Borítóleleplezés: Eszes Rita - Tükör a felhőkön túlra

Sziasztok! A jelen bejegyzés megtekintésével egy olyan történet rendhagyóan szemkápráztató borítójára vethetitek az első hivatalos minőségű pillantásokat, amelynek hónapok óta felfokozott izgalom és várakozás övezte a kiválasztását, megismerését a japán folklór által ihletett fantasy-kért lelkesedő olvasók körében - és ami különben engem is felébresztett az egyéves kábulatomból. A Tükör a felhőkön túlra az 1600-as évek végi Japánba repíti az olvasót, ahol egy nindzsák nevelte, szamurájok kasztjába vágyó árva és egy alakváltó tanuki különös kalandjait követheti nyomon. Tartsatok velem, és aléljatok el Eszes Rita hamarosan megjelenő, első zafír pöttyös kategóriába eső regényének borítójától, kíváncsiságot fokozó fülszövegétől és exkluzív idézeteitől! Az íróval pedig személyesen találkozhattok szeptember 30-án a Könyvfesztiválon, a Millenáris B3-as standjánál, délután 2 órától.

A borító:

 

Szubjektív benyomásom, hogy... vitathatatlanul a leegyedibb koncepcióval dolgozó, legfantáziadúsabb, leginnovatívabb pályamű került ki győztesen a viadalból, amihez tudomásom szerint még csak megközelítőleg hasonló se található a Könyvmolyképző Kiadó több, mint kétezer-háromszáz kiadványt számláló repertoárjában. Összetéveszthetetlen és felejthetetlen. A marketing munka jó 70%-át kiváltja a puszta szemet gyönyörködtető, önmagáért beszélő, nagybetűs LÁTVÁNY. Szuperlatívuszoknál szűkmarkúbban nem is érdemes dicsérni ezt a csodát, amely a borító alapján történő következtetések csíráját is sekélyes szeszélyként elutasító, legkeményebb szíveket is nyomban cseppfolyósítja. Egy falatnyi idilli, művészi, misztikus Japán. Üres, udvariassági ajnározásoktól és szemernyi túlzásoktól mentesen is az eddigi kedvenc, esztétikusságával, harmonikusságával és különcségével egyaránt léleksimogató borítóm nem csak az általam leleplezettek, hanem azok közül is, amiket passzív figyelőként láttam a kiadó borítóleleplezős csoportjában. A rajzstílus és a színvilág elmondhatatlanul megkapó, kényeztetően mossa el a valóság és a képzelet határait, felkészítve a lapokon megbúvó élményre. Egzotikusan elbájoló és megnyugtató, szépséget sugároz a szó legnemesebb értelmében. Szükséges érzék és alapanyagok nélkül is viszketnek az ujjaim, hogy diorámát készítsek erről a csalogató sziklás tájról, és egy monumentális üvegben az éjjeliszekrényemen tartsam.
>>A kötetről a későbbiekben ezen a linken lehet informálódni, illetve itt lesz megtehető az előjegyzés, előrendelés is

Tájékoztató jellegű fülszöveg:

A legenda szerint létezik egy csodás képességű tükör, melynek segítségével akár a történelem is újraírható. Csak éppen senki nem tudja, hol lehet.
Japán az 1600-as évek vége felé. A határok lezárva, a császár túszként él saját palotájában, a hatalom valódi gyakorlója a sógun.
Az árva Szorana mindent, amit tud, az őt befogadó nindzsáktól tanult, ám mivel hófehér külsejével feltűnő jelenség, talán sosem válhat a láthatatlanság mesterévé. Ő azonban még ennél is többről álmodik: a szamurájok kasztjához szeretne tartozni, és valami fontosat tenni jelentéktelen életében.
Renmu alakváltó nyestkutya. Egy megkeseredett varázstanuki, aki megtanulta, hogy az emberekkel pusztán üzleti kapcsolatokat ápoljon: mellettük él, de sosem velük. Napról napra éli az életét, kergeti a gyönyöröket, és semmit nem akar kevésbé, mint valami jelentős dolog részesévé válni. Vagyis, talán csak azt nem, hogy egy hazug embernő felhasználja a saját terveihez.
Egy küldetés, egy találkozás, egy alku – és elindul a kaland, amely mindkettejük életét fenekestől felforgatja. Miközben halálos szörnyek elől menekülnek és minden megkérdőjeleződik, szenvedélyes és tiltott vonzalom alakul a két számkivetett között – azonban senki és semmi nem az, akinek vagy aminek eleinte látszik.
Ha felszikrázik a levegő és elszabadulnak a vágyak, vajon létrejöhet-e akár csak egyetlen igaz dolog is egy rendszerszinten hazug világban?
A japán folklóron alapuló történelmi fantasy egy olyan írótól, aki maga is Japánban élt.
Hagyd, hogy lenyűgözzön!

Idézetek a Tükör a felhőkön túlrából:

"Mozdulatlanul fürkészem az egyre közelebb kerülő vadászokat, de azt is érzékelem, hogy a nyestkutya eltűnt a lábaim közül, helyette valami sokkal magasabb lény emelkedik fel mögöttem. Az igaz valója. A testmelege rátelepszik a hátamra, a levegő beszorul és megáll közöttünk. Az ösztöneimmel kell küzdenem, hogy ne nyúljak újra a kardomért, forduljak meg és szegezzem a torkának. A szőrpihék felborzolódnak a hátamon, ahogy nedves orra a nyakszirtemet súrolja, forró lehelete pedig páraként úszik az arcom elé, amikor rekedt hangon a fülembe suttog:
– Nem bánom. Kössünk alkut!"

