben, hogy Luke rendőr lenne? Sehol. Neki egy boltja van, ahol főleg régi könyveket lehet kapni. Magnus-nak bárja van? Valentine rejtekhelye Csernobil? Na, ne vicceljünk már emberek... -.-  Amikor pedig megláttam az intézet belsejét, akkor már nagyon szívesen lefejeltem volna a monitort. Mi ez a csomó számítástechnikai kütyü meg a modern berendezés?! Hol marad a szép, régies intézet és az "árnyvadász" varázslat? Elvileg a könyvben Jace nem tudta, hogy mi az az eBay, itt meg jobb felszereltségük van, mint a Pentagon-nak? Ha már a szereplők nem stimmelnek, akkor nem kellett volna a kedves készítőknek az alapokhoz tartaniuk magukat?
Szóval miután le kellett nyelnem, hogy se a szereplők, se az alapfelállások nem egyeznek a regénnyel,elkönyveltem, hogy ezt úgy kell venni, mint a Vámpírnaplókar. Azaz a könyv meg a sorozat csak a címben meg a szereplők neveiben egyeznek.
Szinte azonnal érkezett a következő csapás is, mégpedig a varászlatos, fantasy elemek technikai kivitelezése. Az egészen annyira látszódott, hogy mű... hogy az szörnyű. GAGYI. Így, végig nagy betűkkel. Még sosem találkoztam ennyire elnagyolt és elrontott kivitelezéssel. Hiába van szó egy kitalált világról, de akár a Csontváros mozifilmet, akár a Vámpírnaplók sorozatot, akár az American Horror Story-t, akár A beavatott-at vagy a Harry Potter-t veszem alapul, mégis valóságosabbnak hatott. Ezekben olyan természetesen illeszkedtek az elemek a környezetükbe, mintha tényleg valósak lennének. A démon, ami Clary-re támadott a lakásukban kb. olyan, mint egy elcseszett műanyag játékkatona. A néma testvérekről leginkább azok a kis műanyag vudu-baba szerű figurák ugrottak be, amiket egy ideig folyton reklámoztak a tv-ben. Aki pár éve megfordult a Tesco játék részlegén vagy a Guliver-ben, biztos találkozhatott velük. Ahogy Dot vagy Magnus varázsolt, azon is annyira játszódott, hogy számítógépes... Zavaróbb volt, mint a régebben készült hajón játszódó filmekben, ahol odavetítik a hátteret.  A portál már csak hab volt a tortán xD Az Óz a nagy varázslóba vagy egy tündéres Barbie filmbe mindenképpen elmehetett volna ez a lila trutymó, de ide nem passzolt. A kardok meg? Amikor előhúztak egy szeráf pengét, akkor meg kissé Star Wars érzetem lett, pedig csak a bemutatóit láttam annak. Maga a Csontváros, azaz a Néma Testvérek lakhelye meg felért egy merénylettel. Az ital, amit Jocelyn ledöntött, szintén egy Barbie filmbe passzolna. Ahogy abban a zselében lebegett az alvó állapotában, az meg mehet a kardok után  a sci-fibe.
Színészek kiválasztása? Szörnyű. Ragaszkodás az alaptörténethez? Nagyítóval látható nyomokban. Technikai kivitelezés? Kész borzalom. Ezeket figyelembe véve az egyetlen mentsváram a színészek alakítása, illetve a forgatókönyv kidolgozása maradt. Végül is a profin alakító színészek nagyon sokat javíthatnak valamin. Megint kiderült, hogy csak ámítom magam...
Mindenkinek olyan... erőltetettnek éreztem a szerepét, a megnyilvánulásait stb. Azt már sokak említették, hogy Izzy-ből minden szépítés nélkül egy ribit csináltak a készítők. Ezt csak megerősíteni tudom. A ruhák, amiket ráaggattak az amúgy tényleg szép színésznőre, egy strandra talán megfelelnének. A sorozatbeli Izzy viselkedése meg tovább erősítette azt, hogy jogosan kapta meg azt a bizonyos jelzőt. Alec meg Simon csak úgy voltak tölteléknek. Nem jött le, hogy annyira fontos lenne a jelenlétük, bár az utóbbinak volt pár jobb poénja. Valentine is szintén a "csak úgy van" tábort erősíti. Elmondta a szövegét, csinálta, amit kellett és kész. A filmben Jonathan Rhys Meyers-ben meg volt az a bizonyos kisugárzás, ami kell Valentine-hez. Mindenki tudja, hogy Mr. Prostifuttató a fő gonosz és ennek a pozíciónak az erősítése végett meg is ölt pár szereplőt. De mégsem érződött át, hogy egy annyira veszélyes és gonosz egyén lenne. Magnus személyisége sem sziporkázott túlzottan. Jace kissé beképzelt sármja sem sikerült túl jóra, ő is olyan kis semmilyen lett. Clary pedig viszi a pálmát a rosszra sikerült karakterek terén. Kezdésként, amit kap Dot-tól felsőt az hálós és áttetsző csíkokban, így tökéletesen kivehető a melltartója. Ízlések és pofonok, neki tetszik, nekem mindegy. De kicsivel később meg hisztizik, hogy a ruha, amit Izzy ad neki, mennyit mutat belőle. Amikor az sokkal többet takart... Clary személyisége elveszett és kaptunk helyette egy kis nyavalygós, pláza cicát. A megnyilvánulásaiból nem látszott, hogy ő bátor lenne. Okos meg főleg nem. Továbbá annyira drámaian adta elő magát, hogy kicsit paródiának tűntek a jelenetei. Leborulás a földre, szemkikerekedés, ajakremegtetés... egyszerűen... sok >.< Nagyon teátrálisra sikeredett a csaj.
Összességében az első rész nagyon nem tetszett. De egy sorozatot nem szoktam egy rész alapján elkapálni. Végül is, ha azt tettem volna, akkor lemaradtam volna az AHS-ről is, ami óriási kedvencem lett. Ezért megnéztem a második részt is, de semmivel sem lett pozitívabb a véleményem. Előfordul, hogy valami csak 4-5 rész után szippant be. De azokban az esetekben van egy cselekményszál vagy karakter, ami/aki birizgálja a fantáziámat és tovább nézem miatta. Most nem történt ezt meg. Tökéletesen elég volt belőle ennyi is, több részt biztosan nem nézek meg.
Összesítve:
Történet: 5/1,5-2
Karakterek: 2- Simon néhány jobb poénja miatt
Színészek alakítása: 5/1
Kedvenc szereplők: -
Legellenszenvesebb szereplők: Clary, Izzy- pedig a könyvekben az utóbbi a kedvencem...
Kedvenc részek: - (Hogyha a végét nem veszem bele...)Negatívumok:
- Nagyon eltér a könyvtől
- Gagyi a technikai kivitelezés
- Erőltetett a színészek játéka
Az egészben pedig a legrosszabb és legbosszantóbb, hogy kicsi odafigyeléssel és több pénz beleölésével- khm... technikai kivitelezés- sokkal többet ki lehetett volna hozni belőle.

Nem mondom, hogy ajánlom a megnézését, mert akkor hazudnék. De, aki nagyon kíváncsi, az nyugodtan nézze meg az 1. részt. Ha viszont nem találsz olyan szereplőt, aki szimpatikus, akkor ne kínozd magad vele.
A magam részéről reménykedek benne, hogy talán megcsinálják a Hamuváros mozifilmet....

A  kódolás a HunHowrse weboldal Layout Generátorával készült | Készítette: Gothic01