Sziasztok! A jelen bejegyzés megtekintésével egy olyan történet rendhagyóan szemkápráztató borítójára vethetitek az első hivatalos minőségű pillantásokat, amelynek hónapok óta felfokozott izgalom és várakozás övezte a kiválasztását, megismerését a japán folklór által ihletett fantasy-kért lelkesedő olvasók körében - és ami különben engem is felébresztett az egyéves kábulatomból. A Tükör a felhőkön túlra az 1600-as évek végi Japánba repíti az olvasót, ahol egy nindzsák nevelte, szamurájok kasztjába vágyó árva és egy alakváltó tanuki különös kalandjait követheti nyomon. Tartsatok velem, és aléljatok el Eszes Rita hamarosan megjelenő, első zafír pöttyös kategóriába eső regényének borítójától, kíváncsiságot fokozó fülszövegétől és exkluzív idézeteitől! Az íróval pedig személyesen találkozhattok szeptember 30-án a Könyvfesztiválon, a Millenáris B3-as standjánál, délután 2 órától.
A borító:
Szubjektív benyomásom, hogy... vitathatatlanul a leegyedibb koncepcióval dolgozó, legfantáziadúsabb, leginnovatívabb pályamű került ki győztesen a viadalból, amihez tudomásom szerint még csak megközelítőleg hasonló se található a Könyvmolyképző Kiadó több, mint kétezer-háromszáz kiadványt számláló repertoárjában. Összetéveszthetetlen és felejthetetlen. A marketing munka jó 70%-át kiváltja a puszta szemet gyönyörködtető, önmagáért beszélő, nagybetűs LÁTVÁNY. Szuperlatívuszoknál szűkmarkúbban nem is érdemes dicsérni ezt a csodát, amely a borító alapján történő következtetések csíráját is sekélyes szeszélyként elutasító, legkeményebb szíveket is nyomban cseppfolyósítja. Egy falatnyi idilli, művészi, misztikus Japán. Üres, udvariassági ajnározásoktól és szemernyi túlzásoktól mentesen is az eddigi kedvenc, esztétikusságával, harmonikusságával és különcségével egyaránt léleksimogató borítóm nem csak az általam leleplezettek, hanem azok közül is, amiket passzív figyelőként láttam a kiadó borítóleleplezős csoportjában. A rajzstílus és a színvilág elmondhatatlanul megkapó, kényeztetően mossa el a valóság és a képzelet határait, felkészítve a lapokon megbúvó élményre. Egzotikusan elbájoló és megnyugtató, szépséget sugároz a szó legnemesebb értelmében. Szükséges érzék és alapanyagok nélkül is viszketnek az ujjaim, hogy diorámát készítsek erről a csalogató sziklás tájról, és egy monumentális üvegben az éjjeliszekrényemen tartsam.
>>A kötetről a későbbiekben ezen a linken lehet informálódni, illetve itt lesz megtehető az előjegyzés, előrendelés is
Tájékoztató jellegű fülszöveg:
A legenda szerint létezik egy csodás képességű tükör, melynek segítségével akár a történelem is újraírható. Csak éppen senki nem tudja, hol lehet.
Japán az 1600-as évek vége felé. A határok lezárva, a császár túszként él saját palotájában, a hatalom valódi gyakorlója a sógun.
Az árva Szorana mindent, amit tud, az őt befogadó nindzsáktól tanult, ám mivel hófehér külsejével feltűnő jelenség, talán sosem válhat a láthatatlanság mesterévé. Ő azonban még ennél is többről álmodik: a szamurájok kasztjához szeretne tartozni, és valami fontosat tenni jelentéktelen életében.
Renmu alakváltó nyestkutya. Egy megkeseredett varázstanuki, aki megtanulta, hogy az emberekkel pusztán üzleti kapcsolatokat ápoljon: mellettük él, de sosem velük. Napról napra éli az életét, kergeti a gyönyöröket, és semmit nem akar kevésbé, mint valami jelentős dolog részesévé válni. Vagyis, talán csak azt nem, hogy egy hazug embernő felhasználja a saját terveihez.
Egy küldetés, egy találkozás, egy alku – és elindul a kaland, amely mindkettejük életét fenekestől felforgatja. Miközben halálos szörnyek elől menekülnek és minden megkérdőjeleződik, szenvedélyes és tiltott vonzalom alakul a két számkivetett között – azonban senki és semmi nem az, akinek vagy aminek eleinte látszik.
Ha felszikrázik a levegő és elszabadulnak a vágyak, vajon létrejöhet-e akár csak egyetlen igaz dolog is egy rendszerszinten hazug világban?
A japán folklóron alapuló történelmi fantasy egy olyan írótól, aki maga is Japánban élt.
Hagyd, hogy lenyűgözzön!
Idézetek a Tükör a felhőkön túlrából:
"Mozdulatlanul fürkészem az egyre közelebb kerülő vadászokat, de azt is érzékelem, hogy a nyestkutya eltűnt a lábaim közül, helyette valami sokkal magasabb lény emelkedik fel mögöttem. Az igaz valója. A testmelege rátelepszik a hátamra, a levegő beszorul és megáll közöttünk. Az ösztöneimmel kell küzdenem, hogy ne nyúljak újra a kardomért, forduljak meg és szegezzem a torkának. A szőrpihék felborzolódnak a hátamon, ahogy nedves orra a nyakszirtemet súrolja, forró lehelete pedig páraként úszik az arcom elé, amikor rekedt hangon a fülembe suttog:
– Nem bánom. Kössünk alkut!"