"– Állítólag nagy farkad van. A siker jelképe. – Ha valamire, hát sikerre szükségem lenne ebben az együttműködésben, de ennek itt nincsen semmilyen lompos tartozéka a háta mögött, ami aggaszt. Mikor négy lábon iszkolt, még volt neki.
Kajánul elneveti magát, és újra meghúzza az üveget.
– Biztosíthatlak róla, szépségem, hogy nagy farkam van és meglehetős sikereket érek el vele. "

"– Te tényleg így élsz, mi? Evés, ivás, hentergés mindenféle nőkkel. Semmi felelősség. – Lesújtó ez a merevség.
– Muszáj pont a felelősségről beszélgetnünk? Arra sem emlékszem, mikor voltam utoljára józan.
Erre elfordul.
– Örülhetsz. Most végre valami nagyszabású dologban veszel részt, és még az is lehet, hogy közben halhatatlanná tesszük a nevünket.
Megmondtam, a mocsok életbe! Bolond ez a nő. Mindketten bele fogunk dögleni.”

"– Te átkutattad az útiládám? – kiáltom feljajdulva. Ez már több a soknál! Remélem, nem szórt szét és hagyott hátra belőle semmit!
– Át, de most nem ez a lényeg!
Lerúgom a lábszáramról a nyirkos ruhákat, miközben magam előtt egyensúlyozom a takarót, és én is felülök. Megragadom Renmu vállát, és elkezdem lefelé lökdösni a dunnámról, hogy nekem jusson az egész és továbbra is nyakig alá tudjak süllyedni.
– Dehogyisnem!
– Nem, mert amikor megláttam benne ezt – összecsippenti a vállán a ruhát, és közben felemeli a fél fenekét, hogy megszerezhessem a paplant –, rájöttem, hogy abban a fehér nindzsagöncben nem is hozhatlak emberek közé!
Nevet. A lányalak nevet. Az ujjaim összeszorulnak a felkarja körül.
– Te vetkőztettél le?” 

"Érdekelni kezd, milyen érzés lenne az arcszőrzete az ujjaim alatt. Vajon olyan, mint a derekán? Vagy puhább? Épp ellenkezőleg? Legszívesebben hozzábújnék. Belesimulnék. A köpenyem már nem is tűnik kiváltságos érzésnek, amikor halvány emlékem dereng fel róla, hogy nem is olyan rég még Renmu bundájának ölelésében veszhettem el.
Tétován behúzom a kezem a ruhaujj alá, és belekapaszkodok az anyag szélébe. Lesütöm a szemem. Azt hiszem, alaposan ki kéne pihennem magam, aztán helyretenni a gondolataimat végre és a küldetésemre koncentrálni.
Renmu hangja rekedten szól:
– Egek, néha egészen elfelejtem, hogy ember vagy. Mindjárt összeesel!"

"Mindenem elveszett az útiládámmal: a kardom, a neko-te, az összes többi fegyverem. A kimonóm, a parókám, a pénzem, az élelmiszerem.
Semmim nincs, csak ez a gondoskodó óriás, meg amit ő rám aggat és belém töm. A módszerei nem nagyon tetszenek, de most nem lehetek válogatós. Lassan, fáradtan érzem, hogy elmosolyodok, mielőtt lecsukódik a szemem.
Lehet, hogy egy kuplerájban találtam, de mégis jól választottam vele."

"– Tudja, azt beszélik, Sikokun mindez néha lehetséges. Hogy az istenek szeretik ezt a helyet, és sok követük itt is él elváltozott alakban. És bizony alkalmanként előfordul, hogy csodás jelenéseknek lehetünk tanúi. Hogy megáll az idő és ilyenkor még a szitakötők szárnyának erezetét is meg lehet figyelni a levegőben. Hogy a szél elnehezül és rátelepszik az ember bőrére, mint egy mohó szerető simogató keze. Hogy a hold mosolyog és egyedül ő látja a megállt idő titkait, amit aztán felhők mögé rejt, mintha sosem történtek volna meg."

Eszes Rita-kalauz:

Eszes Rita a Sógun c. tévésorozat és a Macskafogó c. animációs film hatására gyerekként évekig gésa akart lenni. Középiskolásként japánul tanult, és ösztöndíjjal egy évet töltött Oszakában. Mindig is elvarázsolták a legendák és a régi történetek, az első munkáját egy családnév eredet kutató cégnél töltötte be fordítóként. Szereti továbbá a misztikus helyeket, az elnéptelenedett házakat és romokat, sötét erdőket – viszont saját bevallása szerint, ha elragadtatja magát, képes sikítva távozni ezekről a helyekről. Ezen szenvedélyei vissza-visszatérő elemei a regényeinek.
Az első – azóta duológiává bővült -  könyve, az Illangók, az erdélyi mondavilágba nyújt betekintést, és az V. Aranymosás Irodalmi Válogató Public Star díjjal jutalmazta. Legsikeresebb írását, a Rókatündért a Japánban töltött iskolai évei inspirálták, amelyek a japán kultúrában való jártásságának bővítésén túl elszakíthatatlan kötelékekkel is gazdagították; az iskolai barátaival és az ösztöndíj program során otthont adó családdal a mai napig szoros kapcsolatot ápol. Legutóbbi regényében, az Északról fúj a szélben japán kötődésén túl a családfakutatás és a családi történetek iránti lelkesedése köszön vissza.

Elérhetőségek:
Facebook | blog | alkotói profil a Molyon | személyes profil a Molyon | Instagram

Borítóleleplezés: Böszörményi Gyula - A hullaházi skandalum

Üdv néktek, halandók! Hihetetlen, de igaz; idén ősszel lesz két éve, hogy egy erre kísértetiesen hasonlító posztban lepleztem a Böszörményi Gyula: A Barnum-rejtély borítóját. A könyv azóta elődeihez méltó módon belopta magát a rajongók szívébe, és több, mint 1000 csillagozás alapján 95%-os értékelési átlagot tudhat magáénak a Molyon. Ám erősen meg vannak számlálva a napjai a legfiatalabb Ambrózy báró esetei-kötet pozíciójában, ugyanis nemsokára visszatér az ország olvasóközösségének kedvenc detektív párosa hetedik nagyszabású kalandjával, A hullaházi skandalummal! A címre - amely nekem személy szerint az eddigi kedvencem - május utolsó napjaiban derült fény, és most csatlakozik hozzá egy igazán szemrevaló, a megszokott fehér központúságtól eltérően sötétebb színvilágú borító is, valamint az elmaradhatatlan, kíváncsiságot és türelmetlenséget fokozó, betekintő idézetek.

 

A borító:

Szubjektív benyomásom, hogy... megveszekedett szőrszálhasogatóként, ha automatikus szavahihetőség vesztéssel jár egy ilyen kijelentés, ha nem, nemes egyszerűséggel nem tudok hibát találni ebben a borítóban. Még mondhatni a lélek se vinne rá, hiszen egy csapásra kirángatott abból a langyos, tapadós semmittevésből, aminek legékesebb bizonyítéka a blog közelmúltbeli kihaltsága; csak néhány órája pillantottam meg, és tudtam, muszáj írnom róla, muszáj beszereznem, KELL nekem. Az Ambrózy báró esetei borítóinak a színvonala immunis bárminemű hanyatlásra, dicshimnuszok nem is szükségesek, magukért beszélnek, és elbűvölnek, akár egy csipke legyező mögül sejtelmesen mosolygó finom hölgy - akinél jelen esetben nagy valószínűséggel akár pengék és egyéb csalafinta kellékek is lapulhatnak a merevítő pálcák közé rejtve. A hullaházi skandalummal kapcsolatban ez fokozottan helytálló, ugyanis mindezt megfűszerezi egy adag rendkívül kedvemre való különcség is. Modellünk ezúttal a kedvenc színembe - spoiler: fekete - burkolózva feszít a szemlélők színe előtt, és a felvétel egy távolabbi, nem arcra fókuszáló nézetből mutatja, felfedve ezzel egy legalább annyira izgalmas, mint fenséges, bordó tapétát. Az összhatás arisztokratikusabb és feszültségébresztőbb, mint valaha, a hagyományosan halállal asszociált árnyalatok és a borítómodell büszke, csöppet merev tartása precízen csengenek össze a cím komorságával és enyhén morbid, csalogató misztikumával. A fülszöveg nélkül is levonható a következtetés, egy formabontó, gyakorlott hőseinknek is kemény diót jelentő ügy kerül a középpontba, ami lebontja az ő és az olvasó komfortzónájának is a falait. Imádom az intenzitását, alighanem az egyik kedvenc borítóm a sorozatból. Jobbat nem is választhattak volna az illetékesek!
>>A kötetről a későbbiekben ezen a linken lehet informálódni, illetve itt lesz megtehető az előjegyzés, előrendelés is

Tájékoztató jellegű fülszöveg:

A ​Monarchia hírneves magánzó detektívje, báró Ambrózy Richárd és ifjú felesége, Mili 1901 júniusában két, már-már megoldhatatlan feladattal szembesül. A friss házasoknak valahogy össze kell boronálniuk az arisztokrata és polgári lét magukkal hozott, ám egymástól eltérő szokásait, miközben közös háztartást próbálnak teremteni az általuk válogatott, igencsak vegyes és öntörvényű személyzettel. Nem könnyű ez, ha a báró úr kocsisa egykor kasszafúró, az inasa kávéházi fizetőpincér, a mindenese a hírhedt Conti utca bordélyainak lakója volt, ráadásként a báróné őnagysága a börtöncellában ismerte meg a cselédlányát, morózus szakácsnőjének múltjáról semmit nem tud, a komornája pedig még ma is a Tabán legfirkásabb zsebmetszőjének tekinthető.
Az Ambrózy-villában eluralkodó káoszt azonban még lehetne is valahogy kezelni, ha nem éppen ekkor bontakozna ki a fiatal Budapest addigi leghátborzongatóbb és legvéresebb bűnügye.
Ambrózy báró és cserfes neje, Mili most először házaspárként vágnak bele közös életük leggroteszkebb, legfelkavaróbb nyomozásába. A rendőrség tehetetlen, a sajtónál hírzárlatot rendelnek el, a detektívek széttárják a karjukat, miközben szó szerint eluralkodik a teljes fejetlenség!