"– Állítólag nagy farkad van. A siker jelképe. – Ha valamire, hát sikerre szükségem lenne ebben az együttműködésben, de ennek itt nincsen semmilyen lompos tartozéka a háta mögött, ami aggaszt. Mikor négy lábon iszkolt, még volt neki.
Kajánul elneveti magát, és újra meghúzza az üveget.
– Biztosíthatlak róla, szépségem, hogy nagy farkam van és meglehetős sikereket érek el vele. "
"– Te tényleg így élsz, mi? Evés, ivás, hentergés mindenféle nőkkel. Semmi felelősség. – Lesújtó ez a merevség.
– Muszáj pont a felelősségről beszélgetnünk? Arra sem emlékszem, mikor voltam utoljára józan.
Erre elfordul.
– Örülhetsz. Most végre valami nagyszabású dologban veszel részt, és még az is lehet, hogy közben halhatatlanná tesszük a nevünket.
Megmondtam, a mocsok életbe! Bolond ez a nő. Mindketten bele fogunk dögleni.”
"– Te átkutattad az útiládám? – kiáltom feljajdulva. Ez már több a soknál! Remélem, nem szórt szét és hagyott hátra belőle semmit!
– Át, de most nem ez a lényeg!
Lerúgom a lábszáramról a nyirkos ruhákat, miközben magam előtt egyensúlyozom a takarót, és én is felülök. Megragadom Renmu vállát, és elkezdem lefelé lökdösni a dunnámról, hogy nekem jusson az egész és továbbra is nyakig alá tudjak süllyedni.
– Dehogyisnem!
– Nem, mert amikor megláttam benne ezt – összecsippenti a vállán a ruhát, és közben felemeli a fél fenekét, hogy megszerezhessem a paplant –, rájöttem, hogy abban a fehér nindzsagöncben nem is hozhatlak emberek közé!
Nevet. A lányalak nevet. Az ujjaim összeszorulnak a felkarja körül.
– Te vetkőztettél le?”
"Érdekelni kezd, milyen érzés lenne az arcszőrzete az ujjaim alatt. Vajon olyan, mint a derekán? Vagy puhább? Épp ellenkezőleg? Legszívesebben hozzábújnék. Belesimulnék. A köpenyem már nem is tűnik kiváltságos érzésnek, amikor halvány emlékem dereng fel róla, hogy nem is olyan rég még Renmu bundájának ölelésében veszhettem el.
Tétován behúzom a kezem a ruhaujj alá, és belekapaszkodok az anyag szélébe. Lesütöm a szemem. Azt hiszem, alaposan ki kéne pihennem magam, aztán helyretenni a gondolataimat végre és a küldetésemre koncentrálni.
Renmu hangja rekedten szól:
– Egek, néha egészen elfelejtem, hogy ember vagy. Mindjárt összeesel!"
"Mindenem elveszett az útiládámmal: a kardom, a neko-te, az összes többi fegyverem. A kimonóm, a parókám, a pénzem, az élelmiszerem.
Semmim nincs, csak ez a gondoskodó óriás, meg amit ő rám aggat és belém töm. A módszerei nem nagyon tetszenek, de most nem lehetek válogatós. Lassan, fáradtan érzem, hogy elmosolyodok, mielőtt lecsukódik a szemem.
Lehet, hogy egy kuplerájban találtam, de mégis jól választottam vele."
"– Tudja, azt beszélik, Sikokun mindez néha lehetséges. Hogy az istenek szeretik ezt a helyet, és sok követük itt is él elváltozott alakban. És bizony alkalmanként előfordul, hogy csodás jelenéseknek lehetünk tanúi. Hogy megáll az idő és ilyenkor még a szitakötők szárnyának erezetét is meg lehet figyelni a levegőben. Hogy a szél elnehezül és rátelepszik az ember bőrére, mint egy mohó szerető simogató keze. Hogy a hold mosolyog és egyedül ő látja a megállt idő titkait, amit aztán felhők mögé rejt, mintha sosem történtek volna meg."
Eszes Rita-kalauz:
Eszes Rita a Sógun c. tévésorozat és a Macskafogó c. animációs film hatására gyerekként évekig gésa akart lenni. Középiskolásként japánul tanult, és ösztöndíjjal egy évet töltött Oszakában. Mindig is elvarázsolták a legendák és a régi történetek, az első munkáját egy családnév eredet kutató cégnél töltötte be fordítóként. Szereti továbbá a misztikus helyeket, az elnéptelenedett házakat és romokat, sötét erdőket – viszont saját bevallása szerint, ha elragadtatja magát, képes sikítva távozni ezekről a helyekről. Ezen szenvedélyei vissza-visszatérő elemei a regényeinek.
Az első – azóta duológiává bővült - könyve, az Illangók, az erdélyi mondavilágba nyújt betekintést, és az V. Aranymosás Irodalmi Válogató Public Star díjjal jutalmazta. Legsikeresebb írását, a Rókatündért a Japánban töltött iskolai évei inspirálták, amelyek a japán kultúrában való jártásságának bővítésén túl elszakíthatatlan kötelékekkel is gazdagították; az iskolai barátaival és az ösztöndíj program során otthont adó családdal a mai napig szoros kapcsolatot ápol. Legutóbbi regényében, az Északról fúj a szélben japán kötődésén túl a családfakutatás és a családi történetek iránti lelkesedése köszön vissza.
Elérhetőségek:
Facebook | blog | alkotói profil a Molyon | személyes profil a Molyon | Instagram