Figyelemfelkeltő idézetek A hullaházi skandalumból:

"A törvényszéki boncintézet igazgatója sajátkezűleg ragadta meg a fémtepsi kallantyúját és húzta ki azt a falból.
Az előgördülő tepsin fehér lepellel takart test feküdt, pont úgy, miként vártam. Ajtai kitakarta a két mezítelen, hófehér lábat és megnézte a nagylábujjra kötözött cetlit.”

„Súlyos csend telepedett közénk, majd Ambrózy báró talpra ugrott, a kórterem ajtajához sietett, és megfogva annak kilincsét, kérdőn nézett rám.
– Mire vár még, kedvesem?! – csattant fel. – Immár tudjuk az elkövetők nevét; ideje rács mögé küldeni őket!”

„Üveg zúzódott darabjaira...
Olyan zaj hallatszott, mintha mérhetetlenül sok víz ömlene ki óriási tartályokból...
Mind egyszerre kezdtünk köhögni, bár akik még mindig a pincében tartózkodtak, talán megelőztek minket egyetlen szemrebbenéssel...”

Böszörményi Gyula-kalauz:

Böszörményi Gyula magyar író, újságíró, a nagy sikerű Gergő és az Ambrózy báró esetei alkotója. Ifjúsági, sci-fi és fantasy regényeket, novellákat ír főként, amelyekben különleges mitológiai, népmesei elemeket használ fel, illetve jelentős esszékötetekkel, színpadi, rádiós és televíziós munkákkal is rendelkezik.
A Gergő és az álomfogók című meseregényével lett országosan ismert 2002-ben, amelynek a folytatása (Gergő és a bűbájketrec) következő évben Magyarországon az év sikerkönyve lett. Szintén 2003-ban a Gergő-regények megkapták az Év Gyermekkönyve díjat és a Körtemuzsika-díjat is. A szerzőt 2007-ben József Attila-díjjal és a Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés Elnökének különdíjával tüntették ki.
(A fotó forrása: Ivándi-Szabó Balázs / 24.hu)

Elérhetőségek:
Facebook | alkotói profil a Molyon | személyes profil a Molyon |

Borítóleleplezés: Rácz-Stefán Tibor - Fogadj el!

Sziasztok! Írtam már egy néhány borítóleleplezős bejegyzést, amióta meghívást kaptam az ezzel foglalatoskodó blogger körbe, ám amit ma estére tartogattam nektek, - lám, a megfellebbezhetetlen bizonyíték, hogy tudok előre is dolgozni, alkalmanként - az formabontó lesz. Ugyanis most nem egy olvasóközönség számára totálisan ismeretlen történet fizikai formáját fedem fel, hanem egy olyan regény legújabb, bővített tartalommal is felruházott kiadását, amit legelőször csaknem tíz éve zárhattak a szívükbe a magyar könyvpiaccal - a kötelező olvasmányok okozta trauma ellenére is - barátságos viszonyt ápoló molyok. Ez a régi-új barát az Aranymosás Irodalmi Válogató regénypályázatának 2013-as Public Star könyve, egy azóta is rendkívül aktív író tollából, Rácz-Stefán Tibortól. Dőljetek hátra, és gyönyörködjetek a Fogadj el! c. stand-alone kötet új borítójában!

A borító:

Szubjektív benyomásom, hogy... nem csupán pazar, hanem kimondottan időszerű lépés is volt búcsút inteni az előző, összhatásában meglehetősen művi és jellegtelen, míg szivárványos karikába zárt, +18-as jelzését tekintve egyenesen visszás borítónak. Egyértelműen az új változat javára szól a természetessége, nagyon vörös pöttyös, nagyon ifjúsági, a lehető legpozitívabb értelemben. Akár azt is mondhatnám, hogy alig észrevehetően lélegzik, sokkal hívogatóbb és finom részletekben kifejezőbb; a karakterek arcának részletekben felfedését átható félénkség és rejtőzködés, az erősen fókuszba helyezett szemekben ülő komolyság és feszélyezettség, a bármikor kicsordulható könnycsepp néma ígérete, a tükörüveg golyó ütötte sebből szétfutó töröttsége, repedezettsége mind beszélnek a szemlélődőhöz, rezonálnak a történet lelkivilágával. Egy kamasz számára, akinek a torkában a beilleszkedési gondokkal, toxikus környezettel, társas kapcsolatokkal, önelfogadással és egyéb gátlásokkal való küzdelem láthatatlan gombócot képez, ez a borító megnyugvást üzen. Na, nem azért, mert egy vázlatos és mesterséges mivoltával nagyon is egyszerű, gimis játszótérre küldi kikapcsolni, ahol se perc feloldható, látszatkonfliktusokkal múlatják az időt a hősök, hanem mert megérinti a saját valóságát, és megértést sugároz; nem vagy egyedül. Habár nem olvastam a könyvet, az évek során elfogyasztott, hosszabb értékelések alapján abszolút a megfelelő húrokat pendíti meg ez a friss, képi koncepció, bizonyára örömmel fogadja majd a polcára Fogadj el! rajongói bázisa. Végszóként még muszáj hozzáfűznöm, nekem a kreatív megoldások közül a személyes kedvencem - ami megadta az első löketet a leleplezésben való részvételhez is - a betűtípus. Imádom a festésre hajazó technikát, szívesen látnék ilyet gyakrabban is.
>>A kötetről a későbbiekben ezen a linken lehet informálódni, illetve itt lesz megtehető az előjegyzés, előrendelés is. 

Tájékoztató jellegű fülszöveg:

Hiszel magadban?
Petra, a pénztelen, vidéki lány elit gimnáziumba kerül, ahol mindenki gazdag és menő, így aztán hazudik, hogy ne lógjon ki, hiába figyelmezteti Dávid.
Petrát a lányok befogadják, barátokat szerez, egy fiú is tetszik neki, de kiderül az igazság. És ettől kezdve pokollá válik az élete.
Túl lehet-e élni a bosszút, az iskolai megalázásokat?
Dávidnak is van egy kínos titka, a lányok nem izgatják, de a szívét nagyon is megdobogtatja Áron, a jóképű padtársa, aki pontosan tudja ezt, és gonoszkodva ki is használja.
A két barát szerelemmel, árulással és szenvedéllyel teli útja döbbenetes eseménybe torkoll.
Van egy pont, amikor már nincs tovább.
Van egy pont, ahol a szerelem már fáj.

Figyelemfelkeltő idézetek a Fogadj el!-ből:

„– Tudod, ha egy barátságot hazugságok alapjaira építesz fel, akkor ne csodálkozz, ha összedől az építmény.”

„Ha egy olyan regényt olvasott, ami tetszett neki, akkor ritkán reagált a külvilágra. Szerette, amikor a cselekmény beszippantja őt, olyankor elfeledkezett a saját életéről, arról, ami fájt neki, és azokról a titkolt dolgokról is, amiket saját magának sem mert bevallani.”

„Áron visszakúszott az ülésére, és hogy megtámaszkodjon, kezét Dávid combjára helyezte, úgy foglalt helyet.
– Ha rajtad múlna, örökké ott lenne, ugye? – kérdezte kajánul. Dávid dühösen pillantott rá, majd anélkül, hogy gondolkodott volna, akkorát csapott Áronra, amekkorára csak az erejéből tellett.
– Mondtam én, hogy vicces évnek nézünk elébe.”

„Talán mégsem akkora a különbség a tehetős és a szegény gyerekek között? A szülők mindenütt dolgoznak, csak van, ahol megfizetik őket, és van, ahol nem.”

Rácz-Stefán Tibor-kalauz:

Rácz-Stefán Tibor foglalkozását tekintve író és marketing-asszisztens, lélekben pedig pont ugyanolyan sziporkázó, fáradhatatlan rajongója a könyvek és sorozatok fiktív univerzumainak, mint az olvasói. Közkedvelt könyves bloggerként havonta több ezren olvassák a gondolatait legutóbbi olvasmányairól, a várható megjelenésekről, a készülődő adaptációkról,  a közelgő, könyves eseményekről. Töretlen népszerűségnek örvendő műveiben a fiatalok hangján szól kortárs problémákról, a kirekesztés ellen küzdve, szélesítve a látókörüket vagy épp baráti kezet nyújtva a lapok közül.
Elérhetőségek:
Facebook | blog | alkotói profil a Molyon | személyes profil a Molyon | Instagram

Book Tag: Újévi Fogadalmak (Book Tag #46)

Sziasztok! (Vitathatóan jó)magam is a meghökkenés és a kétely bizarr kereszttüzében topogok a felismeréstől, de igen... ez egy kész, publikált bejegyzés. Majdnem egy évnyi szélcsend után. Nem merülök bele a heroikus visszatérésről szóló ígéretek durrogtatásába, mert sokadik nekifutásra már számomra is visszataszítóan hiteltelenek, ergo értelmetlenek lennének ezek. A megközelítésem persze némileg ellentmond jelen book tag témájának, - amire Elena_Deveraux hívott ki a Molyról - ugyanis az lenne a dolgom, hogy felvázoljam a 2022-es olvasási terveimet. A teljesíthető célok kitűzésének az érdekében a továbbiakban gúzsba kötve a sarokba hajítom az idealista énemet, és a végsőkig alulbecsülöm a kapacitásomat. Szórakoztató lesz.

{1} Egy író, akitől szeretnél olvasni idén, de eddig még semmit nem olvastál tőle:

Már az első kérdés egy burkolt sóbálvány-átok… Tengernyi ilyen író van. A birtoklási mániám vad ámokfutása közepette kétszáz kötetesre duzzadt várólistámon számtalan ismeretlen név tollából származó beszerzés szerepel. De, akitől feltétlenül olvasni szeretnék, ha egyetlen névre kell redukálni a választ, az Oscar Wilde. Két hete tettem szert a Dorian Gray arcképének zsebkönyves változatára, a buszra várakozva bele is pillantottam kicsit, és kimondhatatlanul jól esett. A stílusa szinte ködbe burkolt, elringatott és bebalzsamozott. Másnap meg is néztem a Stephen Fry-féle életrajzi filmjét. A Wilde-jelenség és az adaptációk megismerése után időszerű megismerni magát a főművét is.  

 

{2}  Egy könyv, amit mindenképpen szeretnél elolvasni:

Pokolba a számokkal, három olyan könyv van, amit semmilyen körülmények között sem akarok kihagyni idén. Ezek Amira Stone-tól a Kitaszítottak, Martin Kaytől az Eastern és Szilágyi Helénától a Diabolika. Mindhárom recenziós példány, és mindhárom írójának rendkívül hálás vagyok a megkeresésért. Onnantól, hogy 2019 év elején elkezdett bukdácsolni a blog, számtalanszor eljátszottam a gondolattal, - pláne tavaly és tavalyelőtt - hogy nem való ez nekem, egy már oszló hullát nem érdemes megpróbálni feléleszteni, és legjobb lesz, ha hagyom az egészet a fenébe. Nem fog hiányozni senkinek. A fentebbi három személy mégis bizalmat szavazott nekem a csapnivaló teljesítményem és a határidőket illető tehetetlenségem ellenére, azt üzenve, mégis van értéke a tevékenységemnek. Mindez nagyban hozzájárult ennek a posztnak a létrejöttéhez is többek között. 

{3} Egy klasszikus, amit szeretnél elolvasni:

Több cím között hezitáltam. A Victor Hugo: A párizsi Notre-Dame, a Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita, a Mary Shelley: Frankenstein és az H. G. Wells: Dr. Moreau szigete is többé-kevésbé egyenlő esélyekkel indult. Viszont A Mester és Margarita javára szólt egy abszolút nevetséges és irracionális érv; attól fogva valamiféle különös kapcsolatot, kötődést érzek a könyvvel, hogy megláttam az első, Behemótot ábrázoló fanartot. Hajt a kíváncsiságom, mi vonz ennyire erősen ebben a sztoriban. Bízom benne, az intuícióm nem vall csúfos kudarcot, okozva egy emlékezetes tévedést. 

 

{4} Egy könyv, amit szeretnél újraolvasni:

Az újraolvasás felejtős nálam. Négy éve nem olvasok normálisan, hogyha az ezt megakasztó, néhány napja fellobbant, - lelkesedés és hatékonyság fúziójából eredő - szikra tartósnak bizonyul, akkor a már említett kétszáz, olvasatlan könyvemmel fogom eltölteni az időt. Hipotetikus felütésben az Alkonyat újraolvasása foglalkoztat. Illetve egy professzionálisabb elemzés megírása a benne fellelhető, toxikus kapcsolati és nemi mintákról, egyéb pszichológiai vonatkozásairól, a megítéléséről, és persze arról, hogy mi az, ami tényleg működik benne. 

 

{5} Egy könyv, ami ezer éve várólistás és idén el akarod olvasni végre:

A molyos várólistámon leghosszabb ideje vesztegelő könyv ironikus módon Aleatha Romigtól az Út a Fénybe, ami réges-régen, 2018-ban az egyik előrendelésem volt. Ahhoz képest, hogy a fülszöveg annyira lebilincselt, hogy képtelen voltam a bolti megjelenésig várni, szépen megfeledkeztem róla. Kétségkívül rászolgált már a törődésre, és sosem hiba beiktatni egy jó kis pszicho-thrillert. 

 

{6} Egy jó vastag könyv, amit beterveztél:

Bár az Agave kiadótól nem egy gyönyörű, kemény fedeles monstrum csábítgat a polcomról, Stephen Kingtől választom a Csipkerózsikákat. 706 oldalas, hatalmas lapokkal, apró betűkkel. A jó pár évvel ezelőtti állapotokhoz képest a könyvesboltok mostanában bőségesen kínálják a Mester újra kiadott klasszikusait és a friss műveit egyaránt. Egyre gyakrabban ötlött az eszembe a vásárlásaimkor, hogy ha majd olvasni fogok, akkor az elsők között kell lennie valaminek Kingtől is. Én kimondottan szeretem, ha bő lére ereszti a mondandóját, főként fantasy esetében, úgyhogy a Csipkerózsikák a tökéletes jelölt. 

 

{7} Egy író, akitől már olvastál és idén is szeretnél:

Újfent mellőzném a számokat, ugyanis bőven akadnak olyan imádott sorozataim, amiket már rég folytatnom kellett volna. Túlságosan elszállni nem akarok a felsorolással, de vannak, akik között nem tudnék kategorikus fontossági sorrendet felállítani. Leigh Bardugo a Bűnös Birodalom és a Pusztulás és felemelkedés által kapott helyet, Marie Lu A Rózsa Társasága által, V. E. Schwab a Visszavágó által, Tomi Adeyemi az Erény és bosszú gyermekei által, On Sai az Artúr által és Gail Carriger az Időtlen által.

{8} Egy karácsonyra kapott könyv, amit el fogsz olvasni idén:

Nem tartok semmilyen ünnepet egy ideje, ezért nincs ilyen.

{9} Egy sorozat, amit elkezdeni és befejezni is 2022-ben fogsz:

Most lettem megfogva. A sorozatok folytatása nem az erősségem, ha nagyon megkedvelek egy univerzumot, akkor is hónapok vagy akár évek telhetnek el az egyes kötetek sorra kerítése között. A Harry Pottert speciel nyolcévesen kezdtem el, és még mindig nem olvastam el a páratlan számú köteteket a Halál ereklyéi kivételével. Ismerve magamat és a határaimat, maximum egy duológiát tudok bevállalni; Tricia Levenseller: A kalózkirály lánya.

 

{10} Van valami olvasási terved? Ha igen, hány könyvet tervezel idén elolvasni?

Nincsenek messzemenő terveim. Ha csak a három recenziómat fogom elolvasni és értékelni, akkor is elégedett leszek, és akkor is többre leszek képes, mint eddig. Tavaly a könyvtárból kikölcsönöztem és elolvastam ugyan év vége fele tíz ismeretterjesztő kötetet fizikáról, pszichológiáról és művészetről, de ezeket nem értékeltem és maga az olvasásuk is más volt, mint a fikciónak.

{+1} Szeretnél-e idegen nyelven olvasni?

Erről a kérdésről rögtön egy Szaffi idézett ugrott be; „Akarja a magasságos, de nem tudja!” A felirat nélküli, nem szinkronizált, fekete-fehér horrorfilmekkel olyan másfél éve jól elboldogulok, és egyre többször veszem észre a feliratokban lévő hibákat is, viszont háromszáz oldalon keresztül nem jósolok számottevő sikert. Angol szövegnél túl hamar fókuszt vesztek, és ellustulok, átugrok szavakat, mondatokat… igyekszek a lényeget kibogarászni és a tölteléket figyelmen kívül hagyni. Adatgyűjtésnél praktikus, egy szórakozásból olvasott regénynél már kevésbé. Ha nagyon őszinte akarok lenni magamhoz, akkor a motivációmon jelentősebb tátonghatnak lyukak, mint a tudásomon.

 

Nem szeretnék most kihívni senkit, akinek megtetszett a tag, forrásmegjelölés kíséretében viheti.

Top 5 Wednesday #61 - Igéző zöld borítók bűvöletében az olvasmánylistámról

Helló! A múlt heti terjengősebb, elmélkedősebb feladat után egy könnyed, már-már töltelékszerű téma, vagyis a résztvevő bloggerek olvasmánylistáját benépesítő zöld borítók köré szerveződik a márciusi Top 5 Wednesday. Nem szándékozok tagadni, micsoda kiábrándultság futott át rajtam, amikor elsején az ütemtervet böngésztem, Szent Patrik napjára ennél kb. bármi felért volna egy fantáziadúsabb és összetettebb ötlettel, láthatóan nem erőltette meg magát a kezdeményezés kreatív részlege. Viszont eltökéltem, hogy rendesen végig fogok vinni egy hónapot a rovattal a kimaradozásaim után, amibe nem fér bele a témával szembeni lázadozás - bármennyire is erős a kísértés. Úgyhogy némi szájhúzogatással megtámogatva megalkottam ezt az összeállítást, amiben a szimpla borítómustrán túl mindegyik szerepeltetett kiadáshoz társítottam némi "Én és a könyv" jegyzetet is.

(A címekre kattintva szokás szerint eljuthattok az értékeléseimhez.)

C. S. Lewis: A varázsló unokaöccse

Noha a nagy, egyesített kiadásra fáj elsősorban a fogam, ami magában foglalja Narnia összes krónikáját, lehetetlen nem csodálattal tekinteni a Harmat kiadó gondozásában megjelent, különálló kötetes változatra. Egytől-egyig gyönyörűek, A varázsló unokaöccsének a borítója pedig különösen érzékletesen el is kapja a történet lényegi elemeit a vegytiszta esztétikai élményen túl.

Fun fact: Mivel A varázsló unokaöccsét jóval később adták ki, mint a kronológiailag második résznek megfelelő Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrényt, pontosítva a hatodik kötet megjelenésének évében, ezért inkább afféle előzménykötetként funkcionál, mint sorozatindítóként. Számomra ez fokozottan érvényesült, ugyanis a Narnia filmes megismeréséhez képest nagyon későn kezdtem el a könyvekkel foglalkozni, abszolút olyan volt, mint egy utazás a múltba, ami rádöbbentett, mennyivel tágabb ez a világ, mint ahogy a szekrényes vonalon szocializálódottak sejthetik. Egy multiverzum része, tengernyi lehetőséggel... épp ezért is fáj érte a szívem, hogy mese keretei miatt kevesebb magyarázatot kaptam a világ felépítésről és annak működéséről, mint szerettem volna. Simán megérdemelné a tolkieni terjedelmet.

On Sai: Miogin bázis

A Szivárgó sötétség-sorozat borítói töretlenül a kedvenceim között szerepelnek nem csupán a zsánerükben, hanem a polcom valamennyi ékét latba véve, és ez alól magától értetődően a Miogin bázisé sem kivétel. A zöld borítók legtöbbször valamilyen természetközeli hatás elérésére törekednek, míg itt inkább a frissesség és a misztikum uralkodik, üdítő érzés ránézni. Szinte bele akar olvadni az ember a világűr vonzó kiismerhetetlenségébe. Imádom a háttérben megbúvó jellegzetes tárgyakat is, az atmoszférateremtésen túl minden résznél, így ennél a kisregénynél is utalnak a cselekményre, bizonyos dilemmákra.

Fun fact: A kötet hátulján lévő olvasói ajánlások közül a második - "Innentől kezdve, ha magyar írótól veszek a kezembe egy könyvet, On Sai-nál van az a mérce, amit meg kell ugrani." - tőlem származik. Hatalmas meglepetésként, és még jelentősebb megtiszteltetésként ért a Könyvhétről hazatérve. ^^

Jennifer L. Armentrout: Obszidián

A lista tervezgetésekor az első fix pont az Obszidián szerepeltetése volt, ugyanis a Harry Potter és a Félvér herceg után ez a második legfontosabb zöld borítós könyv az életemben. A magyar kiadás megtartotta az eredeti borító oroszlánrészét, viszont a cím betűtípusát megváltoztatták egy sokkal izgalmasabbra, intenzívebbre; pazar döntés volt. Egyetlen köteten sem láttam hasonlót, rendkívül egyedi. Ami a kép nagyobb részét illeti, Pepe Toth a legtökéletesebb alternatíva Daemon Blackre, akit csak találhattak, ha valamikor adaptációt készítenek belőle, nekem akkor is ő, a borítómodell marad az igazi Daemon. Az a bizonyos, jellegzetes zöld szem is inkább földöntúli és káprázatos, mint oda nem illő hatást kelt, remekül megszerkesztették. A zöld dominálása ráadásul nem csak Blackék szeme miatt remek választás, a karakterek rengeteg időt töltenek a szabadban, több fontos esemény is erdei sétákból kerekedik ki.

Fun fact: Az Obszidián a legtöbbször olvasott könyvem, idén január közepe és február eleje között kerítettem rá sort hatodszorra. Ugyanannyira elbűvölt, mint az első alkalommal, és már borítékolom, hogy nem a mostani, kisebb megszakításokkal tarkított újraolvasási misszióm lesz az utolsó. Képtelen vagyok betelni vele.

Maria V. Snyder: Méregtan

Ennek a borítónak a vonzerejét elsősorban az adja, ahogyan a valóságban kiemelkednek az indák, plusz dimenzióval ruházva fel ezt a gyönyörű, smaragdos környezetet, ami körbeöleli a borítómodellt. Amennyire egyszerűnek tűnik első pillantásra, legalább annyira könnyen behálóz - a belső tartalommal egyetemben. Ám a lánnyal némileg hadilábon állok, Yelena viszonylag rövid szereplési idő során is lazán túlugrotta azt a fokot tökösségben, mint amin Sarah J. Maas harcos amazonként piedesztált főhősnői gyülekeznek... és ő ezt nem feltétlenül adja vissza.

Fun fact: Még tizenöt évesen ismerkedtem meg a sztorival, és régóta fontolgatok egy újraolvasást, hogy ismét találkozhassak a karakterekkel, - talán épp idén fog rá sor kerülni - ha már a folytatásai nem jelennek meg magyarul.  A döntést változatlanul elkeserítőnek találom, ugyanis ha létezik sorozat, amit bűn félbehagyni, akkor ez az. Pláne annak fényében, hány középszerű vagy egyenesen pocsék történetet sikerül végigvezetni. Méltatlanul alulértékelt, és ennyi év alatt a magyar olvasóközönség előtt már-már elfeledetté vált high fantasy. Nem a könnyed YA-kategória, jóval sötétebb és brutálisabb, amihez egy vagány túlélő és egy taktikus orgyilkos dukál főszereplő duóként.

Jamie McGuire: Gyönyörű tévedés

A Maddox testvérek sorozat minden kötete kétféle borítóval jelent meg, a befejező részt leszámítva a puha változatok kapták azokat a  csodálatos, tollas mesterműveket, melyeknek a táborát erősíti ez a darab is. Nem túl hivalkodó, viszont szerfelett emlékezetes, egy kiragadott képkockáról is fel lehet ismerni, és a magam részéről még nem futottam bele a "klónjaiba". Ami a legjobban tetszik benne, hogy a rajzolása kevésbé számítógépes grafika hatású, mint a folytatásainak, így harmonizál a történet fő helyszínét biztosító tetoválószalonnal, ahol a művészek maguk tervezik meg a mintáikat.

Fun fact: Ez volt az első olvasmányom a Gyönyörű-kötetek közül, és egyben az első NA-regényem is, ezért spoiler-halmozó kutatómunkát végeztem a beszerzése előtt, nehogy katasztrofális kimenetele legyen az ismeretlen vizeken folytatott kalandozásom...  aminek a következtében már azelőtt rajongtam a történetért és bizonyos szereplőkért, mielőtt közvetlenül is találkozhattam volna velük. Hat óra alatt elolvastam, azóta is ez a kedvenc Maddox-könyvem, mint ahogy Trent is megtartotta a kedvenc Maddox testvérnek kijáró címet.

Nektek melyikek a kedvenc zöld borítós könyveitek? Mennyire tartjátok fontosnak, hogy a borító uralkodó színének a szimbolikája illeszkedjen a történet hangulatához, témájához? A kommentszekcióim gerincsimogatás nélkül se harapnak. ;)

A molyos Top 5 Szerda résztvevők bejegyzéseit EBBEN a zónában találjátok.